Antal János
szalézi szerzetes, római katolikus pap
Született: 1892. szeptember 10. Csősz
Meghalt: 1967. május 1. Piossasco, Olaszország
Iskola
A cavagliai magyar intézetben tanult (1906), belépett a szalézi szerzetesi rendbe (1910), Ivreában filozófiát hallgatott, a madridi teológiai akadémián végzett, Spanyolországban pappá szentelték (1919).
Életút
Hazatérése után a szalézi rend nyergesújfalui intézetének tanulmányi felügyelője (1920–1921), péliszentföldkereszti rendházának (1921–1922), bp.-i (óbudai) Szent Alajos-rendházának ig.-ja (1922–1924). A rákospalotai Clarisseumot és a rend Don Bosco Nyomdájának alapító ig.-ja (1924–1926). A Szalézi Rendtartomány gondnoka (1931–1933), tartományfőnöke (1933–1948). Miután elöljárói Torinóba hívták, nem tért vissza Mo.-ra (1948). A rend XVII. egyetemes káptalanján a kongregáció lelki igazgatójává választották (1952. aug. 1.–1965), hivatalában a következő káptalan megerősítette; közben Ecuadorban a rend tartományfőnöke (1955–1965). Visszavonulása után Cumianában (Olaszország), majd a római Sacro Cuore bazilikában gyóntatópap (1965–1967).
Nevéhez fűződik a Szalézi rend teológiai főiskolájának megalapítása, továbbá tíz új rendházat is alapított. A rend nyergesújfalui gimnáziumát államilag elismertté fejlesztette, letelepítette Mo.-on a Segítő Szűz Mária Leányai (Don Bosco Nővérek) Társaságot (1937). A holokauszt alatt Angelo Rotta nunciussal együtt mentette a zsidókat, ezért letartóztatták, megkínozták, csak a nuncius közbenjárására szabadult (1944).
Szerkesztés
A Szalézi Értesítő szerkesztője (1926–1944).
Irodalom
Irod.: Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Papi sorsok a horogkereszt és a nyilaskereszt árnyékában. (Bp., 1985).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
