Abele Ferenc, lilienbergi báró; 1926-tól vitéz

Született: 1875. július 8. Klagenfurt, Ausztria
Meghalt: 1928. június 6. Budapest
Temetés: 1928. június 10. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Nagyszülei, apai: Abele Ferenc (= Abele von und zu Lilienberg, Franz Maria 1766. szept. 29. Szakos?–1861. dec. 17. Graz, Ausztria), Mappes Katalin (= Mappes, Katharina Maria Johanna 1799. jan. 2. Mainz, Mainzi Köztársaság–1876. nov. 18. Graz).

 

Szülei: Abele Ferenc Szerafin (= Abele von und zu Lilienberg, Franz Seraphin Maria, 1818. szept. 21. Mainz–1880. márc. 11.) cs. és kir. tábornok és Kindl, Wilhelmina Terézia (1834. márc. 6. Graz–1893. júl. 12. Graz).

 

Abele Ferenc Szerafin első felesége: Michel, Bertha Maria Albertina (1822. szept. 22. Mainz, Hessen-Darmstadt–1873. okt. 4. Klagenfurt).

 

Felesége: 1917. ápr. 10.–1928. jún. 6.: Mohr Franciska (= Mohr, Elisabeth Barbara 1889. okt. 15. Trier, Rajna-Pfalz, Németország–1947. szept. 30. Merzig, Saar-vidék, Németország), Anton Franziskus Mohr („Tony”, 1855. dec. 24. Trier–1932. máj. 1. Trier) és Sophia Susanna Maria von von Beulwitz („Marie”, 1863. máj. 15. Trier–1956. márc. 24. Trier) leánya.

Iskola

A bécsi Katonai Műszaki Akadémián (1893–1896), a bécsi Hadiiskolán tanult (1899–1901), vezérkari törzstiszti tanfolyamot végzett (1912).

Életút

Hadnaggyá avatták a szegedi cs. és kir. 7. utászzászlóaljhoz (1896), a przemysli cs. és kir. 10. utászzászlóaljnál és a lembergi XI. hadtestnél vezérkari tisztként szolgált (1901–1914), a kolozsvári cs. és kir. 35. gyaloghadosztály (1914–1915. dec.), a nagyszebeni XII. hadtest vezérkari főnöke (1916–1917), a gyulafehérvári cs. és kir. 69. gyalogdandár parancsnoka (1918. jan.–okt.). Az összeomlás után, magyar állampolgárként Kápolnásnyéken telepedett le (1918 vége), vezérkari ezredesként nyugállományba helyezték. (1919. márc.). Reaktiválása után a szerveződő Nemzeti Hadsereg tagja (1919 ősze), a Hadügyminisztérium (HM) különleges berlini megbízottja (1919. okt.–1920), I. osztályú konzulként ún. rejtett katonai attasé (a berlini magyar követségen, 1920–1925); közben tábornokká nevezték ki (1922). A székesfehérvári 2. vegyes dandár közigazgatási vezetője (1925–1926); e beosztásában altábornagy (1925–1928), ill. vezérfőtanácsosként a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke (1926. júl.–1928).

Hadnaggyá avatták a szegedi cs. és kir. 7. utászzászlóaljhoz (1896), a przemysli cs. és kir. 10. utász zászlóaljnál és a lembergi XI. hadtestnél vezérkari tisztként szolgált (1901–1914), a kolozsvári cs. és kir. 35. gyalog hadosztály (1914–1915. dec.), a nagyszebeni XII. hadtest vezérkari főnöke (1916–1917), a gyulafehérvári cs. és kir. 69. gyalog dandár parancsnoka (1918. jan.–okt.). Az összeomlás után, magyar állampolgárként Kápolnásnyéken telepedett le (1918 vége), vezérkari ezredesként nyugállományba helyezték. (1919. márc.).

 

Reaktiválása után a szerveződő Nemzeti Hadsereg tagja (1919 ősze), a Hadügyminisztérium (HM) különleges berlini megbízottja (1919. okt.–1920), I. osztályú konzulként ún. rejtett katonai attasé (a berlini magyar követségen, 1920–1925); közben tábornokká nevezték ki (1922). A székesfehérvári 2. vegyes dandár közigazgatási vezetője (1925–1926); e beosztásában altábornagy (1925–1928), ill. vezérfőtanácsosként a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke (1926. júl. 1.–1928. jún. 6.).

 

Az ő javaslatára ünnepelték meg először 1915-ben a Magyar Hősök Emlékünnepét, ill. kedvezményezte, hogy minden község emlékművet állítva örökítse meg a világháborúban elesettek nevét. Kezdeményezése 1917-ben emelkedett törvényerőre, majd 1924-ben újabb jogszabály sorolta a nemzeti ünnepek közé (május utolsó vasárnapját).

Emlékezet

Abele Ferenc Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben), a sírhelyet felújították.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023