Arz Arthur, straussenburgi
cs. és kir. tábornok
1917-től br.
Született: 1857. június 16. Nagyszeben
Meghalt: 1935. július 1. Budapest
Család
Erdélyi szász családból származott.
Iskola
Gimnáziumi tanulmányai befejezése után Ausztriában jogot tanult; tanulmányai megszakítva egyévi önkéntes a nagyszebeni cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljnál (1876–1877), a tiszti vizsgák letétele után uo. hivatásos hadnaggyá avatták (1878), a bécsi Hadiiskolán is végzett (1887).
Életút
Csapatszolgálat után a szarajevói XV. és a bécsi II. hadtest-parancsnokságokon vezérkari tiszt (1887–1890), majd ismét legelső alakulatánál szolgált (1890–1896), a csapatok főszemlélőjének szárnysegédje (1896–1898), különböző vezérkari beosztásokban szolgált – többek között – a kassai cs. és kir. 34. gyalogezrednél (1898–1902). A Vezérkar bécsi Igazgatósági Irodájának főnöke (1903–1908); közben vezérőrnaggyá nevezték ki (1904). A bp.-i cs. és kir. 61. gyalogdandár (1908–1912), a miskolci cs. és kir. 15. gyaloghadosztály parancsnoka (1912–1913), a bécsi cs. és kir. Hadügyminisztérium csoportfőnöke (1913–1914). Az I. vh. kitörése után altábornagyként a cs. és kir. 15. gyaloghadosztályt (1914. szept.–nov.), majd a kassai VI. hadtestet vezette az orosz harctéren (1914. nov.–1916). Gyalogsági tábornokká nevezték ki és az újonnan alakított 1. osztrák–magyar hadsereg parancsnoka (1916. aug. 28.–1917. márc. 2.), a vh. végén az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke (1917. márc. 2.–1918. nov.); közben vezérezredessé léptették elő (1918. febr. 26.). Az összeomlás után nyugállományba helyezték (1919. jan. 1.). Az I. vh. után megtagadta, hogy az új román államba költözzék, mivel erdélyi hadisikerei miatt megtorlástól tartott. Bécsben élt, később Bp.-re költözött (1932), magyar állampolgárságot kapott (1933). M. kir. titkos tanácsos.
Jelentős érdemeket szerzett a győztes limanovai (= limanowa-lapanowi) csatában (1914. dec.), az ún. gorlicei áttörésnél (1915. máj.–aug.) és Breszt-Litovszk elfoglalásánál (1916. máj.). Az erdélyi fronton a többszörös túlerő ellenére is sikeresen harcolt a betörő román csapatokkal szemben (1916 ősze). Mint vezérkari főnök részt vett a caporettói áttörés megszervezésében és a Kerenszkij-offenzíva elhárításában (1917. máj.–júl.).
Elismerés
A kolozsvári, ill. a szegedi Ferenc József Tudományegyetem t. doktora. Nagyszeben, Beszterce, Székelyudvarhely díszpolgára.
Főbb művei
F. m.: Zur Geschichte des Grossen Krieges. 1914–1918. (Wien–Leipzig–München, 1924)
Kampf und Sturz der Kaiserreiche. (Wien– Leipzig, 1935).
Irodalom
Irod.: Veltzé, Alois: Unsere Heerführer. (Wien, 1917)
Arminius: Felherrnköpfe. 1914–1918. (Leipzig, 1932)
Alföldi László Mihály: Die Generale magyarischer Nationalitat im k. u. k. Heer von 1890 bis 1914. (Innsbruck, 1970).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
