Arányi Lajos, 1869-től hunyadvári
orvos, patológus, régész
1849-ig Lostainer Lajos
Született: 1812. május 29. Komárom, Komárom vármegye
Meghalt: 1887. július 28. Nagymaros, Hont vármegye
Család
Szász eredetű család, apja Lostainer Antal királyi sópénztárnok. Három éves korában Stróbly Márton vagyonos nagybátyja fogadta örökbe, ő taníttatta.
Iskola
Gimnáziumi tanulmányait Budán és Pesten végezte, ahol bölcseletet és jogot is hallgatott. Pesten a kolerajárvány idején (1831) a betegeket gyógyította, majd jogi tanulmányait orvosival cserélte fel és a pesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1837). Az orvosi szünnapok alatt bejárta az országot, megismerkedett a népies gyógymóddal, ill. néprajzi és nyelvészeti ismereteket is szerzett.
Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).
Életút
A pesti tudományegyetemen a Belgyógyászati Klinika tanársegéde (1837–1839), majd Páduában és Bécsben kórbonctani, törvényszéki orvostani és mentőorvosi tanulmányokat folytatott (1839–1844), a pesti tudományegyetemen a kórbonctan ny. rk. tanára és a Kórbonctani Intézet ig.-ja (1844–1850); közben a forradalomban és szabadságharcban tábori főorvosként szolgált (1849–1850), ezért hivatalából kilenc hónapra felfüggesztették (1850). A kórbonctan ny. r. tanára (1861–1873).
Magyarországon elsőként oktatta a kórbonctant, és honosította meg a kórbonctani kutatásokat, a pesti tudományegyetemen az első magyar kórbonctani intézetet saját költségén rendezte be (1844-től). Az első magyar kórbonctani tankönyv szerzője, elsőként ismertette az elsősegélynyújtás kérdéseit, számos orvosi műszót alkotott. Foglalkozott továbbá az ödémával, a narkózissal és a szívműködés problémáival.
Régészeti tevékenysége is jelentős. Kezdeményezte a budai vár történelmi emlékeinek emléktáblákkal való megjelölését, a Vajdahunyadvár restaurálását (1861). Gyalogosan bejárta az országot és a történelmi értékű műemlékekről festményeket készített. Szépirodalmi műveket is írt.
Főbb művei
F. m.: Orvostudori értekezés a pokolvarról. Lósteiner Lajos György néven. (Buda, 1837)
Memoranda der pathologischen Anatomie. (Pest, 1855)
A boncztani rajzok hasznáról és kellékeiről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1860. júl. 16.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1860; hasonmás kiad.: MTA Matematikai és Természettudományi Osztálya Közleményei, 1960)
A kórboncztan elemei. (Buda, 1864)
Orvosgyakorlati tanulmányok a mell-űr zsigereinek táj- és leíró boncztana köréből. (Buda, 1865)
Vajda-Hunyad vára, 1452., 1681., 1866. szóban és képben. (Pozsony, 1867)
Az 1452-ben épült és 1854-ben leégett, azóta pedig folyvást pusztuló Vajda-Hunyad várának rövid szöveggel magyarázott négy látata. 2. kiad. (Pest, 1867).
Irodalom
Irod.: A. L. (Vasárnapi Ujság 1869. 23.)
A. L. (Vasárnapi Ujság, 1887. 32.)
A. L. (Pesti Napló, 1887. 210.)
Chyzer Kornél: Megemlékezés A. L. és Örley László tanárok felett. (Bp., 1888)
Hőgyes Endre: A. L. (Emlékkönyv a budapesti királyi magyar tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Bp., 1896)
Magyary-Kossa Gyula: A. L.-ról. (Magyar Orvosi Emlékek. I. Bp., 1929; hasonmás kiad.: 1944)
Balogh Ernő: Első kórboncnok tanárunk A. L. emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1944)
Regöly-Mérei Gyula: A. L. (Orvosi Hetilap, 1962. 21.)
Kárpáti Endre: A. L. és a műemlékvédelem. (Orvosi Hetilap, 1965. 20.)
Lambrecht Miklós: A kórbonctan hazai iskolái. (Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Bp., 1988)
Hála József: A. L. és a népi gyógyászati adatai Visegrádról és Nagymarosról 1870-ből. (Börzsönyvidék, 1994)
Honti József: A. L. élete és munkássága. (Orvosi Hetilap, 1994)
Kapronczay Károly: A. L. a szabadságharcban. (Orvosi Hetilap, 1995)
Kiss László: Az egészségnevelő kórboncnok, A. L. (Egészségnevelés, 1995)
Vida Mária: A. L. patológus, művészetillusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője. (Orvostörténeti Közlemények, 1996).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
