Dudich Endre
zoológus, entomológus
Született: 1895. március 25. Nagysalló, Bars vármegye
Meghalt: 1971. február 5. Budapest
Család
Sz: Dudich Endre (†1933) orvos, Udvary Anna (†1943). Kétszer nősült. F: 1. Vendl Józsa. 2. Benedek Margit. Fia: Dudich Endre (1934–) geológus.
Iskola
Az esztergomi bencés gimnáziumban éretts. (1913), a bp.-i tudományegyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári okl. (1920), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), az ízeltlábú állatok rendszertana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1925), a biológiai tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; r.: 1942. máj. 15.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; ismét l.: 1951. dec. 15.; r.: 1964. ápr. 24.).
Életút
Az I. vh.-ban az orosz és az olasz harctéren frontszolgálatot teljesített (1915–1918). A bp.-i tudományegyetem Állattani Intézete gyakornoka (1918–1919), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Állattárába beosztott középiskolai tanár (1919–1922), múzeumi őr (1922–1934); közben a Nápolyi Élettani Állomás Rockefeller-ösztöndíjas vendégkutatója (1925). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Állatrendszertani Tanszék magántanára (1925–1934), ny. rk. (1934–1936), ny. r. tanára (1936– 1952), egy. tanára (1952–1958) és a Tanszék vezetője (1949-1958). Az alsógödi Dunakutató Állomás igazgatója (1958–1970).
A magyarországi produkcióbiológiai és állattársulás-tani kutatások elindítója, elsősorban a különböző vízi élőhelyek faunájának, a föld alatti vizek, a barlangok, a talajvíz élővilágának feltárása terén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. A barlangbiológiai kutatások úttörője. Elsőként alkalmazta a matematikai módszereket a rovarok ún. variációs vizsgálatainál. Az állatrendszertan és az állatföldrajz egyetemi oktatásának elindítója Magyarországon. A magyarországi zoológiai ötéves tervek kidolgozója.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Róla nevezték el az ELTE TTK Lágymányosi Kampuszán a Dudich Endre-nagyelőadótermet.
Elismertség
Az MTA Zoológiai Bizottsága, majd Hidrobiológiai Bizottsága elnöke; Biológiai Osztályának vezetőségi tagja. A Szent István Akadémia tagja. A Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának alelnöke (1934–1941), elnöke (1941–1944). A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság elnöke (1958–1962). A Magyar Rovartani Társaság első alelnöke, dísztagja (1970-től). A Magyar Hidrológiai Társaság (1965-től), a Magyar Biológiai Társaság t. tagja (1966-tól). A Zoologisch-botanische Gesellschaft Wien t. tagja (1960-tól), az Arbeitsgemeinschaft Donauforschung vezetőségi tagja, majd elnöke (1961-től).
Elismerés
Munka Érdemrend (1955 és 1960). Bugát Pál-díj (1920), Margó-díj (1931), Kossuth-díj (1957), Kadic Ottokár-díj (1962), Frivaldszky-emlékplakett (1962), az MTA nívódíja (1969).
Szerkesztés
A Fragmenta Faunistica Hungarica szerkesztője (1940–1947), az Acta Zoologica (1953–1971) és a Karszt- és Barlangkutatás főszerkesztője (1960-tól). Az Annales Universitatis Scientiarium Budapestiensis. Sectio Biologica szerkesztője (Soó Rezsővel, 1957– 1967). A Fauna Hungariae c. sorozat szerkesztőbizottságának elnöke (1955–1964).
Főbb művei
F. m.: A magyarországi emlősök és azok külső rovarélősködőinek határozó táblái. Éhik Gyulával. (Bp., 1924)
Ízeltlábú állatok. (Rendszeres állattan. III. köt. Pécs, 1927)
A tengervíz hatása az édesvízi ászkákra. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1928)
Az Aggteleki barlang élővilágának élelemforrásai. (Bp., 1930)
Systemathische und biologische Untersuchungen über der Kalkeinlagerungen das Crustaceenpanzers in polarisiertem Lichte. (Stuttgart, 1931)
Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla” in Ungarn. (Speläologische Monographien. Wien, 1932)
Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Bp., 1932)
A magasabbrendű rákok mészpáncéljának fejlődése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1933. máj. 1.)
Élettér, élőhely, életközösség. (Természettudományi Közlöny. Pótfüzet, 1939)
Bars vármegye pókszabású [Arachnoidea] faunájának alapvetése. Kolosváry G.-vel, Szalay L.-lel. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1940)
Az állat és élete. Hankó Bélával. (Bp., 1942)
Az állatok gyűjtése. Szerk. (Bp., 1948)
A halak testalakjának bionómiája. Akadémia székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. márc. 22.; megjelent: ELTE Biológiai Intézetének Évkönyve. Bp., 1950)
Rákok. – Félrovarok. – Fatetvek. – Bolhák. – Bogarak. (Állathatározó. Bp., 1950)
Fejlődéstörténeti állatrendszertan. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1950-1952)
A rovargyűjtés technikája. Szerk. (Bp., 1951)
Állatföldrajz. I–II. köt. (Bp., 1951–1952)
A magyar zoológia ötéves terve. (MTA IV. Osztálya Közleményei, 1952)
Erdőtalajok ízeltlábúinak produkcióbiológiai vizsgálata. Balogh Jánossal, Loksa Imrével. (MTA IV. Osztálya Közleményei, 1952)
A homogenitás szerepe az állatok rendszerének kialakulásában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1953. jan. 2.)
A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Összeáll. (Bp., 1958)
A barlangbiológia és problémái. (MTA Biológiai Csoportja Közleményei, 1959)
A Duna állatvilága és problémái. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1965. dec. 1.)
Állatrendszertan. Egy. tankönyv. Loksa Imrével. (Bp., 1969).
Irodalom
Irod.: Balogh János: D. E. (Magyar Tudomány, 1971)
Soós Árpád: Megemlékezés D. E.-ről. Életrajz és művei bibliográfiája. (Állattani Közlemények, 1972)
Loksa Imre: Megemlékezés D. E.-ről. (Karszt- és Barlangkutatás, 1972)
Jermy Tibor: D. E., az ember. (Magyar Tudomány, 1995).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
