Erdey László
kémikus
Született: 1910. február 12. Szeged
Meghalt: 1970. február 21. Budapest
Család
Sz: Erdey Gyula, Wéber Emília. F: Schneer Anna kémikus, az ELTE TTK tud. főmunkatársa volt.
Iskola
A szegedi piarista gimnáziumban éretts. (1928), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen kémia–fizika szakos tanári okl. (1933) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1938). Az MTA tagja (l.: 1951. dec. 15.; r.: 1955. máj. 28.).
Életút
A Pénzügyminisztérium Egyenesadó és Jövedéki Csoport (1934–1935), a Szabadalmi Bíróság munkatársa (1936–1937). Az Országos Közegészségügyi Intézet segédvegyésze (1937–1938), a Fővárosi Vegyvizsgáló Intézet segédvegyésze (1943–1947), fővegyésze (1947–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Kísérleti és Fizikai Kémiai Intézet gyakornoka (1935–1936), a Kísérleti és Gyakorlati Kémiai Tanszék tanársegéde (1938–1942), az Általános Kémiai Tanszék egy. adjunktusa (1943–1949) intézeti tanára (1949–1950). A BME Vegyészmérnöki Kar Általános Kémiai Tanszék, ill. Általános és Analitikai Kémiai Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1970) és a Tanszék vezetője (1950–1970); közben a Vegyészmérnöki Kar dékánja (1950–1953).
Az analitikai kémia valamennyi területén alapvetően eredményeket ért el, a magyarországi derivatográfiai kutatások elindítója. A térfogatos analízis területén új mérőmódszert, az aszkorbinometriát vezette be, az indikátorok működési mechanizmusának vizsgálata terén új indikátoranalitikai módszereket fedezett fel. Különösen jelentős az általa kifejlesztett ún. lángfotometriás titrálás módszere, ill. korszakos jelentőségű eredményeket ért el az emissziós színképelemzés és az atomabszorpciós spektrofotometria területén. A BME-n az oktatási reform kidolgozója és irányítója (1950–1951).
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya osztálytitkára (1951. dec. 15.–1959. jan. 30.).
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1955 és 1960; arany, 1970). Kossuth-díj (1951 és 1958).
Szerkesztés
A Magyar Kémiai Folyóirat, a Periodica Polytechnica és a Journal for Thermal Analysis szerkesztőbizottságának tagja. A Radio- analytical Chemistry szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: Amalgámelektródok vizsgálata „saját-ionos” és „idegen-ionos” oldatokban. Egy. doktori értek. (Bp., 1938)
Bevezetés a kémiai analízisbe. Egy. tankönyv. I–II. köt. (Bp., 1945–1947; 6. kiad. 1958; 8. kiad. 1966)
Vizsgálatok egy új világító indikátorral kapcsolatban. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1952. szept. 12.; megjelent 1–3. részben: MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
Analitikai zsebkönyv. Többekkel. (Bp., 1955; 2. kiad. 1960)
Higany(II)-ionok aszkorbinometriás meghatározása. Buzás I.-vel. (MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1955)
Kemilumineszcenciás indikátorok alkalmazása az analitikai kémiában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1957. dec. 13.)
A kémiai analízis súlyszerinti módszerei. Monográfia. I–III. köt. (Bp., 1960; németül: Bp., 1964; angolul: Oxford, 1965)
Massanalytische Bestimmung von Thalliumionen. I–II. Vigh K.-val, Buzás I-vel. (Acta Chimica, 1961).
Irodalom
Irod.: Szabadváry Ferenc: László Erdey. Verzeichnis der wissenschaftlichen Publikationen von L. E. (Periodica Polytechnica. Chemical Engineering, 1970)
Inczédy János: E. L. (Magyar Tudomány, 1970).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
