Esterházy Pál Antal, galánthai hg.

Született: 1785. március 11. Bécs, Ausztria
Meghalt: 1866. május 21. Regensburg, Bajorország

Család

Sz: Esterházy Miklós (1765–1833) nagybirtokos, műgyűjtő, Maria Hermenegilde von Lichtenstein (1768–1845). Testvére: Esterházy Miklós (1799–1833) nagybirtokos politikus. Fia: Esterházy Miklós Pál (1817–1894) nagybirtokos, politikus.

Iskola

Tanulmányait magánúton végezte, majd diplomáciai pályára lépett. Az MTA tagja (ig.: 1853. márc. 16.).

Életút

Londonban követségi titkár (1806–1807), majd hg. Klemens Metternich mellett Párizsban követségi titkár (1807–1810). Drezdában a szász királyi udvarnál osztrák követ (1810–1814), e tisztségében eredménytelenül próbálta meg Szászországot Napóleonnal szembefordítani. A napóleoni háborúk idején tevékeny szerepet vállalt a hadi eseményekkel kapcsolatos diplomáciai tárgyalásokban (1813–1815; mint az osztrák császárt képviselő rendkívüli megbízott részt vett a chatilloni békekonferencián is; 1814. febr. 5-én). Hágai követ, majd szentszéki nagykövet (1814–1815), az Osztrák Császárság londoni nagykövete (1815–1842); közben a bécsi udvar főmegbízottja a londoni konferencián (1829–1832-ben és 1839-ben), ill. mint rendkívüli követ vett részt X. Károly francia királlyá koronázásán.

Lemondott követi tisztségéről (1842), hazatért Magyarországra és csatlakozott a magyarországi reformellenzékhez. A forradalom és szabadságharc idején az első felelős magyar kormányban (= Batthyány-kormány) a király személye körüli miniszter (= külügyminiszter, 1848. ápr. 7.–szept. 9.). Miniszterként eredménytelenül próbálkozott a bécsi udvar és a kormány között mindinkább feszültté váló viszony enyhítésén. Miután békítő kísérletei sorra kudarcba fulladtak, látva helyzete kilátástalanságát lemondott miniszteri posztjáról és visszavonult a politikai élettől. Nem vett részt a szabadságharcban, annak leverése után Magyarországon maradt, de kapcsolatban állt a londoni emigráció Kossuth-ellenes csoportjaival (részt vett a Kossuth elleni 1851. évi londoni sajtóhadjáratban). 1856-ban, mint rendkívüli osztrák nagykövetet rehabilitálták, így ő képviselhette az Osztrák Császárságot II. Sándor orosz cár koronázásán. Élete utolsó éveiben túlzott költekezése, fényűző életmódja és eladósodottsága miatt zilált anyagi helyzetét igyekezett rendbe hozni, amiben Ferenc József is igyekezett segíteni. Ennek ellenére a hercegi vagyont 1860-ban gondnokság alá helyezték.

Két részletben, összesen 25 000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak (1860-ban). Zala vm. már 1836-ban kérte Esterházy Pál Antal hercegtől, hogy a híres Esterházy-képtárat Pesten helyeztesse el, s hogy tegye azt mindenki által láthatóvá. Végül is a herceg 1861-ben döntött úgy, hogy a Képtárat a Magyar Tudós Társaság újonnan épült palotájában helyezi el (az eredeti elképzelés szerint a palota 3. emeletén helyezték volna el). A képtár egy rövid ideig látható is volt az MTA új székházában (1865. dec. 12-én, mindössze néhány napig). Nem sokkal később elhunyt Esterházy Pál Antal, fia Esterházy Miklós Antal rendezni kívánta a nagybirtok anyagi helyzetét szándékában állt eladni az ekkor már világhírre szert tett Képtárat. Bár külföldi műkereskedők több mint 2 millió forintot ajánlottak a gyűjteményért Miklós elfogadta a magyar állam ajánlatát: a 637 darabból álló képtárat 1 millió 100 ezer, a 3535 rajzból és 51 305 metszetből, valamint 305 grafikából álló gyűjteményt további 200 ezer forintért adta el a magyar államnak. A király 1870-ben hagyta jóvá az adásvételt, s ez az 1871. évi XI. törvénycikkben kapott szentesítést. (Ebből a törzsgyűjteményből alakult meg a későbbi Szépművészeti Múzeum).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013