Fettich Nándor
régész, történész, iparművész
Született: 1900. január 7. Acsád, Vas vármegye
Meghalt: 1971. május 17. Budapest
Család
Sz: Fettich László, Révy Emma.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–latin szakos tanári okl. (1922), bölcsészdoktori okl. szerzett (1924), a bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fuvola tanszakán is tanult (1924–1925), a népvándorlás archeológiája tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1929). Az MTA tagja (l.: 1938. máj. 6.; tanácskozó: 1950. jan. 14.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) szakdíjnoka (1923–1926), az MNM Régészeti Osztályának múzeumi őre (1926–1935), I. osztályú múzeumi őre (1935–1942), igazgatóőri címmel és jelleggel (1942–1944), főigazgató-helyettese (1944. júl.–1945. ápr.). Az MNM igazolóbizottsága németbarátságára való hivatkozással nyugdíjaztatta (1945. máj.), de a határozatot rövidesen visszavonták és visszahelyezték múzeumi őri állásába (1945. aug.–1949), az ún. Esterházy-kincsek kapcsán keltett politikai kampányt felhasználva véglegesen nyugdíjazták (1949). Hosszabb régészeti tanulmányúton járt Leningrádban, Moszkvában, Kazányban és Permben (1926), majd László Gyulával együtt a német megszállás alatt lévő Ukrajnában, elsősorban Kijev múzeumai népvándorlás- és honfoglaláskori anyagának leltározásával és mentésével foglalkozott (1941. dec.–1942. jan.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1929–1951). – Mérnöki napszámos (1950), Budapesten üzemi nyilvántartó (1950–1951), játékkészítő munkás (1954), irattáros (1954–1955), betanított munkás (1955). Az MTA Régészeti Kutató Csoportjának ásatási technikusa (a pilismarót–basaharci avar temető feltárásánál, 1959–1960), majd a veszprémi Bakonyi Múzeum (1963–1969) és az MTA Régészeti Intézete szerződéses munkatársa (1964–1969).
A régi fémmegmunkálási technikák jobb megismerése érdekében kitanulta az ötvös mesterséget (1941), amelyet művészi szinten művelt. Ötvös munkáival részt vett a brüsszeli világkiállításon (1958). Az Ötvösművészek Alkotóközösségének tagja (1957–1958).
A népvándorlás és a honfoglalás korának nemzetközileg is elismert kutatójaként elsősorban a Kárpát-medence lovas nomád népeinek díszítőművészetével, hagyománykincsének továbbélésével foglalkozott. Az egyes motívumok továbbélését nyomon követte a szkíta emlékanyagtól kezdve a szarmaták, a hunok, az avarok, ill. a honfoglaló magyarok művészetében. A tápiószelei és a zöldhalompusztai aranyszarvasok, valamint a garcsinovói öntőminta elemzésével alapvetően új eredményeket ért el a kora középkori fémművesség vizsgálata terén. Összeállította a Kárpát-medence első, a maga idejében teljesnek mondható szkíta leletkorpuszát. Fő törekvése a hun kultúra keleti összetevőinek meghatározása volt. A honfoglaló magyarsággal kapcsolatos összefoglaló munkája (A honfoglaló magyarság fémművessége, 1935–1937) a magyar régészeti irodalom klasszikusa. Honfoglalás kori temetőt tárt fel Zemplénben (1962), amelyet később tévesen Álmos fejedelem sírjának minősített, az ezzel kapcsolatos tudománytörténeti vita fontos kordokumentum.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Visszaemlékezéseit naplójában írta meg: Ostromnaplója az MNM kiadásában, születésének 100. évfordulóján jelent meg (2000-ben). Születésének 100. évfordulóján, egykori lakóhelyét (Budapest XI. kerület Bartók Béla út 10–12.) emléktáblával jelölték meg (2000. jan. 7-én).
Elismertség
Az MTA Archaeologiai Bizottsága előadója (1947–1949). A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat tagja. A helsinki Finnugor Társaság tagja.
Elismerés
A Finn Oroszlán Lovagrend lovagkeresztje (1969).
Szerkesztés
Az Archaeologia Hungarica alapító társszerkesztője (1926–1944), a Folia Archaeologica alapító szerkesztője. (1939–1944).
Főbb művei
F. m.: Sárkányábrázolások a magyarországi népvándorláskori emlékeken. (Archaeologiai Értesítő, 1923)
Az avarkori műipar Magyarországon. Fogazási ornamentika és ötvöseszközletek. I–II. köt. (Archaeologica Hungarica. 1. Bp., 1926)
A tápiószentmártoni aranyszarvas. (Archaeologiai Értesítő, 1927)
A zöldhalompusztai szkíta lelet. (Archaeologica Hungarica. 3. Bp., 1928)
Bronzeguss und Nomadenkunst auf Grund der ungarländischen Denkmäler. (Prague, 1929)
Adatok az ősgermán állatornamentumok II. stílusának eredetkérdéséhez. (Archaeologiai Értesítő, 1929)
Adatok a honfoglaláskor archaeológiájához. (Archaeologiai Értesítő, 1931)
A szilágysomlyói második kincs. 32 táblával és 6 szövegközti képpel. (Archaeologica Hungarica. 8. Bp., 1932)
A levediai magyarság a régészet megvilágításában. 1–2. (Századok, 1933)
Az oroszországi kereskedelmi utak és az ősmagyarság. (Bp., 1933)
A garcsinovói szkíta lelet. (Archaeologica Hungarica. 15. Bp., 1934)
A honfoglaló magyarság művészete. (Ars Hungarica. Bp., 1935)
A honfoglaló magyarság fémművessége. I–II. köt. 118 táblával. Bibliofil kiad. is. (Archaeologica Hungarica. 21. Bp., 1935–1937)
Dunapentelei avar sírleletek. A székesfehérvári múzeum fennállásának 25 éves jubileumára. Marosi Arnolddal. (Bp., 1936)
A prágai Szent István-kard régészeti megvilágításban. (Szent István Emlékkönyv. III. köt. Bp., 1938)
Az ún. Nagy Károly-kard. Régészeti emlékanyag, mint történeti kútforrás. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1938. nov. 14.)
Colina Claudia Savaria. Szombathely a római uralom alatt. (Vasi Szemle, 1939)
A hunok régészeti emlékei. (Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula. Bp., 1940; hasonmás kiad. 1986 és 1991)
Die altungarische Kunst. (Berlin, 1942)
Győr a népvándorláskorban. (Győr, 1943)
A népi és kulturális kontinuitás a Kárpátmedencében a régészeti adatok alapján. (A Kis Akadémia Könyvtára. 55. Bp., 1943)
Magyar stílus az iparművészetben. I–III. köt. (Bp., 1943–1947)
Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez. (Bp., 1951; németül is)
A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet. (Archaeologica Hungarica. Új folyam. 32. Bp., 1953; franciául is)
Zur Chronologie der sibirischen Goldfunde der Ermitage. – Archäologische Beiträge zur Geschichte de sarmatisch–dakischen Beziehungen. (Acta Archaeologica, 1953)
Über den Sinn der prähistorischen Ornamente. (Acta Archaeologica, 1958)
A regősénekekről. (Ethnographia, 1958)
A Júlia szép leány balladáról. (Ethnographia, 1959)
A jutasi avarkori temető revíziója. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1964)
Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót–Basaharc. (Studia Archaeologica. 3. Bp., 1965)
Újabb adatok az őskori kocsihoz a Kárpát-medencében. (Studia Ethnographica. 2. Bp., 1969)
Vallásos jellegű varázsszőnyegek a magyar néphitben. (Ethnographia, 1971)
Das altungarische Fürstengrab von Zemplén. Budinsky-Kricka, Vojtechhel. (Bratislava, 1973)
F. N. ostromnaplója. 1945. jan. 16.–febr. 19. A kéziratot sajtó alá rend. Bándi Gáborné. (Bp., 2000)
F. N. emlékezete. Reprint kiadás F. N. írásaiból. Sajtó alá rend. Feszt György. (Szombathely, 2009).
Irodalom
Irod.: Erdélyi István: F. N. (Ethnographia, 1971)
Jánosy István: F. N. (Élet és Irodalom, 1971. 23.)
Ács Lajos: F. N. tudományos munkássága. (Vasi Szemle, 1972)
Bendefy László: F. N. (Vasi Szemle, 1972)
Párducz Mihály: F. N. (Archaeologiai Értesítő, 1972)
László Gyula: Nándor Fettich. (Acta Archaeologica, 1972)
Jakabffy Imre: Literarische Tätigkeit von Nándor Fettich. (Acta Archaeologica, 1972)
Bendefy László: Kiegészítések F. N. irodalmi működéséhez. (Vasi Szemle, 1973)
Erdélyi István: F. N., az ötvösművész. (Műgyűjtő, 1973)
Bakay Kornél: F. N. emlékére. (Életünk, 1980)
Ballyné Fettich Mária: Magyar stílus az iparművészetben. F. N. iparművészeti munkássága. (Magyarság és műveltség. Szerk. Bérczi Szaniszló. Bp., 1987)
F. N. Bárány Lászlóhoz írt leveleiből. Sajtó alá rend. Bárány László. (Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1995)
F. N.-emlékszám. (Vasi Szemle, 2001)
Bakay Kornél: A magyar történettudomány és régészet nagyjai. F. N. (Kapu, 2001)
Bándi Gáborné: F. N. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
