Fülep Lajos
művészetfilozófus, művészettörténész, református lelkész
Született: 1885. január 23. Budapest
Meghalt: 1970. október 7. Budapest
Család
Nagyszülei: Fülep János (1805–1891), Gángol Éva (1819–1874). Sz: Fülep György (1847–1932) kovácsmester, állatorvos, Sándor Róza (1853–1913. szept. 9. Nagybecskerek. Temetés: 1913. szept. 10. Nagybecskerek). Testvére: Fülep Jenő György (1875. júl. 5. Jászkisér–1957) jogász, újságíró, a Torontál c. lap munkatársa, a Bohém Ujság, az első vidéki színházi lap társszerkesztője (Széki Andorral; a lap munkatársa volt Heltai Jenő is, 1900-ban). Később a Kereskedelmi Minisztériumban, a magyar–indiai gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott. További négy testvére csecsemő-, ill. kisgyermekkorban elhunyt. F: 1. 1913–1919: Erdős Renée (1879–1956) írónő. Leánya: Fülep Kornélia Rozália (1915–1996) és Fülep Veronika Krisztina (1918–1950). Elvált. 2. 1919–1946: Gábor Zsuzsanna (1896–1958). Elvált.
Iskola
Családja, 1886-ban, Nagybecskerekre költözött, gyermekkorát itt töltötte, iskoláit is itt végezte, a községi népiskolában (1890–1894), a helyi piarista gimnáziumban tanult (1894–1902), éretts. (1902); osztályfőnökei Zaka Gyula, Priváry József és Králik László voltak, a magyar nyelv és irodalmat Balázs Gyula tanította. Diáktársai közül kiemelkedett Kürschner Manó (1884. júl. 11. Nagybecskerek–1952. máj. 30. Pécs) hegedűművész és Antalffy Zsiross Dezső (1885. júl. 24. Nagybecskerek–1945. ápr. 29. Monticelli, New York) orgonaművész, zeneszerző. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1912), a Budapesti Református Teológiai Akadémián református lelkészi okl. (1918), a művészetbölcselet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1930). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.).
Életút
Budapest Székesfőváros Szociálpolitikai Ügyosztályán a művészeti ügyek referense (1914–1918), egyúttal a Községi Iparrajziskola női továbbképző tagozatának r. tanára és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia h. tanára (1915–1916: mindkét helyen művészettörténetet tanított). Az összeomlás után, a Külügyminisztérium Sajtóosztályának kormánybiztosa (a fiumei magyar tisztviselők és alkalmazottak ügyeinek rendezésére, 1918. dec.–1919. márc.), az új magyar köztársaság olaszországi képviselője (1919), a Tanácsköztársaság idején, a budapesti tudományegyetemen az olasz nyelv és irodalom ny. r. tanára (1919. máj. 3.–aug. 1.; megfosztották tanszékétől: 1919. aug.) Medinán h. lelkész (1920–1921), Dombóvárott missziós lelkész (1921–1922), a bajai (1922–1927), a zengővárkonyi gyülekezet lelkipásztora (1928–1947). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára (1930–1940), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az olasz nyelv és irodalom ny. r. tanára (1946–1950), egyúttal a budapesti Eötvös Kollégium r. tanára (1947–1950). Az egyetem átszervezése után, az ELTE Történettudományi Kara, ill. a BTK Művészettörténeti Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1951–1960).
Első írásai már tizenhárom éves korában megjelentek (a Torontál c. lapban, Don Filippo álnéven, 1898-ban; később is rendszeresen közölte dolgozatait az újság, akárcsak a Nagybecskereki Hírlap, 1900–1902-ben). Érettségi vizsgái után a fővárosba költözött, beiratkozott a jogi karra (1902), majd egy év múlva megkezdte bölcsészeti tanulmányait. Rendszeresen jelentek meg művészeti cikkei a Hazánkban (1904), Lyka Károly Művészet c. lapjában és Lázár Béla Modern Művészetében (1905–1906). Párizsi tartózkodása alatt ismerkedett meg a modern művészetekkel (1904 és 1906), amelyeknek lelkes híve és propagálója lett. Hazatérése után az Országban jelent meg híres cikke Ady Endre (1877–1919) Új versek c. kötetéről (1906. márc. 7-én), amely elsőként hívta fel a figyelmet a költő munkásságára. Firenzében élt (1907–1914: megszakításokkal; 1914. jún.-ban végleg hazatért); közben Párizsban és Londonban is járt (1909). Olaszországban folytatott művészeti tanulmányokat és egyre inkább esztétikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozott, Firenzében, a Circolo Filosofico írói és filozófus csoporthoz csatlakozott. Jelentős szerepet játszott a modern művészet magyarországi elismertetéséért indított szellemi küzdelemben (az 1910-es évek elejétől). Adyn kívül, Paul Cézanne (1839–1906) és Rippl-Rónai József (1861–1927) művészetének első felfedezői és értékelői közé tartozott, Bartók Béla (1881–1945) és a Thália színházi mozgalom jelentőségét is korán felismerte. Megismerkedett Lukács Györggyel (1910-ben), közösen adták ki A Szellem c. folyóiratukat, majd rendszeresen részt vett a Lukács és Balázs Béla által szervezett Vasárnapi Kör összejövetelein (1915-től) és több előadást is tartott a Szellemi Tudományok Szabadiskoláján (1917-ben). A Tanácsköztársaság idején, Lukács György ajánlására, az Írói Direktórium és Választmánya tagja lett (1919. ápr. 4.–júl.). Mivel a proletárdiktatúra alatt egyetemi tanári katedrát kapott, a bukás után az egyetem megfosztotta ny. r. tanári címétől, gyülekezeti lelkészként tevékenykedett.
A Szellem, korszakos jelentőségű folyóirat volt, jóllehet mindössze két számot élt meg. A lap munkatársa volt Fülep Lajoson kívül – többek között – Lukács György, Mannheim Károly és Zalai Béla (itt jelent meg magyar nyelven először Croce-tanulmánya). A lap köré gyűlt „szellemek“ közötti levelezés és személyes kapcsolatfelvétel készítette elő a Vasárnapi Kör megjelenését, az itt kialakult „szellemi“ atmoszféra pedig egész pályafutását, művészetfilozófiai életművét befolyásolta. 1911-ben, A Szellem első számában jelent meg Fülep Lajos egyik legismertebb tanulmánya, Az emlékezés a művészi alkotásban. Ugyanitt, ugyanekkor látott napvilágot Hevesi Sándor Az emberi boldogságról és Lukács György A tragédia metafizikája c. dolgozata. Fülep eredetileg Idő és örökkévaló címmel dolgozott egy nagyobb terjedelmű munkán, amely végül bölcsészdoktori értekezése lett (és akárcsak Croce-tanulmánya először olasz nyelven, a Circolo de Filosofico kiadványai között jelent meg). Az 1915 őszén megalakult Vasárnapi Kör tudatosan vállalt előzménye A Szellem című folyóirat (alapító tagok Fülep Lajos mellett Balázs Béla, Lesznai Anna, Lukács György, Mannheim Károly stb.). Fülep másokkal, 1917 elején kezdte el szervezni a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, ahol barátai azt javasolták neki, hogy a magyar művészetről tartson előadássorozatot. Fülep Lajos talán különös módon, a felbomlás előtt álló Monarchia utolsó előtti évében, a nemzeti művészet új értelmezéséről tartott előadásokat. Az egyetemes művészet már nem a nemzetiekből integrálódik, hanem a művészet immanens problémáinak sokféleségéből: iskolák, irányzatok (azaz izmusok), végül a képek változataiból. A kapcsolat, amely az embert egy művön át kötötte valamely világképhez megszűnik, helyét felváltja az a dinamikus és statisztikus viszony, amelyet több mű: iskolák, irányzatok (azaz izmusok), végül képek változatai alakítanak ki. Nemzetek mozaikja helyett – vagy azon belül – a művészet immanenciájának mozaikja alakul ki. Az 1920-as években az egyetemességhez emelkedő nemzeti tartalmakat kifejező műveket „nemzetietlennek“ tartották. Fülep ezzel szemben azt vallotta, hogy nemzetivé valamely művészetet nem a témák és nem a motívumok tesznek, a nemzeti karakter az egyetemes művészeten belül manifesztálódik. A művészet elsősorban autonóm és csak másodsorban (azaz az autonomitáson belül) nemzeti. A művészeti alkotás befejezett és abszolút, a művészetek nagy közösségébe tartozik, s csak azon belül válik érthetővé és értelmezhetővé. A művészetek közösségén belül lehet csak megérteni a különösséget: e közösségen belül az egyetemes és a nemzeti kölcsönös összefüggésben áll. Belső emigrációjában jelent meg évekkel később előadásainak kötetté szerkesztett változata (Magyar művészet c. könyvében, 1923-ban).
Zengővárkonyból nagyszabású levelezést folytatott kora szellemi életének legkiválóbb képviselőivel (többek között Füst Milán, Illyés Gyula (1902–1983), Vas István, Weöres Sándor is személyesen felkereste őt). A két világháború között irodalmi és művészeti kérdéseken kívül elsősorban a magyarság sorskérdéseivel, a magyarságnak az egyetemes kultúrában betöltött szerepével foglalkozott. Cikkek sorával ismertette a magyarság dunántúli pusztulását, döntő szerepet játszott abban, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés, Kodolányi János rádöbbentek az egykézés veszélyeire, s az ország közvéleménye elé tárták a helyzetet Művészetfilozófiájában a művészet és a világnézet viszonyát, a művészet társadalmi meghatározottságának kérdéseit vizsgálta. Élete végéig dolgozott önálló művészetfilozófiai koncepcióján, hatalmas műve azonban csak töredékeiben készült el. Műfordítói tevékenysége is jelentős, elsősorban klasszikus német filozófiai és művészetfilozófiai műveket tolmácsolt.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, kéziratos hagyatékát az MTA Kézirattára őrzi. Összegyűjtött műveit Németh Lajos és Tímár Árpád; levelezését F. Csanak Dóra adta ki, Tímár Árpád egyúttal egy Fülep Lajos-emlékkönyvet is szerkesztett (1985-ben). A zengővárkonyi parókia falát emléktáblával jelölték meg (1971. okt. 30-án, ugyanezen a napon róla nevezték el a Fülep Lajos Művelődési Házat, Pécsváradon). Zengővárkonyban, egykori könyvtárszobájában Fülep Lajos-emlékszobát avattak (1975. okt.-ben, s ugyanitt emlékkiállítás is látható). A bajai református templom falán szintén emléktábla őrzi emlékét (1997-től), akárcsak Budapesten, egykori (1914–1920) lakóhelyén (a Logodi utcában, 1999-től).
Születésének 100. évfordulójáról, Pécsett, tudományos ülésszakkal emlékeztek meg (1985-ben); születésének 125. évfordulóján, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete és a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara rendezett emlékkonferenciát (Ma mindig csak nagy készülődés a Holnapra címmel 2010. máj. 7-én az MTA Társadalomkutató Intézetében). Két Fülep Lajos-díj is őrzi emlékét: az egyiket az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszéke (1991-ben), a másikat a Soros-alapítvány alapította (1996-ban).
Elismertség
Az MTA Művészettörténeti Főbizottsága elnöke (1953–1960). A Magyar Filozófiai Társaság tagja (1915-től).
Elismerés
Munka Érdemrend (1955).
Baumgarten-díj (1930), Kossuth-díj (1957), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2001).
Szerkesztés
Egyetemi tanulmányai alatt a Hazánk (1902–1905), a Népszava, ill. az Ország (1905–1906), a Magyar Szemle (1906) és A Hét művészetkritikusa (1907). A Szellem c. filozófiai folyóirat (Hevesi Sándorral, Lukács Györggyel, 1911), a Válasz szerkesztője (Gulyás Pállal, Németh Lászlóval), a Művészettörténeti Értesítő (1953–1961) és az Acta Historiae Artium főszerkesztője (1954–1961).
Főbb művei
F. m.: írásai a Nyugatban: Európai művészet és magyar művészet. – Magyar építészet. – Magyar szobrászat. – Tihanyi Lajos. (1918)
Szabó Dezső regénye. Az elsodort falu. (1919)
Magyar festészet. 1–6. – Dante: A „Divina Commedia”. – Dante: A „Vita Nuova.” (1921)
Lesznai Anna lírája. (1923)
Pethes Imre (1924)
Szellemtörténet. Hozzászólások Babits Mihály tanulmányához. (1931)
A tudomány szociológiája. (1932)
A filozófia kis tükre. Halasy-Nagy József könyve. (1934).
F. m.: Paul Cézanne. (Művészet, 1907)
Új művészi stílus. (Új Szemle, 1908)
Az emlékezés a művészi alkotásban. Részben egy. doktori értek. is. (A Szellem, 1911 és külön: Bp., 1911)
Magyar művészet. (Gondolat és Írás. 2. Bp., 1923)
Művészet és világnézet. 1–3. (Ars Una, 1923)
Szent Ferenc himnusza a Teremtőhöz. (Terciárius Közlöny, 1923)
Papini, Giovanni: Krisztus története. Ford. Révay József. A bevezető tanulmányt írta. F. L. (1–4. kiad. Bp., 1924; 5–7. kiad. 1926; 8. kiad. 1928)
Dante: Az új élet. Ford. Jékely Zoltán. A bevezető tanulmányt írta F. L. (Kétnyelvű remekművek. 1. Bp., 1944)
A magyar művészettörténelem feladata. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. okt. 9.; megjelent: MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
Izsó Miklós. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, Bp., 1953; angolul: Acta Historiae Artium, 1954 és külön: Bp., 1954)
Rembrandt és korunk. (Magyar Tudomány, 1956 és külön: Bp., 1956)
Derkovits Gyula. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1956 és külön: Bp., 1956)
A magyarországi művészet története. I–II. köt. Főszerk. F. L. Szerk. Dercsényi Dezső és Zádor Anna. (Bp., 1956–1958; 2. jav. kiad. 1961–1962; 3. jav. kiad. 1964; 4. átd. kiad. 1966; 5. átd. kiad. 1973)
Csontváryról – hangszalagon. (Kortárs, 1963)
Magyar művészet. Művészet és világnézet. Cikkek és tanulmányok. Szerk., az utószót írta Németh Lajos. 44 táblával. (A művészettörténet forrásai. Bp., 1971)
A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Cikkek, tanulmányok. I–II. köt. Vál., szerk. Tímár Árpád, a bevezető tanulmányt Tőkei Ferenc írta. (Bp., 1974)
Rippl-Rónai – Csontváry – Derkovits. Tanulmányok. (Gyorsuló idő. 1–2. kiad. Bp., 1975)
Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok. 1920–1970. Vál., szerk. Tímár Árpád. F. L. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1976)
Európai művészet és magyar művészet. Tanulmányok. Vál., szerk. Katona Ádám. (Téka. Bukarest, 1979; 2. kiad. 2001)
A magyarság pusztulása. Szerk., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1984)
Káplár Miklós és F. L. levelezése. Közzéteszi Masits László. (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1984)
Cigány mesék. Berze Nagy János gyűjtéséből. Szerk. F. L. (A Baranya megyei Tanács VB Cigányügyi Koordinációs Bizottságának kiadványa. Pécs, 1985)
Művészet és valóság. Tímár Árpád bevezetőjével. (Magyar Filozófiai Szemle, 1985)
Célszerűség és művészet az építészetben. Töredék. (Ars Hungarica, 1985)
Nemzeti öncélúság. (Válasz. 1934–1938. Vál., szerk., az utószót írta Széchenyi Ágnes. Bp., 1986)
Elek Artúr–F. L.–Füst Milán levelezéséből. Közreadja Benedek Mihály és Márványi Judit. (Kortárs, 1987)
Levél Papinihoz. Közreadja F. Csanak Dóra. (Kortárs, 1988)
Egybegyűjtött írások. I–III. köt. Szerk., sajtó alá rend. Tímár Árpád (Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja kiadványa. Bp., 1988–1998)
F. L. levelei Elek Artúrhoz. Szerk., a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt írta Fülep Katalin. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványa. Bp., 1990)
F. L. és Kner Imre levelezése. Összeáll. Sümegi György, szerk. Erdész Ádám, a szöveget gondozta Kőhegyi Mihály. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból. 17. A Békés megyei Levéltár kiadványa. Gyula, 1990).
Fülep Lajos levelezése. 1920–1944. I–IV. köt. Szerk. F. Csanak Dóra. (Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet kiadványa. Bp., 1990–1998)
V. köt. 1945–1950; (Bp., 2001)
VI. köt. 1950–1960. (Bp., 2007)
F. L. levelezése. Szerk. Vekerdi László. (Új Forrás Könyvek. Tatabánya, 2009)
Derkovits helye. (Ezredvég, 2009)
Leonardo. (Ezredvég, 2010)
Egy nagy lehetőség Budapest és az ország újjáépítésében. (Műemlékvédelem, 2016).
F. m.: ford.: Nietzsche, Friedrich: A tragédia eredete, vagy görögség és pesszimizmus. Ford., a bevezető tanulmányt írta F. L. (Filozófiai Írók Tára. 25. Bp., 1910).
Irodalom
Irod.: Lukács György: F. L. Nietzschéről. (Nyugat, 1910)
Komarik Dénes: F. L. írásainak bibliográfiája. – Németh Lajos: Gondolatok F. L. munkásságáról. (Művészettörténeti Értesítő, 1965)
Lőrincz Ernő: F. L. (Alföld, 1967)
Perneczky Géza: Egy magyar művészetfilozófus. (Magyar Filozófiai Szemle, 1970)
Németh Lajos: F. L. (Magyar Tudomány, 1971)
Gál István: Jegyzetek F. L.-ról. (G. I.: Bartóktól Radnótiig. Bp., 1973)
Vekerdi László: Magyar és egyetemes művészet. (Nagyvilág, 1973)
Tolnay, Charles de: Les écrits de Lajos Fülep sur Cézanne. (Acta Historiae Artium, 1974)
Tímár Árpád: F. L. 1902–1919 között megjelent műveinek bibliográfiája. (F. L.: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. II. köt. Bp., 1974)
Vekerdi László: A fiatal Fülep. (Valóság, 1974)
Németh Lajos: F. L. (Literatura, 1974)
Gyergyai Albert: Jegyzetek F. L.-ról. (Kritika, 1974)
A F. L. születése 90. évfordulóján tartott akadémiai emlékülés előadásai. (Pécs, 1975)
Lőrincz Ernő: F. L. munkásságának tudománytörténeti jelentősége. (Bp., 1975)
F. L.-emlékszoba. A Magyar Tudományos Akadémia F. L.-emlékülésén, 1975. febr. 5-én elhangzott előadások. 6 táblával. (A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai. 26. Pécs, 1975)
Csányi László: F. L. Tolnában. (Somogy, 1976)
Bata Imre: A Fülep-jelenség. (Élet és Irodalom, 1976. 25.)
Tímár Árpád: F. L. 1920–1970 között megjelent műveinek bibliográfiája. (F. L.: Művészet és valóság. Bp., 1976)
Németh Lajos: F. L.: Művészet és világnézet. (Magyar Filozófiai Szemle, 1977)
Gerold László: F. L. színikritikái Deák Péter társulatának nagybecskereki előadásairól. (Hungarológiai Közlemények [Újvidék], 1979)
Katona Ádám: A pályakezdő F. L. (Korunk, 1979)
Kopasz Gábor: F. L., a tudós lelkipásztor. (Confessio, 1980)
Dobai Ádám: F. L. bajai évei. (Dunatáj, 1982)
F. Csanak Dóra: F. L. kéziratos hagyatéka. Ms 4552–Ms 4609. (Az MTA Könyvtára Kézirattárának katalógusai. 15. Bp., 1984)
F. L.-emlékkönyv. Cikkek, tanulmányok F. L. életéről és munkásságáról. Vál., szerk. és a bibliográfiát összeáll. Tímár Árpád. (Bp., 1985)
F. L. Baranyában. Összeáll. Huber Kálmánné és Mendöl Zsuzsa. Az előszót Tüskés Tibor írta. (A Baranya megyei Könyvtár és a TIT Baranya megyei Szervezete közös kiadványa. Pécs, 1985)
Tímár Árpád: Megjegyzések F. L. tanulmánytöredékéhez. (Ars Hungarica, 1985)
F. L. és Lyka Károly kapcsolatának néhány dokumentuma. (Magyar Tudomány, 1985)
Bodnár György: A magyar modernség dilemmája. F. L. irodalomeszménye. – Zádor Anna: Emlékeim F. L.-ról. – Németh Lajos: F. L.-ról. (Jelenkor, 1985)
Éles Csaba: Északfokok. F. L. és Lukács György pályakezdésének érintkezési pontjai. (Alföld, 1985)
Cs. Varga István: F. L. centenáriumára. (Borsodi Művelődés, 1985)
Sümegi György: F. L. tiszteletes úr Baján. (Forrás, 1985)
Bolyki János: F. L. és Lukács György kapcsolatáról. – Szabó Botond. F. L. (Theologiai Szemle, 1985)
Andrásfalvy Bertalan: F. L. emlékezete. (Honismeret, 1985)
Tüskés Tibor: „Kedves komaasszony!” F. L. levelei Bognár Jánosnénak. (Napjaink, 1985)
Tímár Árpád: Lajos Fülep. (The New Hungarian Quaterly, 1985)
Tudományos ülésszak F. L. születésének századik évfordulójára. Előadások. Szerk. Németh Lajos. (Dunántúli dolgozatok. A Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Pécs, 1986)
Fodor András: Ezer este F. L.-sal. I–II. köt. (Bp., 1986)
Fülep Katalin: F. L. ismeretlen kéziratai. (Ars Hungarica, 1986)
Tímár Árpád: F. L. születésének 100. évfordulója alkalmából megjelent művek bibliográfiája. (Ars Hungarica, 1987)
Tüskés Tibor: F. L. „maga mentsége”. (Dunatáj, 1987)
Éles Csaba: Tradíciók és teoretikusok. Fülep és Lukács. (Irodalomtörténet 1989), A. Gergely András: F. L. emlékezete. (Napjaink, 1989)
Jurecskó László: Ösztöndíjazás vagy „belegyezéses száműzetés”? F. L. itáliai tartózkodásának okai. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1989)
Csűrös Miklós: Kritikai ítéleterő és elméleti összegzés. (Hitel, 1990)
Babus Antal: Miért választotta F. L. a magyar falut a világvárosok helyett? (Kortárs, 1990)
Nagy Endre: F. L. művészetfilozófiája. 1923–1944. (Z-füzetek. 15. Bp., 1991)
Zádor Anna: F. L. levelezése. (Holmi, 1991)
Vöröss László: Otthon sem otthon. (Valóság, 1993)
F. Csanak Dóra: Hidas a végzet talpa alatt. F. L. ismeretlen újságcikke. (Ars Hungarica, 1994)
Tüskés Tibor: Tükörcserepek. Találkozások F. L.-sal. (Dunatáj, 1994)
Tüskés Tibor: Kedves professzor úr! Írások F. L.-ról. (Pannónia Könyvek. Pécsi Tudománytár. Pécs, 1995)
Máté Zsuzsanna: „Szép eszéről, szép lelkéről…” Tanulmányok a fiatal F. L.-ról és művészetfilozófiájáról. (Szeged, 1995)
Csűrös Miklós: Géniuszok–kortársak. F. L. és Kodolányi János. Költők prózája. (Aranyhal sorozat. Bp., 1995)
Vekerdi László: F. L. levelezése. (Tiszatáj, 1995)
Perneczky Géza: Kis magyar epilógus. F. L. és a Magyar Művészet. (Holmi, 1995)
Tüskés Tibor: F. L. Magyar művészetének korabeli recepciója. (Dunatáj, 1995)
Lackó Miklós: „Az ősszféra – a közvetlen valóság-átélés világa”. F. L. és Tolnay Károly szellemi kapcsolata. (Kritika, 1995. 1.)
Kaposi Márton: Lukács György és F. L. Dante-értelmezései. (Magyar Filozófiai Szemle, 1996)
Németh Ferenc: A Fülep család Becskereken. Monográfia. Fülep Jenő György és F. L. írásait Bori Imre válogatta. (Újvidék, 1997)
Kádár Zoltán: F. L. és Friedrich Nietzsche. (Valóság, 1997)
Lackó Miklós: Kerényi Károly és F. L. a mitológiáról. (Kritika, 1997. 1.)
Lackó Miklós: The Truths of the Soul. From the Correspondance between Lajos Fülep, Charles de Tolnay and Karl Kerényi. (The New Hungarian Quaterly, 1999)
Babus Antal: Dosztojevszkij szerepe F. L. világképének alakulásában. (Irodalomtörténet, 1999)
Lőrincz Ernő: F. L. szolgálatában. 1–2. (Ars Hungarica, 1999–2000)
Miklóssy Endre: F. L., az utolsó magyar király. 1–2. (Magyar Szemle, 2000)
Márfai Molnár László: Jelentés a dialógus nyomában. Tanulmányok a fiatal F. L. művészeti írásairól. (Bp., 2001)
F. L. A kísérő tanulmányt írta, a szöveget válogatta Vajda Kornél. (Tudós tanárok – tanár tudósok. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa. Bp., 2001)
Babus Antal: Illyés Gyula és F. L. az egyke ellen. (Studia Litteraria, 2002)
Babus Antal: F. L. az 1918–1919-es forradalmakban. 1–5. (Új Forrás, 2002)
Dizseri Eszter: F. L. élete. Monográfia. (Bp., 2003)
Tüskés Tibor: F. L. (Pécsi Szemle, 2003)
Márfai Molnár László: F. L. művészetfilozófiája az 1930-as években. (Ars Hungarica, 2003)
Miklóssy Endre: Az építészet hőhaláláról F. L. nyomán. (Országépítő, 2003)
Tüskés Tibor: F. L. (Pécsi Szemle, 2003)
Szolláth Hunor: F. L. és egy erdélyi református egyházközség. (Korunk, 2006)
Tóbiás Áron: F. L. és a rádió. (Ezredvég, 2007)
Tóth Károly: F. L. tanári tevékenysége az Eötvös Kollégiumban. (Szín [folyóirat], 2007)
Kaposi Márton: F. L. és az olasz irodalom. (Filológiai Közlöny, 2010)
Vitéz Ferenc: „Az élet értékei.” F. L. emlékezete. (Néző-Pont, 2011)
Burján Emil: F. L. műbölcseleti alapelvei. 1–4. (Erdélyi Toll, 2011–2012).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. v. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. I–III. köt. (Újvidék, 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek és műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp.,2003)
Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon. Szerk. Balázs-Arth Valéria. (Bp., 2007)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).
neten:
http://adattar.vmmi.org/cikkek/16035/hid_1996_10_19_nemeth.pdf
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
