Gratz Gusztáv
politikus, publicista, történész, közgazdász
Született: 1875. március 30. Gölnicbánya, Szepes vármegye
Meghalt: 1946. november 21. Budapest
Temetés: 1946. november 26. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Ausztriai protestáns családból származott, családja a vallásüldözések elől menekült Salzburgból Pozsonyba. Miután apja elfogadta a gölnicbányai evangélikus lelkészi állást, a szepességi bányavárosban telepedtek le. Sz: Gratz Móric (Moritz), Dax Emma. Testvére: Gratz Ottó (1879–1956) mezőgazdasági mérnök, állatorvos; ill. Hajós Lászlóné Gratz Emmy, Zsakó Andorné Gratz Mária és Gyukai Zoltánné Gratz Márta. F: benkepatonyi Nagy Ilona. Leánya: Hubner Károlyné Gratz Alice, Gratz Magda és Lohberger Károlyné Gratz Dóra.
Iskola
Középiskoláit Iglón, Besztercén és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári unitárius főgimnáziumban éretts. (1892), a kolozsvári és a bp.-i tudományegyetemen jogot tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1896). Az MTA tagja (l.: 1941. máj. 16.).
Életút
A Pester Lloyd belső munkatársa (1896–1906), egyúttal a bécsi Die Zeit (1902–1906) és a Neue Freie Presse bp.-i tudósítója (1906). Alkotmánypárti (1906–1910), Nemzeti Munkapárti programmal országgyűlési képviselő (Újegyházi választókerület, 1910– 1918). A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) ügyvezető igazgatója (1912–1917). A Külügyminisztérium Kereskedelempolitikai Osztályának főnöke (1917. febr. 15.–1917. jún. 15.), pénzügyminiszter (1917 jún. 15.–1917. szept. 16.), a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalások gazdasági részének, valamint a Németországgal való gazdasági közeledés előkészítését és a Lengyelországgal való viszony rendezést célzó tárgyalások vezetője (1918). – A Tanácsköztársaság alatt a bécsi ellenforradalmi szervezkedés egyik vezetője (1919. márc.–jún.), a proletárdiktatúra bukása után Magyarország bécsi követe (a II. fizetési osztályba sorolt rk. követ és meghatalmazott miniszter, 1919. nov. 21.–1921. jan. 17.), gr. Teleki Pál első kormányának külügyminisztere (1921. jan. 17.–1921. ápr. 12.; a II. fizetési osztályba sorolt rk. követek és meghatalmazott miniszterek létszámába visszahelyezve: 1921. ápr. 12.-ével). A második királypuccs idején támogatta IV. Károlyt, ezért rövid időre fogságba került (1921). Pártonkívüli (Bonyhádi választókerület, 1926–1935), Polgári Szabadságpárti országgyűlési képviselő (Budapest, Északi választókerület, 1936–1944). Országgyűlési képviselőként szemben állt a hitleri Németország törekvéseivel, az ország megszállása után Mauthausenbe hurcolták (1944. máj.), miután veje kezességet vállalt érte kiengedték a koncentrációs táborból; Bécsben élt (1944. ápr.–1945. ápr.). Halála előtt egy évvel hazatért Magyarországra (1945. ápr.).
A Társadalomtudományi Társaság titkára (1900–1906). A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöke (1924–1938). A Külföldi Hírlaptudósítók Magyarországi Szindikátusának elnöke.
Első írásai a kolozsvári Ellenzék c. lapban jelentek meg, majd miután a Pester Lloyd parlamenti tudósítója lett egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Budapesten Jászi Oszkár, Vámbéry Rusztem és Szabó Ervin baráti köréhez csatlakozott, a Huszadik Század alapító szerkesztője (1899–1903), a Társadalomtudományi Társaság alapító tagja (1900-tól). Írásaiban kiállt az agrárreform és a választói jog kiterjesztése mellett, kezdeményezője volt a Választójogi Liga létrehozásának. Később kiéleződtek az ellentétek a Huszadik Századon és a Társadalomtudományi Társaságon belül a polgári radikálisok és a konzervatívok közötti ellentét (Gratz ez utóbbiak közé tartozott, 1903-ban, ill. 1906-ban szakított mindkettőjükkel, a parlamentben a szász törvényhozók csoportjához csatlakozott). Az I. vh. előtt, az 1910-es években, a GYOSZ elnökeként jelentős szerepet játszott a magyar gazdasági életben, konzervatív liberális gazdasági szakemberként támogatta a Német Birodalom és a Monarchia mind szorosabb gazdasági együttműködését. Az összeomlás és a forradalmak után gr. Teleki Pál első kormányának külügyminisztereként tárgyalásokat kezdeményezett Csehszlovákiával, a Lajta menti Bruckban. Mivel exponálta magát IV. Károly mellett annak húsvéti visszatérési kísérlete idején (1921-ben), lemondott; jóllehet Károly király magyarországi megbízottjaként a magyar kormánnyal egyetértésben továbbra is megkísérelte a restauráció békés előkészítését. Nem vett részt IV. Károly újabb restaurációs kísérletének előkészítésében, de amikor a királyi pár váratlanul Magyarországra érkezett Gratz is csatlakozott a pucchoz (Károly Gratzot a felállítandó új minisztérium pénzügyminiszterének jelölte). A restaurációs kísérlet során egészen a tihanyi tárgyalásokig a király mellett tartózkodott. Miután a királyi pár az ország elhagyására kényszerült, Gratzot Andrássy Gyulával és Rakovszky Istvánnal együtt lázadás vádjával letartóztatták, csak mintegy tíz hét múlva engedték szabadon, a vádat pedig csak évek múlva ejtették. A legitizmus eszméjéhez azonban továbbra is hű maradt, ezzel kapcsolatban széleskörű publicisztikai munkáságot fejtett ki. Írásaiban úgy vélekedett, hogy egy nemzetek fölötti Habsburg-dinasztia restaurációja történelmi szükségszerűség, a birodalom felújítása nélkül a közép-európai államok a biztos megsemmisülésre vannak ítélve. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnökeként kiállt a német nemzetiségű magyar állampolgárok anyanyelvi oktatás és művelődése mellett, de szemben állt minden olyan törekvéssel, amely a szervezetet politikai befolyásolására törekedett. Határozottan szemben állt a német birodalmi törekvésekkel, ellenzett minden együttműködést a különböző, egyre jelentősebbé váló náci egyesületekkel, amikor ezt már nem tudta elérni, lemondott elnökségéről (1938). A II. vh. előtt, a fasizálódás kezdetén elvállalta a liberális Pesti Napló főszerkesztői posztját (1939). Írásaiban, vezércikkeiben a közép-európai népek gazdasági és politikai összefogását hirdette a legitizmus nevében. Liberális gondolkodóként, a zsidótörvények idején következetesen elutasította az állampolgári egyenlőséget sértő törvényeket. A nemzeti ellenállás egyik jelentős ideológusának számított: a II. vh. végén részt vett a titkos béketárgyalások diplomáciai előkészítésében, az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta (1944. ápr.), a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták (1944. máj.). A II. vh. után, az Ideiglenes Nemzeti Kormány felkérésére, a békekonferenciára való felkészülés keretében tanulmányt készített a Duna menti országok és népek együttműködésének lehetőségeiről. Történészként legjelentősebb munkái, a magyar történelmet a dualizmustól feldolgozó monográfiái (A dualizmus kora, 1934; A forradalmak kora, 1935).
Emlékezet
Budapesten (Belváros, V. kerület Ferenczy István utca 20.) élt és tevékenykedett, a fővárosban is hunyt el; a Farkasréti Temetőbe temették, síremlékét felszámolták!
Szerkesztés
A Pester Lloyd belső munkatársa (1896–1906), egyúttal a bécsi Die Zeit (1902–1906) és a Neue Freie Presse bp.-i tudósítója (1906). A Huszadik Század alapító szerkesztője (1899–1903), az Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch c. gazdasági évkönyv, a Pesti Napló főszerkesztője (1939-től).
Főbb művei
F. m.: Nemzetközi jog. (Tudományos zsebkönyvtár. Pozsony–Bp., 1899; 2. bőv. kiad. Bp., 1906)
Alkotmánypolitika. (Tudományos zsebkönyvtár. Pozsony–Bp., 1900)
Tisza Kálmán. (Huszadik Század, 1902)
A liberalizmus. (Huszadik Század, 1904), Általános választójog és nemzeti politika. (Huszadik Század, 1905)
Az általános választójog szociológiai szempontból. (Új Század, 1906)
A bolsevizmus Magyarországon. Írta többekkel. Szerk. és a bevezetőt írta. (Bp., 1920; új kiad. 2003)
Politikai és gazdasági liberalizmus. (Cobden Könyvtár 7. Bp., 1922)
Die äussere Wirtschaftspolitik Österreich–Ungarns. Mitteleuropäische Wirtschaftspäne. Schüler, Richarddal. (Wien–New Haven, 1925; 2. kiad. Wien, 1930)
Die wirtschaftliche Zusammenbruch Österreich–Ungarns. Schüler, R.-rel. (Wien, 1925)
The Economic Situation of Hungary. (Bp., 1926; franciául is)
Dél-európai problémák. (Magyar Szemle, 1927)
Magyarország és a nemzeti kisebbségek. (Magyar Szemle, 1928)
Magyarország és a bolsevizmus. – Magyar–német relációk. (Magyarok a kultúráért. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén. Bp., 1929)
Demokratikus fejlődés. – Stresemann. – A szerb–horvát ellentét. (Magyar Szemle, 1929)
Európai külpolitika. (Kincsestár. 25. Bp., 1929)
The Economic Policy of Austria–Hungary during the War in Its External Relations. (New Haven, 1930)
A német– osztrák vámunió kérdéséhez. (Bp., 1931)
A parlamentek és a gazdasági politika. – A preferenciális vámrendszer. – Reálpolitika. (Magyar Szemle, 1931)
Állami közösség és népközösség. (Magyar Szemle, 1932)
Bethlen külpolitikája és kisebbségi politikája. (Magyar Szemle, 1934)
A dualizmus kora. Magyarország története. 1867–1918. I–II. köt. (A Magyar Szemle könyvei. 8–9. Bp., 1934; hasonmás kiad. 1992)
Emlékezés az erdélyi szép napokra. (Kolozsvár, 1935)
A forradalmak kora. Magyarország története. 1918–1920. (A Magyar Szemle könyvei. 10. Bp., 1935; hasonmás kiad. 1992)
Deutschungarische Probleme. (Bp., 1938)
A magyarországi németség ügye. (Magyar Szemle, 1938)
A világháború utáni kor története. (A mai világ képe. II. Politikai élet. Szerk. is. Bp., 1939)
Politikai irányeszmék a kiegyezés a korszakában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1941. dec. 15.)
A társadalmi fejlődés iránya. – Politikai és gazdasági liberalizmus. (Magyar liberalizmus. Bp., 1993)
A szerb–horvát ellentét. (Magyar Szemle, 1993)
Reálpolitika. (Magyar Szemle, 1994)
Az Osztrák–Magyar Monarchia felosztásának következményei. Kiadta, bev., jegyz. Gyarmati György. (Történelmi Szemle, 1995)
Közép-Európa balkanizálódása. (Magyar Szemle, 1997)
Magyarország a két háború között. Szerk., jegyz., utószó Paál Vince. G. G. válogatott írásainak bibliográfiájával. (Millenniumi magyar történelem. Bp., 2001)
Visszaemlékezéseim. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Szekrényessy Attila. (Bp., 2007)
Augenzeuge dreier Epochen. Die Memoiren des ungarischen Aussenministers Gustav Gratz. Sajtó alá rend., szerk. Paál Vince és Seewann, Gerhard. (Südosteuropäische Arbeiten. 137. München, 2008).
Irodalom
Irod.: A magyar legújabbkor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Tolnamegyei fejek. Tolnavármegye tíz évvel Trianon után. Szerk. Hirn László. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre, Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar politikai és közigazgatási compass. 1919–1939. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1939)
Kornis Gyula: Publicisztika és történelem. G. G. (K. Gy: Tudós fejek. Bp., 1942)
Tafferner, Anton: G. G. (Südostdeutsche Vierteljahresblätter, 1975)
Schödl, Günther: Trianon–Ungarn und die deutsche Minderheitenpolitik. Zu den „Lebenserinnerungen” von Gustav Gratz. (Südostdeutsches Archiv 1983/84)
Schödl, Günther: Magyar politika túl a nacionalizmuson és nemzeti államon. G. G. (Történelmi Szemle, 1986)
Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Összeáll. és szerk. Pritz Pál. (Bp., 1994)
Kozáry Andrea: G. G. és az újjászerveződő magyar rendőrség 1945 nyarán. (Társadalmi Szemle, 1997)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Tilkovszky Lóránt: G. G. sorsa és nézetei Magyarország német megszállása után. – Gecsényi Lajos–Sipos Péter: G. G. emlékiratai. (Történelmi Szemle, 2000)
Paál, Vince: G. G. und die Geschichtsschreibung. (Hin zu neuen Zielen. 2000 Begegnungen. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 2001)
Paál, Vince: Nationale Identität und Minderheitenpolitik: Gustav Gratz. („das gueth von alten Lern” Jugend–Festschrift für Karl Manherz zum 60. Geburtstag. Szerk. Langanke, Ulrich Bp., 2002)
Seres Attila: A bolsevizmus esküdt ellensége, a Szovjetunió nagy barátja. Szovjet dokumentumok G. G. pályaképéhez. (Történelmi Szemle, 2002)
G. Kovács László: Egy szemtanú visszanéz. G. G.: Magyarország a két világháború között. (Magyar Szemle, 2002)
Paál Vince: G. G. alternatívája a nemzetiségi politikában. (Limes, 2002)
Tilkovszky Lóránt: G. G. német nemzetiségpolitikai törekvései s azok kudarca. (Századok, 2002)
Paál, Vince: G. G. Ein kaum bekannter Ungarndeutscher. (Deutscher Kalender 2003. Jahrbuch der Ungarndeutschen. Bp., 2002)
Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Paál, Vince: Kontrahenten oder Weggefährten? Jakob Bleyer und G. G. an der Spitze des Ungarländischen Deutschen Volksbildungsvereins. (Jakob Bleyer als Volkstumspolitiker. Akten der Jakob-Bleyer-Gesellschaft-Tagung vom 5. Dezember 2003. Bp., 2004)
Tilkovszky Lóránt: G. G. és a „Népinémet Bajtársak” viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok G. G. irathagyatékából. – Paál Vince: A diplomácia „konyhájában”. G. G. a breszt-litovszki tárgyalásokon. (Századok, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
