Guzmics Izidor László
író, bencés szerzetes
Guzmics László
Született: 1786. április 7. Jánosfa, Sopron vármegye
Meghalt: 1839. szeptember 1. Bakonybél, Veszprém vármegye
Család
A Jánosfához tartozó vámoscsaládi majorban született. Sz: Guzmics István molnár, Budai Anna. Anyai nagybátyja, Budai József szentgyörgyvölgyi plébános nevelte.
Iskola
Középiskoláit Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban végezte, majd Győrszentmártonban (= Pannonhalma) belépett a bencés rendbe (1805. okt. 5.; nemsokára kilépett a rendből: 1806. aug. 30.; később ismét csatlakozott a rendhez: 1806. nov. 6.; szerzetesi fogadalmat tett: 1808. szept. 14.). Teológiát a győrszentmártoni bencés apátságban (1807–1808 és 1811), a győri bencéseknél (1808) és a pesti Központi Papnevelő Intézetben tanult (1812–1815); áldozópappá szentelték (1815. aug. 23.). A pesti egyetemen hittudori okl. szerzett (1829). Az MTA tagja (r.: 1830. nov. 17.; t.: 1838. szept. 7.).
Életút
A győri bencés főgimnázium tanára (1809–1810). A pannonhalmi bencés főiskolán a hittan és a dogmatika r. tanára (1815–1832), a bakonybéli bencés monostor apátja (1832–1839).
A nemzeti művelődés, a magyar nyelv és irodalom megújulásáért küzdő reformkori nemzedék egyik kimagasló személyisége. Vezető szerepet játszott a pesti kispapok közművelődési társasága, a Magyar Társaság megalapításában (1813-ban), amelynek célja eredeti magyar nyelvű irodalmi munkák megírása, valamint idegennyelvű szépirodalmi és teológiai dolgozatok lefordítása. Maga is a nyelvújítás során fejlődő árnyalt és választékos magyar irodalmi nyelv érvényesítéséért harcolt, számos tudományos és szépirodalmi művet írt és fordított. Első munkája a kor igényeinek megfelelő hun rege (Meteusz hunn fejedelem, 1814) volt, majd részt vett a Kölesy Vince által szerkesztett Nemzeti Plutarkus (1815) c. magyar életrajzi lexikon szerkesztésében és a Johann Hübner-féle Conversations Lexicon (megjelent: Mostani és régi nemzeteket, országokat ismertető lexikon, 1816) fordításában. Fontos szerepet tulajdonított a klasszikus görög irodalmi alkotások megismertetésének. Magyar nyelvre tolmácsolta – többek között – Theokritosz epigrammáit és idilljeit (1824), Anakreón és Aiszkhülosz műveit (kéziratban maradt), ill. halála után jelent meg Szophoklész (Ödipusz, a király, 1839) és Euripidész drámája (Iphigenia Auliszban, 1840). A görög tragédiák nyomán néhány magyar történeti drámát is írt, továbbá verseket és kisebb prózai műveket, „beszélyeket” szerzett. Bakonybélen szerzetesi társait magyar írókká akarta átképezni, gazdag könyvtárat alapított, ill. ugyanitt népiskolát és ének- zenetanodát létesített (1837). Bevezette a vizet, fürdőszobát, üvegházat építtetett, megújította a templom felszerelését. Teológiai írásaiban általános dogmatikai kérdésekkel (pl. isteni gondviselés, cölibátus) foglalkozott, s több dolgozatában egy katolikus–protestáns unió létrejöttét kezdeményezte. Ezzel kapcsolatban híres vitát folytatott Báthory Gábor pesti református püspökkel (a polémiában elfoglalt álláspontját többször is megjelentette). Dogmatikai tankönyveket, egyháztörténeti életrajzokat írt, zsoltárokat (A buzgó kereszténységnek számára készített énekek, 1818) fordított. Pedagógiai dolgozataiban a magyarországi oktatásügy korszerűsítését, a nemzeti nyelv oktatását szorgalmazta, valamint elsők között kezdeményezte a nemesség bevonását a nyilvános oktatásba. A német Johann Matthias Gesnerhez és követőihez köthető neohumanizmus hatására – az ógörög nyelv és irodalom tanításának kiterjesztését javasolta.
Fontos szerepet játszott a Magyar Tudós Társaság megalapításában: részt vett az alapszabály kidolgozásával megbízott nádori bizottság ülésein (1828. márc. eleje), az első tagválasztáson rendes taggá választották meg (1830. nov. 17-én), majd részt vett az első nagygyűlésen is (1831. febr. 14–24-én). Az MTA megalakulásának tiszteletére dicsőítő költeményt is írt (A magyar Athenéon, öt énekben, 1830). A Magyar Tudós Társaság első elnöke, gr. Teleki József hittudományi műszavak gyűjtésével bízta meg, egyúttal bekapcsolódott a Nagyszótár előmunkálataiba: összeállította a magyar–görög szavak „egybehasonlító adattárát.” Az új szavak gyűjtése során gyakran váltott levelet Kazinczy Ferenccel, később szoros barátság alakult ki közöttük. Kazinczy Pannonhalmán meglátogatta Guzmics Izidort, hol társaságában négy napot töltött (1831. ápr. 9–13.). Maga is szenvedélyes és leleményes nyelvújító volt. Széphalom mintájára a bencés apátságnak otthont adó Szent Márton-hegyet ő nevezte el Pannonhalmának, amely később a település, Győrszentmárton hivatalos neve lett.
Emlékezet
Bakonybélben hunyt el, a főoltárnál, az apátsági templom szentélye alatt lévő kriptában nyugszik. A Magyar Tudós Társaság részéről Czuczor Gergely búcsúztatta, életrajzát Beély Fidél (1839), majd Zoltvány Irén (1884) állította össze. Néhány, Horvát Istvánhoz írt pannonhalmai levelét és kisebb írásainak kéziratát az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) Kézirattára őrzi. Naplójegyzetei először a Figyelőben jelentek meg (1876-ban), majd az 1825. és az 1830. évi országgyűléssel kapcsolatos naplóját Vaszary Kolos rendezte sajtó alá (1883-ban és 1885-ben), az egész apáti napló végül Sörös Pongrác gondozásában jelent meg (1903-ban). Kazinczy Ferenccel kapcsolatos leveleit Gulyás Elek adta ki (1860-ban). Arcképét (rézmetszet, Barabás Miklós rajzolta) közli az Egyházi Tár (1839) és a Magyar Tudós Társaság Évkönyve (V. 1840), s szintén Barabás Miklós készítette el portréját is (olaj, 1836; Főapátsági Gyűjtemény). Nevét vette fel a bakonybéli Guzmics Izidor Kulturális és Idegenforgalmi Egyesület.
Szerkesztés
Az Egyházi Tár c. lap alapító szerkesztője (1832–1837). Költeményei, elbeszélései, drámái – a fentin kívül még – elsősorban a Szépliteraturai Ajándékban (1821–1825), a Hasznos Mulatságokban (1821–1829), a Felsőmagyarországi Minervában (1825–1831), az Uraniában (1828–1834), a Regélőben (1833–1837), az Athenaeumban (1838–1840), a Budapesti Árvízkönyvben (1840); tudományos értekezései elsősorban a Tudományos Gyűjteményben (1817–1836), a Hasznos Mulatságokban (1818, 1829), az Egyházi Értekezések és Tudósításokban (1820), a Felsőmagyarországi Minervában (1826–1827), a Muzarionban (1829, 1833), az Egyházi Folyóírásban (1832–1834), a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben (I–IV. 1833–1840), a Jelenkorban (1835), a Tudománytárban (1835–1840), a Figyelmezőben (1837) és az Athenaeumban jelentek meg (1838).
Főbb művei
F. m.: Meteusz hunn fejedelem, egy honni történeten épült rege. (Pest, 1814)
Mint kelljen az idegen neveket s művész szavakat honni literaturánkban írni? (Tudományos Gyűjtemény, 1817)
A magyar nyelv főtörvényeiről. (Tudományos Gyűjtemény, 1818)
Mit kell tartanunk a h-ról a hangmértékre nézve? (Hasznos Mulatságok, 1818)
A buzgó kereszténységnek számára készített énekek. (Győr, 1818; 2. kiad. Esztergom, 1835; 3. kiad. 1842)
Idylle. Poetikai értekezés. (Tudományos Gyűjtemény, 1820)
Az emberi nyelv hármas befolyása, az ember emberesítésébe, nemzetiesítésébe és hazafiúsításába. (Tudományos Gyűjtemény, 1822)
A katholika anyaszentegyház hitbeli tanítása, a magyarországi protestánsokhoz. (Pest, 1822)
A keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről írt levelek, az evangeliumi keresztény tolerancziának védelmezőjéhez. (Pest, 1822)
A keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről. I. Lehet-e? Van-e? Ha lehet és van, melyik az egyedül idvezítő ekklesia? támasztott kérdésekre adott felelet. II. A katholikus anyaszentegyház hitbeli tanítása felvilágosítva a Magyarországi protestánsokhoz. (Pest, 1822)
A vallási egyesülés ideájának és a római katholikus és protestáns keresztények között fennálló uniónak vizsgáltatása. (Győr, 1824)
Theokritosz maradványi. Ford. (Győr, 1824)
Gondolatok az emberi nyelvnek, különösen a magyarnak némely tulajdonairól. (Tudományos Gyűjtemény, 1825)
A római katholikus és protestáns keresztények között fennálló uniónak másodszori vizsgáltatása. (Győr, 1826)
Révai Miklós igaza a magyar igehajtogatás harmadik formájára nézve. (Tudományos Gyűjtemény, 1826)
A múlt század fáradozásai a kritikában Herder előadása szerént. Ford. – Kalligena, a szépség anya. Herder után ford. (Felsőmagyarországi Minerva, 1826)
Philosophiai levelek a gondviselésről. (Tudományos Gyűjtemény, 1827)
Nemezisz a költőknél és képművészeknél. – Az élet nem fő java az embernek. (Felsőmagyarországi Minerva, 1827)
Etelka Kréta szigetén. Melodráma. (Urania, 1828)
Theologia christiana fundamentalis. Tankönyv. (Győr, 1828)
Theologia dogmatica. I–III. köt. Tankönyv. (Pozsony, 1828–1829)
A magyar nyelvtudomány rövid foglalatja. (Tudományos Gyűjtemény, 1829)
A boldog atya. Erkölcsi dráma 3 felvonásban. Az ifjúság számára kevés változással az Uraniaból kiadta Szeder Fábián. (Esztergom, 1829)
A magyar Athenéon öt énekben. Költemény a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása alkalmából. (Pozsony, 1830)
Pannonia századjai. Alkalmi költemény. – A kelő nap. Elbeszélő költemény. Mindkettő Kovács Tamás főapát beiktatására. (Győr, 1830)
Révai Miklós pályája saját leveleiből, töredékül ajánlva Horvát Istvánnak. (Pest, 1830)
Árpád Pannonia hegyén. Hazafiúi dráma. (Urania, 1830)
Kazinczy emléke. (Felsőmagyarországi Minerva, 1831)
A teremtés. Egyházi karének 3 részben. Musikára téve Haydn József által. Ford. (Győr, 1831)
Meteusz, vagy a barátság diadalma. Hősi dráma. (Urania, 1831)
Zsoltárok. Ford. (Pest, 1832)
A Németalföldi theologiai rendszerekről. (Egyházi Folyóírás, 1832)
Vak Béla kinyilta. Énekes dráma. (Urania, 1832)
A terem szó legalaposabb értelme. (Tudományos Gyűjtemény, 1833)
Imre és András, vagy a királyi szó hatalma. Hősi dráma. (Urania, 1834)
A papi nőtlenség. (Egyházi Folyóírás, 1834)
Nyelvünk újabb fordulatairól. (Tudománytár, 1835)
Jób. (Pest, 1836)
A költészi, különösen a színművészi nyelv. (Tudománytár, 1838)
Philosophiai nyelv. Tudománytár, 1840)
Ödipusz, a király. Szophoklesz színműve. – Iphigenia Auliszban Eüripidesz színműve. Hellenből ford. (Hellen classicusok magyar fordításokban. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Pest, 1840)
G. I. és Kazinczy Ferenc közti levelezés 1822-től 1831-ig. Közli Gulyás Elek. (Esztergom, 1860; 2. kiad. 1873)
G. I. naplójegyzetei. (Figyelő, 1876)
Adatok az 1825-ki országgyűlés történetéhez. G. I. naplójából közli Vaszary Kolos. (Győr, 1883)
Adatok az 1830-iki országgyűlés történetéhez. G. I. naplójából közli Vaszary Kolos. (Győr, 1885)
G. I. apáti naplója. 1–3. Közli Sörös Pongrác. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1903; és külön: Bp., 1903)
Gondolatok a nyelvről. G. I. tanulmányai. 1822–1838. Szerk., az utószót írta Z. Szabó László. (Az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola kiadványa. Győr, 1992).
Irodalom
Irod.: Briedl [Beély] Fidél: G. I. bakonybéli apát életrajza. (Pest, 1839)
Czuczor Gergely: G. I. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyve. VII. Pest, 1842)
Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Zoltvány Irén: G. I. életrajza. (Bp., 1884)
Révay Sándor: G. I. levelei Farkas Józsefhez. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1909; és külön: Bp., 1909)
Sörös Pongrác: G. I. az 1832–1836-i országgyűlésen. – Strommer Viktor: G. I., mint teológus. (A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola Évkönyve, 1915)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Pénzes Balduin: G. I. és Horvát István. (Pannonhalmi Szemle, 1942)
Hernády Ferenc: G. I. a pécsi könyvtárról. A Pécsi Egyetemi Könyvtár történetéhez. (Magyar Könyvszemle, 1960)
Virányi Ottó: G. I. bencés hittudós és nyelvújító. (Katolikus Szó, 1976)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. kiad. Bp., 1977)
A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál, Legányi Norbert. (Pannonhalma, 1987)
Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. (Pannonhalma, 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Baksa Péter: G. I. és Pannonhalma. (Édes anyanyelvünk, 2002)
Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja. 1825–1848. I–II. köt. (Bp., 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
