Ács Alajos Aladár
színész
Született: 1930. július 28. Brâila, Románia
Meghalt: 2002. december 26. Szatmárnémeti
Temetés: 2002. december 28. Szatmárnémeti
Család
Sz: Ács Sándor ácsmester, Terney Erzsébet. F: Nyíredi Piroska színésznő.
Iskola
Református papnak készült, de egy országos tehetségkutató mozgalom hatására pályát változtatott. A kolozsvári Szentgyörgyi István Magyar Művészeti Intézet Színművészeti Karán végzett (1953).
Életút
A nagybányai Állami Színház magyar tagozatának (1953–1956), a szatmárnémeti Állami Magyar Színház, ill. az Északi Színház tagja (1956-tól), igazgatója (1969–1979).
Az egyik legismertebb romániai magyar színészként több mint száz főszerepet játszott, mind klasszikus darabok, mind mai művek főszerepét elvállalta. Játékstílusát áradó szenvedély, érzelemgazdagság, színes, változatos kedélyvilág jellemezte.
Emlékezet
Szatmárnémetiben élt és alkotott, a helyi Mátyás király utcai Temetőben nyugszik. A szatmári társulat fennállásának ötvenedik évfordulóján, halála után róla nevezték el a színház Ács Alajos Stúdióját (2003). Az évforduló alkalmából a stúdió falán leleplezték domborművét is (Lakatos Pál szobrászművész alkotása). A stúdiótermet felújították 2010-ben felújították (az első bemutatót nov. 19-én tartották, Mikó Csaba Testínség c. művét a Harag György Társulat mutatta be).
Elismerés
Román Köztársaság Kulturális Érdemrendje (V. fokozat, 1968), a Magyar Köztársaság Érdemrendje középkeresztje (1995). A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Életmű Díja (Kisvárda, 1994), Kovács György-díj (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díja, 1998), Harag György-emlékplakett (1998), Szatmárnémeti díszpolgára (2000).
Főbb művei
F. szerepei: Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi, 1954)
Don Cézar de Bazan (Hugo, Victor: Ruy Blas, 1955)
Mercutio (Shakespeare: Romeo és Júlia, 1957)
Csongor (Vörösmarty: Csongor és Tünde, 1958)
Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy, 1964)
Bicska Maxi (Brecht: Koldusopera, 1964)
Rank doktor (Ibsen: Nóra, 1972)
Orgon (Molière: Tartuffe, 1976)
Bakos (Németh László: Villámfénynél, 1977)
George (Albee: Nem félünk a farkastól, 1978)
Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely, 1979)
Versinyin (Csehov: Három nővér, 1980)
Apa (Mrozek: Tangó, 1979)
Orbók (Gyárfás Miklós: Egérút, 1981)
Adámics János (Karácsony Benő– Gyöngyösi Gábor: Sohasem késő, 1984)
Crofts (Shaw, G. B.: Warrenné mestersége, 1985)
Schneider Mátyás (Zágon István: Hyppolit, a lakáj, 1988)
Prospero (Shakespeare: A vihar, 1988)
Juhász (Molnár Ferenc: Úri divat, 1991)
Willie Clark (Simon, Neil: A napsugárfiúk, 1992)
Boguslawski (Spiró György: Az imposztor, Kolozsvár 1994)
Professzor (Bulgakov: Kutyaszív, 1995)
Bakariás (Székely János: Caligula helytartója, Debrecen, 1995)
Alkander varázsló (Corneille: Illúziók játéka, 1996).
Irodalom
Irod.: Szatmári Gábor: Színészkülsejű színész. (Utunk, 1968. aug. 23.)
Halász Anna: Huszonhat évvel később – Á. A. (A Hét Évkönyve, Bukarest, 1981)
Oláh Tibor: Á. A. (Színjátszók évkönyve. A Hét Évkönyve, Bukarest, 1982)
Gál Éva Emese: Életmű a színpadon: Á. A. (Romániai Magyar Szó, 1992. jún. 23.)
Bérczes László: Két találkozás. Beszélgetések Á. A.-sal. (Színház, 1992)
Nánay István: Cédulák. Színészportrék. Á. A. (Színház, 1994)
Darvay Nagy Adrienne: Á. A. Monográfia. (Bukarest, 1996)
Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I–II. köt. Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. (Csíkszereda, 1996–1997)
Darvay Nagy Adrienne: Bohócruhában. Kolozsvári és szatmárnémeti magyar színjátszás. 1965–1989. (Marosvásárhely, 1998)
Erdélyi magyar ki kicsoda? 2000. Igazgató-főszerkesztő Stanik István. (Bukarest–Nagyvárad, 2000)
Elhunyt Á. A. (Krónika, 2002. dec. 27. és Szatmári Friss Újság, 2002. dec. 27.)
Halálhír. (Népszabadság, 2002. dec. 28.)
Nánay István: Á. A. (Színház, 2003)
Darvay Nagy Adrienne: Ali bácsi is elment. Á. A. (Criticai Lapok, 2003)
Darvay Nagy Adrienne: Címszerepben Á. A. Dokumentiáda két felvonásban. (Csíkszereda, 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
