Atzél Elemér
gyógyszerész, orvos, jogász
Született: 1888. április 10. Kemenesmagasi, Vas vármegye
Meghalt: 1954. december 16. Budapest
Család
Sz: Atzél György, Csupor Terézia.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen gyógyszerész okl. (1911), orvosdoktori okl. 1917), jogtudományi doktori okl. (1921), magyar közegészségügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett (1926), tisztiorvosi (1931) és ügyvédi vizsgát tett (1934).
Életút
A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium miniszteri titkára (1921–1933), a Belügyminisztérium (BM) XIII/a Egészségügyi és Rendészeti Alosztályának vezetője (1933–1944) c. miniszteri osztálytanácsosi rangban (1933-tól). A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar magántanára (1926–1935), c. ny. rk. tanára (1935–1944).
Egészségügyi és gyógyszerészeti közigazgatással fogl. Számos gyógyszerészeti rendeletet kodifikált, összegyűjtötte a magyarországi egészségügyi és gyógyszerészeti törvényeket. Egyik kezdeményezője volt a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának, amely több bérházat is megvásárolt Bp.-en, amelyek bevételéből nyugdíjat biztosított a patikusoknak, valamint özvegyeiknek és árváiknak. 1945 után közel 60 évesen fogorvosi szakképesítést is szerzett és rendelőt nyitott, amelyben egészen haláláig dolgozott.
Szerkesztés
Törvénybe foglalta a korabeli egészségügyi rendeleteket, és szerkesztette az Egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye c. mű köteteit (V–IX. köt., 1928–1944).
Főbb művei
F. m.: A magyar egészségügyi közigazgatás kézikönyve. I–III. (Bp., 1937–1940).
Irodalom
Irod.: A. E. (Gyógyszerészeti Szemle, 1941)
Hegedüs Lajos: Emlékezés egy neves magyar gyógyszerészre. A. E. (Orvosi Hetilap, 1988).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
