Atzél Elemér
gyógyszerész, orvos, jogász
Született:1888.április10.Kemenesmagasi,Vas vármegye
Meghalt:1954.december16.Budapest
Család
Sz: Atzél György, Csupor Terézia.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen gyógyszerész okl. (1911), orvosdoktori okl. 1917), jogtudományi doktori okl. (1921), magyar közegészségügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett (1926), tisztiorvosi (1931) és ügyvédi vizsgát tett (1934).
Életút
A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium miniszteri titkára (1921–1933), a Belügyminisztérium (BM) XIII/a Egészségügyi és Rendészeti Alosztályának vezetője (1933–1944) c. miniszteri osztálytanácsosi rangban (1933-tól). A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar magántanára (1926–1935), c. ny. rk. tanára (1935–1944).
Egészségügyi és gyógyszerészeti közigazgatással fogl. Számos gyógyszerészeti rendeletet kodifikált, összegyűjtötte a magyarországi egészségügyi és gyógyszerészeti törvényeket. Egyik kezdeményezője volt a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának, amely több bérházat is megvásárolt Bp.-en, amelyek bevételéből nyugdíjat biztosított a patikusoknak, valamint özvegyeiknek és árváiknak. 1945 után közel 60 évesen fogorvosi szakképesítést is szerzett és rendelőt nyitott, amelyben egészen haláláig dolgozott.
Szerkesztés
Törvénybe foglalta a korabeli egészségügyi rendeleteket, és szerkesztette az Egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye c. mű köteteit (V–IX. köt., 1928–1944).
Főbb művei
F. m.: A magyar egészségügyi közigazgatás kézikönyve. I–III. (Bp., 1937–1940).
Irodalom
Irod.: A. E. (Gyógyszerészeti Szemle, 1941)
Hegedüs Lajos: Emlékezés egy neves magyar gyógyszerészre. A. E. (Orvosi Hetilap, 1988).
Szerző:Kozák Péter
Műfaj:Pályakép
Megjelenés:nevpont.hu, 2013
