Bajcsy-Zsilinszky Endre, 1925 –1935-ig vitéz
politikus
Zsilinszky Endre
Született: 1886. június 6. Szarvas, Békés vármegye
Meghalt: 1944. december 24. Sopronkőhida, Sopron vármegye
Család
A Zsilinszkyek a XVIII. század elején a Felvidékről (Zsolnáról) Békés vármegyébe telepített szlovák jobbágyok leszármazottai voltak, akik Békéscsabán és Szarvason éltek (a szó: Zlinszky, Zilinszky jelentése: Zsolnai). Bajcsy Mária a bajcsi és geczelfalvi előnevű Bajcsy/Bajtsy régi magyar köznemesi családból származott.
Dédszülei, apai: Zsilinszky Mihály (1784. dec. 12. Békéscsaba–1858. jún. 11. Békéscsaba), Kvasz Judit (1787. júl. 8. Békéscsaba–1826. okt. 25. Békéscsaba); Patay András, Medovárszky Ilona.
Dédszülei, anyai: Bajcsy Mihály, Bajcsy? Erzsébet; Csorba Mihály, Michnay Mária.
Nagyszülei: Zsilinszky Mihály (1817. szept. 28. Békéscsaba–1875. jan. 26. Békéscsaba. Temetés: 1875. jan. 27. Békéscsaba) jogász, Békéscsaba bírója, Patay Ilona (1814. ápr. 2. Békéscsaba–1904. máj. 30. Békéscsaba); dr. Bajcsy Sándor (1822. szept. ? Hol?–1865. jan. 2. Békéscsaba) jogász, ügyvéd, Csorba Etelka (1837. dec. 7. Békéscsaba–1916. ápr. 3. Békéscsaba). Özvegy.
Csorba Etelka 2. férje: Wilim János (1831. febr. 26. Hol?–1884. ápr. 28. Békéscsaba) ügyvéd; Wilim/Vilim János (1800. jan. 19. Bisztricska [Turócbeszterce], Turóc vm.–1871. jún. 19. Békéscsba) evangélikus községi tanító és Osskó-Kapitány Karolina (1808. febr. 2. Csővár, Pest vm.–1887. máj. 6. Békéscsaba. Temetés: 1887. máj. 8. Békéscsaba, Kastélyi Temető) fia.
Wilim János és Csorba Etelka fia: Kárász István (= Kárász-Wilim István, 1871. júl. 12. Békéscsaba–1953. júl. 5. Szarvas) jószágigazgató.
Kárász István felesége: Mihályfy Jolán (1874. júl. 11. Szarvas–1940. febr. 10. Bp.).
Kárász István és Mihályfy Jolán fia: Kárász István Endre (= Kárász-Wilim István, 1903. jan. 22. Békéscsaba–1967. márc. 28. Bp.) postaigazgató.
Kárász István leánya: dr. Kárász Ilona biológus, kémikus, Barabás Zoltán (1926. febr. 10. Bp.–1993. jan. 23. Szeged) mezőgazdasági mérnök, növénynemesítő, az MTA tagja (l.: 1985) felesége.
Szülei: dr. Zsilinszky Endre (= Zsilinszky András, 1852. jún. 12. Békéscsaba–1919. aug. 28. Bp.) jogász, a Békés Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, az Arad-Békési evangélikus egyházmegye felügyelője, bajcsi és geczelfalvi Bajcsy Mária (1862. márc. 4. Békéscsaba–1942. febr. 12. Békéscsaba. Temetés: 1942. febr. 14. Békéscsaba).
Zsilinszky Endre testvére: Zsilinszky Mihály (1838. máj. 6. Békéscsaba, Békés vm.–1925. okt. 4. Bp. Temetés: 1925. okt. 7. Kerepesi út) történész, kultúrpolitikus, az MTA tagja (l.: 1878; r.: 1899).
Zsilinszky Mihály felesége: greifenbergi Reök Ilona (1861–1948. jan. 27. Mezőtúr); Reök István (1816. aug. 4. Mándok, Szabolcs vm.–1877. júl. 7. Békéscsaba) és rozváczi Omaszta Mária (1832. okt. 12. Békéscsaba–1906. febr. 14. Bp. Temetés: 1906. febr. 16. Kerepesi út) leánya.
Reök István testvére: Reök Cecília (1812. nov. 20. Mándok–1850. jan. 12. Miskolc) Munkácsy Mihály (= 1868-ig Lieb Mihály Leó, 1844. febr. 20. Munkács, Bereg vm.–1900. máj. 1. Endenich, Németország. Temetés: 1900. máj. 9. Kerepesi út) festőművész édesanyja.
Testvérei: Zsilinszky Gábor (1888. febr. 18. Békéscsaba–1953. ápr. São Paulo, Brazília) vegyészmérnök, politikus; ill. Zsilinszky Ilona (1885. márc. 28. Szarvas), Kocziszky Mátyásné Zsilinszky Margit Mária (1889. febr. 24. Békéscsaba–1956. máj. 23. Békéscsaba) szakácsnő és Karsai (Kozsuch) Istvánné Zsilinszky Erzsébet (1895. szept. 6. Békéscsaba–1952. júl. 20. Békéscsaba) tanítónő.
A család 1887-től Békéscsabán élt. Vitézzé avatásakor (1925) anyja családi nevét is felvéve, nevét Bajcsy-Zsilinszkyre változtatta, 1935-ben lemondott vitézi rangjáról.
Felesége: 1944. aug. 22.–1944. dec. 24.: Bende Mária (1900. márc. 14. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1974. máj. 16. Tapolca, Veszprém m. Temetés: 1974. máj. 27. Farkasrét) politikus, országgyűlési képviselő (1945–1947).
Iskola
A békéscsabai evangélikus főgimnáziumban tanult (1896–1904), mind a négy tantárgyból (magyar nyelv, latin, görög, német) jelesen éretts. (1904. jún. 23–25-én), magyar és latin tanára dr. Rell Lajos Sámuel (1874–1952), történelemtanára Balás Ádám (1872–1932), a békéscsabai múzeum első igazgatója volt (1899–1902).
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen állam- (1908. ápr. 24.) és jogtudományi doktori okl. szerzett (1908. dec. 5.); közben egy-egy félévig a lipcsei, majd a heidelbergi egyetemen tanult (1906–1907).
Életút
Önkéntesként a bécsi 1. cs. és kir. huszárezrednél szolgált (1909–1910), tartalékos tiszti vizsgát tett (1910. szept.). Békéscsabára visszatérve Linder Károly irodájában ügyvédjelölt (1910–1911). Ekkorra már rendkívül elmérgesedett az Achim L. András (1871–1911) és a Zsilinszky-család között régóta meglevő ellenségeskedés. A politikai ellenfeleivel szemben rendkívül durván fellépő Achim egy cikkében (Békéscsabai Újság, 1911. máj.) id. Zsilinszky Endrét gyalázta, ezért a Zsilinszky-testvérek felelősségre vonták a lakásán. A szóváltás verekedéssé fajult, ennek során Achimot két lövés érte, s Zsilinszky Endrén külsérelmi nyomok keletkeztek. Achim a dulakodás következtében meghalt. A bírósági eljárás során az ügy a Kúria döntése nyomán a budapesti büntető törvényszék elé került. Egyes tanúk szerint Zsilinszky Endre lőtte le hátulról a menekülő Achimot, a testvérek azt állították, hogy a bátyja életéért aggódó Zsilinszky Gábor pisztolyából érte a végzetes lövés. A bíróság a több bizonyítékkal alátámasztott utóbbi vallomást fogadta el, s önvédelem címén a Zsilinszky-fivéreket felmentette a gyilkosság bűntettének vádja alól. Ezután közigazgatási pályára lépett (1912), Alsókubinban Árva vm. főispánjának hivatalában közigazgatási gyakornok; Szinyei-Merse István főispán titkára (1912–1914).
Az I. világháború kitörése után huszárhadnagyként vett részt a szerbiai hadjáratban (1914–1915), ezután az olasz fronton harcolt (1915–1916), majd az orosz frontra került (1916. jún.), ahol a halicsi ütközetben súlyosan megsebesült (1916. szept.), saját kérésére ismét kikerült az orosz frontra (1917 eleje). Itt az állóháború csendesebb időszakában írta le elképzeléseit a háború utáni magyar újjászületésről. A világháború vége és az összeomlás Oroszországban érte, ahonnan László Miklós tábornok parancsnoksága alatt alakulatával hazatért (1918. nov.).
A leszerelt tiszteket tömörítő Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) alapító tagja (1918. nov.), a Tanácsköztársaság alatt a br. Perényi–Szörtsey-féle ellenforradalmi csoportosulás tagja. A kőszegi ellenforradalom leverése után több hétig a vörösök fogságában volt, innen megszökött és Bécsbe, majd Zágrábon át Szegedre jutott. Szegeden beállt a nemzeti hadseregbe, de katonai feladatok híján a Külügyminisztérium sajtóosztályán segédfogalmazó (1919. jún.).
Budapesten a Szózat c. lap munkatársa (1919–1921), főmunkatársa (1921–1922), főszerkesztője (1922–1925). Nacionalista, fajvédő, antiszemita nézeteket vallott és MOVE-beli bajtársaival szorosan együttműködött. Németországban barátja, Kozma Miklós (1884–1941), a Magyar Távirati Iroda (MTI) elnöke felkérésére megszervezte a berlini magyar sajtóirodát (1920). Megválasztották a MOVE dísztagjának (1920); tagja lett az Egységes Pártnak (1920), kormánypárti programmal nemzetgyűlési képviselővé választották (Derecskei választókerület, 1922). A gr. Bethlen István miniszterelnök és a fajvédők közötti ellentétek kiéleződése miatt kilépett az Egységes Pártból (1923), Gömbös Gyulával és másokkal együtt megalapította a Fajvédő Pártot (Magyar Nermzeti Függetlenségi Párt). Nemzetgyűlési képviselőként és újságíróként egyaránt hevesen támadta a Bethlen-kormány politikáját. Az országgyűlési választásokon Pekár Gyulával szemben vereséget szenvedett, képviselői mandátumát elvesztette (1926), s lapja, a Szózat is megszűnt (1926). Egyre inkább eltávolodott Gömbös Gyulától, kilépett a Fajvédő Pártból (1927 ősze). Ekkor új utakat kezdett keresni, s megindította Előörs c. lapját (1928. márc.). Harcba szállt a megüresedett képviselői mandátumért, de ismét vereséget szenvedett (Tarpai választókerület, 1929. jún.). A választást petícióval akarta megtámadni, de amikor a kérvényhez szükséges aláírások összegyűjtésére Tarpán megjelent, a csendőrök letartóztatták, s csupán főszolgabírói intézkedésre engedték szabadon.
Bajcsy-Zsilinszky Endre ebben az időben egyre határozottabban ismerte fel az ellenforradalmi rendszer igazi jellegét, s azt, hogy Magyarországot és Délkelet-Európa népeit a német expanzió fenyegeti. Politikai fejlődésének jelentős állomása a Nemzeti Radikális Párt budapesti megalakulása (1930. nov.), majd tarpai zászlóbontása (1931. jan.). Nem sokkal ezután országgyűlési képviselővé választották (Tarpai választókerület, 1931. jún.). Az Előörs megszűnése után a Szabadság c. lap alapító szerkesztője (1932–1936). Szoros kapcsolatba került Szabó Dezsővel, Szabó Pállal, Illyés Gyulával, Kodolányi Jánossal, Tamási Áronnal, Veres Péterrel, akik rendszeresen írtak lapjába. Hitler hatalomra jutása után szinte azonnal felismerte a náci veszedelem nagyságát, s határozottan fellépett ellene (1933. júl.). Az Országgyűlésben és a sajtóban egyaránt hevesen támadta az új miniszterelnök, régi fegyvertársa, Gömbös Gyula (1886–1936) feltétel nélküli nácibarát politikáját, s a Magyarország c. esti lapban rendszeresen megjelenő cikkeiben szállt harcba az országot fenyegető náci veszedelem szellemi-politikai behatolása ellen. Külpolitikai felfogásában ekkor erősödött meg a francia orientáció hangsúlyozása. Mikor Gömbös a képviselőház feloszlatása után kiírta az új választásokat, Zsilinszkynek és még néhány barátjának felajánlotta a mandátumot, ha felhagynak az ellenzéki politizálással (1935. márc.), határozottan visszautasította Gömbös ajánlatát, s választási szövetséget kötött az oktobristákkal és a polgári radikálisokkal. A választások idején (1935. márc.) Gömbös miniszterelnök kíméletlen csendőrterrorral és csalással megakadályozta képviselővé választását a Tarpai választókerületben. Erre válaszul lemondott vitézi rangjáról (1935. ápr.). Az 1935. év döntő fordulatot hozott politikai fejlődésében, csatlakozása a polgári demokratikus és náciellenes erőkhöz tekintélyét az írókon kívül a fiatal értelmiség körében is nagyon megnövelte. A választások után egyre szorosabb kapcsolatba került az FKgP-vel végül Zsilinszky Nemzeti Radikális Pártja egyesült a kisgazdákkal (1936).
Bajcsy-Zsilinszky Endrének ezekben az években teljesedett ki publicisztikai tevékenysége, sokat foglalkozott társadalmi kérdésekkel, az akkor napirendre került zsidókérdésben is teljesen szembefordult a kormánypolitikával. A következő országgyűlési választásokon (1939. máj.) ismét képviselővé választották Tarpán. Nemsokára megindította saját lapját, a Független Magyarországot (1939. szept.), amely a náciellenes, függetlenségi gondolat szószólója lett. Már az 1930-as évek elejétől szorgalmazta a Jugoszláviával való megbékélést, s amikor gr. Teleki Pál miniszterelnök is helyeselte tervét, Belgrádba utazott (1940. febr.), ahol vezető politikusokkal tárgyalva lényegében a pár hónap múlva megkötött jugoszláv–magyar barátsági szerződés politikai előkészítését végezte el. Szabó Pál író és mások felkérésére elvállalta a Szabad Szó c. hetilap főszerkesztői tisztét (1940. okt.). A következő évben az Országgyűlésben a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ellen szavazott (1941. febr.), Magyarországnak a Jugoszlávia elleni háborúban való részvétele kapcsán egy memorandumban igen élesen bírálta a kormányt a barátsági szerződés megszegése miatt, s figyelmeztette Bárdossy László miniszterelnököt az ország önállóságának és szuverenitásának fokozottabb védelmére.
Bajcsy-Zsilinszky Endre a Szovjetunió elleni háborúba való belépés (1941. jún.) után emlékiratban tiltakozott a hadbalépés ellen és élesen bírálta Bárdossyt, mert kiprovokálta az angolszász hatalmakkal szembeni háborús állapotot. A képviselőházban az FKgP vezérszónokaként mindvégig keményen bírálta a magyar kormányok feltétel nélküli németbarát külpolitikáját, s követelte Magyarországnak a háborúból való azonnali kilépését. A Népszava híres karácsonyi számában (1941. dec. 25.) írt cikkében a Duna-völgyi népek összefogását hirdette a német terjeszkedés megállítására. Amikor híreket kapott az elfoglalt Bácskában elkövetett katonai és csendőri brutalitásról, figyelmeztette a miniszterelnököt (1941. dec.), majd nem sokkal ezután tudomást szerezve a vérengzésekről, követelte a felelősök szigorú megbüntetését (1942. febr.). A politikai események hatására fenntartás nélkül csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottsághoz (1942. febr.), részt vett a Petőfi-szobornál tartott tüntetésen (1942. márc. 15.). Kapcsolatba került a Szociáldemokrata Párttal, s közreműködött a Kisgazdapárttal való szövetsége létrehozásában (1943. jún.). Az olasz fasiszta rendszer bukása után megszövegezte, és Tildy Zoltánnal együtt benyújtotta Kállay Miklós miniszterelnöknek az FKgP háborúellenes és az ország demokratikus újjászületéséről kifejtett programját (1943. júl. 31.). A háború második szakaszában igen sokat tett a politikai és származási okok miatt üldözöttek érdekében, főként a munkaszolgálatosokért. Az ellenzéki politikusok közül egyedül képviselte azt az álláspontot, hogy egy várható német agresszióval szemben fegyveres ellenállást kell tanúsítani.
Bajcsy-Zsilinszky Endrére a német megszállás (1944. márc. 19.) reggelén rendőrök és SS-katonák törtek rá lakásában, tűzharcot vívott velük, amelyben súlyosan megsebesült. Elfogták és sebesülése miatt a budapesti rendőr-főkapitányság rabkórházába került, majd átszállították a Fő utcai börtönbe (1944. ápr.). Itt vette feleségül élettársát és titkárnőjét, Bende Máriát (1944. aug.). A Lakatos-kormány többszöri kérésére végül a Gestapo másokkal együtt őt is átadta a magyar hatóságoknak (1944. okt. 11.), s a kiugrási kísérlet zűrzavarában Vladár Gábor igazságügyminiszter intézkedése nyomán szabadult ki (1944. okt. 15.). A nyilasok hatalomra jutása után illegalitásba vonult. Az ellenzéki erők széles körű összefogásával megalakították a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát, amely elnökévé választotta (1944. nov. 5.). Mikulics Tibor páncélos főhadnagy árulása folytán a nyilas Számonkérő Szék emberei, Radó Endre csendőrszázados vezetésével rejtekhelyén elfogták és feleségével együtt a Margit körúti börtönbe hurcolták (1944. nov. 23.). Budapesten katonai bíróság elé állították (1944. dec. 6.), a szovjet csapatok közeledése miatt a Margit körúti börtönt is kiürítették és a foglyokkal őt is Sopronkőhidára szállították (1944. dec. 11.). A nyilas Országgyűlés felfüggesztette képviselői mentelmi jogát (1944. dec. 20.), a hadbíróság kötél általi halálra ítélte (1944. dec. 23.; az ítéletet végrehajtották: 1944. dec. 24-én reggel kivégezték). Exhumálása után országos gyászünnepély búcsúztatta Budapesten (1945. máj. 27-én), majd végakaratának megfelelően Tarpán temették el.
Emlékezet
Bajcsy-Zsilinszky Endrére a II. világháború után az új hatalom mint a magyar demokrácia első vértanújára tekintett. Emlékére róla nevezték el Budapest egyik főútját, a korábbi Vilmos császár utat Bajcsy-Zsilinszky útnak, ahol emléktábláját is elhelyezték. A Bajcsy-Zsilnszky út–Erzsébet tér sarkán helyezték el székről felugrani készülő szobrát (bronz, Győrfi Sándor alkotása, 1986; a szobrot 1997-ben lebontották, majd 2002-ben a tarpai művelődési ház udvarán állították fel.). Születésének 120. évfordulóján a budapesti V. kerületi Deák téren avatták fel legújabb szobrát (ún. negatív lenyomatú kőszobor, Illyés Antal alkotása, leleplezték: 2006. jún. 6.). Egy másik bronz ülőszobra Kiskunfélegyházán látható (Eskulits Tamás és Novák Márta alkotása, 1989). Budapesten kívül még a legtöbb nagyvárosban (pl. Miskolc, Békéscsaba, Eger, Esztergom, stb.) utca őrzi emlékét, amelyek a rendszerváltozás után is megmaradtak. Róla nevezték el – többek között – az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnáziumot és Szakképző Iskolát, ill. a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórházat és Rendelőintézetet (korábban: Horthy Miklós Kórház).
Bajcsy-Zsilinszky Endre az 1920-as évek végén Pálkövén (Veszprém m.) bérbe vett egy balatoni partmenti területet, ahol felépítette nyaralóját. A talpas, tornácos és nádtetős ház két lakóhelyiségében alakult meg a Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékmúzeum (megnyílt: 1966. júl. 10-én, születésének 80. évfordulóján).
Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulóján (1986) alakult meg a Bajcsy-Zsilnszky Endre Baráti Társaság, amelynek fő célja életművének és szellemi hagyatékának gondozása. A Társaság jelentős szerepet játszott a rendszerváltozásban, Vigh Károly (1918–2013) révén az Ellenzéki Kerekasztal munkájában is részt vett, és aláírója volt a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró megállapodásnak. A Társaság kezdeményezésére 1987-től, halálának évfordulóján a pesti evangélikus gyülekezet liturgikus megemlékezéseket tartott.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (posztumusz, 1946).
Szerkesztés
A Szózat c. lap munkatársa (1919–1921), főmunkatársa (1921–1922), főszerkesztője (1922–1925). Az Előörs (1928–1932), a Szabadság alapító szerkesztője (1932–1936). A Független Magyarország (1939-től) és a Szabad Szó főszerkesztője (1940-től). Publicisztikái a fenti lapokon kívül még elsősorban a Magyarországban jelentek meg (1933–1939).
Főbb művei
F. m.: Nemzeti újjászületés és sajtó. Zsilinszky Endre néven. (Bp., Táltos Könyvkiadó, 1920)
Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. (Bp., Stádium Sajtóvállalat Rt., 1924)
Nemzeti radikálizmus. A Nemzeti Radikális Párt teljes programja. (Bp., Stádium Sajtóvállalat Rt., 1930)
A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programja és szervezete. Kivonat a teljes pártprogrammból. (Bp., Stádium Sajtóvállalat Rt., 1931)
Német világ Magyarországon. (Korunk Szava Népkönyvtára. Bp., 1937)
Vér Andor: Félistenek alkonya. Politikai szatírák. Bajcsy-Zsilinszky Endre előszavával. Ill. Falus Elek. (Bp., Szabadság, Lapkiadó Vállalat, 1937)
Egyetlen út: a magyar paraszt. (Bp., Kelet Népe, 1938)
Mátyás király. [Történeti esszé.] (Bp., Athenaeum, 1939)
Helyünk és sorsunk Európában. Könyvkötői műbőrkötésben, egy kihajtható térképpel. (Bp., Gergely R. kiadása, 1941)
Transylvania. Past and Future. [Erdély múltja és jövője.] (Geneva, Kundig, 1944)
Mátyás király. [Történeti esszé.] Ragasztott papírkötés. (Nemzet és emlékezet. 2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1983)
Erdély múltja és jövője. A Transylvania. Past and Future c. művének magyar fordítása. Ford. Göncz Árpád, az utószót írta: Vigh Károly. Ragasztott papírkötés, 3 kivehető térképmelléklettel. (Históriás Könyvek 2. Bp., Tinódi Könyvkiadó, 1990)
Nemzeti újjászületés és sajtó. Zsilinszky Endre néven. Hasonmás kiad. (Bp., Anaha-Ninti Bt., 2002)
Helyünk és sorsunk Európában. Ragasztott papírkötés. (2. kiad. Bp., Kairosz Kiadó, 2008)
Nemzeti radikalizmus. A Nemzeti Radikális Párt teljes programja. Szerk. Bognár József. (Magyar Ház Könyvek. Új kiad. Brüsszel, 2008)
Mátyás király. [Történeti esszé.] Kartonált, ragasztott papírkötés. (3. kiad. Bp., Fekete Sas Könyviadó Bt., 2015).
Irodalom
Irod.: családi és egyéb források, műveiről: Bajcsy-Zsilinszky-dokumentumok. Közli: Pintér István és Rozsnyó Ágnes. (Századok, 1965. 1-2.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a „Jud Süss”-ről. (Élet és Irodalom, 1965. 47.)
Simándi Pál: Bajcsy-Zsilinszky Endre munkatársaként… (Borsodi Szemle, 1967. 1.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról. Részletek Szekfü Gyulához intézett 1942. évi vitairatából. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Századok, 1971. 5.)
Ortutay Gyula: Szövetségesünk: Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Élet és Irodalom, 1974. 51.)
Tidrenczel Sándor: Kortársi tisztelgés Bajcsy-Zsilinszky Endre emléke előtt. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1976. 3.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levele a Gestapo börtönéből. Közli: Vigh Károly. (Kritika, 1979. 1.)
Lengyel András: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a „Magyarország” kapcsolatához. 1935–1936. [B.-Zs. E. levelei. Források. Közli: L. A.] (Magyar Könyvszemle, 1980. 4.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Antal Istvánhoz. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1981. 1.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre vitája a vezérkari főnökkel, Szombathelyi Ferenc vezérezredessel. Részlet Bajcsy-Zsilinszky naplójából. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1982. 2.)
Nemeskürty István: A hátsó polcról. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király. (Élet és Irodalom, 1982. 32.)
„Kihallgatás a Kormányzó Úrnál.” Részlet Bajcsy-Zsilinszky naplójából. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1982. 3.)
Bajcsy-Zsilinszky és az Eckhardt-ügy. Részlet Bajcsy-Zsilinszky naplójából. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1983. 2.)
Vigh Károly: Zsilinszky történetszemlélete és a „Mátyás király.” (Új Forrás, 1983. 6.)
„Hogy megmozgassuk a magyar lelkiismeretet.” Részlet Bajcsy-Zsilinszky naplójából. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1984. 1.)
„Kifogytam az időből…” Bajcsy-Zsilinszky 1941. dec. 5-i képviselőházi beszédének el nem hangzott befejező része. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1984. 3.)
Zsilinszky börtönlevelei. Közli: Vigh Károly. (Tiszatáj, 1984. 3.)
„Nem tintával, hanem vérrel írt levél.” Bajcsy-Zsilinszky Endre 1943. dec. 27-i levele Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Békési Élet, 1985. 4.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre interveniálásai az üldözöttekért. Közli: Vigh Károly. (Új Forrás, 1986. 3.)
A zászlókkal küldött üzenet. Bajcsy-Zsilinszky Endre két levele Nagy István erdélyi kommunista íróhoz. Közli: Vida István. (Napjaink, 1986. 6.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Kállay Miklós miniszterelnökhöz. Közli: Vigh Károly. (Valóság, 1986. 6.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Kodolányi Jánoshoz. Közli. Vigh Károly. (Tiszatáj, 1986. 6.)
„Engem elgáncsolhattak.” Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Pekár Gyula elleni választási panasza ügyében, 1927. Közli: Vida István. (Napjaink, 1987. 1.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre Győrött őrzött levelei. Közli: Lengyel Alfréd. (Győri Tanulmányok. Tudományos szemle, 1987. 8.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Malinovszkij marsallhoz és Molotovhoz, 1944. nov. 19. Közli Póth Piroska. (Békési Élet, 1988. 3.)
Bajcsy-Zsilinszky emlékirata a katonai helyzetről Kállay Miklós miniszterelnökhöz 1943 aug.-ának első feléből. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Hadtörténelmi Közlemények, 1991. 2.)
Egy pilóta halálára. Bajcsy-Zsilinszky Endre búcsúja Kaszala Károlytól. Közli: Surányi Endre. (Európai Utas, 1994. 2.)
Egy Bajcsy-Zsilinszky memorandum 1942-ből. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Századok, 1994. 6.)
„Ütött a cselekvés utolsó órája.” Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942. febr. 4-i memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Somogy Megye Múltjából. Levéltári évkönyv, 1996)
Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy László miniszterelnökhöz. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Századok, 2001. 3.)
„…gyakorlati közigazgatási ember akarok lenni…” Bajcsy-Zsilinszky Endre szüleinek címzett levelei Alsókubinból, 1912–1914. Közli: Bartha Ákos. (Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2016. 2.).
Irod.: önálló művek, források, szépirodalom: Védőbeszéd Zsilinszky-fiúk pörében. Tartotta Kenedi Géza. (Bp., 1911)
Lévai Jenő: A hősök hőse…! Bajcsy-Zsilinszky Endre, a demokrácia vértanúja. (Bp., Müller Károly Könyvkiadóvállalat, 1945)
Lévai Jenő: A margitkörúti vészbírák… Vádirat Babós József, Dominich Vilmos és hadbírópribékjeik ellen. Részletek különböző ellenállási mozgalmakból. (Bp., 1945)
Koczkás Gyula: Bajcsy-Zsilinszky Endre kulturpolitikája. (A Partizánbarátok Szövetsége kiadványa. Bp., 1947 [1948!])
Féja Géza: Szabadcsapat. Életregény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965)
Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. [Visszaemlékezések.] Szerk., a bevezető tanulmányt írta Vigh Károly. 16 táblával. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. Visszaemlékezések. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1971)
Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak. Visszaemlékezések. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973)
Talpassy Tibor: Betöltötte hivatását. Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Emdrére. (Tények és tanúk. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1975)
Hernádi Gyula: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Történelmi látomás. (Kortárs, 1977. 4. és Rivalda, 76–77. Nyolc magyar színmű. Szerk. Kardos György. Bp., 1978)
Domokos József: Két per egy kötetben. [Az Achim-per és a Bajcsy-Zsilinszky-per.] Visszaemlékezések. (Tények és tanúk. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1978)
Talpassy Tibor: A reggel még várat magára. Visszaemlékezések. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1981)
Féja Géza: Lapszélre. Visszaemlékezések. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982)
Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. [Visszaemlékezések.] Szerk., a bevezető tanulmányt írta Vigh Károly. (Nemzet és emlékezet. 2. bőv. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Bajcsy-Zsilinszky Endre és politikai pátriája. Dokumentumok. 1929–1945. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Tidrenczel Sándor (Szabolcsi Téka 4. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kiadványa. Nyíregyháza, 1986)
Bajcsy-Zsilinszky irataiból. [Forráskiadvány.] Vál., szerk. Tilkovszky Lóránt. (A Békés Megyei Tanács VB Tudományos-koordinációs Szakbizottsága kiadványa. Békéscsaba, 1986)
Illés György: Kivégzés karácsonykor. [Dokumentumregény.] (Bp., Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1986)
Illyés Gyula: Zsilinszky. Szerk. Vigh Károly. [Bibliofil kiadás 300 számozott példányban.] (A Hazafias Népfront Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottsága kiadványa. Bp., 1986)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1986)
Keresztury Dezső: Kapcsolatok. Visszaemlékezések. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1988)
A mi Bajcsy-Zsilinszky Endrénk. Szerk. Virágh Ferenc. (A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Tudománypolitikai Intézete kiadványa. Bp., 1993).
Irod.: önálló művek, feldolgozások, bibliográfiák: Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 4 táblával. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1966)
Domokos József: Áchim L. András. [Monográfia.] (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1971)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaíve. 1886–1976. (Történelmi füzetek 2. A TIT Történelmi Választmánya kiadványa. Bp., 1977)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása. Kand. értek. is. (Értekezések a történeti tudományok köréből 85. Bp., Akadémiai Kiadó, 1979)
Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886–1986. Tudományos tanácskozás születésének centenáriuma alkalmából. Budapest, 1986. jún. 3. Szerk. Pintér István. (A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság és a Hazafias Népfront közös kiadványa. Bp., 1986)
Bajcsy-Zsilinszky Endre a történeti irodalomban. 1957–1985. Válogatott, annotált bibliográfia. Vál., szerk. Borsi József: (A Békés Megyei Könyvtár kiadványa. Békéscsaba, 1986)
Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886–1944. Ajánló bibliográfia gyermekeknek. Összeáll. Harangozó Attiláné. (A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár kiadványa. Debrecenm 1986)
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos. (A Hazafias Népfront Szarvasi Városi Bizottsága kiadványa. Szarvas, 1986)
Sávoly Mária: Így élt Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Így élt… Bp., Móra Kiadó, 1986)
Sebestény Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja. 1930–1936 (Pallas Athéné Könyvek. Bp., Tankönyvkiadó, 1988)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. A küldetéses ember. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1992)
Sebestény Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Bp., Szerző kiadása, 1999)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája. (Az Antall József Emlékbizottság és Baráti Társaság Évkönyvei 13. Bp., Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002)
Nemere István: Bajcsy-Zsilinszky Endre magánélete. (Bp., Anno Kiadó, 2003)
Kiss József: Fajvédelemtől a nemzeti demokráciáig. Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai tervei a trianoni Magyarország megújulására. 1918–1932. PhD-értek. (Debrecen, 2007)
Kerecsényi Zoltán: Az utolsó nyár. Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó szakaszairól, valamint a magyar antifasiszta ellenállásról. [Forráskiadvány is.] (A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége [MEASZ] Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottsága kiadványa. Bp., 2013)
Bajcsy-Zsilinszky Endre pálkövei emlékképei. „Szeretnék néha visszajönni még…” [Forráskiadvány is.] Vál., összeáll. Kerecsényi Zoltán. (Kővágóörs és Pálköve Önkormányzata kiadványa, 2017)
Pálkövei Bajcsy-Zsilinszky zsebfüzet. [Forráskiadvány is.] Írta, szerk., összeáll. Kerecsényi Zoltán. (Kővágóörs és Pálköve Önkormányzata kiadványa, 2019)
Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Életút és utóélet. (Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadványa. Bp., 2019; 2. jav. kiad. 2020).
Irod.: fontosabb tanulmányok, megemlékezések: Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre történetpolitikai vitája Szekfü Gyulával. (Valóság, 1959. 6.)
Varga Rózsa: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a népi írók. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 5.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre harca a magyar függetlenségért és szuverenitásért a második világháború alatt. (Századok, 1967. 6.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a „hideg napok.” (Történelmi Szemle, 1968. 1-2.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tarpai képviselő. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1969. 4.)
Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre, a pálkövei törpebérlő. A pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-bérlet története. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1970)
Vigh Károly: Adalékok Bajcsy-Zsilinszky Endre francia orientációs külpolitikai koncepciójához. (Századok, 1971. 3-4.)
Kuknyó János: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a tiszaháti gyümölcstermelés. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973. 3.)
Vigh Károly: Veres Péter cikkei Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974. 1.)
Vigh Károly: Az olcsvaapáti Bartha Lajos cikkei Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1974. 2.)
Dancza Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre borsodi kapcsolatai. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1975)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig, 1928–1939. (Folia Historica. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, 1977)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről. (Békési Élet, 1979. 3.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre lengyelbarátsága. (Tiszatáj, 1980. 1.)
Sebestény Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre pártalakítása és részvétele Tarpán az 1931-es országgyűlési választásokon. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1980. 4.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre pályájának baloldali fordulata. (Műhely, 1980. 4.)
Nyéki Károly: A tarpai mandátum. Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tarpai képviselő. (Szabolcs-Szatmári megyei Könyvtári Híradó, 1981. 1-2.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezete: Lagzi István: Harc a germán óriáskígyó ellen. Bajcsy-Zsilinszky Endre Lengyelországgal kapcsolatos nézetei az 1930-as években. – T. Bíró Zoltán: A Zsilinszky-dráma. – Barcs Sándor Bajcsy-Zsilinszky Endréről. A beszélgetést Vigh Károly készítette. – Vigh Károly: Zsilinszky helye nemzeti történelmünkben. (Tiszatáj, 1982. 1.)
Vigh Károly: Zsilinszky és Féja. (Új Forrás, 1982. 5.)
Zimonyi Zoltán: Újabb legenda? Viták Bajcsy-Zsilinszky Endréről. (Alföld, 1982. 10.)
Sebestény Sándor: „Honfoglaló útra.” Bajcsy-Zsilinszky Endre bihari kapcsolatai. (Debreceni Szemle, 1983. 1.)
Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd. [Forrásközlés is.] (Somogy Megye Múltjából. Levéltári évkönyv, 1983)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky „Kossuth Párt” programja. (Somogy Megye Múltjából. Levéltári évönyv, 1985)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország föderalizálásáról. (Baranyai Helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1986)
Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre gimnáziumi tanulóévei Békéscsabán. – Vida István: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a Bihar megyei Független Kisgazdapárt megalakulása, 1930. (Békési Élet, 1986. 3.)
Faggyas Jenő: Bajcsy-Zsilinszky Endre és Tarpa. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1986. 3.)
Medvigy Endre: Bajcsy-Zsilinszky és a Fekete Bojtár. A gárda üzen c. Sinka-vers ismeretlen hagyatéki változata elé. – Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre portrévázlatához. Születésének 100. évfordulóján. (Confessio, 1986. 4.)
Kiss József: „Felépíteni újból Magyarországot!” Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs-korszakáról. (Alföld, 1986. 6.)
Pintér István: Egy életút a történelem viharaiban. Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Társadalmi Szemle, 1986. 6.)
Vigh Károly: A Bajcsy-Zsilinszky-dráma problémái. (Forrás, 1986. 6.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei Hajdú és Bihar megyei híveihez. Közli: Vigh Károly. (Alföld, 1986. 6.)
Ruszoly József: Derecske és Tarpa. Bajcsy-Zsilinszky Endre választási küzdelmeinek történetéhez. 1–3. (Napjaink, 1986. 7.–1986. 8.–1986. 9.)
Tilkovszky Lóránt: Írás és cselekvés Bajcsy-Zsilinszky életművében. (Világosság, 1986. 11.)
Füzes Miklós: Bajcsy-Zsilinszky nyomában a Dél-Dunántúlon. (Somogy [folyóirat], 1987. 2.)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky 1941. évi fellépése a zsidó frontharcosok ügyében. – Vida István: Bajcsy-Zsilinszky Endre és Derecske. (Békési Élet, 1987. 2.)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a nemzetiségi kérdés. (Kortárs, 1987. 11.)
Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetemi éveiről. (Történelmi Szemle, 1988. 1.)
Galambos Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bereg kapcsolatáról. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1988. 3.)
Vigh Károly: A Bajcsy-Zsilinszky-jelenség. (Alföld, 1988. 4.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky parasztpolitikája és kapcsolatai a népi írókhoz. (Válasz évkönyv. I–II. köt. Szerk. Medvigy Endre. Bp., 1989)
Kiss F. József: A független nemzeti létezés joga. Bajcsy-Zsilinszky és az Erdély-kérdés. – Kiss F. József: Bajcsy-Zsilinszky alkotmánytervezete. (Rubicon, 1990. 4.)
Vigh Károly: Horthy és Zsilinszky. (História, 1990. 5-6.)
Tilkovszky Lóránt: A munkásosztály és a szocializmus helye Bajcsy-Zsilinszky nemzeti felfogásában és politikájában. 1–2. (Múltunk, 1990. 4.–1991. 1.)
Ruszoly József: Bajcsy-Zsilinszky Endre Miskolcon. (Holnap. Irodalmi és társadalmi folyóirat, 1992. 5.)
Vadász Ferenc: Bajcsy-Zsilinszky zárkatársai. (Szombat, 1993. 5.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre mártíriuma. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. 1944–1945. Tanulmányok. Szerk. Feitl István. Bp., 1995)
Vigh Károly: Gömbös és Zsilinszky közös politikai útja és szétválásuk története. (Írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkuti Imre 75. születésnapjára. Szerk. Mészáros Kálmán. Bp., 2002)
Vigh Károly: A fajvédelemtől a nemzetvédelemig. Gömbös Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre közös politikai útja és szétválásuk története. (Valóság, 2002. 6.)
Hegedűs Sándor: Messziről jött ellenálló: Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Ezredvég, 2004. 2.)
Békés Márton: Bajcsy-Zsilinszky Endre és Sértő Kálmán Szombathelyen. Egy irodalmi délután a források tükrében. (Vasi Szemle, 2004. 6.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepe a népi mozgalmakban. (Hitel, 2005. 1.)
Vigh Károly: Teleki Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre és a jugoszláv–magyar kapcsolatok. (Magyar Szemle, 2005. 5-6.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky mártírhalálának hatvanadik évfordulójára. (Valóság, 2005. 8.)
Fisli Éva: „A nemzet halottja”, 1945. Bajcsy-Zsilinszky Endre (újra)temetése. (Folia Historica. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, 2006)
Farkas Kornél: Bajcsy-Zsilinszky Endre belpolitikai nézetei 1928–1931 között. (Valóság, 2006. 6.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaívének baloldali fordulata. (Hitel, 2007. 11.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre és József Attila. (Hitel, 2009. 4.)
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre találkozása Bereg népével. (Hitel, 2010. 4.)
Murányi Gábor: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1935-ös fordulata. Tisztességtelen ajánlat. (Heti VG, 2010. 49.)
Sipos József: Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselővé választása 1922-ben. (Századok, 2016. 1.)
Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai szocializációja és 1919 előtti ideológiai portréja. (Történelmi Szemle, 2016. 2.)
Reszler Gábor: Százharminc éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2016. 4.)
Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre mandátum nélküli korszaka a Kisgazdapártban. 1936–1939. (Történelmi Szemle, 2017. 2.)
Bartha Ákos: Bal vagy jobb? Németh László minőségszocializmusa és Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikalizmusa. (Forrás, 2017. 2.)
Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926–1931 között. 1–2. (Századok, 2017. 2.–2017. 3.)
Bartha Ákos: Egy lovagiatlan ügy. Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szabó Dezső afférja(i). (Új Nézőpont, 2017. 3.)
Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai ideológiája a harmincas évek első felében. (Aetas, 2018. 1.)
Bartha Ákos: Sajtópolémiából vitairat. Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szekfü Gyula kapcsolattörténete. (Pro minoritate, 2018. Tavasz)
Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre fogságban és az ellenállás élén, 1944. (Történelmi Szemle, 2019. 1.)
Pécsi Tibor: Fajvédőből antifasiszta ikon: Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Hetek. Országos közéleti hetilap, 2019. 12.)
Pritz Pál: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Áchim András és Féja Géza. (Múltunk, 2020. 1.)
Pritz Pál: Bárdossy László és Bajcsy-Zsilinszky Endre. (Történelmi Szemle, 2021. 3.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Három évtized története életrajzokban. Szerk Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom. 1936–1945. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1948; 4. átd. kiad. 1955; 5. átd. kiad. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1965; 6. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1978; oroszul: Moszkva, 1968)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Vál. bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. (Bp., 1965)
Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet. 1918–1944. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1972)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcs Ottó és Závodszky Géza. (Bp., 1990)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1962. (Bp., 1996)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. (Bp., 2002)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Születtem… Magyar politikusok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2005)
A magyar jobboldali hagyomány. 1900–1948. Szerk. Romsics Ignác. (Bp., Osiris Kiadó, 2009)
Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Eszmetörténeti tanulmány. (Bp., Osiris Kiadó, 2012)
Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon. 1919–1944. Tanulmányok, dokumentumok. (Pécs, Kronosz Kiadó, 2012)
Tőkéczki László: Történelmi arcképek. 2. Magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból. (A XX. Század Intézet kiadványa. Bp., 2013).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KHQL-VNT?lang=hu (Vilim [!] János keresztelési anyakönyve, 1800)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-MTWB?i=291&cat=124439&lang=hu ([id.] Zsilinszky Mihály születési anyakönyve, 1817)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSVH-VV56?lang=hu&i=513 (Vilim [!] János és Oskó Kapitány Karolina házassági anyakönyve, 1826)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-MRBW?i=486&cat=124439&lang=hu ([id.] Zsilinszky Mihály és Patay Ilona házassági anyakönyve, 1834)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NS2-XBJ1?lang=hu (Zsilinszky Mihály születési anyakönyve, 1838)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NS2-2CG7?lang=hu (Zsilinszky András [Endre] születési anyakönyve, 1852)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-QSJP-Q?lang=hu&i=149 (Bajcsy Sándor és Csorba Etelka házassági anyakönyve, 1855)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NS2-KBL8?lang=hu (Bajcsy Mária születési anyakönyve, 1862)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646057 ([id.] Zsilinszky Mihály gyászjelentése, 1875)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-Q9JC-S?lang=hu ([id.] Zsilinszky Mihály halotti anyakönyve, 1875)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-QSVX-V?lang=hu&i=476 (Zsilinszky Endre és Bajcsy Mária házassági anyakönyve, 1883)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSV-GYJG?lang=hu (Zsilinszky Ilona születési anyakönyve, 1885)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSK-GS4F?lang=hu (Zsilinszky Endre [Bajcsy-Zsilinszky Endre] születési anyakönyve, 1886)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/629946 (Wilim Jánosné Osskó-Kapitány Karolina gyászjelentése, 1887)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSV-P9YJ?lang=hu (Zsilinszky Gábor születési anyakönyve, 1888)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSK-N2TJ?lang=hu (Zsilinszky Margit Mária születési anyakönyve, 1889)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSK-L7TQ?lang=hu (Zsilinszky Erzsébet születési anyakönyve, 1895)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JYB-L5RT?lang=hu ([id.] Zsilinszky Mihályné Patay Ilona halotti anyakönyve, 1904)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/482362 (Reök Istvánné Omaszta Mária gyászjelentése, 1906)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GGY1-SMR4?lang=hu&i=415&cc=1452460 (Zsilinszky Margit Mária és Kocziszky Mátyás házassági anyakönyve, 1913)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J38-PLC9?lang=hu (Zsilinszky Endre [András] halotti anyakönyve, 1919)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646035 (Zsilinszky Endre gyászjelentése, 1919)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646059 (Zsilinszky Mihály gyászjelentése, 1925)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:CCKC-J63Z?lang=hu (Zsilinszky Mihály halotti anyakönyve, 1925)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J3D-JV5Y?lang=hu (Zsilinszky Erzsébet és Kozsuch István házassági anyakönyve, 1931)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646036 (Zsilinszky Endréné Bajcsy Mária gyászjelentése, 1942)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GGB9-9D4H?lang=hu&i=562&cc=1452460 (Zsilinszky Endréné Bajcsy Mária halotti anyakönyve, 1942)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6VRZ-76H8?lang=hu (Zsilinszky Mihályné Reök Ilona halotti anyakönyve, 1948)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JY1-58J6?lang=hu (Karsai Istvánné Zsilinszky Erzsébet halotti anyakönyve, 1952)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J3D-QZ6G?lang=hu (Kárász István halotti anyakönyve, 1953)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JB9-Y34Q?lang=hu (Kocziszky Mátyásné Zsilinszky Margit halotti anyakönyve, 1956)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/315226 (Bajcsy-Zsilinszky Endréné Bende Mária gyászjelentése, 1974)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM42652
https://magyarnemzetinevter.hu/person/669116/
https://nevpont.hu/palyakep/bajcsy-zsilinszky-endre-f5dea
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025
