Apponyi György, nagyapponyi gr.
politikus, nagybirtokos, országbíró
Született: 1808. december 29. Pozsony
Meghalt: 1899. február 28. Eberhard, Pozsony vármegye
Család
Sz: Apponyi György (1780–1849) cs. és kir. kamarás, gr. Zichy Anna (1780–1866). F: 1840-től gr. Sztáray Julianna (1820–1871). Fia: Apponyi Albert (1846–1933) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja. Unokája: Apponyi György (1898–1970) politikus.
Iskola
A pozsonyi jogakadémián tanult (1823–1826). Az MTA tagja (ig.: 1858. dec. 19.).
Életút
A bécsi magyar kancellária tisztviselője (1826–1840), a királyi kúria táblabírója (1840–1844), alkancellár (1844–1846), másodkancellár (1846–1847), a bécsi magyar kancellária első kancellárja (1847–1848. márc.). Országbíró (1860–1863). A Főrendiház tagja (1868–1899). Valóságos belső titkos tanácsos.
1860–1861-ben 4200 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.
Az 1839–1840. évi országgyűlésen tűnt fel, ahol a felsőtáblán gr. Dessewffy Aurél mellett az ifjúkonzervatívok egyik vezére, vezérszónoka lett. A Konzervatív Párt alapító tagja, egyik befolyásos vezetője (1846-tól), az 1847–1848. évi országgyűlésen több reformjavaslatot terjesztett be, amelynek nem titkolt célja, az ellenzék megosztása, ill. ellehetetlenítése volt. Kancellársága idején, az egész országban kiépítette az adminisztrátori rendszert, amellyel a vármegyékben igyekezett háttérbe szorítani a reformellenzéket. A bécsi forradalom kitörésekor (1848. márc. 13.) lemondott, a forradalom és szabadságharc idején a bécsi udvart támogatta, élére állt egy, aulikus magyar főurakból, általa szervezett ellenforradalmi csoportosulásnak. A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után azonban nem vállalt állami hivatalt, majd feliratban kérte az uralkodót, hogy állítsa helyre az ország területi egységét (1852. febr.), valamint, hogy engedélyezze, hogy az ország belső, ügykezelési nyelve a magyar legyen. Az Októberi Diploma kihirdetése után kinevezték országbírónak (1860. nov.), Budán, mint királyi biztos ő nyitotta meg az országgyűlést (1861. ápr. 2-án). Az ún. ókonzervatív arisztokratákkal együtt az 1848 előtti alkotmány visszaállítását szorgalmazta, többek közreműködésével kidolgozott egy „kiegyenlítési” (= kiegyezési) tervet, amelyet azonban a császár elutasított, és felmentette országbírói hivatalából (1863. ápr.). Részt vett az 1865–1867. évi országgyűlésen, ahol az ún. közös ügyek felvetésével jelentős szerepet játszott a kiegyenlítés (= kiegyezés) rendszerének a kialakításában. 1867 után a Deák- párton belüli kis létszámú ókonzervatív csoport vezéregyénisége maradt. Utolsó éveit Pozsony megyei eberhardi kastélyában töltötte.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
