Bánóczi József
irodalomtörténész, filozófus, műfordító
1874-ig Weiss József
Született: 1849. július 4. Szentgál, Veszprém vármegye
Meghalt: 1926. november 20. Budapest
Család
Zsidó családból származott, szülei kiskereskedők voltak. F: 1883-tól Leipniker Szidónia (1863–1932) Fia: Bánóczi László (1884–1945) rendező és Bánóczi Dezső (1888–1958) színész, rendező, jogász; leánya: Bánóczi Margit (1883–1931) orvos, Somló Bódog (1873–1920) szociológus, filozófus, majd Id. Jancsó Miklós orvos (1868–1930) felesége.
Iskola
Elemi iskoláit Veszprémben, középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte, a pesti V. kerületi főgimnáziumban (= Berzsenyi Dániel Gimnázium) éretts. (1868), héber nyelvet Hochmuth Ábrahám veszprémi rabbitól, Talmud Tórát diáktársától, Goldziher Ignáctól tanult. Tanárai a gimnáziumban – többek között – Bartal Antal (latin nyelv), Veress Ignác (görög nyelv) és Riedl Szende (filozófia és lélektan) voltak, osztálytársai közül kiemelkedett Alexander Bernát, akihez élete végéig szoros baráti kapcsolat fűzte. A bécsi egyetem bölcsész és orvosi karán (1868–1871), a berlini (1871–1872), a göttingeni (1872), a lipcsei egyetemen (1872–1873), majd Párizsban és Londonban tanult (1873–1874). A lipcsei egyetemen bölcsésztudori okl. (1875), a filozófia története és propedeutikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1878). Az MTA tagja (l.: 1879. máj. 22.).
Életút
A budapesti VIII. kerületi reáliskola (1875), a budapesti VI. kerületi reáliskola helyettes tanára (1876), r. tanára (1876–1878). Az Országos Rabbiképző Intézet Magyar Nyelv és Irodalom, Történet és Filozófia Tanszéke r. tanára (1878–1893). Az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet mb. igazgatója (1887–1893), igazgatója (1893. febr. 28.–1926. nov. 20.) A budapesti tudományegyetem, ill., a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1878–1926).
18–19. sz. magyar irodalomtörténettel, filozófiatörténeti, pedagógiai és nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Alapvető monográfiát írt Révai Miklós (1750–1807) és Kisfaludy Károly (1788–1830) munkásságáról, feldolgozta az országos izraelita tanítóképző-intézet történetét. Jelentős érdemeket szerzett Immanuel Kant (1724–1804) és Arthur Schopenhauer (1788–1860) műveinek pontos és szakszerű magyar nyelvre fordításával. Rabbinak készült, majd érdeklődése a klasszikus magyar irodalom és a filozófiatörténet felé fordult. Német nyelvű doktori értekezését Lipcsében védte meg (Kant munkásságáról, 1875-ben). Első, akadémiai pályamunkája (A nyelv aesthetikája, 1871) után baráti kapcsolatba került Rákosi Jenővel (1842–1929), aki felfigyelt tehetségére, s közölte első – még egyetemi hallgatóként írt – dolgozatait új lapjában, a Reformban (1872–1875). Hazatérése után, vélhetően Rákosi közbenjárására, az MTA megbízta George Henry Lewes (1817–1878) A philosophia története c. híres munkájának magyar nyelvű fordításával (I–III. köt., 1876–1878). A háromkötetes mű különös értéke, hogy jelentős szerepet játszott a magyarországi filozófiatudomány nyelvének kialakításában: Bánóczi több olyan fogalmat alkotott, amely a magyar nyelvben addig még nem volt ismeretes egyes bölcseleti kifejezések magyarázatára. Nyelvészeti tapasztalatairól fordítása közben rendszeresen beszámolt a Magyar Nyelvőrben (A bölcselet magyar nyelve, 1877–1878), egyúttal átnézte és kijegyzetelte a 19. sz.-i magyar klasszikus irodalom filozófiai vonatkozásait is. Nagy feltűnést keltő adatközlései és a mintaszerű magyarsággal lefordított filozófiatörténeti munka hatására, Szarvas Gábor (1832–1895) buzdítására megkezdte Révai Miklós tudományos életrajzának és a magyar nyelvészet kezdetei történetének feldolgozását. A Révai Miklós élete és munkái (1878) c. monográfiája újabb vélemények szerint az egyik első magyar tudományos munka, amely Hippolyte Taine (1828–1893) „műbölcselete” alapján készült. A mű valóságos tudománytörténeti szenzációnak bizonyult, elnyerte vele a Magyar Tudós Társaság (= MTA) Fraknói–Horváth-díját, s az akadémiai tagságot is. A siker hatására a Kisfaludy Társaság felkérte Kisfaludy Károly munkásságának megírására is (Kisfaludy Károly és munkái, 1882–1883). Az újabb nagyvállalkozás újabb sikerrel járt, ám az akkor már MTA-tag és magántanár Bánóczi József sikertelenül pályázta meg a budapesti egyetemen a nyilvános rendes tanári állást (nem volt hajlandó kikeresztelkedni: barátai, elsősorban Rákosi Jenő hiába tiltakoztak a minisztériumnál és az egyetemnél). Az elkeseredett Bánóczi nagyobb történeti monográfiát többet már nem írt, viszont igen sok magyar klasszikus író (pl.: Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, Mikes Kelemen, Petőfi Sándor, gr. Zrínyi Miklós stb.) műveit adta ki; példás szöveggondozásait magas színvonalú kísérő tanulmányokkal látta el. Szövegkiadásai mellett társszerkesztette a Filozófiai Írók Tárát (1881-től), sőt szerkesztőtársával, Alexander Bernáttal (1850–1927) lefordították Kant legismertebb művét, A tiszta ész kritikáját is (1891-ben).
Miután fel kellett adnia egyetemi tanári álmait jelentős szerepet játszott a magyarországi izraelita nevelésben és tanítóképzésben. A magyarországi izraelita tanár- és rabbiképzésben kezdeményezte a magyar nyelv és irodalom és a magyar történelem hangsúlyozottabb oktatását. Magyarországon elsők között képviselte a zsidó tudományosságot, tudatosan vállalva a zsidó-magyarságot; ennek érdekében Bacher Vilmossal (1850–1913) elindította a Magyar–Zsidó Szemle c. folyóiratot (1884-től), ahol közérthető nyelven fogalmazott judaisztikai dolgozatokat jelentetett meg. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) alapító tagjaként, titkáraként és kiadványainak szerkesztőjeként részt vett az IMIT egyik legfontosabb feladatában, a Szentírás új, egységes, héber eredeti szövegből készült fordításában (Bacher Vilmossal, I–IV. köt. 1898–1907). Szalárdy Mórral (1851–1914) a Fehér Kereszt Országos Lelencegyesület (= Fehér Kereszt Gyermekvédelmi Egyesület) alapító tagjaként sokat tett az elhagyott gyermekek gondozásának megszervezéséért (1884-től). Az 1880-as években több cikket írt a „női egyensúlyról”, szorgalmazta a nők munkába állását és egyetemi tanulmányait: leánya az egyik első magyar kutató-orvosnő lett.
Emlékezet
Budapesten (Józsefváros, VIII. kerület József utca) élt és tevékenykedett, a rákoskeresztúri Kozma utcai Izraelita Temetőben (feleségével közös sírban) nyugszik, az MTA nevében Kéky Lajos búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Első írásait, még egyetemi hallgató korában, német lapokban Joseph Weiss formában közölte. Magyarországon első dolgozatait Weiss József (nem Weisz József!) néven jegyezte: a Bánóczi József névváltozat a Reform c. lapban fordult elő először (1874. máj. 23-án).
Elismerés
Az MTA Fraknói–Horváth Díja (1878).
Szerkesztés
A Filozófiai Írók Tára (Alexander Bernáttal, 1881–1919 és 1925–1926), a Magyar–Zsidó Szemle (Bacher Vilmossal, 1884–1889) és a Népszerű Zsidó Könyvtár (Gábor Ignáccal, 1921–1926) társszerkesztője. Az Országos Rabbiképző Intézet Értesítője, ill. az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve (1896–1926) és A Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület Értesítője szerkesztője (1901–1902). Kisebb írásai, adatközlései a fentieken kívül még – többek között – a Reformban (1872–1875), Magyar Nyelvőrben (1876–1882), a Nyelvtudományi Közleményekben (1877), a Magyar Tanügyben (1877 és 1883), a Természettudományi Közlönyben (1878), a Fővárosi Lapokban (1878–1889), az Ország–Világban (1880), a Nemzeti Nőnevelésben (1880–1881, 1898), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1881, 1883, 1900), a Magyar Tanítóképzőben (1890, 1898, 1907), a Magyar Géniuszban (1892), A Hétben (1892–1893), a Vasárnapi Ujságban (1892, 1900), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893), az Izraelita Tanügyi Értesítőben (1893, 1909–1913), az Akadémiai Értesítőben (1894, 1897, 1904–1918), Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvében (1896–1918), az Izraelita Családi Naptárban (1902–1903), a Magyar Izraelben (1910), a Múlt és Jövőben (1912) és a Kecskeméti Lapokban (1918) jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: Dajka szók. – Alkalmi mondókák. Ferenczi Jánossal, Veres Imrével. – Tihanyi révészek párbeszéde a Balatonon. – Gúnynevek. 1–2. – Szólásmondások. (Magyar Nyelvőr, 1874)
Kants Theorie über Raum und Zeit. Bölcsésztudori értek. Német nyelven. (Leipzig, 1875)
Böngészet Ilosvai, Dugonics és Arany Toldijának nyelvéből. (Magyar Nyelvőr, 1877)
A bölcselet magyar nyelve. 1–10. (Magyar Nyelvőr, 1877–1879)
Egy régi magyar szó a philosophiában. (Nyelvtudományi Közlemények, 1878)
A tudományos módszerről. Arthur Pattison után. (Természettudományi Közlöny, 1878)
Révai Miklós élete és munkái. Monográfia. Az MTA által Fraknói–Horváth-díjjal jutalmazott pályamunka. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Régi sorozat. 3. Bp., 1878)
Révai tankönyvei. (Fővárosi Lapok, 1879)
Az akadémia elnökei és titkárai. (Ország–Világ, 1880)
A nőkről. (Nemzeti Nőnevelés, 1880)
Kisfaludy Károly és a bécsi színház. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1881)
Kisfaludy Károly életrajzából. (Fővárosi Lapok, 1882)
A magyar romanticismus. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1882. márc. 20.; megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 10. köt. 12. Bp., 1882)
Kisfaludy Károly élete és munkái. I–II. köt. Monográfia. A Kisfaludy Társaság megbízásából írta B. J. (A Kisfaludy Társaság kiadványai. Bp., 1882–1883)
Kisfaludy Károly mint képíró. (Figyelő, 1883)
Kisfaludy Károly Aurórája. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883)
Az országos rabbiképző intézet első évtizedének története. Összeáll. (Bp., 1888; németül: Die Geschichte der ersten Jahrzehnts der Landes-Rabbinerschule. 1888)
Greguss Ágost emlékezete. 1–2. (Fővárosi Lapok, 1889)
Emlékbeszéd Greguss Ágost felett. (Emlékbeszédek a Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött. 5. köt. 8. Bp., 1889)
Toldi és a Biblia. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1895)
Magyar zsidók külföldön. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1896)
Tizenkét levél. Berzsenyi Dániel kiadatlan levelezése atyjával. (Pesti Napló, 1896. dec. 8.)
Az országos izraelita tanítóképző-intézet története. 1857–1897. Monográfia. (Bp., 1897)
Toldi a ponyván. (Kármán Emlékkönyv. Bp., 1897)
Kármán Mór. (A Hét, 1897)
Eötvös József és a népszövetség. Az 1898. febr. 2-án tartott Eötvös-ünnnepen írta és felolvasta B. J. (Nagyjaink emlékezete. Bp., 1898; és Magyar Tanítóképző, 1898)
Szent László lovasszobra Nagyváradon. (Alexander Emlékkönyv. Bp., 1910)
A mi névtelenünk. Baumann Zsigmond, a tanítóképző jótevője. – Az Országos Izraelita Tanítóképző internátusa. (Izraelita Tanügyi Értesítő, 1911)
Zsidó irodalom és művészet. (Múlt és Jövő, 1912)
A kántorképzés. (Izraelita Tanügyi Értesítő, 1913 és Egyenlőség, 1913)
Emlékbeszéd Szalárdi Mórról és Széll Kálmánról. (A Fehér Kereszt Évi Jelentése 1913–1914-ről és 1915-ről. Bp., 1916)
Magyar zsidó irodalom a háború alatt. Titkári jelentés az IMIT közgyűlésein. 1–2. (Egyenlőség, 1916)
Tanítóképesítés a vásártéren. Gyermekkori emlékeiből elbeszéli B. J. 1–2. – A zsidóság az önálló magyar nemzetben. (Egyenlőség, 1918)
Eötvös és az emancipáció. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1918)
írásai a Reformban: A nyelv aesthetikája. Az akadémiai pályázaton díjazott munka részletei. (1871)
A kommunizmus és szoczialismus. 1–3. (1872. márc. 3., 4. és 9.)
Róma szelleme. Vázlatok fénykorából a kultúra területén. 1–4. (1872. jún. 5., 7., 8. és 9.)
A természet megismerésének határai. (1873. jan. 16.)
A Kelet új prófétája. A bábizmusról. (1873. febr. 18.)
Az országos magyar rabbiképezde. 1–3. (1874. jan. 8., 9. és 10.)
A középiskola Franciaországban. 1–3. (1874. máj. 23., 27. és 28.)
a Magyar–Zsidó Szemlében: A Magyar Tudományos Akadémia. – A zsidótanárok. – A hitoktatás újjászervezése a fővárosban. – A zsidótanárok ügyében. (1884)
Zsidó tanügyi mozgalmak külföldön. (1885)
Egy mintaiskola. (1886)
Magyar zsidó irodalmi társaság. (1893)
Bacher Vilmos és a Magyar–Zsidó Szemle. (1910)
tankönyvei: Stilisztika és olvasókönyv a tanító- és tanítónőképző intézetek 1. osztálya számára. Írta és szerk. Weszely Ödönnel (Bp., 1904; 2. jav. kiad. 1907; 3. jav. kiad. 1909)
Poétika, retorika és olvasókönyv a tanító- és tanítónőképző intézetek 1–3. osztálya számára. I–III. köt. Írta és szerk. Weszely Ödönnel (Bp., 1904–1906; 2. kiad. 1908)
A magyar nemzeti irodalom áttekintése tanító- és tanítónőképző intézetek számára. Weszely Ödönnel (Bp., 1910)
szerk.: Erdélyi János bölcsészeti dolgozatai. I. köt. Unicus. (Filozófiai Írók Tára. VI. Bp., 1885)
Kisfaludy Károly minden munkái. I–VI. köt. Sajtó alá rend. B. J. Metszett, aranyozott vászonkötésben K. K. acélmetszetű portréjával. (7. bőv. kiad. Bp., 1893)
Kármán József: Fanni hagyományai. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1897; 2. kiad. 1921)
Kisfaludy Károly válogatott költeményei. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1898)
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1898; 2. kiad. 1901)
Arany János: Toldi estéje. Költői elbeszélés hat énekben. (Magyar Könyvtár. Bp., 1899)
Mikes Kelemen válogatott törökországi levelei. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1900; új kiad 1930)
Kisfaludy Károly víg elbeszélései. Tollagi Jónás viszontagságai. – Sulyosdi Simon. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1900)
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Ill. Akantisz Viktor és Telegdy László. (Magyar Könyvtár. Bp., 1900)
Kisfaludy Károly: Színművek. Szilágyi Mihály szabadulása. – Mátyás deák. – Hűség próbája. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1901)
Petőfi Sándor összes költeményei. I–II. köt. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Különböző írók bevezetéseivel és jegyzeteivel s művészi képeivel ellátott kiadás. (Magyar Könyvtár. Bp., 1901–1902)
Berzsenyi Dániel munkái. Vál., szerk. B. J., a bevezetőt írta Váczy János. Magyar művészek illusztrációival. (Remekírók Képes Könyvtára. 8. Bp., 1902)
Kisfaludy Károly válogatott munkái. I–II. köt. Vál., szerk., a bevezetőt írta. B. J. Magyar művészek illusztrációival. (Remekírók Képes Könyvtára. 14–15. Bp., 1902–1903)
Csokonai Vitéz Mihály válogatott munkái. Vál., szerk., a bevezetőt írta. Ill. Márk Lajos. (Remekírók Képes Könyvtára. 27. Bp., 1905)
Péchi Simon szombatos imádságos könyve. Közzéteszi Guttmann Mihály és Harmos Sándor. A bevezető tanulmányt írta B. J. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Kiadványai. Bp., 1914)
Eötvös József: A zsidók emancipációja. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Népszerű Zsidó Könyvtár. 1. Bp., 1922)
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. – Osidio Sigetiana. Az eposz legszebb részei. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. Bp., 1923; 2. kiad. 1944)
bibliaszerkesztései: Szentírás. I–IV. köt. Ford., szerk., a magyarázó szövegeket írta Bacher Vilmossal. I. köt. A Tóra. (Bp., 1898)
II. köt. Az első próféták. (Bp., 1900)
III. köt. Az utolsó próféták. (Bp., 1903)
IV. köt. A szent iratok. (Bp., 1907)
Biblia az ifjúság és a család számára. Szerk. Blau Lajossal, Klein Miksával. (Bp., 1925)
ford.: Lewes, György Henrik: A philosophia története Thalestől Comte-ig. I–III. köt. Az angol eredeti 4. javított és részben átd. kiadása alapján, az MTA megbízásából ford. B. J. (Bp., 1876–1878)
Schopenhauer, Arthur: Válogatott értekezések. 1. A halálról. 2. A faj élete. 3. A tulajdonságok öröklése. Ford., magyarázatokkal ellátta B. J. (Filozófiai Írók Tára. II. Bp., 1882; 2. jav. kiad. 1892; 3. jav. kiad. 1906)
Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája. Ford. és magyarázta Alexander Bernáttal (Filozófiai Írók Tára. IX. Bp., 1891; 2. átd. kiad. 1913)
Burckhardt, Jakab: A renaissancekori műveltség Olaszországban. I–II. köt. Az MTA megbízásából ford. B. J. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Új folyam. 24–25. Bp., 1895–1896)
Schopenhauer, Arthur: Válogatott értekezések. 1. A halálról. 2. A faj élete. 3. A tulajdonságok öröklése. 4. A nemi szerelem metafizikája. 5. Az élethez való akarat igenléséről. 6. Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Ford., magyarázatokkal ellátta B. J. (4. jav. kiad. Bp., 1918)
Riehl, Alajos: Bevezetés a jelenkor filozófiájába. A 5. kiadásból ford. B. J. (Műveltség. 15. Bp., 1922)
Schopenhauer, Arthur: Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Ford. (Magyar Könyvtár. Bp., 1922)
Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája. Ford. és magyarázta Alexander Bernáttal Hasonmás kiad. (Bp., 1981)
Schopenhauer, Arthur: Válogatott értekezések. Az 1918-ban megjelent mű hasonmás kiadása. (Reprint ex Hungaria. Bp., 1992).
Irodalom
Irod.: Alexander Bernát: B. J. (Magyar Paedagogia, 1909 és Bánóczi-emlékkönyv. Bp., 1919 és külön is: Bp., 1919)
Bánóczi-emlékkönyv. Emlékkönyv B. J. születése hetvenedik évfordulójára. 1 táblával. A függelékben: a Bánóczi-ünnepély. Bibliofil kiadásban: metszett, aranyozott egészbőr kötésben, üvegezett ablakos karton díszdobozban is! (Bp., 1919)
és a kötet tanulmányai különlenyomatokként is: Beöthy Zsolt: Írói életrajzainkról. Bánóczi irodalomtörténeti munkásságához. (Budapesti Szemle, 1919 és Bánóczi-emlékkönyv. Bp., 1919 és külön is: Bp., 1919)
Sebestyén Károly: B. J. kritikai művei. (Bp., 1919)
Rubinyi Mózes: B. J. nyelvészeti munkássága. (Bp., 1919)
Mezey Ferenc: B. J. és a zsidóság. (Bp., 1919)
Blau Lajos: B. J. mint a Magyar–Zsidó Szemle szerkesztője (Bp., 1919)
Heller Bernát: B. J. és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. (Bp., 1919)
Málnai Mihály: B. J. és a tanítóképzés. (Bp., 1919)
Harmos Sándor: B. J. mint tankönyvíró. (Bp., 1919)
B. J. irodalmi munkássága. Iratainak bibliographiája. Összeáll. Kohlbach Bertalan. (Bp., 1919)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára. 1877–1927. I–II. köt. Szerk. Blau Lajos, Friedmann Dénes, Hevesi Simon. (Bp., 1927)
Blau Lajos: B. J. Emlékbeszéd. Elmondta az IMIT 1926. dec. 22-iki felolvasóestéjén. (Magyar–Zsidó Szemle, 1927 és külön: Bp., 1927)
Friedmann Dénes: B. J. élete. (Magyar Zsidó Szemle, 1927)
Balassa József: B. J. (Nyugat, 1927)
Beöthy Zsolt: B. J. (Irodalomtörténet, 1927)
B. J. ifjúkori levelei Horváth Cyrill egyetemi tanárhoz. Sajtó alá rend. Blau Lajos. (Magyar Zsidó Szemle, 1928 és külön: Bp., 1928)
Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Hevesi Ferenc: B. J. és az IMIT. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1929)
Kornis Gyula: Magyar filozófusok. (Kultúra és tudomány. Bp., 1930)
Zlinszky Aladár: B. J. pályakezdése. (Budapesti Hírlap, 1931. 139.)
Kiss Arnold: B. J. egyénisége. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1932)
Zlinszky Aladár: B. J. l. tag emlékezete. Elmondta az MTA 1931. jún. 22-én tartott ülésén. (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 21. köt. 6. Bp., 1932)
Grózinger József: B. J. és a magyar filozófiai műnyelv. (Libanon [folyóirat], 1936)
Szemere Samu: B. J. (Filozófiai tanulmányok. Bp., 1941)
Vihar Béla: Arany János áldásával. (Irodalomtörténet, 1977)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
