Hatvany Lajos, 1910-től hatvani báró
író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő
1897-ig Deutsch Lajos; 1917-ig Hatvany-Deutsch Lajos
Született: 1880. október 28. Budapest
Meghalt: 1961. január 12. Budapest
Temetés: 1961. január 16. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Nagyszülei: Hatvany-Deutsch József (1824. ápr. 15.–1903. máj. 15. Temetés: 1903. máj. 17. Kerepesi út, Izraelita Temető), Krieshaber Paula (1833–1899. ápr. 25. Bp. Temetés: 1899. ápr. 27. Kerepesi út, Izraelita Temető); Deutsch Bernát (1826. Arad–1893. okt. 26. Budapest. Temetés: 1893. okt. 29. Kerepesi út, Izraelita Temető), Weisz Laura (1837. Pest–1904. jún. 1. Bp. Temetés: 1904. jún. 3. Kerepesi út, Izraelita Temető).
Szülei: Hatvany-Deutsch Sándor (1852. nov. 17. Arad–1913. febr. 18. Nagysurány, Nyitra vm.) gyáros, Hatvany-Deutsch Emma (1859. Pest–1901. ápr. 19. Bp. Temetés: 1901. ápr. 21. Kerepesi út, Izraelita Temető). Szülei unokatestvérek, nagyszülei testvérek voltak. Hatvany-Deutsch Sándor testvérei: zempléni Moskovitz Gézáné Hatvany-Deutsch Hermina (1854. Arad–1924. jún. 18. Wien-Mauer. Temetés: 1924. jún. 22. Kerepesi út, Izraelita Temető), Hatvany-Deutsch László (1856. Arad–1880. márc. 20. Bp.) és Hatvany-Deutsch Béla (1866–1933). Moskovitz Gézáné Hatvany-Deutsch Hermina leánya: Lesznai Anna (= Moskovitz Amália, 1885. jan. 3. Alsókörtvélyes–1966. okt. 2. New York) írónő, költő, grafikusművész.
Testvérei: Hatvany Ferenc (1881. okt. 29. Budapest–1958. febr. 7. Lausanne, Svájc) műgyűjtő és Hirsch Albertné Hatvany Irén (1886. ápr. 10. Bp.–1944. Auschwitz). Hatvany Irén leánya: Hirsch Emma (1906. okt. 10. Bp.).
Unokatestvére: Hatvany Lili (1890. márc. 23. Hatvan–1967. nov. 12. New York) írónő. Hatvany-Deutsch Bernát, Hatvany Lili nagyapja és Hatvany-Deutsch József testvérek voltak. Négyszer nősült.
Feleségei: I. [házasságon kívüli] Kovács Julianna. Kovács Julianna férje Halápy Jenő (1889. jún. 5. Pórszombat, Zala vm.–1950. jún. 16. Bp. Temetés: 1950. jún. 22. Farkasrét) polgári iskolai tanár, Halápy János festőművész testvére. Gyermekei, leánya: Faragóné Hatvany Viola (1902. nov. 11. Bp.). Hatvany Viola 1. férje: Halápy János (1893–1960) festőművész, Halápy Jenő, polgári iskolai tanár testvére. 2. férje: Fenyő György (1904–1978) festőművész, Fenyő Miksa (1877–1972), író, a Nyugat alapító főszerkesztője, a Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatója fia. Fia: Hatvany Károly (1906. nov. 4. Bp.–1999. máj. 31. Angwin, Napa, Kalifornia, Egyesült Államok). Hatvany Lajos mindkét törvénytelen gyermekét 1917-ben nevére vette, Viola mellett egy rövid ideig Kaffka Margit volt a nevelőnő. Kovács Julianna utóbb a történetét is megírta (Az Árva Mariska napjai címmel, 1911-ben).
1. 1913–1919: Winsloe, Christa (1888. dec. 23. Darmstadt, Németország–1944. jún. 10. Cluny, Franciaország) skót származású német írónő, szobrászművész. Elvált.
2. 1924. júl. 27.–1933: Hatvany-Marton Erzsébet (= Marton Böske, 1902–1992) grafikusművész, Marton Sándor (1871–1938) ügyvéd és kiadóvállalat-tulajdonos leánya. Elvált.
3. 1934–1961: Somogyi Loli (= Somogyi Jolán, 1902–1991. okt. 6. Bp.), Somogyi Béla (1868–1920), mártírhalált halt újságíró leánya. Somogyi Jolán első házasságából született leánya, Hatvany Lajos nevelt leánya: Harsányi Klára.
Iskola
A budapesti piarista gimnáziumban éretts. (Deutsch Lajos néven, 1897), ugyanabban az osztályban végzett magántanulóként gr. Teleki Pál miniszterelnök is. A budapesti tudományegyetemen (1897–1898, 1900–1902), a freiburgi és a berlini egyetemen tanult (1898–1900), Budapesten bölcsészdoktori okl. szerzett (1904).
Az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952. dec. 31.), doktora (addigi tevékenységéért, védés nélkül, 1957. jan. 8.).
Az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.).
Életút
Tanulmányai befejezése után különböző német lapok budapesti tudósítója, ill. a Budapesti Szemle és a Huszadik Század munkatársa (1905–1908), a Nyugat alapító szerkesztője, kritikusa, legfontosabb mecénása (1908–1912). Osvát Ernő szerkesztővel való ellentéte miatt otthagyta a lapot (1912); az I. világháború kitöréséig Berlinben élt (1912–1914). A Pesti Napló tulajdonosa (1917. jan. 13-ától), főszerkesztője (1918. jan. 24.–1919. márc. 23.) és az Esztendő alapító főszerkesztője (1918. jan. 23.–1919. febr., szerkesztő: Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső). A Magyar Nemzeti Tanács alapító választmányi tagja (1918. okt. 24.), a Tanácsköztársaság idején Bécsbe emigrált ahol a Jövő és a Bécsi Magyar Újság c. lapok alapító szerkesztője (1919–1923), majd Berlinben és Párizsban élt (1923?–1927; 1927. dec. 8-án tért haza Budapestre).
Távollétében Magyarországon, a Bécsi Magyar Újságban és a szintén bécsi Jövő c. lapban megjelent írásai miatt nemzetgyalázási eljárást kezdeményezett ellene a budapesti magyar kir. ügyészség. Hazatérése után jelentkezett a rendőrségen, ahol az 1921. évi III. törvénycikk 7. és 8. paragrafusába ütköző nemzetgyalázás vétsége miatt őrizetbe vették (1927. dec. 9-én). A budapesti törvényszék Töreky-tanácsa 1928. febr. 1-jén hét év fegyházbüntetésre ítélte, az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet 1928. máj. 8-án négy évre módosította. A semmisségi panasz benyújtása után a Kúria Ráth Zsigmond elnökletével 1928. jún. 27-én másfél évi börtönre mérsékelte az ítéletet, de 150 000 pengő vagyoni elégtételt kellett fizetnie Hatvanynak. Az elsőfokú bűnvádi eljárás után – többek között – Thomas Mann, Felix Salten és Arthur Schnitzler tiltakozott az érthetetlenül súlyos ítélet miatt. A Kúria jogerős ítélete után Hatvanyt a Bálint-klinikára vitték, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy súlyos gyomorfekélyben szenved; később a Siesta-szanatóriumban ápolták. (végül kilenc hónapot töltött börtönben, amnesztiával szabadult, 1930. ápr. 18-án).
Párizsban (1938–1939), Londonban, ill. Oxfordban élt (1939–1947), majd végleg hazatért Magyarországra (1947). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK c. ny. r. tanára (1948–1952), c. egy. tanára (1952–1961).
Hatvany Lajos klasszika-filológusnak készült, első írásával azonban radikálisan szakított azzal a mikrofilológiai pozitivista módszerű klasszika-filológiával, amely akkor az adathalmozást és az esztétikai minimalizmust jelentette. Tudományos pályafutása egy német nyelvű pamflettel kezdődött (Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten, 1908; magyarul: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya, 1968). A ragyogó stílusban megírt indulatos esszé elveti azt az analitikus, tényfeltáró és összegző, ill. összehasonlító módszert, amelyik a megismerésnek és a történeti és esztétikai szintézisnek nélkülözhetetlen kelléke. A mű igen nagy indulatokat kavart, a fiatal „anti-filosz” váratlanul népszerűvé és ismertté vált (többek között Jászi Oszkár írt a műről méltató kritikát). Talán a hagyományos formáktól való idegenkedése keltette fel az érdeklődését a 20. század elején kibontakozó új modern irodalmi irányzatok iránt. Az 1908. jan. 1-jén induló Nyugat alapító munkatársa, mecénása és irodalmi törekvéseinek elkötelezett híve és támogatója. A folyóirat első éveiben (1908–1911) rendszeresen megjelentek kritikái, versei, kisebb prózai munkái, majd Fenyő Miksával a rövid életű Nyugat Könyvtár szerkesztését is elvállalta (1911–1912). Osvát Ernővel való vitája után azonban szakított a lappal, Berlinben telepedett le, ahol berlini lapok budapesti, ill. budapesti lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett.
Az I. világháború kitörése után hazatért, 1917. jan.-ban pedig átvette a Pesti Napló szerkesztését. Hatvany nem volt professzionális újságíró, magát „literary gentleman”-nek tekintette, aki egy radikálisan politizáló irodalmi napilapot kívánt létrehozni. Hatvany új munkatársakat szerződtetett a laphoz, többek között Karinthy Frigyest és Kosztolányi Dezsőt. (Mindketten szerkesztői lettek Hatvany másik vállalkozásának, a Bródy Sándor Fehér könyv. Új sorozatát felváltó Esztendőnek is…) A Pesti Napló rendszeresen közölt korszakos jelentőségű verseket Ady Endrétől, Babits Mihálytól, Tóth Árpádtól; prózát Gábor Andortól és Szép Ernőtől. Gábor Andor legfontosabb művét, a Doktor Senkit 1917. márc. 28-ától közölte a lap, és itt jelent meg először a Lila ákác, Szép Ernő egyik legismertebb regénye is (1917. dec. 21-étől). A Pesti Napló munkatársa volt még: Feleky Géza, Harsányi Zsolt, Lakatos László, Szini Gyula, Tábori Kornél (a zenei rovatot Kacsoh Pongrác vezette…) Hatvany főszerkesztősége alatt számos újdonságot kezdeményezett: minden munkatárs szerkesztőségi telefonnal rendelkezett, bevezette az „alkalmi tudósító” posztot, aki egy meghatározott, különösen fontos eseményről számolt be (gyakorlatilag bárhonnan, a világ bármely részéről), sőt a lap saját fordítókat is alkalmazott. Magyarországon az elsők között alakított ki sajtóarchívumot, amelyhez speciális rendezési elvet is kidolgozott. A Pesti Napló továbbá a tárcákat – amelyek nem ritkán kisprózai művek, politikai elemzések voltak – rendszeresen a „hajtás” alatt közölte. A nagyobb jelentőségű, „véleményvezér” írásoknál a gyors tájékozódást a cikkek fölött, a bal felső sarokban, eltérő szedéssel tartalmi kivonat is segítette. A lap vezető hírei természetesen a világháborús események voltak, külön kitérve a háborús visszaélésekre, a háborús hiánygazdaság problémáira. Igazi szenzációnak azonban a filmriport bizonyult. A Pesti Napló az egyik vasárnapi riportját az olvasók még aznap este (először 1918. szept. 1-jén) a Mozgókép-Otthon és az Urania filmszínházakban fekete-fehér, feliratos némafilm változatban is megtekinthették. Ez volt tkp. az első filmhíradó, Hatvany az elsők között ismerte fel Magyarországon a filmnek a tájékoztatásban betöltött korszakos jelentőségét. A Pesti Napló 1918. szept.–okt.-ben korjellemző filmeket készített, amelyek gyakran háborús életképek voltak. Jelentőségük igen nagy, hiszen e „híradók” vizualitása egészen különös módon, a mindennapok átélhető élményévé tette a háború történeteit. Az utolsó filmet 1918. nov. 1-jén mutatták be, és az nem kisebb súlyú eseményt, mint az őszirózsás forradalom budapesti történéseit örökíthette meg. A polgári radikalizmus elsőszámú hírlapja természetesen a Jászi Oszkár-féle Világ maradt, ám Hatvany Lajos főszerkesztése alatt a Pesti Napló stílusa is radikalizálódott, ahogy a módosabb polgári középosztály is egyre elégedetlenebbé vált a harctéri hírekkel, ízlése is lassan átalakult. Utolsó filmjével maga a Pesti Napló – amelyik egy különösen bonyolult háborús időszak ellentmondásos viszonyai között próbálta színvonalasan betölteni eseményrögzítő és helyzetkifejező szerepét – „történelemcsinálóvá” vált, hisz az események képi elmesélésével maga is forradalmi szerepet játszott. Hatvany Lajost 1918. okt. 24-én a Magyar Nemzeti Tanács tagjává választották meg, egy rövid ideig fontos feladatot látott el gr. Károlyi Mihály mellett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után azonban néhány nappal lemondott főszerkesztői posztjáról, és Bécsbe emigrált.
Hatvany Lajos valószínűleg 1915-ben ismerte meg Bajor Gizit (1893–1951), elsők között fedezte fel a pályakezdő fiatal művésznő tehetségét. Ismeretségükből kölcsönös érdeklődés, majd barátság, végül évekig tartó szerelmi kapcsolat alakult ki. Kezdetben csak cukrászdákban találkoztak, nemsokára azonban a báró magán-automobilján randevúzott vele, utóbb összeköttetései révén telefonhoz juttatta az ifjú művésznőt. Bajor Gizi azonban ekkor már vőlegény volt, Vajda Ödön udvarolt neki. Hatvany nős volt, ráadásul egy másik, törvénytelen kapcsolatából már két gyermeke született, szóba sem jöhetett, hogy feleségül vegye Bajor Gizit. Bajor Gizi végül visszatért vőlegényéhez, aki megbocsátott neki, és feleségül vette. Hatvany Lajos lapjában, a Pesti Naplóban, 1917. szept. 23-án Feleségek felesége címmel különös dokumentumsorozatba kezdett. Petőfi Sándor hitvese, Szendrey Júlia (1828–1868) dokumentumregényét közölte, hosszú folytatásokban. Az utóbb könyv formájában is megjelent szöveg alcíme sokatmondó: Petőfi mint vőlegény. Hatvany bárót Petőfi házassága már nem érdekelte, őt csakis az az út foglalkoztatta, amelynek végén Petőfi Sándor végül megnősült. Hatvany maga is bevallotta, hogy nem kívánta Júlia védelmét megírni, mert Júlia – szerinte – menthetetlen. Mégpedig nem azért, amit Petőfi halála után követett el, hanem azért, amit még életében tett. Júlia vétke nem kevesebb, mint hogy kielégületlen érzékiségben remegő idegeivel, „lebűvölte” a poétát, a költő pedig felült egy „érzéki humbugnak”, „az erdődi vár cifralelkű puccos bábjának”, aki a legnemesebb költő csúfos végzete lett… Hatvany házassága kudarcát, szerelmi csalódását két nemzedékkel korábbra vetítette vissza, amikor méltatlan jelzőkkel, ízléstelen stílusban megtámadta a közvélemény előtt amúgy is vitatott megítélésű Szendrey Júliát. Ravasz módon nem kívánt állást foglalni Szendrey Júlia özvegységével kapcsolatban, ennél kegyetlenebb megoldáshoz nyúlt: Petőfi múzsáját, szerelmi ideálját igyekezett tönkre tenni. A Feleségek felesége előszavát 1918. nov. 10-én jegyezte, a kötet azonban már csak a Tanácsköztársaság bukása után jelenhetett meg. Utóbb maga az író sem volt büszke művére, életében minden új, átdolgozott kiadástól elzárkózott. (A Magvető Könyvkiadó 1983-ban adta ki a sokat hivatkozott könyvet, amely nemzedékek Szendrey Júlia-képét befolyásolta).
Hatvany Lajos ugyanakkor élete végéig gyűjtötte az adatokat, emlékeket, dokumentumokat, legendákat Petőfi Sándor (1823–1849) családjáról, származásáról, születéséről, életéről, haláláról munkásságáról, sőt munkássága hatásáról is. Minden, a költő életéről fellelhető forrást, életrajzi adalékot, sajátos – már a Pesti Napló archívumában is kidolgozott – rendszer alapján rendezett. Főművének ötkötetes „legendabontó” Petőfi-monográfiáját tekintette (Így élt Petőfi, 1955–1957). A sajátos műfajú dokumentumgyűjtemény különleges filológiai teljesítmény. Az általa közölt valamennyi forráshoz közvetett vagy közvetlen értelmezést és értékelést fűzött, nem ritkán hevesen vitatkozott, esetleg ironikusan polemizált a közölt dokumentumban megismert tényekkel. Külön érdekessége a szokatlan szerkesztésű kötetfolyamnak, hogy több (néha négy-öt) emlékezőt is szembesített, valósággal – az által korábban megvetett – mikrofilológiai bravúrral igyekezett fényt deríteni Petőfi életének mozzanataira. Hatvany tudatosan vállalta, hogy rekonstruálja a Petőfi portrét, olykor elegáns esszékkel zúzta szét a mindmáig fel-felbukkanó mítoszokat. A kortársak (mindenekelőtt Bóka László és Pándi Pál) felismerték a Petőfi mű rendkívüliségét, megítélésének bizonytalansága épp a kiadványtípus tisztázatlanságából fakad. Hatvany nem az egykorú nyomtatott adatokat közölte, hanem a később kiadott vagy kéziratban maradt emlékezéseket elemezte nem az adatok megjelenésének, hanem az életrajz eseményeinek időrendjében. Az Így élt Petőfi különleges segédkönyv, amely a magyar irodalomtörténetben egy szerző (Petőfi) életútjának és az arra vonatkozó forrásoknak a kritikai kiadására tett kísérletet. Irodalomtörténészként Petőfi Sándor munkásságán kívül még Arany János és Ady Endre (1877–1919) életútjával is foglalkozott. Mindkettőjük munkásságában a művet mint életdokumentumot fogta fel a rá jellemző vitázó attitűddel. (Ady mecénásaként és barátjaként – a költő több versét is neki dedikálta – elsők között fedezte fel forradalmi líráját. Emigrációjában több kötetet is összeállított verseiből, majd több fórumon is megvédte Adyt a méltatlan támadásoktól).
Hatvany Lajos legjelentősebb prózai műve a három kötetre tervezett Urak és emberek első kötete (Zsiga a családban, 1927). A mű illúziók nélküli, realista fejlődésregény, nemzedékregény, egy család története Náthán fia Simontól (= Bondy Simon) báró Bondy Zsigmondig. Hatvanyt ugyanis kettős cél vezérelte: meg akarta írni a magyar kapitalizmus – véleménye szerint – torz születését. Azt a különös harcot, amelynek következményeként egy se nem polgári, se nem feudális magyar polgárság megszületett. Másrészt szándékában állt megírni az asszimilálódó magyarság („a főváros legélénkebben nyüzsgő”) lakóinak életét. Az a folyamat érdekelte, ahogy az „emberekből” „urakká” váltak, ahogy a feltörekvő nagypolgárság végül maga is arisztokrácia részévé „nemesedett”. Hatvany gründoló, harácsoló zsidó bankárai egyáltalán nem szimpatikusak (de szimptomatikusak). A történelem azonban úgy alakult, hogy saját érdekeik egy rövid korszakban egybeestek a befogadó ország érdekeivel, és fogadott hazájuknak összes önzésükkel együtt is sokkal több hasznot hoztak, mint az örökségüket ostobán és felelőtlenül elherdáló magyar arisztokrácia. A regény a 20. századi magyar próza egyik kimagasló, ám alig ismert alkotása, Hatvany intellektuális élménye az általa elképzelt 19. századról és az által már megélt századelőről. Hatvanynál a Század a főszereplő: alakok, árnyak, sziluettek tűnnek fel, majd buknak le; sorsok, egyéni küzdelmek, magándrámák lüktetnek végig a regényen, miközben a Duna-parti „gabonamázsálások”, a Hunnia alapítása körüli vita kevéssé ismert vagy a királykoronázás, a Deák temetése és egyéb közismert események szervesen beépülnek a történetbe. Az Urak és emberek igen szenvedélyes kritikai vitákat robbantott ki. Milotay István (1883–1963) a Magyarságban, Új utakon címmel, a könyv kapcsán vezércikket írt a zsidóság gazdasági és szellemi térfoglalásáról (1927. jan. 30.). Írásához többen is hozzászóltak, más lapok publicistái is csatlakoztak. A könyvről szóló bírálatok idővel háttérbe szorultak, nemsokára a zsidósággal kapcsolatos ősi, atavisztikus előítéletekkel kapcsolatos szenvedélyes írások uralták a véleményrovatokat. Az elkeseredett Hatvany magyarázkodni kényszerült mind az antiszemitizmus, mint a filoszemitizmus vádjával szemben, valamint többször is leszögezte, hogy a Bondy család története fikció, nem saját családja nemzedékeinek életútját írta meg! Sokáig az irodalomtörténet-írás úgy tudta, hogy Hatvany Lajos háromkötetes regénye torzó, csak az első kötet, a Zsiga a családban készült el. Halála után, hagyatékában azonban Bóka László felfedezte a második és a harmadik kötetet – Zsiga az életben; Zsigmond a kastélyban – is. (A teljes trilógia Bóka László gondozásában először 1963-ban jelent meg.)
Emlékezet
A család legelső ismert tagja, Deutsch Ábrahám Kőszegről települt át Aradra, ahol szatócsboltot nyitott, egyúttal gabonával és más terményekkel kereskedett. Deutsch Ábrahám fia, Deutsch Ignác (1803–1873) már Aradon született. 1844-től az Aradi Első Takarékpénztár ún. váltóbírálója lett, majd 1856-ban Pest város magisztrátusától nagykereskedői jogokat kapott. Deutsch Ignác Hatvany Lajos (= eredetileg Deutsch Lajos Ignácnak hívták!) dédapja volt. Vállalkozó nagykereskedők 1864-ben megalapították az Első Budai Gőzmalmi Társulatot, a vezetőségben a Weisz és a Brüll cég mellett a Deutsch céget Deutsch József (1824–1903), Deutsch Ignác fia képviselte. Deutsch Ignác vásárolta meg a Nádor utca és a Mérleg utca (= Lipótváros, V. kerület) sarkán lévő klasszicista épületet. A család így végleg a fővárosba költözött, a Nádor utca 2. sz. házban éltek nemzedékeken át a Hatvanyak (ez az épület volt Hatvany Lajos otthona is). Hatvani előnévvel Deutsch József és testvére, Deutsch Bernát (1826–1893) magyar nemességet kapott (1879. jan. 14-én). A család a Hatvany-Deutsch kettős családnév viselésére 1897. máj. 12-én kapott engedélyt. Hatvany-Deutsch Sándor (1852–1913), Hatvany Lajos édesapja a család többi tagjával együtt 1910. jún. 5-én magyar bárói rangot kapott. Hatvany-Deutsch Sándor, a „cukorbáró” Hatvany Lajos születése idején már az ország egyik leggazdagabb embere volt. Részt vett a nagysurányi és a hatvani cukorgyár alapításában, 1894-től a Cukorgyárak Országos Szövetségének elnöke, a 32 milliós alaptőkéjű Hazai Bank alelnöke. Chorin Ferenccel megalapította a Gyáriparosok Országos Szövetségét (1902-ben, 1903-tól tagja lett a Főrendiháznak).
Hatvany Lajos Budapesten született, középiskoláit és az egyetemet Budapesten (és Németországban) végezte. Tanulmányai befejezése után édesapja szerette volna bevonni a családi vállalkozások valamelyikébe, ám a fiú az üzleti életnek hamar hátat fordított. Tudósnak, klasszika-filológusnak készült, szenvedélyes, robbanékony természete azonban hamar felszámolta konzervatív filológusi ambícióit. Németországban ismerkedett meg az új, modern irodalmi irányzatokkal, hazatérése után a hazai progresszív irodalom és mindenekelőtt a Nyugat egyik fő támogatójává vált. Az 1910-es évektől a magyarországi polgári radikalizmus egyik jelentékeny szellemi vezetője, Ady közeli barátja és pályájának fontos támasza. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe menekült, ahol lapjaival szellemi frontot hirdetett a polgári forradalom értékei mellett, vállalhatatlannak tartotta mind a kommünt, mind az 1920-as évek elején kialakuló Horthy-Magyarország neokonzervatív kurzusát. Emigrációjában, Thomas Mann és Romain Rolland barátjaként, az új magyar irodalom német- és franciaországi népszerűsítője. Hazatérése után József Attila (1905–1937) egyik felfedezője, újabb emigrációja idején pedig a költő munkásságának első franciaországi ismertetője és népszerűsítője. A II. világháború után, 1947-ben végleg hazatért Magyarországra. Mivel életműve jelentékeny része a három nagy magyar forradalmi költő – Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila – életútjára koncentrált, utolsó éveiben nagy megbecsülés övezte. Petőfi- és Ady-tanulmányait, újra kiadott szenvedélyes esztétikai írásait és kritikáit a kortárs szemtanúnak járó tisztelelettel idézték. Halála előtt fél évvel a Magyar Tudományos Akadémia l. tagjai közé is megválasztották.
Hatvany Lajos Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben búcsúztatták, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán a Magyar Tudományos Akadémia nevében Szabolcsi Bence Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár; a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége nevében Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője; a Magyar Pen Club nevében Rubinyi Mózes ügyvezető alelnök; a kiskőrösi Petőfi Emlékmúzeum nevében Istenes József, a múzeum igazgatója búcsúzott. Hatvany Lajos sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Róla nevezték el az 1969-ben megalakult Hatvani Múzeumot (1973?-tól Hatvany Lajos Múzeum). A múzeum a Hatvany-Deutsch család és Hatvany Lajos személyes tárgyain, az író művein kívül még unokatestvére, Lesznai Anna író, grafikus, valamint férje, Gergely Tibor hagyatékát is őrzi. Budapesten, Békásmegyeren (III. kerület) a Hatvany Lajos utca (1991-ben; 1976-tól Bogár Ignác utca) őrzi emlékét.
Elismertség
A Vörösmarty Akadémia alapító tagja (1918. dec. 1-jétől).
Elismerés
Munka Érdemrend (1955), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960).
Kossuth-díj (1959).
Főbb művei
F. m.: Plinius, a levélíró. Egy. doktori értek. is. (Acta seminarii classico-philologici. Bp., 1904)
Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. Ein Kollegienheft. Ludwig Hatvany néven. (Leipzig, 1908; 2. kiad. Berlin, 1911; 3. kiad. München, 1914)
Ich und die Bücher. Selbstvorwürfe des Kritikers. Ludwig Hatvany néven. (Berlin, 1910; magyarul: Én és a könyvek. Esszék. A Nyugat kiadása. Bp., 1910)
Gyulai Pál estéje. (Nyugat Könyvtár 9. Bp., 1911)
Die Berühmten. Schauspiel. Ludwig Hatvany néven. (München, 1913; magyarul: A híresek. Színjáték 3 felvonásban. A Nyugat kiadása. Bp., 1913; bemutató: Magyar Színház, 1913. dec. 5.)
Kunstzigeuner. Schauspiel. Ludwig Hatvany néven. (München, 1913)
Esztendő. Egy hónap története. Az Esztendő c. folyóirat 1918. dec.-i forradalmi száma. (A Pesti Napló kiadása. Bp., 1919)
Agg Kossuth levelei egy fiatal leányhoz [Zeyk Saroltához]. A leveleket az eredeti kéziratból sajtó alá rend. Jaulusz Ilona. A bevezetést írta H. L. 9 táblával. (Bp., Pallas, 1919)
Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. Álbordázott, aranyozott gerincű félbőr kötésben, felül aranyozott lapélekkel. A borító grafikája Jeges Ernő műve. (Bp., Pallas, 1919)
Szemnélküli János. Pacifista írások. (Bp., Táltos, 1919)
Ady Endre: Auf neuen Gewässern. Eine Auswahl. Vál., szerk. H. L. Ford. Franyó Zoltán és Gerhold, Heinrich. (Leipzig–Wien–Zürich, 1921)
Csöndes napok és hangos esték. Esszék. (Wien, Hamburger, 1921)
Das verwundete Land. I–III. köt. (Leipzig–Wien–Zürich, 1921)
Gyalu grófnő. Igaz történet régi időkből. (Kis magyar könyvek 3. Wien, Pegazus, 1921)
A vén korcsmáros és fia, a kontár. Pesti téglák krónikája. (Új Modern Könyvár 8-9. Wien, 1922)
Ady világa I. Isten könyve. 1–2. köt.: 1. köt. Találkozás Istennel. 2. köt. Viadal Istennel. (Wien, Pegazus, 1923)
Ady világa. II. Szerelem könyve. 1–2. köt.: 1. köt. Találkozás a nővel. 2. köt. Ady és Léda. (Wien, Pegazus, 1924)
Dévény Jenő: Bécsi erdő. Emigránsnapló az 1919–1923-as évekről. Versek. H. L. előszavával. (Wien, Pegazus, 1924)
Urak és emberek. Regény. I–II. köt. Zsiga a családban. Hatvany-Marton Erzsébet borítékrajzával. Két kötet egy könyvben. (Bp., Genius, 1927)
Urak és emberek. Regény. I–III. köt., két kötetben. 1. köt. Zsiga a családban. 2. köt. Zsiga az életben. – Zsigmond a kastélyban. Az utószót írta Bóka László. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)
Urak és emberek. Regény. I–III. köt., egy kötetben: Zsiga a családban. – Zsiga az életben. – Zsigmond a kastélyban. Sajtó alá rend. és az utószót írta Belia György. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980 és címlapkiadás Bratislava, Madách Könyvkiadó, 1908)
Urak és emberek. Regény. I–III. köt. I. köt. Zsiga a családban. II. köt. Zsiga az életben. III. köt. Zsigmond a kastélyban. (Bp., Ulpius-ház, 2007–2009; németül: Bondy jr. München, 1929; angolul: Bondy jr. New York, 1931 és London, 1932)
Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez. (Bp., Genius, 1927)
Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát. [Bölöni Farkas Sándorról.] (Munkák és napok 1. Bp., Káldor, 1934)
Bródy Sándor legszebb írásai. Az előszót írta H. L. (Bp., Athenaeum, 1935)
Ady körül. (Szocializmus [folyóirat], 1936 és külön: Bp., 1936)
Így élt Petőfi. H. L. előadása a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem aulájában, 1947. ápr. 14-én. (Bp., Új Idők, 1947)
Így élt Petőfi. I–V. köt. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1955–1957)
Így élt Petőfi. I–II. köt. Sajtó alá rend. Kiss József és Pándi Pál. (2. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967)
Így élt Petőfi. I–II. köt. Sajtó alá rend. Kiss József és Pándi Pál. Megjelent az író születésének 100. évfordulójára. (3. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1980)
Urak, polgárok, parasztok. Tanulmányok. (Révai Könyvtár 13. Bp., 1947)
Ahány párt, annyi Ady. (Irodalomról – szocialistáknak. A Szociáldemokrata Párt Értelmiségi Akadémiáján 1948. febr. 9-én tartott előadása. Bp., Népszava Kiadó, 1948)
Petőfi márciusa. 8 táblával. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1955)
Beszélő házak. [Irodalmi emlékhelyek.] Szerk. H. L. Fényképezte Gink Károly. (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1957)
Magyarok beszélnek. Szemelvények emlékiratokból. Vál., szerk. Belia Györggyel. A bevezetőt és az utószót írta H. L. 16 táblával. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957)
Szép Ernő: Add a kezed! Összegyűjtött versek. Sajtó alá rend., a bevezetést írta H. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958)
Arany és Petőfi levelezése. Sajtó alá rend. Szíjgyártó László. Az előszót írta H. L. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., Móra, 1959)
Ady. Cikkek, emlékezések, levelek. I–II. köt. Szerk. Belia György. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959; 2. bőv. kiad. 1974; 3. bőv. kiad. 1977)
Gyulai Pál estéje. Tanulmányok, emlékezések. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1960)
Irodalmi tanulmányok. I–II. köt. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)
Öt évtized. Tanulmányok, cikkek. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Beszélő tájak. [Irodalmi emlékhelyek.] Szerk. H. L. Fényképezte Gink Károly. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1963)
Emberek és korok. Regényes korrajzok, naplók, cikkek. I–II. köt. Vál., sajtó alá rend. Belia György. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964)
A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya. A Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten c. művének magyar fordítása. Ford. Szöllősy Klára. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1968)
Gyulus. Regény. Szerk., az utószót írta Belia György. Ill. Szántó Piroska. 8 táblával. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968)
Emberek és könyvek. Tanulmányok, kritikák. Szerk., az utószót írta Belia György. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971)
Utak, sorsok, emberek. Cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Belia György. Ill. Borsos Miklós. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973)
Szalontától Pestig. Cikkek, tanulmányok Arany Jánosról. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1977)
Harcoló betűk. Irodalmi tanulmányok. Vál., szerk. Hatvany Lajosné. A bibliográfiát összeáll. Rozsics István. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1981)
Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1983)
Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. Ein Kollegienheften. Hasonmás kiad. Az előszót írta Szentágothai János. (Oxford [etc.], Pergamon Press, 1986)
Beszélő házak és tájak. A magyar irodalom emlékhelyei. Szerk. H. L., az előszót írta Berki Edit. Fényképezte Gink Károly. A Beszélő házak és a Beszélő tájak c. művei új, átd. és bőv. kiadása. (Bp., Officina Nova, 1989)
A százéves himnusz. (A nemzet imája. Tanulmányok a Himnuszról. Összeáll. Pomogáts Béla. Nagyvárad, 2007).
F. m.: ford.: Lacretelle, Jacques de: Egy zsidó gyerek története: Silbermann. Ford. (Wien, Pegazus, 1925)
Markovits Rodion: Szibériai garnizon. Németre ford. Hatvany Lajos. (Berlin, 1930 és Bukarest, Kriterion, 1979).
F. m.: írásai a Nyugatban: H. Taine levelei. 1–3. (1908. 2–4.)
Gyulai Pál. A dramaturgiai dolgozatok megjelenése alkalmából. (1908. 5.)
Hoffmannsthal Der Tor und der Tod-ja. – Hortense Allart. Cikktöredék a tökéletes asszonyról és egy levél a Nyugat szerkesztőjéhez. (1908. 8.)
Zola-levelek. (1908. 9.)
Szimat és ízlés. (1908. 10.)
Petőfi-könyvtár. (1908. 16.)
Crimen Laesae Sanitatis. (1908. 17.)
A gimnázium. (1908. 18.)
Magyar irodalom német nyelven. (1908. 20.)
Gaston Boissier. (1909. 2.)
Indulás. [Ady Endréről.] (1909. 10–11.)
Arany János legújabb életrajza. Ferenczi Zoltán: Költők és írók. – Nyugati kultúra. (1909. 13.)
Sappho. (1909. 19.)
Gyulai Pál estéje. (1909. 24.)
Én és a könyvek. A bíráló ön-szemrehányása. (1910. 1.)
Magyar irodalom a külföld előtt. (1910. 5.)
Rembrandt-fejek. [Bródy Sándor művéről.] (1910. 10.)
A kis város. (1910. 13.)
Az úri hölgyhöz. – Két Petőfi-fordítás. (1910. 16.)
Étienne Mayran. (1910. 19.)
Arany János magyar irodalomtörténete. (1910. 22.)
Ambrus Zoltán Speidelről. (1910. 23.)
Előjáték. Színmű-részlet. (1910. 24.)
Herczeg Ferenc mint philosoph. (1911. 2.)
Tisza István a Majálisról. (1911. 4.)
Még egy igazság Gyulai Pálról. (1911. 5.)
Dicsérjük a pápát! [A pápa indexre tette Prohászka Ottokár írásait.] (1911. 13.)
Irodalompolitika. (1911. 15.)
Disputa. (1911. 18.)
Harcoló betűk. (1915. 16.)
Bródy, a színműíró. A Lyon Lea alkalmából. (1915. 18.)
Délibáb utca 7. Lekésett kritika. [Hajó Sándorról.] (1915. 19.)
Lengyel, a drámaíró. [Lengyel Menyhértről.] (1915. 24.)
Ady-levelek Hatvany Lajoshoz. Közli H. L. (1919. 4-5.)
A Fekete könyv írója. [Tompa Mihályról.] (1919. 12-13.)
A német Ady-antológia. (1922. 5.)
Ady világa. (1923. 10.)
Gárdonyi Géza utoló regénye. (1923. 22.)
Kossuth és Görgey. (1925. 5-6.)
Ady-versek: A türelem bilincse. (1925. 7.)
Ady-versek: Elbocsátó, szép üzenet. (1925. 8-9.)
Ady-versek: Ha holtan találkozunk. – Halálba vivő vonatok. – Várom a másikat. (1925. 12-13.)
Ady-versek: Léda ajkai között. – Lédával a tavaszban. (1925. 16-17.)
Tóni bá’ Részlet a Gyulus c. készülő regényből. (1927. 18.).
F. m.: egyéb írásai: Magyar levél a magyarokhoz. (Jövő, 1921. máj. 28.)
Közbeszólás. Nősténysakálok galériája. Zürjének, magyarok is izraeliták. (Jövő, 1921. szept. 2.)
Válaszúton. (Jövő, 1922. jan. 25.)
Ady-múzeum és Ady világa. (Népszava, 1924. nov. 1.)
Ady és a „mecénás”. 1–4. (Népszava, 1924. nov. 9.–nov. 14.)
A polgár válaszúton. 1–2. (Korunk, 1926. 12.–1927. 1. és 2016. 2.)
Egy zsidó-magyar monológja. (1927. 5.)
A Schöpflin-eset. (Korunk, 1937. 9.)
Petőfi Pestje. (Budapest [folyóirat], 1947. 7.)
Az apostol. (Magyar Nemzet, 1954. jan. 1.)
Így élt Petőfi. A selmeci diákévek. (Új Hang, 1955. 3.)
Petőfi márciusa. (Élet és Irodalom, 1957. 1.)
Emlékezés Juhász Gyulára. (Kortárs, 1957. 1.)
A félszázados Nyugat. (Élet és Irodalom, 1958. 1.)
Egy kiadatlan Széchenyi-levél. Közli H. L. (Élet és Irodalom, 1958. 34.)
A British Museum kétszáz éves könyvtára. (Élet és Irodalom, 1959. 11.)
Levél Szabó Pálhoz. (Élet és Irodalom, 1959. 24.)
Ez a nap Petőfié… Száztíz esztendeje. (Élet és Irodalom, 1959. 31.)
A kortárs búcsúja. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
Arany tanár úr. [H. L. 1917-ben, a Pesti Naplóban megjelent írása.] (Élet és Irodalom, 1961. 3.)
Az Ady-kérdésről. (Népszabadság, 1961. jan. 15.)
József Attila körül. (Irodalmi Jelen, 2005. 42.).
Irodalom
Irod.: források, megemlékezések: Elhunyt Hatvany-Deutsch Bernát. (Egyenlőség, 1893. 43.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Józsefné. (Pesti Napló, 1899. ápr. 26.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Sándorné Deutsch Emma. (Budapesti Hírlap, 1901. ápr. 19.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch József. (Budapesti Hírlap, 1903. máj. 16.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Bernátné. (Budapesti Hírlap, 1904. jún. 2.)
Kovács Júlia: Az Árva Mariska napjai. Az előszót írta Bródy Sándor. (A Nyugat kiadása. Bp., 1911)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Sándor báró. (Budapesti Hírlap, 1913. febr. 20.)
Ady Endre: Hatvany Lajos problémája. (Nyugat, 1913. 24.)
H. Winsloe Kriszta. [Hatvany Ferenc festőművész és W. K. szobrászművész kiállítása az Ernst Múzeumban.] (Színházi Élet, 1918. 1.)
Csempész-razzia félországon át. A Pesti Napló első filmriportja. (Pesti Napló, 1918. szept. 1.)
Hatvany Lajos ma lemondott főszerkesztői állásáról. (Pesti Napló, 1919. márc. 23.)
Gábor Andor: Aki visszament. [Hatvany Lajosról.] (Előre, 1921. máj. 22.)
Riedl Frigyes egy post humus írása Hatvany Lajos könyvéről. (Világ, 1924. febr. 27.)
Borgisz: Andreas Ady, Ludwig Hatvany. (Népszava, 1924. ápr. 15.)
Hatvany Lajos vasárnap tartja esküvőjét Marton Erzsébettel, Bécsben. (Világ, 1924. júl. 24.)
Hatvany Lajos regényciklust ír. (Magyar Hírlap, 1926. okt. 31.)
Hatvany Lajos mint „öntudatos zsidó” nyilatkozik új regényéről. (Magyarság, 1927. febr. 13.)
Hatvany Lajos nem a családját írta meg Urak és emberek c. új regényében. (Színházi Élet, 1927. 1.)
Milotay István: Új utakon. (Magyarság, 1927. jan. 30.)
Lendvai István: Hatvany Lajos dilemmája. (Új Nemzedék, 1927. febr. 20.)
Zsolt Béla: Pesti regényt írt Hatvany Lajos, akinek négy könyve jelent meg német nyelven. (Magyar Hírlap, 1927. jún. 26.)
Hatvany Lajos bárót őrizetbe vette a rendőrség. (Budapesti Hírlap, 1927. dec. 11.)
Hatvany Lajos báró az ügyészség fogházában. (Magyarság, 1927. dec. 13.)
Hatvany Lajos bárót hétévi fegyházra ítélte a bíróság. (Budapesti Hírlap–Magyar Hírlap–Pesti Hírlap, 1928. febr. 2.)
Báró Hatvany Lajos a Tábla előtt. (Az Újság–Pesti Napló, 1928. máj. 8.)
Hatvany Lajos védekezése. (Pesti Hírlap, 1928. máj. 9.)
Hatvanyt négyévi fegyházra ítélte a Tábla. (Magyarság–Népszava, 1928. máj. 9.)
A Tábla ítélt a Hatvany-perben. (Pesti Napló, 1928. máj. 9.)
Karinthy Frigyes: Naplóm hazaszereteről és hazaszerelemről [a Hatvany-per kapcsán]. (Pesti Napló, 1928. máj. 13.)
A Hatvany-pör a Kúrián. (Pesti Napló, 1928. jún. 26.)
A Hatvany-ítélet. (Magyarország, 1928. jún. 28.)
A törvényszék hét évi, a Tábla négy évi fegyházbüntetését másfél évi börtönre mérsékelte a Kúria báró Hatvany Lajos bűnügyében. (Magyar Hírlap–Népszava–Pesti Napló, 1928. jún. 28.)
Hatvany Lajos amnesztiát kap. (Reggeli Hírlap, 1930. ápr. 18.)
Báró Hatvany Lajos, aki nemrég vált el feleségétől, Marton Böskétől, újra nősül. Feleségül veszi Somogyi Lolit, Somogyi Béla leányát. (8 Órai Újság, 1933. jún. 9.)
Hatvany Lajos báró író házasságot kötött Somogyi Jolánnal. (Az Újság, 1934. márc. 7.)
Halmi Bódog: Hatvany Lajos. (H. B.: Írói arcképek. Bp., 1934)
Hatvany Lajos széljegyzetei a „Vér és arany” margóján. Közli: Kozocsa Sándor. (Irodalomtörténet, 1944. 3-4.)
Faragó László: Urak és emberek. [Hatvany Lajosról.] (Haladás, 1946. 45.)
Szegő Zsuzsanna: Húsvétkor hazatért Hatvany Lajos – aki mindvégig „idegen maradt az idegenben”. (A Reggel, 1947. ápr. 7.)
Gogolák Lajos: Urak és emberek. Egy letűnt világ ködlovagja. (Politika, 1948. 13.)
Zs. A.: „Így élt Petőfi.” Ismeretlen Petőfi-adatok, epizódok, anekdoták Hatvany Lajos 1200 oldalas könykéziratában. (Haladás, 1950. 13.)
Bóka László: Hatvany Lajos hetvenöt éves. (Szabad Nép, 1955. okt. 28.)
Gách Marianne: Hatvany Lajos a múltról és a jelenről. (Irodalmi Újság, 1955. 47.)
Gyárfás Miklós: Hatvany Lajos köszöntése. (Csillag, 1955)
Kellér Andor: Hatvany. (Népszava, 1955. okt. 28.)
Rónai Mihály András: Hetvenöt éves Hatvany Lajos. (Magyar Nemzet, 1955. okt. 28.)
Hatvany Lajos londoni útjáról és Ady emlékeiről. (Film Színház, Muzsika, 1957. 29.)
Vita Hatvany „Petőfi”-jéről a Kossuth Klubban. (Magyar Nemzet, 1957. szept. 26.)
Beszélgetés Hatvany Lajossal új Ady-könyvéről. (Esti Hírlap, 1958. jún. 5.)
Pillanatfelvétel Hatvany Lajosról. (Élet és Irodalom, 1958. 11.)
Koczkás Sándor: Aki a harcát megharcolta. Az 1959. évi Kossuth-díjas, Hatvany Lajos. (Élet és Irodalom, 1959. 12.)
Sós Endre: Hatvany Lajos termékeny élete Petőfi és Ady szolgálatában. (Magyar Nemzet, 1959. márc. 15.)
T. L.: Az ősz mester otthonában. Születésnapi látogatás Hatvany Lajosnál. (Egyetemi Lapok, 1959. 17.)
Fallenbüchlné Ambrus Gizella: Hatvany Lajos két látogatása Ambrus Zoltánnál. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 6.)
Frank László: Hatvany Lajos. (Könyvtáros, 1960. 11.)
Kardos Pál: A nyolcvanéves Hatvany Lajos. (Nagyvilág, 1960. 12.)
Sós Endre: Hatvany Lajos nyolcvanadik születésnapjára. (Magyar Nemzet, 1960. okt. 28.)
T. I.: Köszöntjük a 80 éves Hatvany Lajost. (Népszabadság, 1960. okt. 28.)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszava, 1961. jan. 13.)
Hatvany Lajos búcsúztatása. (Magyar Nemzet, 1961. jan. 17.)
Eltemették Hatvany Lajost. (Népszabadság, 1961. jan. 17.)
Bóka László: Egy író emléke. – Földessy Gyula: Hatvany Lajos dicsérete. – Köpeczi Béla: Hatvany Lajos példája. – Vezér Erzsébet: Loli. Hatvany Lajos özvegye. (Élet és Irodalom, 1961. 3.)
Bóka László: Hatvany Lajos. (Irodalomtörténet, 1960. 4. [1961])
Beke Albert: Emlékezés és tanulmány Hatvany Lajosról. (Alföld, 1961. 1.)
Katona Jenő: Hatvany Lajos. (Könyvtáros, 1961. 2.)
Szabolcsi Bence: Hatvany Lajos. (Magyar Tudomány, 1961. 3.)
Fenyő Miksa Hatvany Lajosról. (Kortárs, 1961. 5.)
Bóka László: Hatvany Lajos hagyatéka. (Magyar Nemzet, 1962. jan. 12.)
Komlós Aladár: A Nyugat kritikusai. (Magyar Tudomány, 1963. 9.)
Gerhart Hauptmann levelei Hatvany Lajoshoz. Közli: Báder Rezső. (Helikon, 1964. 4.)
Horváth Zoltán: Öt éve halt meg Hatvany Lajos. (Élet és Irodalom, 1965. 51.)
Sós Endre: Hatvany Lajos. (S. E.: Felvillanó arcok. Bp., 1965)
Levelek Hatvany Lajoshoz. Vál., szerk. Hatvany Lajosné, Hatvany Lajsné kommentárjait kiegészítette Belia György. Az előszót írta Nagy Péter. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967)
Devecseri Gábor: Séta a Hatvany Lajos utcában. (Élet és Irodalom, 1968. 46.)
Major Ottó: A megsebzett ember. (Élet és Irodalom, 1968. 12.)
Vezér Erzsébet: Tíz éve halt meg Hatvany Lajos. (Élet és Irodalom, 1971. 3.)
Héra Zoltán: Író és pártfogó. Jegyzetek Hatvany Lajosról. (Népszabadság, 1972. jan. 23.)
Antal Gábor: Így élt Petőfi Hatvanyja. (Magyar Nemzet, 1980. dec. 25.)
Czine Mihály: „A magyar betűnek … szürke szolgája.” Száz esztendeje született Hatvany Lajos. (Népszava, 1980. okt. 25.)
Fekete Sándor: Hatvany Lajos estéi. (Új Tükör, 1980. 43.)
„Én és a többiek.” Hatvany Lajos kiadatlan levelezéséből. Közzéteszi és a bevezetőt írta Antal Gábor. (Kritika, 1980. 8.)
Féja Géza: Hatvany Lajos. (Tiszatáj, 1980. 10.)
Gách Marianne: Hatvany Lajos idézése. (Film, Színház, Muzsika, 1980. 43.)
Mátyás István: Neki szüksége volt arra, hogy a Duna partján éljen. Emlékezés Hatvany Lajosra. Seres János rajzával. (Napjaink, 1980. 11.)
Nagy Péter: Hatvany Lajos száz éve. (Népszabadság, 1980. okt. 19.)
Szász János: A bolond báró. [Hatvany Lajos száz éve.] (A Hét, 1980. 45.)
Varga József: Hatvany Lajos századik születésnapjára. (Magyar Hírlap, 1980. okt. 26.)
Hatvany Lajos levelei. Vál., szerk., a szöveget gondozta Hatvany Lajosné és Rozsics István. Az előszót írta Illés Endre. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)
Petheő Károly: A Hatvany Lajos Múzeum. (Múzeumi Kurír, 1985. 48.)
Varga József: Hatvany Lajos emlékezete. (Új Tükör, 1986. 4.)
Ember Mária: Loli. (Magyar Nemzet, 1991. okt. 21.)
Loli. [Elhunyt Hatvany Lajosné Somogyi Jolán.] (Népszabadság, 1991. okt. 21.)
Modern forrástudományok: genealógia. A Hatvany-Deutsch család. Patai, Raphael: A Hatvanyak és Budapest. Ford. Hajnal Piroska. (Múlt és Jövő, 1993. 2.)
Dömölki Lajos: A „nemzetgyalázó”. [Hatvany Lajos pere és az ítélet.] Horváth László: Barakktól a barokkig? A hatvani Hatvany Lajos Múzeum első 27 éve. (Magyar Múzeumok, 1996. 3.)
Kovács Júlia: Az Árva Mariska napjai. Az előszót írta Bródy Sándor. Az új kiadás előszavát Bódis Kriszta, utószavát Borgos Anna írta. (Beszéld el… Bp., Noran, 2008)
„Mert szeretet nélkül én meghalok.” Bajor Gizi és Vajda Ödön szerelme és házassága leveleikben. Összeáll., szerk. Vajda Miklós. (Bp., Noran Libro, 2012).
Irod.: műveiről: D. N. J.: Támadás a classica-philologusok ellen. H. L.: Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. (Budapesti Szemle, 1908)
Elek Artur: Vádirat a kicsinyes és fontoskodó tudomány ellen. H. L. könyve. (Nyugat, 1908. 16.)
J[ászi]. O[szkár].: A klasszikus nevelés ellen. H. L.: Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. (Huszadik Század, 1908. 2.)
Szilágyi Géza: Egy haszontalan tudomány. H. L. könyve. (Új Idők, 1908)
Geréb József: H. L.: Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1909)
Sn: Ich und die Bücher. H. L. új könyve. (A Hét, 1910. 10.)
Nagy József: H. L.: Gyulai Pál estéje. (Katholikus Szemle, 1911. 3.)
B. J.: A híresek. H. L. darabja. (Pesti napló, 1913. dec. 6.)
E. N.: A híresek. A Magyar Színház újdonsága. (Budapesti Hírlap, 1913. dec. 6.)
Göndör Ferenc: A híresek. Nemutató a Magyar Színházban. (Népszava, 1913. dec. 6.)
He: A híresek. Bemutató a Magyar Színházban. (Világ, 1913. dec. 6.)
H. F.: A híresek. Színmű 3 felvonásban. A Magyar Színház újdonsága. (Magyarország, 1913. dec. 6.)
Schöpflin Aladár: H. L. darabja. A híresek. (Nyugat, 1913. 13.)
Szász Zoltán: A híresek. H. L. színműve a Magyar Színházban. (Pesti Hírlap, 1913. dec. 6.)
Szomory Emil: A híresek. H. L. színjátéka. (Az Újság, 1913. dec. 6.)
Ormos Ede: H. L.: Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. (Napkelet, 1922. 6.)
Karinthy Frigyes: H. L.: Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. (Nyugat, 1923. 7.)
Lengyel Menyhért: H. L.: Ady világa. (Nyugat, 1924. 15-16.)
Zsolt Béla: H. L.: Ady világa. (Világ, 1924. nov. 1.)
Dóczy Jenő: Zsidó világ. H. L.: Urak és emberek. (Magyarság. 1927. jan. 16.)
Harsányi Zsolt: H. L.: Urak és emberek. (Nyugat, 1927. 2.)
Hartmann János: H. L.: Ady világa. (Napkelet, 1927. 8.)
Ignotus Pál: H. L.: Urak és emberek. (Pandora, 1927. 2.)
Kárpáti Aurél: H. L.: Urak és emberek. (Könyvbarátok Lapja, 1927. 1.)
Kárpáti Aurél: H. L. új Ady-könyve. (Pesti Napló, 1927. okt. 29.)
Lengyel Menyhért: Írók és könyvek. H. L. kétkötetes regénye. (Pesti Napló, 1927. jan. 21.)
Ligeti Ernő: H. L.: Urak és emberek. (Korunk, 1927. 3.)
Paál Ferenc: H. L. és regénye. [Urak és emberek.] (Századunk, 1927)
Patai Edith: Antiszemita-e H. L. könyve? (Múlt és Jövő, 1927. 6.)
Regény a zsidókérdésről. H. L.: Urak és emberek. (Budapesti Hírlap, 1927. febr. 27.)
Zsigmond Ferenc: H. L.: Urak és emberek. (Napkelet, 1927. 4.)
Zsolt Béla: H. L.: Urak és emberek. (Magyar Hírlap, 1927. jan. 8.)
Császár Elemér: H. L.: Urak és emberek. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. 1-2.)
Devecseri Gábor: H. L.: Így élt Petőfi. (Magyar Nemzet, 1955. jún. 19.)
L. K.: H. L.: Így élt Petőfi. (Népszabadság, 1957. ápr. 13.)
Sőtér István: Így élt Petőfi. H. L. könyve. (Magyar Nemzet, 1957. szept. 8.)
Pándi Pál: H. L.: Így élt Petőfi. (Magyar Tudomány, 1958. 3.)
Somogyi Sándor: H. L.: Gyulai Pál estéje. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 4.)
Fenyő István: H. L.: Öt évtized. Tanulmányok, cikkek. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 5.)
Varga József: H. L.: Urak és emberek. (Új Írás, 1963. 7.)
Hermann István: A polgár csődje. H. L.: Urak és emberek. (Élet és Irodalom, 1964. 42.)
Losonci Miklós: Beszélő tájak. Szerk. H. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965. 2.)
Lukácsy Sándor: Petőfi, öt év múlva. H. L.: Így élt Petőfi. (Élet és Irodalom, 1967. 52.)
Bessenyei György: Gyulus. H. L. regénye. (Magyar Hírlap, 1968. aug. 30.)
Erki Edit: Filoszok és filoszok. H. L.: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya. (Élet és Irodalom, 1968. 46.)
Falus Róbert: H. L.: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya. (Irodalomtörténet, 1969. 2.)
Martinkó András: H. L.: Így élt Petőfi. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 5.)
Rácz Lajos: Olvasónapló. H. L.: Így élt Petőfi. (Csongrád Megyei Hírlap, 1968. jan. 14.)
Kelemen János: Teremtő mánia. H. L.: Emberek és könyvek. (Élet és Irodalom, 1972. 14.)
R[uffy]. P[éter].: Emberek és könyvek. Tanulmányok H. L. hagyatékából. (Magyar Nemzet, 1972. febr. 20.)
Schweitzer Pál: H. L.: Emberek és könyvek. (Irodalomtörténet, 1973. 5.)
Tamás Bertalan: H. L.: Ady. (Theologiai Szemle, 1976. 1-2.)
Nagy Miklós: H. L.: Szalontától Pestig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978. 2.)
Bessenyei György: H. L. könyve. Harcoló betűk. (Népszava, 1981. aug. 12.)
Nagy Péter: Magyar irodalmár. H. L.: Így élt Petőfi. (Népszabadság, 1981. febr. 15.)
Varga József: Harcoló betűk. H. L. újabban kiadott műveiről. (Magyar Hírlap, 1981. szept. 20.)
Belohorszky Pál: Hatvany Petőfije. H. L.: Így élt Petőfi. (Kortárs, 1982. 3.)
Rozsics István: H. L. beszélő házai. (Új Írás, 1988. 8.)
Nagy Sz. Péter: A zsidó emancipáció regénye Mikszáth modorában. H. L.: Urak és emberek. (Új Írás, 1990. 8.)
Köves Gábor: H. L.: Urak és emberek. (Pesti Műsor, 2008. 2.).
Irod.: monográfiák, nagyobb tanulmányok: Mezősi Károly: Petőfi szülőhelyének kérdése Hatvany Lajos Így élt Petőfi c. könyvében. (Irodalomtörténet, 1958. 1.)
Varga József: Ady és Hatvany. (Kortárs, 1959. 7.)
Ilia Mihály: Hatvany Lajos folyóirata: az Esztendő. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, 1965)
Bóka László: Hatvanyról. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
Varga József: Hatvany Lajos emlékezete. (Kortárs, 1971. 2.)
Bata Imre: Hatvany Ady-tanulmányai. (Új Írás, 1975. 6.)
Antal Gábor: Az utolsó magyar „literary gentleman”. [Hatvany Lajosról.] (Budapest [folyóirat], 1980. 9.)
Kiss Ferenc: Hatvany, a prózaíró. (Élet és Irodalom, 1980. 43.)
Máté J. György: József Attila és Hatvany Lajos. (Népszabadság, 1980. ápr. 13.)
Pálmai Kálmán: Hatvany Lajosról. (Irodalomtörténet, 1980)
Varga József: Hatvany Lajosra emlékezve. (Nagyvilág, 1980. 10.)
Antal Gábor: „Tudom, hogy nehéz helyzetben helyt álltál…” Adalékok Hatvany Lajos és Remenyik Zsigmond barátságához. (Irodalomtörténet, 1981. 2.)
Bényei József: Magyar írók perei. 42. A következtetések hamisak. [A Hatvany-per.] (Hajdú-Bihari Napló, 1981. dec. 6.)
Cs. Varga István: Hatvany Lajos és Németh László. Egy kapcsolat útja a haragtól a megértésig. (Napjaink, 1981. 2.)
Makay Gusztáv: Roboz István pápai Petőfije Hatvany Lajos tükrében. (Somogy [folyóirat], 1981. 5.)
Koncz E. Katalin: A hatvaniaktól a Hatvanyakig. Kísérlet egy nagyvállalkozó család pályájának elemzésére. Szakdolgozat. (Bp., MKKE, 1983)
Vámos Tibor: A Hatvany-jelenség. (Magyar Tudomány, 1988. 4.)
Nagy Sz. Péter: A szűz és a híresek. Hatvany Lajos színdarabjai. (Színház, 1991. 12.)
Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., Balassi Kiadó, 1993)
Beke Albert: Ady és Hatvany. (Studia Nova, 1995)
Gyáni Gábor: Fejezetek a polgárság hazai történetéből. (Múltunk, 2000. 3.)
Soós László: Hatvany Lajos egy meg nem jelent könyvének bevezetése. (Levéltári Közlemények, 2005. 1.)
Halmos Károly–Klement Judit: Vagyon a dualizmus időszakában. 1867–1920. (Valóság, 2006. 7.)
Lengyel András: Hatvany Lajos Pesti Naplója 1–2. (Magyar Könyvszemle, 2006. 3–4.)
Bíró Annamária: A német aktivizmus néhány kelet-közép-európai változatának megjelenése Hatvany Lajos tevékenységében. (Várad [folyóirat], 2014. 12.)
Kiss Bori: Laci báró magyarsága. (Budapest [folyóirat], 2018. 5.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. I–III. köt. Szerk. Kempelen Béla. (Bp., 1937–1939)
A m. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek. 1867–1937. Szerk. Gerő József. (Bp., 1938)
Hungária irodalmi lexikon. Szerk. Kőhalmi Béla és Révay József. (Bp., 1947)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
A magyar irodalom története 1945–1975. III/1–2. köt. Szerk. Béládi Miklós. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1990)
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1999)
Hatvani lexikon. (Hatvan, 1996)
Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota-lexikon. (Bp., 1997)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Sokszínű kapitalizmus. Pályaképek a magyar tőkés fejlődés aranykorából. Szerk. Sebők Marcell. A könyvet és a borítót Czeizel Balázs tervezte. (HVG Könyvek. Bp., 2004).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99G9-F7JD?i=224 (Hatvany Lajos születési anyakönyve, 1880)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99G9-FWMR (Hatvany Ferenc születési anyakönyve, 1881)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/392221 (Deutsch Bernát gyászjelentése, 1893)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/392370 (Hatvany-Deutsch Józsefné Krieshaber Paula gyászjelentése, 1899)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290983 (Hatvany-Deutsch Sándorné Deutsch Emma gyászjelentése, 1901)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DY29-Y2T?i=30&wc=92QJ-162%3A40678301%2C51334101%2C1077269003&cc=1452460 (Hatvany-Deutsch Sándorné Deutsch Emma halotti anyakönyve, 1901)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290978 (Hatvany-Deutsch József gyászjelentése, 1903)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/392233 (Deutsch Bernátné Weisz Laura gyászjelentése, 1904)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-X919-YC1?i=255&cc=1452460 (Hatvany Irén házassági anyakönyve, 1905)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290982 (Hatvany-Deutsch Sándor gyászjelentése, 1913)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTH9-B8F?i=33 (Hatvany Ferenc házassági anyakönyve, 1919)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DR4S-BGZ?i=20&cc=1452460 (Hatvany Viola és Halápy János házassági anyakönyve, 1923)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/447362 (Moskovitz Geyzáné Hatvany-Deutsch Hermina gyászjelentése, 1924)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1DQ-PNB?i=163&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AW6NZ-DN2M (Halápy Jenő halotti anyakönyve, 1950)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/262624 (Halápy Jenő gyászjelentése, 1950)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290970 (Hatvany Lajos gyászjelentése, 1961)
https://mult-kor.hu/hatvany-lajos-a-cukorgyaros-akinek-neve-bekerult-a-magyar-irodalomtrtenetbe-20210112?pIdx=2&openImage=30634 (Hatvany Lajos, a cukorgyáros… Múltunk, 2021. jan. 12.)
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/az-arva-mariska-napjai.html (Borgos Anna: Az Árva Mariska napjai)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM57625
https://nntp.hu/person/person.php?personid=9967
https://nevpont.hu/palyakep/hatvany-lajos-53046
http://www.nevpont.hu/view/6516
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/6516
Megjegyzések
Akadémiai székfoglalót nem tartott!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
