Hevesy György József, 1895-től hevesi
kémikus
1904-ig Bischitz
Született: 1885. augusztus 1. Budapest
Meghalt: 1966. július 5. Freiburg im Breisgau, NSZK
Család
Zsidó származású, kikeresztelkedett családból származott. Sz: Bischitz Lajos, br. turai Schossberger Eugénia (Jenny). Nyolcan voltak testvérek.
Iskola
A bp.-i Piarista Gimnáziumban éretts. (1903), a bp.-i, a berlini, a freiburgi egyetemen tanult (1903–1908), a freiburgi egyetemen bölcsészdoktori okl. (1908), az általános kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1913). Az MTA tagja (t.: 1945. máj. 30.).
Életút
A zürichi műszaki egyetem tanársegéde, majd Karlsruhében vendégkutató (1909–1911), utóbb Ernest Rutherford mellett Manchesterben folytatott kutatásokat (1911–1913). Hazatérése után a bp.-i tudományegyetem magántanára (1913–1919), a Tanácsköztársaság alatt a Fizikai Kémia Tanszék ny. r. tanára (1919). A proletárdiktatúra bukása után külföldre távozott, a Koppenhágai Egyetem Elméleti Fizikai Intézetében Niels Bohr tanársegéde (1920–1926), a Freiburgi Egyetem Fizikai-kémiai Intézetének ny. r. tanára és az Intézet igazgatója (1926–1935). A náci rendszer elől Dániában telepedett le (1935), a Koppenhágai Egyetem Elméleti Fizikai Intézetének tud. munkatársa (1935–1943), a német megszállás után Svédországban telepedett le, a Stockholmi Egyetem Szerves Kémia Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1943-tól).
A radioaktivitás- és az izotópkutatás úttörője, a hafnium felfedezője, egy új tudományág, a nukleáris medicina megalapítója. Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása terén, úttörő eredményeket ért el a radioaktív izotópok indikátorként (= nyomjelzőként) való felhasználásában. Manchesterben ismerte fel, hogy a radioaktív D- rádiumot kémiai módszerekkel nem lehet elkülöníteni a nem aktív G-rádiumtól és az ólomtól, de az ólom nyomjelzésére felhasználható, 1913-ban ezt a vizsgálati módszert Fr. Panethtel együtt fejlesztette ki a bécsi Rádiumkutató Intézetben. Bohr intézetében D. Costerrel együtt fedezte fel a periódusos rendszer Koppenhága latin nevéről hafniumnak elnevezett, 72. sorszámú elemét (1922-ben). Később fluoreszcenciás kémiai analízissel vizsgálta a különböző elemek előfordulásának arányait a Földön és a világűrben (1926-tól). Az eredetileg a kémiában alkalmazott kutatási módszerét kiterjesztette a növénytanra (1923-tól), a zoológiára (1934-től) és a gyógyászat területére (1940-től). Az izotópok fizikai elkülönítését célzó kutatásai során felfedezte a foszfornak a biológiai jelentőségű szerves kémiai reakciók vizsgálatában nélkülözhetetlen 32-es tömegszámú radioaktív izotópját és a kálium 41-es tömegszámú izotópját. A fémek öndiffúziójának vizsgálatára Gróh Gyulával együtt, a világon elsőként alkalmazta az ún. radioaktív indikáció módszerét.
Emlékezet
A pápa külön audiencián fogadta (1966-ban). Freiburgban hunyt el, a család kívánságára Budapesten, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben helyezték el hamvait (2001. ápr. 19-én). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004- ben). Róla nevezték el a 10444 de Hevesy kisbolygót (1973-ban), a hold egyik kráterét (Hevesy-kráter, a Csillagászat Nemzetközi Évében, 2009-ben). Emlékét őrzi a Hevesy György Országos Kémiai Verseny. Gyermek- és ifjúkorában sokat tartózkodott Turán, a turai kastélyban (anyja révén turai származású volt). A turai általános iskola felvette nevét (Hevesy György Általános Iskola, 2000. okt. 13-tól).
Elismertség
Az Accademia Nazionale dei Lincei tagja (külső: 1947).
Elismerés
A BME t. doktora. Copley Medal (1939), Kémiai Nobel-díj (az izotópok indikátorként való alkalmazásáért, 1943), Faraday Medal (1950), Sylvanus Thompson Medal (1950), Bailey Medal (1951), Atoms for Peace Awards (1959), Rosenberg Medal (1961), Niels Bohr Medal (1961).
Főbb művei
F. m.: Über die schmelzelektrolytische Abscheidung der Alkalimetalle aus Aetzalkalien und die Löslichkeit dieser Metalle in der Schmelze. Egy. doktori értek. (Freiburg, 1908; magyarul: Olvasztott sók és fémek kölcsönös viselkedéséről. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1912)
A radioaktiv elemek elektrochemiájáról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1912)
Az aktiniumemanáció oldhatósága folyadékokban és szénben. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1912)
Az elektrolitek difuziójáról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1913)
Az atomok szerkezetéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1914)
Az elektromosság vezetésének sebességéről folyadékokban. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1915)
Az elem fogalma az újabb kutatások megvilágításában. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1916)
Lehrbuch der Radioaktivität. Paneth, Fr.-rel. (Leipzig, 1923)
Über die Darstellung des Hafniums. (Chemische Rundschau, 1925)
Das Element Hafnium (Berlin, 1927)
Die seltenen Erden von Standpunkte des Atombaues. (Berlin, 1927)
Praktikum der chemischen Analyse mit Röntgenstrahlen. Alexander, E.-vel. (Leipzig, 1933)
Effects of X-rays on the Rate of Turnover of Phosphatides. (Nature, 1946)
Radioactive Indicators. Their Application in Biochemistry, Animal Physiology and Pathology. (New York–London, 1948)
Adventures in Radioisotope Research. The Collected Papers of György Hevesy. I–II. köt. Életrajzával és művei teljes bibliográfiával. (New York, 1962)
Az öndiffúzió sebessége ólomolvadékban. Gróh Gyulával. – Az öndiffúzió sebessége szilárd ólomban. Gróh Gyulával. (Magyar Kémikusok Lapja, 2001).
Irodalom
Irod.: Erdey-Grúz Tibor: H. Gy. az új magyar Nobel-díjas. (Természet Tudomány, 1946)
Farber, E.: Nobel Prize Winners in Chemistry. 1901–1950. (New York, 1953)
Kocsár László: Hevesy George. (Biographical Encyclopaedia of Science and Technology. Garden City, 1964)
Kunfalvi Rezső: H. Gy. (Fizikai Szemle, 1981)
Palló Gábor: H. Gy. Magyarországon. (Fizikai Szemle, 1985)
Palló Gábor: H. Gy. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1985)
Csernay László: H. Gy. születésének 100. évfordulóján. (Orvosi Hetilap, 1985)
Palló Gábor: Egy boszorkányper története. Miért távozott el Magyarországról H. Gy.? (Valóság, 1985)
H. Gy. Kismonográfia és teljes bibliográfia. (Bp., 1985)
Surányi Dezső: A radiológia nagy alakja. Emlékezés H. Gy.-re. (Vigilia, 1985)
Szabó László: 100 éve született H. Gy. (Biokémia, 1985)
Szirmai Endre: Utolsó találkozásom H. Gy.-gyel. (Vigilia, 1985)
Palló Gábor: H. Gy. Magyarországon. (Tudománytörténet – Technikatörténet, 1986)
George de Hevesy. Festschrift. Szerk. Marx György. (Bp., 1988)
Palló Gábor: H. Gy. (Bp., 1998)
Móra László: H. Gy. ismeretlen levelei Gróh Gyulához. (Magyar Tudomány, 1995)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
