Horvát Árpád

Született: 1820. február 23. Pest
Meghalt: 1894. október 26. Budapest
Temetés: 1894. október 28. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Sz: Horvát István (1784–1846) történetíró, nyelvész, egyetemi tanár, Szepessy Karolina. Testvére: Horvát Gyula (1827–1903. júl. 6. Budapest. Temetés: 1903. júl. 8. Kerepesi út) és Hajdy Imréné Horvát Karolina (1816–), ill. Horvát Béla és Horvát Mária.

F: 1. 1850. júl. 21.–1868. szept. 6.: Szendrey Júlia (1828. dec. 29. Keszthely, Zala vm. – 1868. szept. 6. Pest. Temetés: 1868. szept. 9. Kerepesi út): író, költő, Petőfi Sándor özvegye. Fia: Horvát Attila (1851–1873. máj. 6. Budapest) és Horvát Árpád, ifj. (1855. júl. 18. Pest–1887. febr. 4. Budapest): orvos, természettudós, az első budapesti telefonhálózatot megalapító Puskás Tivadar és testvére Puskás Ferenc vállalatának titkára. Leánya: Hamvas Károlyné, majd Machek Gusztávné Horvát Ilona (1859. júl. 26. Pest–1944. nov. Budapest). Másik kisleánya, Horvát Viola csecsemőkorában elhunyt (*1857. júl. 2.). 2. 1873. jún. 3.–1877. febr. 5. Willingsdorfer Antónia.

Iskola

Középiskoláit Székesfehérvárott végezte, a pesti tudományegyetemen bölcsésztudori (1837) és jogtudori okl. szerzett (1840), ügyvédi vizsgát tett (1841), az MTA tagja (l.: 1884. jún. 5.).

Életút

A pesti tudományegyetemen az oklevéltan és címertan h. tanára (1846–1848), r. tanára (1848. jún. 18.–1850), a forradalom és szabadságharc bukása után megfosztották katedrájától (1850), de mint h. tanár a tanszéken maradhatott (1850–1857). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen az oklevéltan és címertan ny. rk. tanára (1857–1867), ny. r. tanára (1867–1894). A pesti kereskedelmi akadémián a magyar nyelv és irodalom tanára (1857–1861). A pesti, ill. a budapesti Egyetemi Könyvtár őre (1857–1871), első őre (1871–1873), igazgató őre (1874–1876).

A forradalom és szabadságharc idején, a pesti egyetemi légió első kapitánya (1848–1849).

Történeti segédtudományokkal, mindenekelőtt oklevéltannal és diplomatikával foglalkozott, a szaktudomány egyik első jelentős magyar művelőjeként összeállította Jean Mabillon (1632–1707), az oklevéltan megalapítója életrajzát. A szenvedélyes hazafi részt vett a pesti egyetemi forradalmi eseményekben, majd jelentős érdemeket szerzett az egyetemi légió felállításában. A bukás után elkerülte a megtorlást, de megfosztották katedrájától, hazafias szellemű tanári tevékenysége miatt a titkosrendőrség megfigyelte, a Bach-rendszer tanügyi hatóságai pedig megrovásban részesítették. Könyvtárosként a budapesti Egyetemi Könyvtárban az elsők között kezdeményezte egy szakrendezés és egy modern „czímtározás” bevezetését.

 

Szendrey Júlia (1828–1868) Petőfi Sándor halálhíre ellenére kétségbeesetten kereste férjét a segesvári csatatéren is. Abban reménykedett, hogy talán Bem mégis csak magával vitte Petőfit Törökországba, s most a költő ott bujdosik, álnéven. Júlia személyesen kereste fel Haynaut, aki útlevelet ígért neki, ám arra is megpróbálta rávenni, hogy küldjön jelentéseket a kormánynak az emigrációról. Júlia felháborodottan utasította vissza a felkérést. Franz von Lichtenstein herceg, Haynau helyettese, előzékenyen felajánlotta segítségét. Az „emberségesebb” helyettes azonban jóval gonoszabb volt, mint felettese. Nemsokára minden személyes iratát elvette a szerencsétlen asszonynak, s megfenyegette, hogy kiutasítja az országból mint a lázadó rebellis költő hozzátartozóját. Természetesen, ha Júlia elfogadja közeledését, akkor minden formaságtól eltekint, akár Bécsbe is költözhetnének, ahol egy kis palotát vásárolna „a nemzet özvegyének” (aki ekkor mindössze húsz éves volt…) Ebben a helyzetben fogadta el Horvát Árpád házassági ajánlatát, akivel Júlia Garayéknál ismerkedett meg. A történész ezekben a sorspróbáló időkben egyedül állt ki a költő özvegye mellett. A professzor feleségeként Júlia pesti polgárnévé vált, s mentesült mindenféle „közigazgatási hercehurcától.” Horvát Árpád és Szendrey Júlia esküvőjét a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg a lipótvárosi plébánián. Az eskető pap Szántófy Antal volt. Ő volt az a derék hazafi, aki titokban eltemette gr. Batthyány Lajost, s titokban átvitette új, Kerepesi úti sírjába, Kisfaludy Károlyt is. Szántófy Petőfi halálát bizonyító iratot kért az özvegytől, s miután ezt megkapta, Szendrey Júliát mint hajadont jegyezte be az anyakönyvbe… Szendrey Júlia újabb házassága azonban nem sikerült. Horvát Árpádnak igen rossz híre volt: kicsapongó, féktelen nemi vágyú ember volt, aki állandóan zaklatta feleségét, de rendszeresen járta a bordélyházakat is. Júlia súlyosan megbetegedett, nemsokára méhnyakrákot diagnosztizáltak testében. Miután szeretett húga, Gyulai Pál felesége, Marika, 1866. dec.-ben, kolerában meghalt, úgy döntött, hogy elköltözik egyetemi tanár férjétől. Szendrey Júlia második házassága, mert „eldobta az özvegyi fátyolt” nagy szenzációt keltett; Petőfi özvegyének megítélése máig megosztja a közvéleményt, jóllehet a valódi okokat a kortársak nem ismerhették.

Emlékezet

Horvát Árpád Budapesten élt és tevékenykedett, kezdetben, családjával, a belvárosi (akkor: IV. kerület) Lipót utca 19-ben (ma: Váci utca 57.) lakott. Házassága után, feleségével és gyermekeivel, a Hársfa utcába költözött (1853-tól 1867-ig laktak itt). Miután Szendrey Júliától különvált, a Képíró utcai Hét Bagoly-házban lakott, de az Országúton (ma: V. kerület Károly körút) is bérelt egy lakást. A Képíró utcai házban rendezte be híres, több mint 4000 kötetes könyvtárát, amely különösen heraldikai, oklevéltani és szociális kérdésekkel foglalkozó szakmunkákban volt gazdag. A könyvtárat Horvát Árpád halála után szentiváni Mészáros Károly vásárolta meg a családtól 6000 forintért a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) számára.

Horvát Árpád a fővárosban hunyt el; fiával, ifj. Horvát Árpáddal együtt, a Fiumei úti (= Kerepesi úti) nemzeti sírkertben, közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Temetésén, koporsójánál, tanártársa, Lánczy Gyula búcsúztatta, az MTA nevében az emlékbeszédet Károlyi Árpád mondta.

Szerkesztés

A budapesti m. kir. egyetemi könyvtár értesítője szerkesztője (1874–1876, 1–5. füzet; a könyvtár gyarapodásai 1874. jan. 18-tól 1875. dec. 31-ig). A Nemzeti Dalkönyvecske szerkesztője.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019