Horváth Barna
jogász
Született: 1896. augusztus 25. Budapest
Meghalt: 1973. március 3. New York, USA
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1920), ügyvédi vizsgát tett (1923), a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a bécsi tudományegyetemen jogfilozófiát tanult (1927–1929), majd tanulmányutat tett Londonban (1929). A jogbölcselet (1926), az etika és tárgya tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1927). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1918), Budapesten kincstári jogügyi segédfogalmazó (1919–1923), közalapítványi ügyész (1923–1927), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Tudománypolitikai Osztályának előadója és a Pázmány Péter Tudományegyetem gazdasági hivatalának miniszteri biztosa (1927–1929). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1926–1929), a jogbölcselet ny. rk. (1929–1933), ny. r. tanára (1933–1940); közben az Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1937–1938). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a jogbölcselet ny. r. tanára, a jogelméleti szeminárium igazgatója (1940–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára is (1927-től). A II. vh. után az USA-ban telepedett le (1949), a New York-i New School of Social Research-ön a politikatudomány, a jogelmélet és a nemzetközi jog ny. r. tanára (1950–1956). A Zürichi (1948 és 1964), a Berlini és a Bécsi (1962), a Freiburgi (1964), a Genfi egyetem vendégprofesszora (1966).
A Magyar Társadalomtudományi Társaság alelnöke (1934–1945). Az Országos Köznevelési Tanács tagja, Felsőoktatási Szakosztályának elnöke.
A jogfilozófia és a jogszociológia nemzetközileg is elismert tudósa, munkásságára alapvetően a neokantianizmus hatott. Gondolkodására nagy hatást gyakorolt angliai tanulmányútja (1929). Ezt követően írta meg főművét az Angol jogelmélet (1943) címmel. A common law ideológiájából és az angolszász esetjogból alakította ki nézetrendszerét, amelynek lényege az eljárási jogelmélet, a szinoptikus elmélet és a joghelyzetek tana. Véleménye szerint a jog nem egyszerűen norma, hanem az ahhoz kapcsolódó cselekmény és magatartás is, azaz a jog a norma és a tényleges magatartás kapcsolata, s ez nem más, mint maga az eljárás. A jogeset és a jogi norma folytonos (szinoptikus szerkezetű) egymáshoz rendelése eljárási folyamatot képez. A jog a legfejlettebb társadalmi eljárás, a társadalom tagjai közötti kölcsönösségen alapul. Módszerének további lényege a jogi norma és az ahhoz kapcsolódó magatartás viszonyának elemzése. A jogász eljárása azáltal válik szinoptikus módszerré, hogy a jogesetet jogi normára vonatkoztatja, azaz a jogász egy normatív tényállást vet össze egy valóságos tényállássá. Az 1940-es évek elejétől a szinoptikus jogelméletének a valóságban való alkalmazhatóságát vizsgálta, s elmélete igazolásául a jogeset és a jogtétel küzdelmével foglalkozott. A géniusz pere (1942) c. műve közismert történelmi perek rekonstruálása alapján kívánta ábrázolni a jog működését. Életműve, jogszemlélete alapvetően befolyásolta Bibó István politikaelméleti tevékenységét.
Elismertség
Az MTA Filozófiai Bizottsága meghívott tagja (1928–1945). A párizsi Académie Libre International des Sciences tagja (1952).
Főbb művei
F. m.: Az erkölcsi norma természete. (Bp., 1926)
A társadalom és az állam funkcionális szemlélete. (Bp., 1926)
Staatsorgantheorie. Eine rechtstheoretische Untersuchung. (Szeged, 1926)
A jogfilozófia jelentőségéről. (Budapesti Szemle, 1927)
A materiális értéketika új iránya. (Athenaeum, 1927)
Die Idee der Gerechtigkeit. (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1928)
Természetjog és pozitivizmus. (Társadalomtudomány, 1928)
Gerechtigkeit und Wahrheit. (Internationalen Zeitschrift für Theorie des Rechts, 1929)
Igazságosság és igazság. (Társadalomtudomány, 1929)
A common law ideológiája és a jogismeret ideológiája. (Társadalomtudomány, 1930)
Die Gerechtigkeitslehre des Vorsokratiker. (Modena, 1930)
Die Gerechtigkeitslehre des Sokrates und des Platon. (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1930)
Die Gerechtigkeitslehre des Aristoteles. (Szeged, 1931)
U. S. A. Prohibition und die sozialen Wirkungen des Rechts. (Archiv für angewandte Soziologie, 1932)
Jogbölcseleti jegyzetek. H. B. előadásai alapján összeáll. Tézsla József. (Bp., 1932)
Bevezetés a jogtudományba. Egy. tankönyv. (Szeged, 1932)
Hegel und das Recht. (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1932)
A jog racionalizálása. (Társadalomtudomány, 1933)
Rechtssoziologie. Probleme der Gesellschaftslehre und der Geschichtslehre des Rechts. (Berlin, 1934)
Gerechtigkeit als Schein und Sein. Eine Auseinandersetzung mit Spann und Ross. (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1935)
Jogelmélet és társadalomelmélet. (Szeged, 1935)
Sociologie juridique et théorie processuele du droit. (Archives de Philosophie du droit et de sociologie juridique, 1935)
Joguralom és parancsuralom. (Katholikus Szemle, 1936)
A jogelmélet vázlata. Egy. tankönyv. (Szeged, 1937)
Jogfilozófia. Egy. jegyz. (Szeged, 1938)
Lét, érvény, jog. (Szellem és élet könyvtára. Kecskemét, 1938)
A szociológia elemei. (Menyhárt Emlékkönyv. Szeged, 1938)
A közvélemény ellenőrzése. (Szeged, 1939)
Az utópia értelme. (Kolosváry Emlékkönyv. Bp., 1939)
A szocializmus új útja. (Társadalomtudomány, 1940)
Jogelmélet és nemzetközi jog. Művei, előadásai, továbbá szigorlati kérdései alapján összeáll. Beller István. (Szeged, 1940)
Der Sinn der Utopie. (Zeitschrift für öffentliches Recht, 1940)
Macht, Recht, Verfahren. (Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, 1941)
Népszerű szociológia. (Bp., 1942)
A géniusz pere: Sokrates – Johanna. (Kolozsvár, 1942; németül: 1–3. Zeitschrift für öffentliches Recht, 1942)
A közvélemény vizsgálata. (Kolozsvár, 1942)
Angol jogelmélet. (Bp., 1943)
Demokrácia és jog. (Demokrácia. Bp., 1945)
Az angol politikai bölcselet. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1945. okt. 22.)
A magyar közjog kis tükre. (Kis magyar könyvtár 1. New York, 1953)
Between Legal Realism and Idealism. (Northwestern University Law Review, 1954)
Rights of Man, Due Process of Law and Exces de Puvoir. (The American Journal of Comparative Law, 1955)
Field Law and Law Field. (Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, 1957)
Soziologie des Rechts. (Schweizer Monatshefte, 1958)
Recht und Moral in der anglo-amerikanischen Rechtstheorie. (Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, 1963)
Moral, Recht und Politik. (Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, 1964)
Comparative Conflicts Law and the Concept of Changing Law. (The American Journal of Comparative Law, 1966/67)
Legal Change. (Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, 1968)
Twilight of Government of Laws. (Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, 1968)
Probleme der Rechtssoziologie. (Berlin, 1971)
Forradalom és alkotmány. Önéletrajz 1944–1945-ből. Ford. Nagy Endre. Szerk. Zsidai Ágnes. (Bp., 1993)
Jogszociológia. A jog társadalom- és történetelméletének problémái. Ford., a bevezető tanulmányt írta. Zsidai Ágnes. (Osiris Könyvtár. Bp., 1995)
Angol jogelmélet. A kísérőtanulmányt Cs. Kiss. Lajos írta. (Bibliotheca Iuridica. Új kiad. Bp., 2001)
A géniusz pere: Sokrates – Johanna. H. B. műveinek bibliográfiájával. Szerk., az utószót írta Cs. Kiss Lajos. A bibliográfiát összeáll. Varga Csaba. (Historia Incognita. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2003)
A jogelmélet vázlata. Szerk., az utószót írta Cs. Kiss Lajos. (Historia Incognita. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2004)
Az erkölcsi norma természete. Szerk., az utószót írta Cs. Kiss Lajos. (Historia Incognita. Új kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2005)
A jog alapjai. Szerk. Varga Csaba. (Excerpta Historica. Új kiad. Bp., 2006).
Irodalom
Irod.: Szászy István: Barna Horváth in memoriam. (Österreichische Zeitschrift für Öffentliches Recht, 1974)
Zsidai Ágnes: Tény és érték Moór Gyula és H. B. jogfilozófiai vitája. (Jogtudományi Közlemények, 1989)
Koszorús Jenő: H. B. hatása Bibó Istvánra. (Olvasóköri Füzetek, 1990)
Szabadfalvi József: „Demokrácia és jog”. Adalékok H. B. politikaelméletéhez. 1945–1946. (Magyar Közigazgatás, 1990)
Zsidai Ágnes: A perspektíva tüneménye. H. B. jogfilozófiája. (Világosság, 1991)
Zsidai Ágnes: Bibó István, a jogfilozófus. H. B. és Bibó István szellemi közössége. A hatalom humanizálása. (Tanulmányok Bibó István életművéről. Pécs, 1993)
Szabadfalvi József: Egy filozófus emlékei. H. B. önéletrajzi írása. (Valóság, 1994)
Szilágyi István: Circus Juris. Dráma és jogfilozófia H. B. életművében (Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Miskolc, 1995)
Pokol Béla: Moór Gyula és H. B. jogkoncepciója. (Magyar Jog, 1998)
Szabadfalvi József: Vonzások és taszítások – Moór Gyula és H. B. kapcsolata. Törekvés a Tiszta jogszociológia megvalósításra. Adalékok H. B. politikaelméletéhez. (Sz. J.: Jogbölcseleti hagyományok. Debrecen, 1999)
Szabadfalvi József: Egy „európai értelmiségi jelenség”. H. B. jogfilozófus emlékezete. (Magyar Jog, 2003)
Zsidai Ágnes: A jog genus proximuma. H. B. processzuális jogelmélete. (Jura, 2005)
Szabadfalvi József: Jogfilozófusok a demokráciáról. Moór Gyula és H. B. részvétele az 1945-ös „demokrácia-vitán.” (Zempléni Múzsa, 2006)
H. Szilágyi István: H. B. géniusza. (Iustum, Aequum, Salutare, 2007)
Zsidai Ágnes: H. B. szinoptikus jogbölcselete. (Bp., 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
