Illyés Géza, sófalvai
orvos, sebész, urológus
Született: 1870. május 24. Marosvásárhely, Marosszék
Meghalt: 1951. augusztus 6. Budapest
Család
Kikeresztelkedett református családból származott. Anyai nagyapja: Ballagi (Bloch) Mór (1815–1891) nyelvész, teológus, az MTA tagja. Sz: Illyés Károly (1835–1910) jogász, kúriai bíró, Ballagi Jozefine (1849–1923). Testvére: Illyés Endre (1872–1957) pénzügyminisztériumi tanácsos. F: Szarvasy Ida. (1881–1971). Leánya: Kammerer Lászlóné Illyés Márta (1904–1975) és Küllői Rhorer Istvánné Illyés Magda. Unokaöccse: Illyés Endre (1904–) orvos, urológus.
Iskola
A budapesti, a berlini és a párizsi tudományegyetemen tanult, a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1893), sebész okl. (1898), az urológiai sebészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1904). Az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1943. máj. 14.).
Életút
A budapesti tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1894–1895), a Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1895–1898), egy. tanársegéde (1898–1903), az I. sz. Sebészeti Klinika Urológiai Ambulanciájának és Urológiai Fekvő Részlegének vezetője (1903–1905). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1904–1914), az urológiai sebészet, ill. az urológia c. ny. rk. tanára (1914–1920), az urológia ny. r. tanára és az Urológiai Klinika igazgatója (1920–1941). A budapesti Apponyi Poliklinika Sebészeti Osztályának főorvosa (1905–1913), a budapesti Szent Rókus Kórház Urológiai Sebészeti Osztályának főorvosa (1913–1920); közben az I. vh.-ban a honvédségi helyőrségi kórház sebészeti osztályának osztályvezető főorvosa (1915–1916), az olasz fronton a levicói sebészeti tartalékkórház parancsnoka (1916–1917), majd a budapesti V. kerületi (= lipótvárosi) Hold utcai hadikórház parancsnoka (főtörzsorvosi rangban, 1917–1918).
A magyar urológia és urológiai sebészet nemzetközileg is elismert, kiemelkedő személyisége, az urológia első magyar egyetemi tanára. Jelentős eredményeket ért el az urológiai diagnosztika, a belgyógyászati vesemegbetegedések és a prosztata-hipertrófia műtéttanának fejlesztésében. Az ureterkatéterezés egyik kezdeményezője, rutineljárássá fejlesztője: az uréteren végigvezetett ezüstkatéter röntgenvizsgálatával sikeresen tárta fel a húgyút elhelyezkedését és az elzáródások kialakulásának sajátosságait, majd bevezette a vesemedence radiológiai vizsgálatát (= pielográfia). Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége: az első magyarországi urológiai klinika megszervezője (1920), az urológiai sebészeti szakorvosi vizsga bevezetője (1924), tevékenysége nyomán az urológia végleg levált az általános sebészetről és a belgyógyászatról (viszont még magában foglalta a nefrológiát is). Rendkívül termékeny szakíró volt: 1943-ig 119 dolgozata jelent meg, közleményei és kazuisztikai leírásai valószínűleg meghaladták a 200-at. Generációk nőttek fel az Illyés Géza-féle magyar urológiai iskolán, akik közül a legismertebb tanítványok Babics Antal (1902–1992) akadémikus, egyetemi tanár és Noszkay Aurél (1900–1987) professzor voltak.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére a Magyar Urológusok Társasága Illyés Géza-emlékérmet alapított (1970-ben). Emlékét őrzi a SOTE-n a tiszteletére létrehozott Illyés Géza-alapítvány is (1992-től).
Elismertség
Az MTA V. Osztálya elnöke (1949. nov. 29.–1951. aug. 6.). A Magyar Urológiai Társaság t. tagja. A Budapesti Orvosegyesület elnöke (1939–1942). A francia (1908), az amerikai (1910), az argentínai (1930), a német, ill. a berlini urológiai társaság l., a bukaresti egyesült sebész-urológiai és ginekológiai társaság (1932), valamint az olasz és a román urológiai társaság t. tagja.
Szerkesztés
A Magyar Urológia c. folyóirat felelős szerkesztője (1938–1944).
Főbb művei
F. m.: Stoffwechseluntersuchungen an Brightikern unter Schilddrüseneinwirkung. Dieballa Gézával. (Archiv für experimentelle Pathologie, 1895)
A hydrocele kezeléséről és a Winkelmann-féle eljárásról. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1899)
Az ureter-catheterezés a vesediagnostica egy pár újabb módszerének szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1901)
Az ureter-catheterezés és radiographia. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1901)
A vese higítóképességéről a functionalis diagnostica szolgálatában. Kövesi Gézával. (Orvosi Hetilap, 1902. 14–15.)
Az ureterkatheterismus therapeutikus hasznáról néhány esetben. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1903)
Az ureterkatheterezésről mint gyógyító beavatkozásról. I. G. előadása a Magyar Orvos és Természetvizsgálók 1903. szeptemberben Kolozsvárott tartott vándorgyűlésén. (Orvosi Hetilap, 1904. 34. és külön: Bp., 1904)
Prostatectomia perinealis esetéről. I. G. előadása a kir. Orvosegyesület Sebészeti Szakosztályának 1905. dec. 7-én tartott ülésén. (Budapesti Orvosi Ujság, 1905 és külön: Bp., 1905)
A belgyógyászati vese-megbetegedések sebészeti kezeléséről. Az özvegy Gárdos Jánosné-féle alapítványból jutalmazott pályamunka. (Orvosi Hetilap, 1906. 5. és külön: Bp., 1906)
Essentialis vesevérzés esetéről. (Budapesti Orvosi Ujság, 1906)
Otogen agytályog esete. Schaffer Károllyal. (Budapesti Orvosi Ujság, 1907)
A hypernephromákról. (Orvosi Hetilap, 1908. 25.)
A vesesevérzésekről. (Orvosi Hetilap, 1908)
A vesetuberculosisról. (Orvosképzés, 1911)
Erfahrungen in der Nierenchirurgie. Monográfia. (Berlin 1911)
A belgyógyászati vesemegbetegedések sebészeti kezeléséről. (Bp., 1912)
A vesekőről. Tanulmány. (Bp., 1912)
A vesekő megbetegedésről. (Orvosképzés, 1913)
Tapasztalatok a vesesebészet köréből. Monográfia. 19 táblával. (Bp., 1913)
A dülmirigytúltengés műtéti kezeléséről. (Orvosképzés, 1921)
Urológiai jegyzetek. I. G. előadásai alapján összeáll. Bajusz Mihály és Schulz Ágost. (Bp., 1921)
Hólyagdaganatok és fekélyek intravesicalis thermo-chemocoagulatios kezeléséről. A prostatatúltengésnél észlelhető veseinsufficientiáról. (Orvosképzés, 1925)
A helybeli érzéstelenítés kézikönyve. Szerk. Frigyesi József és Láng Adolf. Írta többekkel. Díszes Gottermayer-vászonkötésben, 197 fekete-fehér fotóval és ábrával. (Bp., 1926)
A vesegyulladás és sebészeti gyógyítása. (Orvosi Hetilap, 1929)
A vese-, hólyag- és prostata rákjáról. (Orvosképzés, 1931)
Urológia. Gyakorló orvosok és orvostanhallgatók számára. Egy. tankönyv. 9 táblával. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társaság Könyvtára. 127. Bp., 1931)
A prostatahypertrophiások veseelégtelenségéről. (Orvosi Hetilap, 1934)
Az urogenitalis tuberculosis. (Orvosképzés, 1936)
A veseállomány gennyesedése. (Orvosi Hetilap, 1936)
A Magyar Sebész Társaság 30 éve. Szerk. Ellischer Ernő és Melly Béla. Az előszót I. G., a bevezetést Manninger Vilmos írta. (Bp., 1937)
A köves veseelégtelenségről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1937. okt. 27.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1938)
Az urogenitalis szervek tuberculosisa. (Extrapulmonalis tuberculosis. Monográfia. Szerk. Herepey-Csákányi Győző. Bp., 1939)
Special Urology. Monográfia. I–II. köt. Urológia. Gyakorló orvosok és orvostanhallgatók számára. c. műve lényegesen átd. és bővített angol nyelvű kiadása. (London, 1940)
A retencióból származó vese-insufficientiáról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1944. jan. 24.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1943)
Urethercatheterezés és radiographia. (Orvosi Hetilap, 2002. 28.)
ford.: Zuckerkandl Ottó: A sebészeti műtéttan alapvonalai. Ford. 24. táblával. (Lehmann Orvosi Kézi Atlaszai 8. Bp., 1899).
Irodalom
Irod.: Dolgozatok a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai Klinikájáról, annak 15 éves fennállás alkalmából. Írták I. G. és tanítványai. I. G. professzor és tanítványai tudományos dolgozatainak jegyzékével. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Babics Antal: I. G. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
Babics Antal: Megemlékezés I. G. professzorról. (Orvosi Hetilap, 1951. 43.)
Babics Antal: I. G. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1972)
Babics Antal: A tanítvány szemével: I. G. (Orvosi Hetilap, 1980. 22.)
Balogh Ferenc: I. G. professzor. (Orvosi Hetilap, 2000. 20. és Magyar Urológia, 2000)
Magasi Péter: Illyés és Babics professzorok hatása a magyar urológia fejlődésére. (Magyar Urológia, 2001)
Magasi Péter: Emlékezés I. G. és Babics Antal professzorokra, a hazai urológia mestereire. (Magyar Urológia, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
