Jordan Károly
matematikus, vegyészmérnök, hegymászó
Jordán
Született: 1871. december 16. Pest
Meghalt: 1959. december 24. Budapest
Iskola
A párizsi École Préparatoire Monge-on, majd az École Polytechnique-en, végül a zürichi műegyetemen tanult (1889–1893), Zürichben vegyészmérnöki okl. (1893), a genfi tudományegyetemen kémiából bölcsészdoktori okl. szerzett (1896), a bp.-i tudományegyetemen földrengéstant, csillagászatot és matematikát tanult (1906–1910). A valószínűség-, differencia- és biztosítási számítás tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1923). Az MTA tagja (l.: 1947. jún. 6.).
Életút
A manchesteri Victoria University Owen’s College kémiai laboratóriumának munkatársa (1893–1894), a genfi tudományegyetem tanársegéde és magántanára (1894–1896), a genfi Société d’Étude Electrochemique vegyészmérnöke (1896–1898). Hazatérése után a bp.-i földrengés-számoló intézet vezetője (1906–1911), az I. vh.-ban meteorológusként frontszolgálatot teljesített és a várpalotai honvédiskolában tanított (1914–1918). A bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) előadó tanára (1920–1923), magántanára (1923–1933), a valószínűségszámítás és a biztosítási matematika c. ny. rk. tanára (1933–1940), ny. r. tanára (1940–1950).
A hegymászással Svájcban, genfi évei idején ismerkedett meg; hazatérése után a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában ért el kiemelkedő teljesítményeket, számos első sikeres mászás fűződik nevéhez. A francia Lavallée Mártával – későbbi feleségével – elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (1899. jún. 29-én; a csúcs mai neve: Zlobova, 2433 méter). A szepesi Öt-tótól indulva többszöri próbálkozás eredményeként utat nyitott a Lomnici-csúcsra (1900. júl. 6-án). A bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik, s ugyancsak az ő nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici- csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya (Jordán-csúcs), a mellette lévő gerincnyiladék (Jordán-rés) és egy kis sziklaorom, a Jordán-torony. Sikeres barlangkutatóként is tevékenykedett: jelentős része volt az 1904-ben megtalált Pálvölgyi-barlang bejárásában, éveken át irányította a barlangot feltáró munkákat. Nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal. Turistasággal, hegymászással, barlangászattal kapcsolatos írásai a Turisták Lapjában jelentek meg.
Valószínűségszámítással, matematikai statisztikával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a valószínűségszámítás klasszikus elméleteinek kutatása terén, elsőként ismerte fel, hogy a valószínűségszámítás szilárd alapját csak a halmazelmélet segítségével nyerheti el. A valószínűségszámítás révén új megközelítését adta a geofizika, a kémia és a meteorológia egyes kérdéseinek is.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Meteorológiai Bizottsága elnöke.
Elismerés
Kőnig Gyula-jutalom (1928), Kossuth-díj (1956).
Főbb művei
F. m.: A matematikai módszerek alkalmazása a magyar szociológiai irodalomban. (XX. század, 1904)
On Probability… (Proceedings of the Physico-Mathematical Society of Japan, 1925)
Matematikai statisztika. Monográfia. (Bp., 1927; franciául: Paris, 1927)
Sur un cas généralisé de la probabilité des épreuves répétées. (Acta Scientiarum Mathematicarum Szegediensis, 1927)
A valószínűségszámítás alapfogalmai. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1928)
Véletlen valószínűség és természeti törvény. (Athenaeum, 1929)
A trendvonal kiszámítása a legkisebb négyzetek elmélete alapján. (Bp., 1930)
Approximation and Graduation According to the Principle of Least Squares by Orthogonal Polynomials. (Ann Arbor [Michigan], 1932)
Le théorème de probabilité de Poincaré généralisé au cas de plusierus variables indépendantes. (Acta Scientiarum Mathematicarum Szegediensis, 1934)
Calculus of Finite Differences. (Bp., 1939)
A korreláció számítása. (Bp., 1941)
Complétement au théorème de Simmons sur la probabilité. (Acta Scientiarum Mathematicarum Szegediensis, 1946)
Észlelési eredmények matematikai formulázása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1947. nov. 17.)
Elliptikus függvények és alkalmazásuk. (Bp., 1950)
Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból. (Bp., 1956; angolul: 1972).
Irodalom
Irod.: Kristóf Sándor: Híres magyar hegymászók. J. K. (Turisták Lapok, 1943)
Rényi Alfréd: J. K. matematikai munkásságáról. (Matematikai Lapok, 1952)
Rényi Alfréd: J. K. (Magyar Tudomány, 1960)
Haáz István: J. K. (Magyar Geofizika, 1960)
Vincze István: J. K. születésének századik évfordulójára. (Magyar Tudomány, 1972)
Gyires Béla: J. K. élete és munkássága. Életrajz és bibl. (Alkalmazott Matematikai Lapok, 1975)
Székely Kinga: Megkésett emlékezés J. K.-ra. (Karszt és Barlangkutatás, 1984), Gulyás Ottó: Matematikus a meteorológiában. (Légkör, 1985).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
