Kállay Ferenc, nagykállói
jogász, történetíró
Született: 1790. december 2. Debrecen
Meghalt: 1861. január 1. Buda
Temetés: 1861. január 3. Buda
Temetési hely: Krisztinavárosi sírkert
Család
Sz: Kállay Sámuel, Virágh Mária. F: Katsányi Erzsébet. Fia: Kállay Bertalan.
Iskola
Elemi iskoláit Debrecenben végezte, majd a debreceni református kollégiumban és a jogakadémián tanult tovább (1796–1809), Pesten ügyvédi okl. szerzett (1813), Bécsben ún. auditori vizsgát tett (1814). Tanulmányai alatt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Kölcsey Ferenccel. Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.; r.: 1832. szept. 1.).
Életút
Pozsonyban, az országgyűlésen, Mailáth György mellett joggyakornok (1812–1813), a 2. székely gyalogezred hadbírája (Kézdivásárhelyen, 1814–1827). Nyugalomba vonulása után Nagyenyeden (1827–1830), Kézdivásárhelyen élt (1830–1832), akadémikussá választása után Budán telepedett le (1832–1861) és csak történeti, filológiai és politikai tanulmányokkal foglalkozott.
A modern őstörténeti kutatások egyik hazai kezdeményezője és elindítója. Első „históriai értekezését” a székelységről írta, majd a nemzeti képviseletről írt jelentős dolgozatot, A ’Nemzeti Képviseletnek Tudománnya c. értekezést, jóllehet az MTA elfogadta, a cenzúra nem engedte megjelentetni (1830–1831-ben). Feltűnést keltő írásaira felfigyelt a reformkori kortárs ellenzék, a Magyar Tudós Társaság tagjai közé fogadta (1832-ben előbb levelező, majd rendes taggá választották. Levelező taggá a történettudományi, rendes taggá a filozófiai osztályba jelölték, Az ideológiáról c. székfoglalóját szintén nem engedte megjelentetni a cenzúra!).
Az elismerés után Budára költözött, elsősorban a kereszténység előtti magyarság hitvilágával, a kazár–magyar kapcsolatok történetével foglalkozott, de gazdaságtörténeti munkái is értékesek. Nyelvészként a finnugor nyelvrokonság egyik korai híveként részletesen vizsgálta a két nyelv történetét, finn–magyar nyelvkönyvet szerkesztett, meglepő etimológiai azonosságokra figyelt fel. Elsőként vizsgálta a magyar népi hagyományban élő hiedelmeket, azoknak a finnugor népeknél is meglévő hasonlóságait. Etnográfusként elsősorban népi állattartással, valamint annak, a keleti népeknél kialakult sajátosságaival, a hazai településformák különösségeivel, a nomád állattartás és az alföldi településtípusok összefüggéseivel foglalkozott. Érdeklődése a fentieken kívül még kiterjedt poétikai, jogelméleti, filozófiai és esztétikai kérdésekre is. Alapvető jelentőségű visszaemlékezéseket közölt továbbá Kölcsey Ferenc (1790–1838) ifjúságáról, elkezdte összegyűjteni a költő addig kiadatlan írásait és kéziratait.
Emlékezet
Halála előtt néhány hónappal jelent meg fő műve, A pogány magyarság vallása (1860), amellyel posztumusz elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját (1861-ben). Több írása kéziratban maradt, ezeket az MTA megvásárolta, a Kézirattárban őrzik.
Főbb művei
F. m.: A védelmeztetett nemes székely nemzet. (Tudományos Gyűjtemény, 1818)
Magyar régiségek nyomozása. (Tudományos Gyűjtemény, 1823)
Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. (A Református Kollégium kiadványa. Nagyenyed, 1829)
Emlékbeszéd Köteles Sámuel felett. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1831–1832)
Gyarmati Sámuel orvos élete leírása. (Nemzeti Társalkodó, 1832)
Az ideológiáról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1832. nov. 16.)
Emlékbeszéd Görög Demeter felett. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1832–1834)
Kőrösi Csoma Sándorról. (Nemzeti Társalkodó, 1833)
A philosophia tárgya, czélja, és hasznainak főbb vonalai. – A philosophia fordulatpontjai Francziaországban. – Az angol alkotmány eredetében, következéseivel némi tekintettel Magyarországra. (Tudománytár, 1834)
A tisztelkedés mestersége. (Kritikai Lapok, 1834)
Magyar játékszíni jutalmazott feleletek, a’ magyar tudós társaságnak 1833beli ezen kérdésére: miképen lehetne a’ magyar játékszínt Budapesten megalapítani? Fáy András, Jakab István és K. F. felelete. (A Magyar Tudós Társaság kiadványa. Pest, 1834)
A szükség mint az éldelés egyik főrugója. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1834–1836)
Származtatások. – Törvények és szokások. (Tudománytár, 1835)
A magyar nemzetiségről. Tanulmány. (Pest, 1836)
Origo et formatio linguae ugoricae. (Kritikai Lapok, 1836)
Tudós egyesületek s alapítványok hasznairól. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1836–1838)
Könyvbírálati szabályok, vagyis értekezés a recensiók természetéről. – Az angol Leslie és Drummond famíliák magyar származásokról és az elsőnek Balkány praedikátumáról – Vázolatok az opera theóriájából és történeteiből. (Tudományos Gyűjtemény, 1837)
A szabad akaratról. (Tudománytár, 1838)
A halálos büntetésről. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1838–1840)
Kölcsey Ferencz gyermek- s’ ifjúkori életrajza s’ néhány eredeti levele. (Pest, 1839)
A keleti nyelvek magyar történeti fontossága. (Tudománytár, 1839)
Lebediás. (Tudománytár, 1840)
Mithra tiszteletéről s Mithra emlékekről (Magyar Hon, 1840)
Orbaiszékben talált régiségekről. (Akadémiai Értesítő, 1840–1841)
A Frangepánok. (Tudománytár, 1841)
Vallásszabadság és türelem fogalmazásai. 1–4. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1841–1842)
Kőrösi Csoma Sándort és a magyar őslakot illetőleg. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842)
A ’szózat criticai bírálatja. Szerző br. Wesselényi Miklós. Bíráló K. F. (Pest, 1843)
A székely nemzet rövid ismertetése. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843)
Új vélemény a szlávok tót nevéről. – Az öngyilkosság. (Tudománytár, 1843–1844)
Némely Kézdi-Vásárhelyt talált régiségekről. – Kállay nézetei a finn–magyar kérdésről. (Akadémiai Értesítő, 1843–1844)
Az eskütt székről, tekintettel az alsó táblai szónoklatokra. (Pest, 1844)
Finn–magyar nyelv. Literaturai vázlat. A finn–magyar nyelvvizsgálatok eredményei. Statistico-ethnoghraphiai ismertetése a finn népágazatoknak, historiai jegyzetekkel. (Pest, 1844)
A szibériai nyelvekről és a magyarhoni rokonságokról. – Az «ajtó» szónak rokonai más nyelvekben. – Az ősi magyar vallás kifürkészése tárgyában. (Akadémiai Értesítő, 1847)
Az ól és akol szók nyelvhasonlító fejtegetése. (Akadémiai Értesítő, 1848)
A kozár népnek az ogor népfajhoz tartozásáról. Az ősvilági rokon bölcseletek keleten és nyugaton. – A magyaroknak régi sabir nevéről. – A kozár nép származatáról. – A gylas és carchan régi magyar nevek jelentéséről. (Akadémiai Értesítő, 1850)
A kozárok uradalmáról. – A kozár birodalom királyairól, a kozár alkotmányról, kereskedésről. – A rím és rhytmus elméletéről. – Az elme szó ősvilági vallásos alapjáról. – A magyar és kozár kapcsolatokról. (Akadémiai Értesítő, 1851)
A Gúthi, Goth, Geta nevek vallásos alapja. – A czófalvi arany csákányokról. (Akadémiai Értesítő, 1852)
A hitbizományokról. A régi Szláviáról. Az elme szó értelmezése. (Akadémiai Értesítő, 1853)
Kígyótiszteletről a khami s scytha népeknél. (Akadémiai Értesítő, 1855)
Még egyszer az elme szóról. (Uj Magyar Muzeum, 1855)
A hitbizományokról. (Jogtudományi s Törvénykezési Tár, 1855)
A pogány magyarok temetkezéséről. 1–2. (Budapesti Hírlap, 1860)
A pogány magyarok vallása. A Kisfaludy Társaság által 50 arannyal jutalmazott pályairat. (Pest, 1861)
A pogány magyarok vallása. Fotomechanikai utánnyomás. (Magyar történelmi magyarázatok, források és tanulmányok. Mitológia. 1. New York, 1971)
K. F. két előadása: A magyar és kozár kapcsolatokról. – A gúthi, coth, geta nevekről. Készült a Zürichi Magyar Egyesület 1990. évi altenbergi konferenciája alkalmából. (Bp., 1990)
Magyar régiségek nyomozása. Tálasi István kísérő tanulmányával. (A Magyar Néprajzi Társaság reprint kiadványai. 2. Bp., 1990)
A pogány magyarok vallása. A Kisfaludy Társaság által 50 arannyal jutalmazott pályairat. Hasonmás kiad. (Bp., 1999)
Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. Hasonmás kiad. (Históriaantik Könyvek. Bp., 2010)
A magyar nemzetiségről. Tanulmány. Hasonmás kiad. (Históriaantik Könyvek. Bp., 2010)
Históriai értekezés a’ nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Készítette Kállay Ferentz, pensionált kapitányauditor. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Demeter László. (Szarvas, 2013).
Irodalom
Irod.: Ferenczy Jakab– Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856; 2. kiad. 1858)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Keve Mária: K. F. nyelvhasonlító munkássága. (Finnugor értekezések. 4. Bp., 1940)
Tálasi István: K. F. és az alföldi nomád mezőgazdálkodás. (Ethnographia, 1946)
Kölcsey Ferenc kiadatlan írásai. 1809–1811. Kölcsey és K. F. műhelyének kézirataiból. Vál., a bevezető tanulmányt írta Szauder József. Sajtó alá rend. Bánhegyi György és Szauder József. (A magyar irodalomtörténetírás forrásai. 8. Bp., 1968)
Zsigmond Gábor: Egy reformkori etnográfus. (Világosság, 1978)
Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. (Bp., 1989)
Domokos Péter: K. F. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1990)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Dénes Iván Zoltán: A hagyományos konzervativizmus továbbélése. K. F. „feudális antikapitalista” publicisztikája. (Magyar Tudomány, 1986)
Völgyesi Orsolya: K. F. kiadatlan értekezése: A ’Nemzeti Képviseletnek Tudománnya. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1999)
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. (3. jav. kiad. Bp., 2000).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
