Kállay Ferenc

Született: 1790. december 2. Debrecen, Bihar vármegye
Meghalt: 1861. január 1. Buda
Temetés: 1861. január 3. Buda
Temetési hely: Krisztinavárosi sírkert

Család

Szülei: Kállay/i Sámuel, Virág/h Mária. Négyen voltak testvérek.

Testvérei: Kállay István, Kállay Sámuel (1780. okt. 11. Debrecen), ill. Kállay Sára (1785. máj. 14. Debrecen).

Felesége: Kacsányi/Katsányi Erzsébet (†1869. ápr. 27. Buda).

Gyermeke, fia: Kállay Bertalan (1842. ápr. 3. Pest–1907. márc. 20. Bp. Temetés: 1907. márc. 22. Farkasrét) országgyűlési gyorsíró, leánya: Kállay Hermine (1846. júl. 6. Pest). Leánya valószínűleg gyermekkorában elhunyt (1861-ben már biztosan nem élt.)

Kállay Bertalan felesége: turcsánkai és terestyénfalvi Turcsányi/Turtsányi Johanna (= Turcsányi Janka, 1854. jún. 30. Alsóköröskény, Nyitra vm. –1909. jún. 13. Bp.); Turcsányi Vince (1824. ápr. 2. Malomszeg, Nyitra vm.–1891. okt. 6. Nagylapás, Nyitra vm.) mérnök, 1848/49-es honvéd százados és Vancsay-Rigó Karolina (1836. márc. 24. Ürmény, Nyitra vm.–1909. máj. 14. Bp.) leánya.

Iskola

Elemi iskoláit Debrecenben végezte, majd a debreceni református kollégiumban és a jogakadémián tanult tovább (1796–1809), Pesten ügyvédi okl. szerzett (1813), Bécsben ún. auditori (hadbírói, katonai vizsgálóbírói) vizsgát tett (1814). Tanulmányai alatt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Kölcsey Ferenccel.

Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.; r.: 1832. szept. 1.).

Életút

Pozsonyban, az országgyűlésen, Majláth/Mailáth György mellett joggyakornok (1812–1813), tanulmányai befejezése után a 2. székely gyalogezred hadbírája (Kézdivásárhelyen, 1814–1827). Hadnagyi ranggal lépett a katonaság sorai közé, idővel főhadnaggyá, majd századossá léptették elő (1819-től kapitány). Nyugalomba vonulása után Nagyenyeden (1827–1830), Kézdivásárhelyen élt (1830–1832), akadémikussá választása után Budán telepedett le (1832–1861) és csak történeti, filológiai és politikai tanulmányokkal foglalkozott.

A forradalom és szabadságharc idején a magyar hadügyminisztérium felszólítására ismét hivatalt vállalt. Az Országos Nemzetőri Haditanácsnál hadügyész (1848. ápr. 20.–1848. jún. 19.), őrnagyi rangban a Fegyelmi Osztály főnöke (1848. jún. 19.–1848. dec. ?), egyúttal a magyar hadbírók vizsgálóbizottságában mint cenzor is működött. A szabadságharc leverése után a budai cs. és kir. várparancsnokság igazolta.

Kállay Ferenc a modern őstörténeti kutatások egyik hazai kezdeményezője és elindítója. Első „históriai értekezését” a székelységről írta, majd a nemzeti képviseletről írt jelentős dolgozatot, A ’Nemzeti Képviseletnek Tudománnya c. értekezést, jóllehet az MTA elfogadta, a cenzúra nem engedte megjelentetni (1830–1831-ben). Feltűnést keltő írásaira felfigyelt a reformkori kortárs ellenzék, a Magyar Tudós Társaság tagjai közé fogadta (1832-ben előbb levelező, majd rendes taggá választották. Levelező taggá a történettudományi, rendes taggá a filozófiai osztályba jelölték, Az Ideológiáról c. székfoglalóját szintén nem engedte megjelentetni a cenzúra!).

Kállay Ferenc az elismerés után Budára költözött, elsősorban a kereszténység előtti magyarság hitvilágával, a kazár–magyar kapcsolatok történetével foglalkozott, de gazdaságtörténeti munkái is értékesek. Nyelvészként a finnugor nyelvrokonság egyik korai híveként részletesen vizsgálta a két nyelv történetét, finn–magyar nyelvkönyvet szerkesztett, meglepő etimológiai azonosságokra figyelt fel. Elsőként vizsgálta a magyar népi hagyományban élő hiedelmeket, azoknak a finnugor népeknél is meglévő hasonlóságait. Etnográfusként elsősorban népi állattartással, valamint annak, a keleti népeknél kialakult sajátosságaival, a hazai településformák különösségeivel, a nomád állattartás és az alföldi településtípusok összefüggéseivel foglalkozott. Érdeklődése a fentieken kívül még kiterjedt poétikai, jogelméleti, filozófiai és esztétikai kérdésekre is. Alapvető jelentőségű visszaemlékezéseket közölt továbbá Kölcsey Ferenc (1790–1838) ifjúságáról, elkezdte összegyűjteni a költő addig kiadatlan írásait és kéziratait. Halála előtt néhány hónappal jelent meg fő műve, A pogány magyarság vallása (1860), amellyel posztumusz elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját (1861-ben).

Emlékezet

Kállay Ferenc régi református családból származott, nem rokona a nagykállói előnevű nemes Kállay családnak (jóllehet Kállay Bertalan gyászjelentésén szerepel ez az előnév…), néhány fennmaradt önéletrajzi feljegyzésében maga Kállay Ferenc cáfolja, hogy „valamely nemes család sarja lenne”. A család eredeti névváltozata (anyakönyvi adatok szerint) Kállai volt, írásai azonban Kállay Ferencz vagy (gyakrabban) Kállay Ferentz néven jelentek meg. – Kállay Ferenc gyermekkorában ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel, a költő 1807-ben hagyta el a debreceni kollégiumot, Kállay maradt, s ott fejezte be jogi tanulmányait. Kölcsey Ferenc életében Kállay Ferenc volt az egyetlen igaz barátja, még közel egy évtizeden át leveleztek, sőt többször személyesen is találkoztak. Kállay 1812-ben négy hetet töltött Kölcseynél Álmosdon – mint írta – felelevenítették iskoláskori emlékeiket, nagy közös utazást terveztek, de ezt a politikai helyzet (napóleoni háborúk) meghiúsította. Ugyanebben az évben Debrecenből Pozsonyba ment, ahol még látta az országgyűlés „végszakát”, egyúttal gyakornokoskodott Majláth György mellett (1813-ban Pesten ügyvédi, 1814-ben Bécsben auditori oklevelet szerzett). – Kállay Ferenc 1814-től 1832-ig élt Erdélyben (1827-ig volt aktív szolgálatban), sokat utazott, számos helyen megfordult. Későbbi, Kölcseyhez írt leveleiből megtudható, hogy katonai vizsgálóbíróként Pozsonyt, Pestet, valamint Ausztria számos városát felkereste, de járt Velencében, Tirolban és Csehországban is. Első napvilágot látott munkái a székelyekről szóltak (1818), majd Gyarmathi Sámuel és Kőrösi Csoma Sándor két jeles székely tudós életrajzát tette közzé (1831–1832). Akadémiai taggá választása után Budára költözött, ekkor mindössze 42 éves, közel harminc éven át csakis tudományos munkásságával foglalkozhatott.

Kállay Ferenc rendkívüli szorgalmú tudós volt, feladatait szinte katonai fegyelemmel látta el, a magyar tudománytörténetben talán ő tekinthető a tudós archetípusának. Életét szinte teljesen kitöltötte a munka, igen sok monográfiát, jelentős tanulmányt, politikai esszét, kisebb publicisztikát írt, érdeklődése kiterjedt nyelvészeti, vallási, filozófiai, gazdasági, politikai kérdésekre. Élete fő műveit az 1840-es években alkotta, az akadémiai közéletből az 1850-es évektől kezdett vissza-, ill. kiszorulni, jóllehet még rendszeresen eljárt osztályülésekre, egyéb akadémiai rendezvényekre. Kállay komplex tudománya, s a személyében megtestesített tudóstípus egyre kevésbé illett az átalakuló, szakosodó, szakszerűsödő akadémiai képbe. (Kállay inkább egy klasszikus tudós társaság, mint egy tudományos testület tagja volt…)

Kállay Ferenc élete utolsó évei csendes egyhangúsággal teltek. Mindennap írt, pontosabban délelött írogatott, egyszerű ruhában járt (pl. húsz évig viselt egy házikabátot), délután olvasgatott, időnként el-eljárt néhány megmaradt barátjához (Hubay József, Jankovich Vince, Réső Ensel Sándor, Sztrokay Antal) kártyázni, „dohogni”. Ők voltak utolsó tanúi életének, ők gondoskodtak temetéséről, s családjától sem fordultak el. Hatalmas munkássága feldolgozatlan, számos írása kéziratban maradt, ill. egy része (köztük glosszáriuma és részletes önéletírása) rejtélyes módon elkallódott vagy talán lappang valahol. Az MTA Kézirattárában őrzött, tengernyi teleírt füzetből, levélből álló hagyatékát az akadémiai „megbízott küldöttség” (Csengery Antal, Érdy János, Toldy Ferenc) mindössze háromszáz forintra becsülte, megállapítva, hogy a szerző „nézőpontjai immár túlélve magát … nyomtatásra nem alkalmasak.”

A Magyar Tudós Társaság rendszabályai kimondták, hogy levelező taggá való felvételét senki sem kérhette, e címet csak ajánlás útján lehetett megszerezni. Kállay Ferencet valószínűleg Döbrentei Gábor ajánlotta. Kettejük kapcsolata egy 1814-es kolozsvári találkozással kezdődött, majd levelezéssel folytatódott. Az Erdély szélén élő, barátoktól, kulturális élményektől elzárt Kállay Döbrenteiben látta – a gyermekkori jóbarát, Kölcsey mellett – azt a közvetítőt, aki bekapcsolhatja őt az ország, sőt a „két haza” szellemi vérkeringésébe. A Kölcseyvel folytatott levelezés – személyes találkozás híján – egy idő után megszakadt. Döbrentei azonban ápolta erdélyi kapcsolatait, s 1831 febr.-tól mint a Magyar Tudós Társaság titoknoka latba vethette befolyását pártfogoltja érdekében, akiben szövetségest is láthatott. Az Akadémia 1832-ben előbb levelező, majd rendes taggá választotta. Kállay Ferenc tudománytörténeti jelentősége azért is egyedülálló, mert ő volt az első, aki székfoglaló előadást tartott (Az Ideológiáról címmel, 1832. nov. 16-án).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024