Kántás Károly
geofizikus, geológus
Született: 1912. december 2. Sóly, Veszprém vármegye
Meghalt: 1991. március 13. Bécs, Ausztria
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. (1936) és bölcsészdoktori okl. (1937), az elektromos és mágneses mérések a bányászati kutatásban tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952) Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.; kizárták: 1958. okt. 17.; tagsága visszaállítva: 2000. máj. 9.).
Életút
A Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) kutató geofizikusa (1937–1944), a II. világháború végén a lovászi olajmező geofizikus-mérnöke (1944–1945); közben a nyilas kormányzat elbocsátotta állásából (1945). A II. világháború után ismét a MAORT geofizikusa (1945–1947). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara magántanára (1947–1951), a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) soproni Bánya- és Földmérőmérnöki Kar Geofizikai Tanszéke alapító tanszékvezető egy. tanára (1951–1956); közben az MTA soproni Geofizikai Kutató Laboratóriuma igazgatója (1955. jan. 1.–1956. okt.), ill. a Kínában dolgozó magyar geofizikus csoport vezetője (1955–1956). Az Österreichischen Mineralölverwaltung Aktiengesellschaft (ÖMV) igazgatójának geofizikai tanácsadója és a Leobeni Bányászati Egyetemen a geofizika professzora (1957-től).
Tudományos pályafutása kezdetén a Dunántúl mágneses felmérésével foglalkozott, későbbi kutatásai során nemzetközileg is jelentős új geofizikai módszereket és műszereket fejlesztett ki (pl. gázleadás észlelésére szolgáló gázdetektor, szúróláng-perforálás bevezetése, hő- és nyomásálló perforátorok stb.). 1951-től elsősorban a geoelektromos módszerek fejlesztését és alkalmazási lehetőségeit vizsgálta. A magyarországi geofizikai kutatásokba ő vezette be a nagy mélységű üledékes medencék vizsgálatára is alkalmas tellurikus módszert. Kutatási területe még: a geomágneses tér normálértékének meghatározása, valamint a különböző anomáliákat okozó kőzettömegek mélységének vizsgálata; a bányavíz- és gázbetörések előrejelzése, ez utóbbi célra egy iszapgázdetektort fejlesztett ki.
Az 1950-es években jelentős szerepet játszott a magyar–kínai tudományos kapcsolatok fejlesztésében. Pekingben nagysikerű magyar olajipari kiállítást szervezett (az Ég Temploma egyik pavilonjában, 1955-ben), majd kezdeményezte egy ötven geofizikusból álló magyar expedíció elindítását Kínába, az ország északkeleti részében végzendő szénhidrogén-kutatásokra (1956 őszén még részt vett a munka elindításában, amely a magyarországi geofizika mai napig is legnagyobb külföldi vállalkozása volt, 1956–1959-ben). Peking és Sopron között ún. tellurikus szinkronmérést is végzett, amely igen nagy nemzetközi szakmai visszhangot váltott ki. A forradalom és szabadságharc bukása után családjával együtt Ausztriába távozott (1956 dec.), ezután haláláig a Bécs közelében lévő Matzendorf-Hölles nevű településen élt. Miután elhagyta az országot kizárták az MTA tagjai sorából (l. tagságát csak 2000-ben állították helyre!).
Emlékezet
Halálának 10. és a Soproni Egyetem Geofizikai Intézete alapításának 50. évfordulóján emléktábláját helyezték el az intézet falán (2001-ben). Születésének 100. évfordulóján az MTA soproni Geodéziai és Geofizikai Intézete is emléktáblát állított tiszteletére és róla nevezték el a Kántás Károly Geofizikai Kutatólaboratóriumot (2012. dec. 1-jén). Hagyatékát a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum őrzi (2011-től), ahol bronz mellszobrát is elhelyezték (Koplár Katalin szobrászművész alkotása, felavatva: 2012. jún. 12-én). A magyar–kínai geofizikai expedícióról előkerült fényképeket a Fortepan közölte (2014-ben).
Elismertség
A Bornemisza Péter Társaság – az ausztriai magyarok kulturális egyesülete – elnöke (1968–1978).
Elismerés
Kossuth-díj (1952).
Szocialista Munkáért Érdemérem (1953).
Főbb művei
F. m.: Igen lassú elektromágneses rezgések előállítási bemutatási célra. (Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, 1934)
Egy. doktori értek. is. Mágneses anomáliák értelmezése a vertikális intenzitás görbéje alapján. (Az Időjárás, 1942)
Kőzetek mágneses szuszceptibilitásának meghatározása elektromos rezgőkörben. (Matematikai és Természettudományos Értesítő, 1944 németül is)
The Normal Value of Vertical Intensity of the Earth Magnetic Field. (A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bányászati Karának Közleményei, 1947)
Az öblítőiszap szénhidrogén-tartalmának mérése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
Misure di magnetismo terrestre in Ungheria. (Geofisica pura e applicata, 1948)
A Dunántúl regionális geofizikája. Scheffer Viktorral. (Földtani Közlöny, 1950)
Korszerű elektromos mérési módszerek az olajfeltárások szolgálatában. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1950)
Kísérleti fizika. I–II. köt. Egy. jegyz. (Sopron, 1950–1952; új lenyomatok: 1951–1953-tól évenként)
Elektromos geofizikai kutatómódszerek elméleti alapjai és fejlesztési lehetőségei. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
Regionale Geophysik von Transdanubien. 1–2. Scheffer Viktorral. (Acta Technica, 1951–1952)
Geofizikai módszerek alkalmazási lehetősége a szénkutatás terén. Válogatott fejezetek a földalatti vasútépítés – bányászati mélyépítés – köréből. (Bp., 1952)
A hazai geoelektromos kutatások. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
A karsztvíz kimutatására alkalmazható geofizikai eljárások Magyarországon. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
A hazai tellurikus kutatások eredményei és kilátásai. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1954)
Geofizika. Tárczy-Hornoch Antallal. (A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Szerk. Szilágyi Lilla. Bp., 1955)
Magyar–szovjet együttműködés a geofizikai kutatásokban, (Geofizika az ásványi nyersanyagkutatás szolgálatában. Bp., 1955)
Geoanalitika. Egy. jegyz. (Sopron, 1955; 2. kiad. 1956)
A tellurikus módszer jelentősége a földtani anyagkutatásban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1956. máj. 31.; megjelent: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1956 és újraközölve: A Miskolci Egyetem Közleményei. A Sorozat. Bányászat, 2001).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Nemzetőr, 1991)
Ádám Antal–Takács Ernő: K. K. (Magyar Geofizika, 1992)
K. K. és Scheffer Viktor szakmai hagyatéka a Magyar Olajipari Múzeumban. – Megemlékezés az egykori Soproni Egyetem Fizika–Geofizika Tanszékének 1951-es megalakulásáról és az alapító első professzorról, K. K.-ról. (Magyar Geofizika, 2001). Cséka György: A legnagyobb kínai olajmező magyar felfedezői. (Fortepan 444.hu, 2014. febr. 15.).
Megjegyzések
Az MTA Elnöksége 1958. okt. 17-i ülésén hozott határozatával – külföldre távozása miatt – kizárta az MTA tagjai sorából Kántás Károly l. tagot (VI. Osztály). Az MTA 1989. évi, a rehabilitálással is foglalkozó közgyűlése Kántás Károly tagságának helyreállítására nem hozott határozatot, mert nem volt bizonyított kizárásának ténye. Utóbb előkerült a hivatkozott elnökségi határozat, amelynek ismeretében a Földtudományok Osztálya 2000. febr. 8-án tartott ülésén a jelenlévők egyhangú szavazatával Kántás Károly rehabilitációja mellett foglalt állást, elismerve az 1991. márc. 13-án elhunyt professzor tudományos érdemeit. Az Elnökség 2000. márc. 28-án tartott ülésén foglalkozott Kántás Károly rehabilitációjával és javasolta a Közgyűlésnek, nyilvánítsa folyamatossá Kántás Károly l. tagságát. (Vizi E. Szilveszter levele, 2000. márc. 22. A levélben márc. 18-i halálozási dátum szerepel!).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
