Kerecsényi Dezső
irodalomtörténész, kritikus, pedagógus
Született: 1898. június 19. Szentgotthárd, Vas vármegye
Meghalt: 1945. március 24. Péterhegy, Vas vármegye
Család
Dédszülei, apai: Kerecsényi Ferenc, Csőbör Katalin (1814. aug. 18. Körmend); Tímár György, Gróf Mária.
Dédszülei, anyai: nemes Dienes Pál (1814. Szentgyörgyvölgy, Zala vm.), nemes Babotsay Katalin (1815. márc. 14. Szatta, Vas vm.); Babos József, Papp Judit (1815. márc. 29. Körmend–1878. jan. 13. Körmend).
Nagyszülei: Kerecsényi Dániel (1841. márc. Körmend) földműves, Tímár Zsófia (1847. aug. 2. Körmend); Dienes Antal (1837. dec. Németszecsőd, Vas vm.), Babos Zsófia (1839. nov. 29. Körmend).
Szülei: Kerecsényi György (1870. okt. Körmend–1942. aug. 13. Körmend. Temetés: 1942. aug. 15. Körmend) a szentgotthárdi gimnázium pedellusa, Dienes Mária (1875. márc. Felsőmarác, Vas vm.).
Felesége: Mikola Emília (1903–1977. febr. 18. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1977. márc. 25. Farkasrét), 1945 után a Nemzeti Parasztpárt Sarló könyvesboltjának vezetője; Mikola Ferenc (1876. Péterhegy–1959. Péterhegy) és Kuhár Amália leánya.
Mikola Ferenc testvére: Mikola Sándor (1871. ápr. 16. Péterhegy–1945. okt. 1. Nagykanizsa) fizikus, pedagógus, középiskolai tanár, az MTA tagja (r.: 1942).
Iskola
A szentgotthárdi állami főgimnáziumban éretts. (1916), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium – tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1923) és magyar–német szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1924); közben francia állami ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on tanult (a Faculté des Lêttres-en, 1923–1924).
A humanizmus és reformáció a XVI. századi magyar irodalomban tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1941. jún. 15.).
Az MTA tagja (l.: 1942. máj. 15.).
Életút
A pápai református gimnázium (1923–1928), a budapesti fasori (evangélikus) gimnázium (1928. szept. 1.–1938. jún. 30.), a budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma r. tanára (1938. jún. 30.–1943. aug. 7.).
A budapesti Pázmány Péter tudományegyetem magántanára (1941. jún. 15.–1943. aug. 7.), egyúttal a Debreceni Tudományegyetemen a magyar irodalomtörténet ny. rk. tanára és a magyar irodalomtörténeti szeminárium igazgatója (1943. aug. 7.–1945. márc. 24.).
Középkori és kora újkori, elsősorban XV–XVI. századi irodalommal, a magyarországi humanizmus és reformáció irodalmának történetével, a magyar reformkor irodalmával és művelődéstörténetével foglalkozott. Monográfiában dolgozta fel Kölcsey Ferenc (1790–1838) munkásságát, gondozta Kölcsey, Czuczor Gergely és Tompa Mihály szövegeit. Kritikusként elsősorban a kortárs magyar irodalom és irodalomtörténet-írás értékeire hívta fel a figyelmet. Áprily Lajossal és Vajthó Lászlóval több modern szemléletű protestáns középiskolai (gimnáziumi) irodalomtankönyvet írt és szerkesztett.
A középiskolai irodalomtanítás problémáival is foglalkozott, Magyarországon a szövegelemző irodalomtanítás (explication de texte) egyik úttörője, mesterének Horváth Jánost tekintette.
Emlékezet
Kerecsényi Dezső Szentgotthárdon született, középiskoláit abban a gimnáziumban végezte, amelynek édesapja volt a pedellusa. Tizennyolc évesen katonai szolgálatra vonult (1919-ben mint tartalékos zászlós szerelt le). Budapest és Franciaországban tanult tovább, tudományos pályája kezdetén a pápai református kollégiumban tanított. Emlékére (és Kerecsényi János református lelkipásztor, a család egyik távoli rokona emlékére) a dunántúli Kerecsényi családok a kollégium falán márványtáblát helyeztek el (2010. szept. 1-jén). Tíz éven át a budapesti fasori gimnáziumban, 1938-tól haláláig a budapesti Trefort utcai gyakorló gimnáziumban tanított. Az Irodalomtudományi Társaság Szerb Antal kezdeményezésére 1933. máj. 5-én a Vas utcai felsőkereskedelmi iskolában alakult meg (Szerb Antal ott tanított, az alapszabályokat a Belügyminisztérium 1935. júl. 1-jén hagyta jóvá hivatalosan). A Társaság elnökévé Szerb Antalt, alelnökévé Kerecsényi Dezsőt, titkárává Halász Gábort, pénztárosává Pfisterer (= Szentkuthy) Miklóst, ellenőrévé Bisztray Gyulát választották meg. Kerecsényi közvetítő szerepet játszott a társaságtól távolmaradó liberális, a Minerva folyóirat körül összegyűlő alkotók (Thienemann Tivadar), a szellemtörténeti törekvéseket valló tudósok (Zolnai Béla) és a konzervatív irodalomtörténészek (Pintér Jenő) között. Kerecsényi személyét ugyanis mindhárom tábor elfogadta, hisz első írásai a Minervában jelentek meg, később a Napkelet állandó szerzője lett, de elismerő kritikát írt Pintér Jenő irodalomtörténeti monográfiáiról is.
A debreceni egyetem bölcsészkara 1943-ban Juhász Gézával, Németh Lászlóval, Tóth Bélával és Vajthó Lászlóval szemben Kerecsényi Dezsőt terjesztette fel ny. rk. tanári kinevezésre. Alig kezdte el egyetemi tanári munkáját, már abba is kellett hagynia, 1944-et kisebb-nagyobb családi vagy hivatalos utazásokkal megszakítva Péterhegyen (ma: Gornji Petrovci, Szlovénia; korábban: Felsőpetróc), a vendvidéken töltötte. Itt élt feleségével, Mikola Emíliával, apósával, Mikola Ferenc földbirtokossal és annak testvérével, Mikola Sándor akadémikussal, a fasori evangélikus gimnázium nagyhírű fizikatanárával. Jugoszlávia megszállásával és felosztásával a Muravidék 1941-ben ismét Magyarország része lett. Mikola Sándor – Mikola Ferenc testvére – visszatért a „visszatért” Péterhegyre, ahol ún. felvilágosító körutakat tartott a kormány magyarosító politikája mellett. A nyilas kormány idején azonban a Mikola családot zaklatták, Kerecsényit is feljelentették – többek között – „külföldi adások vételére alkalmas rádiókészülékek birtoklása miatt”. Kerecsényi Dezső utolsó napjairól keveset tudni. Naplójegyzeteiből kiderül, hogy értesült arról, hogy sógorát (Mikola Emília testvérét, ifj. Mikola Ferencet, aki jugoszláv partizán volt) elfogták, és Sopronkőhidán tartották fogva. Tartott ugyanakkor az előrenyomuló oroszoktól és a családját szemmeltartó nyilasoktól is. Felesége szóbeli közlése szerint 1945. márc 24-én, az izgalmaktól szívrohamot kapott és meghalt. A korabeli lapokban viszont az jelent meg, hogy bombatámadás áldozata lett. A II. világháború után a Muravidék ismét Jugoszlávia része lett, mert a párizsi béke visszaállította a trianoni határokat. A Muravidékre érkező jugoszláv hatóságok a háborús években vállalt szerepe miatt Mikola Sándort a strniscei táborba zárták (1945 tavasza), néhány hónappal később, szabadulása után, az elszenvedett fizikai és idegi gyötrelmek következtében Mikola Sándor is meghalt. A kettős tragédia után néhány évvel Mikola Emília Budapesten telepedett le, és a Nemzeti Parasztpárt egyik könyvesboltját vezette. Mikola Emíliát a Rákosi-rendszerben elítélték (összesen hét évet töltött a kőbányai börtönben). Kerecsényi Dezső és Mikola Emília a péterhegyi temetőben, közös sírban nyugszik. Életműve alig ismert, munkássága feldolgozatlan, egyedül volt tanítványa, Pálmai Kálmán foglalkozott személyével (1979-ben gondozásában jelentek meg válogatott írásai).
Elismertség
Az Irodalomtudományi Társaság alapító alelnöke (1935. júl. 1.–1944), a Magyar PEN Club tagja (1939–1945). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság jegyzője (1938–1944).
A Mikes Kelemen Akadémia alapító tagja (1936-tól).
A Baumgarten Ferenc Irodalmi Alapítvány tanácsadó testületének tagja (1942-től).
Elismerés
Baumgarten-díj (1941).
Szerkesztés
A Protestáns Szemle szerkesztője (1938–1944).
Főbb művei
F. m.: Elvi kérdések a régi magyar irodalomban. Egy. doktori értek. is. (Minerva, 1923 és külön: Eötvös Füzetek. 2. Bp., 1923)
Katona József színi utasításai. (Irodalomtörténet, 1931. 2. és külön: Bp., 1931)
Két évtized irodalomszemlélete. 1900–1920. (Protestáns Szemle, 1933 és külön: Bp., 1933)
Herczeg Ferenc 40 év kritikájában. (Magyar Szemle, 1934 és külön: Bp., 1934) Humanizmusunk helyzetképe Mátyás után és Mohács előtt. (Irodalomtörténet, 1934. 2. és külön: Bp., 1934)
Dudith András. (Irodalomtörténet, 1935. 4. és külön: Bp., 1935)
Kolostor és humanizmus Mohács után. 1526–1550. (Magyarságtudomány, 1936 és külön: A Magyarságtudomány tanulmányai 4. Bp., 1936)
Humanizmus és reformáció között. (Magyarságtudomány, 1937 és külön: A Magyarságtudomány tanulmányai 9. Bp., 1937)
Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatásban. (Protestáns Tanügyi Szemle, 1938 és külön: Debrecen, 1938)
Magyar olvasókönyv a protestáns gimnáziumok és leánygimnáziumok I–VI. osztálya számára. Szerk. Jékely Lajossal és vajthó Lászlóval. (Bp.–Debrecen, 1938–1940 és utánnyomások)
A reformáció és az irodalomtörténeti korszakhatár. (Irodalomtörténet, 1939. 4. és külön: Bp., 1939)
Magyar irodalom. (A Magyar Szemle könyve 15. Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1939 és külön: Bp., 1939; hasonmás kiad. 1992)
A magyar irodalom Mátyás király korában. (Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. Szerk. Lukinich Imre. II. köt. Bp., 1940 és külön: Bp., Franklin, 1940)
Kölcsey Ferenc. Kismonográfia. K. F. fekete-fehér portréjával. (Magyar Írók. Bp., 1940)
A tanulmányíró. (Babits Emlékkönyv. Szerk. Illyés Gyula. (Bp., 1942)
A „világiság” néhány változata a XVI. századi irodalmunkban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1943. máj. 3.; megjelent: Irodalomtörténeti Közlemények, 1944. 1. és külön: Bp., 1944)
Magyar irodalomismeret. (Magyar századok. Horváth János-emlékkönyv. Bp., 1948)
K. D. válogatott írásai. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Pálmai Kálmán. K. D. műveinek bibliográfiájával. A bibliográfiát összeáll. V. Kovács Sándor. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1979)
Magyar irodalom. (A Magyar Szemle könyve 15. Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1939; hasonmás kiad. Bp., Helikon, 1992)
Húsz év irodalma a trianoni határok között. K. D. előadása. Közli: Pálmai Kálmán. (2000 [folyóirat], 1994).
F. m.: szerk.: Széchenyi István: Kelet népe. Szerk., a bevezető tanulmányt írta K. D. (Bp., Franklin, 1938)
Kölcsey Ferenc összes művei K. D. útmutatása szerint. (Bp., Franklin, 1939)
Kölcsey Ferenc válogatott művei. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta K. D. K. F. arcképével illusztrálva. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1941)
Tompa Mihály: Népregék. Virágregék. Szerk., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta K. D. T. M. arcképével illusztrálva. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1941)
A magyar próza könyve három kötetben. Szerk. Bisztray Gyulával. I. köt. Régi magyar próza. A Halotti Beszédtől a felvilágosodás koráig. Szerk. K. D. (A Magyar Szemle klasszikusai. Bp., 1942)
Czuczor Gergely válogatott munkái. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta K. D. Cz. G. arcképével illusztrálva. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1942)
Tompa Mihály: Népregék. Virágregék. Szerk., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta K. D. T. M. arcképével illusztrálva. (Új kiad. Klasszikusok Kincsestár. Bp., 2002).
F. m.: írásai a Napkeletben: Hauptmann: Fantóm. (1923. 7.)
Francia regények magyarul. (1924. 9.)
Földi Mihály: Mámorosak. (1925. 2.)
Regényfordítások. (1925. 3. és 1925. 5.)
A varázshegy. Thomas Mann regénye. (1925. 8.)
Tabéry Géza: Szarvasbika. (1925. 10.)
Mesék az ezertó országából. [Anni Swan mesekönyve.] (1926. 2.)
Lévay József utolsó versei. 1909–1918. (1926. 3.)
Eucken: A jelenkori vallásbölcselet főkérdései. (1926. 6.)
Virgilio Brocchi: Szívem szerint. (1926. 10.)
Boros György: Brassai Sámuel élete. (1927. 7.)
Maurice Paléologue: Eugénie császárné vallomásai. (1929. 7.)
Hegedűs Lóránt: Új világ felé. (1929. 10.)
Galsworthy: Hattyúdal. (1929. 11.)
Molter Károly: Metánia R. T. (1929. 20.)
Muraközy Gyula: A prédikátor könyve. (1930. 2.)
Az 1929-es Goncourt-díj nyertese. [Marcel Arland L’Ordre c. regénye.] – Virág Benedek. (1930. 3.)
Az első magyar hírlap. (1930. 6.)
Thomas Mann: Mario und der Zauberer. (1930. 9.)
Kisfaludy Károly. (1930. 11.)
Szabolcska Mihály. (1930. 12.)
Az új magyar generáció problémái. (1931. 2.)
Székely Mózes: Zátony. (1931. 1.)
Farkas Gyula: A magyar romantika. (1931. 4.)
Emlékkönyv Négyesy László hetvenedik születésnapja alkalmából. (1931. 5.)
Nyigri Imre: Megcsúfolt apostolok. (1931. 6.)
Lengyel Menyhért: A boldog város. (1931. 11.)
Móricz Zsigmond: Forr a bor. (1932. 2.)
Simonfay Margit: Az idegen asszony. (1932. 5.)
Ifj. Grandpierre Emil: A rosta. (1932. 11.)
Két regény egy elkallódó nemzedékről. [Magyar László: Tamás és Szitnyai Zoltán: Nincs feltámadás.] (1932. 12.)
Bornemisza Péter Elektra-drámája. (1933. 5.)
Arany János irodalmi ellenzések. (1933. 8.)
Bánffy Miklós: Megszámláltattál. (1935. 3.)
Szekfű Gyula: A mai Széchenyi. (1935. 7.).
F. m.: írásai a Protestáns Szemlében: Aesopus magyar nyelven– Bornemisza Péter. – Fejedelmek órája. – Magyarországi latinság. – Régi magyar nyelvtanok. – Kassák Lajos: Angyalföld. – Markotis Rodion: Szibériai garnizon. (1929)
Egy új irodalomtörténet margójára. Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. – Szenczi Molnár Albert lapszéli jegyzetei. (1930)
Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. (1931)
A Tanú. Németh László folyóirata. – Jegyzet a „protestáns orthodoxiá”-hoz. (1932)
In memoriam Dézsi Lajos. – Négyesy László. – Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. (1933)
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. (1934)
A szellem szabadsága. – Szenczi Molnár Albert ismeretlen levelei. – Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. (1935)
A protestáns folyóirat. (1938)
Jelek és magyarázatok. – Németh László. (1940)
Babits Mihály. – Gróf Teleki Pál. (1941)
Miért hallgatnak az írók? (1944).
F. m.: egyéb kisebb írásai, kritikái: A magyar olvasókönyvről. (A budapesti evangélikus gimnázium értesítője, 1930/31. Bp., 1931)
Az Arany-évforduló után. (Magyar Könyvszemle, 1933)
Nicolaus Oláh. (La Nouvelle Revue de Hongrie, 1934)
Erasmus és Magyarország. (Tükör, 1935)
Klimes Péter: Bécs és a magyar humanizmus. (Irodalomtörténet, 1935. 1.)
Oláh Miklós. (Apollo, 1935)
Kastner Jenő: A Jókai-kódex és az obszerváns kódexirodalom. (Századok, 1936. 1-3.)
Arisztokrata és polgári írók. (Magyar Szemle, 1935)
Waldapfel József: Heltai Gáspár forrásai. (Századok, 1936. 7-8.)
Bonkáló Sándor: A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés. (Századok, 1936. 9-10.)
Két tanulmány a magyar renaissance-műveltségről. [Kardos Tibor: A magyar humanizmus kezdetei. – Mayer Erzsébet: Diomede Carafa. Nápolyi szellem Mátyás udvarában.] (Irodalomtörténet, 1936. 3.)
A kolostortól a mecénásig. (Tükör, 1937)
Detrich Márta: Kertbeny Károly élete és műfordítói munkássága. – Kosztolányi Dezső. (Irodalomtörténet, 1937. 1.)
Jean Hankiss: Défense et Illustration de la Littérature. (Irodalomtörténet, 1937. 2.)
Zrínyi pennája. (Magyar Szemle, 1939)
Jean Apáczai Csere. (La Nouvelle Revue de Hongrie, 1940)
Erdély vagy a magyar enciklopedizmus. (Nyugat, 1940. 10.)
Irodalomtörténeti jelenségek. (Magyar Csillag, 1941)
Magyar írók gondjai – egykor. (Ünnep. 1941. 4.)
Régi és új a magyar szellemi életben. (Debreceni Szemle, 1941. 2.)
Nemzeti irodalom és népművelődés. (Magyar Lélek, 1943)
Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1944. 1.)
Kardos Tibor: A magyarság antik hagyományai. (Századok, 1944. 4-6.)
Horváth János egyetemi előadásaiból. (Irodalomismeret, 2002. 3-4.).
Irodalom
Irod.: források: A pápai kollégiumban három új tanár kezdte meg működését: Kerecsényi Dezső, László Géza, Szabadi Béla. (Dunántúli Protestáns Lap, 1923., okt. 14.)
Kerecsényi Dezső pápai tanár eljegyezte Mikola Emíliát Péterhegyről. (Új Nemzedék, 1925. ápr. 18.)
Mikola Emília és Kerecsényi Dezső pápai ref. főgimnáziumi tanár e hó 14-én házasságot kötött. (Magyarság, 1926. júl. 18.)
Kerecsényi Dezső pápai kollégiumi tanár kinevezése a budapesti evangélikus gimnáziumhoz. (Dunántúli Protestáns Lap, 1928. szept. 16.)
Kerecsényi Dezső gimnáziumi r. tanár áthelyezése a budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziumához, 1938. jún. 30. (Budapesti Közlöny, 1938. júl. 7.)
Kerecsényi Dezső magántanári kinevezése. (Hivatalos Közlöny, 1941. jún. 15.)
Kerecsényi Dezső ny. rk. tanári kinevezése, 1943. aug. 7. (Hivatalos Közlöny, 1943. szept. 1.)
Kerecsényi Dezső meghalt. (Népszava, 1945. jún. 14.)
Keresztury Dezső: Akik elmentek. Kerecsényi Dezső. (Magyar Nemzet, 1945. jún. 17.)
Kerecsényi Dezső halálára. (Irodalomtörténet, 1945)
Bóka László: Kerecsényi Dezső emlékezete. (Magyarok, 1946. 4.)
Elhunyt Kerecsényi Dezsőné Mikola Emília. (Magyar Nemzet, 1977. márc. 22.)
Tüskés Tibor: Tájak, emberek. A Mura mentén. (Népszabadság, 1985. jan. 5.)
Kerecsényi Dezső emléktáblája a református gimnáziumban. (Veszprémi Napló, 2010. okt. 8.).
Irod.: műveiről: Alszeghy Zsolt: K. D.: Kölcsey Ferenc. (Irodalomtörténet, 1941. 1.)
Gálos Rezső: K. D.: Kölcsey Ferenc. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1941. 2.)
Keményfy János: K. D.: Kölcsey Ferenc. (Budapesti Szemle, 1941)
Schöpflin Aladár: K. D.: Kölcsey Ferenc. (Nyugat, 1941. 1.)
Keményfy János: A magyar próza könyve három kötetben. Szerk. Bisztray Gyulával. I. köt. Régi magyar próza. A Halotti Beszédtől a felvilágosodás koráig. Szerk. K. D. (Budapesti Szemle, 1942)
Pável Ágoston: A magyar próza könyve három kötetben. Szerk. Bisztray Gyulával. I. köt. Régi magyar próza. A Halotti Beszédtől a felvilágosodás koráig. Szerk. K. D. (Dunántúli Szemle, 1943. 1-2.).
Irod.: Keresztury Dezső: Kerecsényi Dezső. (Magyar mártír írók antológiája, 1947)
Keresztury Dezső: Kerecsényi Dezső. (Irodalomtörténet, 1970. 3.)
Barta János: Kerecsényi Dezső egyetemi előadásai. (Irodalomtudomány, 1983. 3.)
Pálmai Kálmán: Emlékezés Kerecsényi Dezsőre. (Irodalomtörténet, 1986. 4.)
Pálmai Kálmán: Kerecsényi Dezső. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., Akadémiai Kiadó, 1988)
Margócsy József: Emlékezés Kerecsényi Dezsőre. (Pedagógiai Műhely, 1989)
Ábrahám Klaudia: Vidékünk híres emberei egy családból. 1. Mikola Sándor, Péterhegy szülötte. 2. Kerecsényi Dezső. (Népújság, 2011. 43–44.)
Orbán Róbert: Péterhegyi távlatok. (Vas Népe, 2018. okt. 20.).
Irod.: Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Pápai pedagógus lexikon. Főszerk. Tungli Gyula. (Pápa, 1997)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRKD-9ZXB?i=48&wc=923M-MNG%3A40681801%2C62615301%2C62631201&cc=1452460 (Kerecsényi Dezső születési anyakönyve, 1898)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/158972 (Kerecsényi György gyászjelentése, 1942)
https://www.eltereader.hu/media/2019/10/Kovacs_MTA-VH_HAT_WEB.pdf (Kovács I. Gábor–Takács Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti magyar tudáselitben I.)
https://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok.php (Veszprém megyei életrajzi lexikon)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM79248
https://nntp.hu/person/person.php?personid=10270
https://nevpont.hu/palyakep/kerecsenyi-dezso-9823c
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
