Keresztury Dezső
irodalomtörténész, író, költő
Született: 1904. szeptember 6. Zalegerszeg, Zala vármegye
Meghalt: 1996. április 30. Budapest
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori és m.–német szakos tanári okl. szerzett (1928); közben állami ösztöndíjjal a Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi (1924–1926), majd a berlini tudományegyetemen tanult (1928–1930), a m. nemzeti klasszicizmus tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1945), az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1967). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; tagsága megszűnt: 1949. nov. 29.; ismét l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.).
Életút
A berlini tudományegyetem m. nyelvi lektora és a M. Intézet könyvtárosa (1929–1936), az Eötvös Collegiumban a m. irodalomtörténet szakvezető tanára (1936–1950) és a Collegium igazgatója (1945–1948), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar magántanára (1945–1951). Az MTA főkönyvtárnoka (1948. okt. 1.–1950. márc. 1.), az OSZK Kézirattárának tudományos munkatársa, majd a Színháztörténeti Osztály (1950–1962), a Történelem Különgyűjtemények Főosztály vezetője (1962–1971). – A Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszter (1945. nov. 15.–1947. márc. 14.). – Az irodalom legkülönbözőbb műfajában jelentőset alkotott. Feldolgozta Arany János életművét, alapvető jelentőségűek a Madách Imrére vonatkozó kutatásai. Verseivel a m. irodalom klasszikus vonulatához kapcsolódik. Részt vett többek között Arany János, Batsányi János és Madách Imre műveinek kritikai és népszerűsítő kiadásában, ill. átdolgozta egyes műveiket. Fotóművészekkel tematikus köteteket állított össze. Jelentős érdemeket szerzett a m. irodalom németországi és a német irodalom mo.-i népszerűsítésében. – Az MTA Helyesírási Biz. elnöke. A M. Irodalomtörténeti Társaság elnöke (1982–1995). A PEN Klub és a bécsi Nemzetközi Lenau Társaság alelnöke. – M. Közt. Érdemrend (1946), Szoc. Munkáért Érdemérem (1954), Munka Érdemrend (arany, 1970), M. Népközt. Zászlórendje (1974), M. Népközt. Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1984). – Batsányi-díj (1966), József Attila-díj (1968), Grillparzer-gyűrű (Ausztria, 1974), Herder-díj (1976), Állami Díj (1978), Ady-jutalomdíj (1978), Nagy Ezüst-érdemérem (Ausztria, 1979), SZOT-díj (1985), Akadémiai Aranyérem (1989), Széchenyi-díj (1996). – A Pester Lloyd irodalmi, majd kulturális rovatának vezetője (1937–1944).
Főbb művei
F. m.: A nemzeti klasszicizmus essay-irodalma. Egyetemi doktori értek. is. (Pécs, 1928)
Arany János. (Bp., 1937)
A magyar önismeret útja. (Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1939; hasonmás kiad. 1992)
Az új magyar népiesség. (Úr és paraszt a magyar élet egységében. Szerk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941)
Helyünk a világban. Tanulmányok. (Bp., 1946)
A magyar művelődéspolitika irányelvei. (Bp., 1946)
Batsányi és Baróti Szabó. Tarnai Andorral. (Irodalomtörténet, 1952)
Dunántúli hexameterek. 1946–1956. Versek. (Bp., 1956)
Horváth János előadásai és tanulmányai. (MTA Nyelv- és Irodlaomtudományok Osztálya Közleményei, 1956)
Lassul a szél. Versek. (Bp., 1957)
Emberi nyelven. K. D. versei. 1930–1965. (Bp., 1965)
„S mi vagyok én…?”. Arany János. Doktori értek. is. (Bp., 1967)
Európai pillanatok. Versek Gink Károly fotóira. (Bp., 1968)
Örökség. Magyar íróarcképek, esszék. (Bp., 1970)
Arany János. Monográfia. (Bp., 1971)
A szépség haszna. Tanulmányok. (Bp., 1973)
Balaton. Fotóalbum. Kísérőszöveg Balla Demeter felvételeihez. (Bp., 1974)
A reformkori magyarság képe három osztrák klasszikus műben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1974. ápr. 8.)
Dunántúli hexameterek. Versek. (Bp., 1974)
Arany és az MTA. (Bp., 1975)
Égő türelem. Versek. (Bp., 1975)
A magyar opera- és balettszcenika. Staud Gézával, Fülöp Zoltánnal. (Bp., 1975)
Nyitott kör. Versek. (Bp., 1976)
Változatok Bartók színpadi műveire. Versek Gink Károly fotóira. (Bp., 1976)
Válogatott versek. (Bp., 1979)
Így éltem. Versek. (Bp., 1979)
A viaskodás szonettjeiből. Versek. (Bp., 1979)
Hat tétel a nyelvről. Versek. (Békéscsaba, 1979)
Istenek játékában. Versek. (Bp., 1981)
Híres magyar könyvtárak. (Bp., 1982)
A palota foglya. Arany utolsó pályaszakasza. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1983. máj. 9.)
A kedves után. Egy verses napló töredékei. (Bp., 1984)
Állandóság a változásban. Versek. (Zalaegerszeg, 1984)
Árnyak nyomában. Válogatott színikritikák, tanulmányok. (Bp., 1984)
Helyünk a világban. Új válogatás. (Bp., 1984)
A magyar önismeret útja. Esszé. (Bp., 1985)
„Csak hangköre más.” Arany János. 1857–1882. (Bp., 1987)
Kapcsolatok, visszaemlékezés. (Bp., 1988)
Határok, frontok. Versek. (Bp., 1989)
Mindvégig. Arany János. 1817–1882. (Bp., 1990)
„S mik vagyunk mi?” Esszék. (Bp., 1992)
Emlékezéseim. Szülőföldeim. (Bp., 1993)
Nehéz méltóság. Dráma. (Bp., 1993)
Féktelen idő. Versek. (Bp., 1994)
Valaki tenyerén. K. D. istenes verse. (Bp., 1994)
Válogatott műfordítások. (Bp., 1997)
szerk.: Magyar mártír írók antológiája. (Bp., 1947)
Batsányi János összes művei. I–III. Kritikai kiadás. Tarnai Andorral. (Bp., 1953–1961)
Pap Károly: A hószobor. Elb.-ek. Vál., szerk. (Bp., 1954)
Arany János összes költeményei. 1–3. Keresztury Mártával. (Bp., 1955; 2. jav. kiad. 1966)
A magyar irodalom képeskönyve. (Bp., 1956; 2. kiad. 1981)
A német elbeszélés mesterei. I–II. Vál. (Bp., 1957)
A magyar zenetörténet képeskönyve. Vécsey Jenővel, Falvy Zoltánnal. (Bp., 1960)
Arany János összes művei. Kritikai kiadás. XIII–XIV. köt. (Bp., 1964–1966).
Irodalom
Irod.: Rónay László: Értékek közvetítője. (Vigilia, 1983)
„Szabadon szolgál a szellem”. K. D. válaszol Orosz László kérdéseire. (Forrás, 1987)
N. Szabó József: K. D. kultúrpolitikája. 1945–1946. (Kortárs, 1991)
Ormándi János: K. D. kultuszminiszter művelődéspolitikai alapelvei a „mában”. (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Módszertani Közleményei, 1992)
K. D. kilencvenedik évére. Szerk. Kovács Sándor Iván. Életrajz és vál. bibl. (Irodalomtörténet, 1994)
K. D.-ről. Cikkek, kritikák. Szerk. Téglás János. (Bp., 1994)
Németh G. Béla: K. D. (Magyar Tudomány, 1996)
Orosz László: K. D. (Forrás, 1996)
K. D. 1904–1996. Összeáll. Andó Éva, Markó Alexandra (Bp., 1997)
Németh József: K. D.-ről. (Irodalomismeret, 1997)
Pomogáts Béla: A nemzeti kultúra képviseletében. K. D. két nézetben. (Új Horizont, 1998)
Németh G. Béla: K. D. emlékezete. (Irodalomismeret, 1999)
Horváth János és K. D. levelezése. Közzéteszi Monostory Klára. (Holmi, 1999)
Albert Zsuzsa: Legenda K. D.-ről. (Somogy, 2000).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
