Kuun Géza, osdolai gr.
nyelvész, klasszika-filológus, orientalista
Született: 1838. december 28. Nagyszeben, Szebenszék
Meghalt: 1905. április 9. Budapest
Család
Az 1762-ben grófi rangra emelt székely eredetű Kún családból származott. Sz: Kuun László (1800–1881), gr. Gyulai Konstancia (1802–1873). F: 1885-től br. Kemény Vilma (1847–1917). Testvére: Kuun Irén, Fáy Béláné (1844–1904).
Iskola
Pesten Szőnyi Pál intézetében tanult és magántanárok is oktatták (1850–1856), a pesti egyetemen klasszika-filológiát, régészetet és történelmet (1856–1858), a göttingeni egyetemen orientalisztikát tanult (1858–1859), bölcsésztudori okl. szerzett (1859). Az MTA tagja (l.: 1867. jan. 20.; t.: 1883. máj. 17.; ig.: 1904. máj. 13.).
Életút
A Főrendiház tagja, valóságos belső titkos tanácsos.
A szászvárosi Református Kún Kollégium (1878-tól) és az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka (1889–1896). Az MTA másodelnöke (1901. máj. 10.–1904. máj. 13.). A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társaság alapító elnöke (1880-tól). Az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet (EMKE) irodalmi szakosztályának elnöke (1885–1890), alelnöke (1890– 1897), örökös tb. elnöke (1897-től), ill. az EMKÉ-ből önállósuló Erdélyi Irodalmi Társaság alapító elnöke (1888). A Magyar Néprajzi Társaság elnöke (1889–1896).
Tanulmányai befejezése után hivatalt nem vállalt, mivel jómódú ember volt, kizárólag csak a tudománynak élt. Tudományos pályafutásának kezdetén sémi, török-tatár és perzsa nyelvekkel foglalkozott, később érdeklődése kiterjedt néprajzi vonatkozásokra is. Tizenegy nyelven írt és olvasott (németül, franciául, angolul, olaszul, románul, görögül, latinul, ill. héberül, arabul, törökül és perzsául). A velencei Szent Márk-templom könyvtárában talált rá az 1303-ból származó kun kódexre, amelyet több mint hat évi munka eredményeként latin nyelvű bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látott el (Codex Cumanicus, 1880). Ez a kódex őrizte meg a kihalt kun nyelv szókincsét és nyelvtanát, s ezzel bebizonyította, hogy a kun nyelv a török nyelvcsaládhoz tartozott. Jelentős eredményeket ért el a magyarok vándorlásának és honfoglalásának keleti forrásokban fennmaradt nyelvemlékeinek feltárása terén. Az általa megismert és közzétett (Relationum Hungarorum, 1892–1896) források alapján a magyarság eredetét az Altáj vidékére tette, s a magyar nyelvet a török nyelvek rokonának vélte. A millennium tiszteletére összeállította az MTA kiadásában megjelent A magyar honfoglalás kútfői (Bp., 1900) c. díszkiadvány második, a keleti kútfőket bemutató részét.
Emlékezet
Családi öröksége révén a tulajdonába került a Gyulaiak marosnémeti kastélya a híres lapidáriumot tartalmazó parkkal (1869-ben). Bővítette a kastély levéltárát és kőtárát, majd kastélya Hunyad vm. tudományos és társadalmi életének központjává vált. Élete végén Erdély egyik legismertebb és legünnepeltebb tudósa volt. Könyvtárát és levéltárát az Erdélyi Múzeum Egyletre, lapidáriumát a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társaság dévai múzeumára hagyta. Az MTA oszlopcsarnokából temették; testét a Házsongárdi temetőben, szívét a marosnémeti családi sírboltban helyezték el. Özvegye kettőjük portréjával díszített művészi síremléket emeltetett. Az MTA-nak ajándékozott 17. sz.-i kódexet róla nevezték el Kuun-kódexnek (1858-ban). Végrendeletében 10 000 koronát hagyott az MTA-nak (1906-ban). A szászvárosi Református Kún Kollégium új épülete elé felállították bronz mellszobrát (1910-ben, Horváth Géza alkotása).
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, a Budapesti Philologiai Társaság, a Magyar Földrajzi Társaság t. tagja. A Deutsche Morgenländische Gesellschaft r., az Ateneo di Science e Lettere di Bassano t., a helsongforsi (= helsinki) Finnugor Társaság t. tagja.
Elismerés
A leideni, a kolozsvári és a bp.-i tudományegyetem t. doktora.
Szerkesztés
A Keresztény Magvető állandó munkatársa (1875–1905).
Főbb művei
F. m.: A gyökök elméletéről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1867. jún. 24.; megjelent: Nyelvtudományi Közlemények, 1867; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1867)
A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. (Pest, 1872)
Adalékok Krim történetéhez. (Pest, 1873)
Gr. Gyulay Lajos naplótöredékeiból. 1815–1834. Kiadta. (Bp., 1874)
Codex Cumanicus bibliothecae ad templum divi marci venetiarum. Kiadta, a latin nyelvű kísérőtanulmányt és a jegyzeteket írta. (Bp., 1880; hasonmás kiadás 1881)
Additamentorum ad Codicem Cumanicum nova series. (Bp., 1883)
A kúnok nyelvéről és nemzetiségéről. (Bp., 1885)
Quinquaginta aenigmata Cumanica. (Bp., 1888)
Az imádság történelme. (Kolozsvár, 1889)
Újabb adatok a kún Petrarca codexhez. (Bp., 1892)
Relationum Hungarorum cum Oriente gentibusque orientalis originis historia antiquissima. I–II. köt. (Claudiopolis, 1892–1896)
Keleti kútfők. (A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula, Szilágyi Sándor. Bp., 1898; hasonmás kiad. 1995 és 2000)
Ismereteink Tibetről. (Bp., 1903)
Hunyad vármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig. Téglás Gáborral, Torma Zsófiával. (Hunyad vármegye története. I. köt. Bp., 1903)
Fajunk lebediai és etelközi művelődése. (Kolozsvár, 1903)
Gardezi kézirati munkájának a törökökről, tibetiekről, sínaiakról írott fejezetei. Kiadta, fordította, a jegyzeteket írta. (Bp., 1903)
Gr. K. G. görögországi jegyzetei. 1881. sajtó alá rend. Kuun Gézáné Kemény Vilma. (Kolozsvár, 1911)
Osdolai gr. K. G. családi levelezéseiből. 1834-től 1905. ápr. 10-ig. Összeáll. férje emlékére Kuun Gézáné. (Kolozsvár, 1914).
Irodalom
Irod.: Szilágyi Sándor: Gr. K. G. maros-németi levéltára. (Bp., 1887)
Bartók György: Az igazak örökké élnek. dr. gr. K. G. koporsója fölött. (Kolozsvár, 1905)
Szádeczky Lajos: Gr. K. G. emlékezete. (Erdélyi Múzeum, 1905)
Osdolai gr. K. G. emlékezete. I. Krenner Miklós emlékbeszéde. II. Sólyom-Fekete Margit: Adalékok gr. K. G. életéhez. (Déva, 1905)
Goldziher Ignác: Emlékbeszéd gr. K. G. t. és ig. tag fölött. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1907)
Kuun Gézáné: Maros-Németiben. Emlékezés gr. K. G. otthonára. (Kolozsvár, 1907)
Nagy Károly: Osdolai gr. K. G. emlékezete. (Kolozsvár, 1908)
Nagy Sándor: Gr. K. G. élete és munkássága. (Szászváros, 1920)
Róna-Tas András: K. G. (Keletkutatás, 1989)
Gaál György: K. G. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
