Martos Ferenc
bányamérnök
1952-ig Mayer
Született: 1918. március 27. Temesvár, Temes vármegye
Meghalt: 1989. november 18. Budapest
Iskola
A bukaresti Műsz. Egyetem Építészmérnöki Karán tanult (1937–1938), a temesvári Műsz. Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán bánya- és kohómérnöki okl. (1942), uo. műsz. doktori okl. szerzett (1943), a BME-n doktorált (1960); a műsz. tudományok kandidátusa (1955), doktora (1966), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1979. máj. 11.).
Életút
A Zsil-völgyi petrillai szénbányák gyakornoka (1942–1943), a Szilágysági Szénbányák Rt. sarmasági üzemének beosztott mérnöke (1943–1944), üzemvezető-h.-e (1944), majd Bp.-en mint polg. személy szovjet hadifogságba esett, a Moszkva melletti ljublinói hadifogolytáborban volt (1945–1947). A M. Áll. Szénbányák Rt. Elnöki Titkársága, ill. Ellenőrzési Oszt.-a műsz. revizora (1948), a Szénbányászati Ip. Igazg. Terv Csoport, majd Beruházási Csoport vezetője (1948. okt.–1950), a Nehézip. Min. Műsz. Fejlesztési Oszt. vezetője (1950), a Bánya- és Energiaügyi Min. Szénbányászati Főoszt. főmérnöke (1951. jan.–nov.). Az MTA–TMB-n Horváth József aspiránsa (1951–1954), a Bányászati Kut. Int. Bányaművelési Oszt. vezetője (1955–1964), a Bányászati Főoszt. vezetője (1964–1966), az int. ig.-ja (1966–1979), a Közp. Bányászati Fejlesztési Int. vezérigh.-e (1979–1980). A miskolci NME Bányamérnöki Karán a műsz. földtan (1959-től), a bányakártan előadó tanára (1961-től). C. egy. docens (1963–1967), c. egy. tanár (1967-től). – Bányaműveléstannal, elsősorban kőzetmechanikával, a bányászati munkálatokat követő fedőrétegek mozgásával, fejtési módszerek rendszerezésével és összehasonlító vizsgálatával fogl. Alapvetően új, nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a kőzetsüllyedések törvényszerűségeinek leírása terén. A bányaművelés egyéb területein (pl.: robbantástechnika, fejtéstelepítés stb.) is jelentőset alkotott. Tudományszervezői tevékenysége is értékes. – Az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Oszt.-a elnöke (1976–1985). Az Orsz. Bányászati és Kohászati Egyesület tagja (1949-től), főtitkára (1954–1960), alelnöke (1966–1976), t. tagja (1980-tól). A M. Földrajzi Társaság t. tagja (1985-től). A Nemzetk. Kőzetmechanikai Iroda (IBG) alapító tagja (1958-tól), a végrehajtó biz. tagja (1966-tól), az IBG t. tagja (1988-tól). – M. Népköztársasági Érdemérem (1951), Szoc. Munkáért (1953, 1956), Mikovinyi Sámuel-emlékérem (1960), Munka Érdemrend (ezüst, 1971; arany, 1978), Krupinsky-díj (IBG, 1988). – A Magyar Tudomány szerkesztőbiz.-ának tagja. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica szerkesztőbiz.-ának tagja, majd főszerkesztője (1986–1990).
Főbb művei
F. m.: Bevezetés a bányászat tervgazdálkodásába. (Bp., 1950)
Szocialista munkaszervezés a bányászatban. (Bp., 1951)
Tervszerű üzemvezetés a bányászati mélyépítés és termelés területén. (Válogatott fejezetek a földalatti vasútépítés, bányászati mélyépítés területéről. II. Bp., 1953)
Bányászati műveletek hatása a külszínre. (Bp., 1955)
A telepsík dőlésszögének befolyása a külszín elmozdulására. Kand. értek. is. (Bányászati Lapok, 1955)
Épületek és műtárgyak védelme a kőzetmozgás káros hatása ellen. (Bányászati Lapok, 1958)
Bányászati műveletek külszíni hatásának közelítő meghatározása. (Bp., 1959)
Bányászati fejtésmódok. Bese Józseffel, Panthó Dénessel. (Bp., 1963)
Bányakártan. Egy. jegyz. (Bp., 1965)
Fedőkőzetek elmozdulása laposdőlésű ásványtelepek fejtései fölött. Doktori értek. (Bp., 1966)
Kőzetmozgások és áramlások bányászati műveletek hatására. (MTA X. Osztálya Közleményei, 1970)
Kőzetmechanikai jelenségek vizsgálata modelleken. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1974. márc. 13.)
Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Szerk. (Bp., 1975)
Bányakár és környezet. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1980. dec. 15.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
