Ravasz László
református püspök, teológus, egyházi író
Született: 1882. szeptember 29. Bánffyhunyad, Kolozs vármegye
Meghalt: 1975. augusztus 6. Budapest
Család
Leánya: Ravasz Boriska (1909–1979) pedagógus.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen és uo. a református teológiai akadémián tanult (1900–1904), majd Berlinben kiegészítő tanulmányokat folytatott (1905–1906); református lelkészi okl. (1905), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1907), magántanári vizsgát tett (1907). Az MTA tagja (t.: 1925. máj. 7.; ig.: 1940. máj. 15.–1945. ápr. 26.; tagsága az MTA átszervezésekor megszűnt: 1949; tagsága helyreállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
Kolozsvárott segédlelkész és püspöki titkár (1903–1905), Bánffyhunyadon káplán (1906–1907), a sárospataki református teológiai akadémia magántanára és a kolozsvári református teológiai akadémián a Gyakorlati Teológiai Tanszék r. tanára (1907–1918), az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője (1918–1921). A bp.-i Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora (1921–1951), egyúttal a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke (1921. okt. 1.–1948. máj. 11.). Miután püspöki tisztéről lemondani kényszerült, lelkészi állásából is nyugdíjba kellett vonulnia (1951), sőt Budapestet is el kellett hagynia (1953: Leányfaluba vonult vissza). A Felsőkáz tagja (1926–1944). Magyar kir. titkos tanácsos (1936-tól).
Az MTA másodelnöke (1937. ápr. 29.–1940).
Kezdetben vitatható módon foglalt állást a zsidótörvényekkel kapcsolatban: mind az I., mind a II. zsidótörvényt elfogadta, úgy vélte, hogy ezzel megakadályozhatja a radikálisabb antiszemitizmust. Később határozottan állást foglalt a zsidóüldözéssel szemben, kormányzati kapcsolatait felhasználva igyekezett minél több, zsidónak minősített személy számára védelmet nyújtani. Lényegében ezt a magatartását méltányolták azzal, hogy 1945-ben mentesítették az igazolási eljárások alól, s ezzel magyarázható az, hogy félreállítására „csak” 1948-ban került sor. Nevéhez fűződik a magyar református egyház helyzetét elemző Memorandum elkészítése (1956). A forradalom és szabadságharc idején ismét a bp.-i Kálvin téri gyülekezet vezető lelkipásztora, a Református Megújulási Mozgalom egyik irányítója, ill. a református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére alakult Országos Intézőbizottság (OB) tagja (Pap Lászlóval, Kardos Jánossal). 1956. nov. 1-jén híres rádiószózatban (A magyar reformátusok szava) fordult az ország népéhez, rendre, higgadtságra, nyugalomra intette a lakosságot. Nov. 13-án körlevelet intézett a presbitériumokhoz és a lelkipásztorokhoz, amelyben kifejtette, miért volt szükség az OB megalakítására, mit akar a Református Megújulási Mozgalom, és ezzel kapcsolatos állásfoglalásra kérte a címzetteket. Az általa kidolgozott program A Magyar Református Egyház Útja – a Református Megújulási Mozgalom Programja (1956) c. vált ismertté. A forradalom és szabadságharc bukása után ismét elhagyni kényszerült Budapestet, újra Leányfalura költözött. Mint a magyarországi református egyház Magyarországon és külföldön egyaránt nagy tekintélynek örvendő vezetője igen széles körű tudományos, irodalmi és szerkesztői munkásságot folytatott. Átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét. 1925-ben 2 millió koronát adott az MTA-nak.
Elismertség
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja (1915-től), lelkész elnöke (1923–1938). A Kisfaludy Társaság r. (1923- tól), a Petőfi Társaság t. tagja (1941-től). Az Országos Református Lelkészegyesület elnöke (1936–1948), a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének és Zsinatának lelkészi elnöke (1937–1948). Az Unió szabadkőműves páholy tagja (1910-től).
Elismerés
A debreceni Tisza István Tudományegyetem (1929), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem (1929), a Lancasteri Egyetem (1929), a St. Andrews-i Egyetem t. doktora. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem t. ny. r. tanára. Corvin-lánc (1930).
Szerkesztés
A Protestáns Szemle (1914–1918 és 1924–1944), Az Út (Makkai Sándorral, Imre Lajossal, 1915–1919), a Református Szemle (1921-ig), a Magyar Kálvinizmus szerkesztője (Sebestyén Jenővel, 1934–1938); a Református Jövő alapító szerkesztője (Muraközy Gyulával, 1934–1945).
Főbb művei
F. m.: Aisthesis. (Kolozsvár, 1903)
Bevezetés a gyakorlati teológiába. (Kolozsvár, 1907)
Schopenhauer esztétikája. (Kolozsvár, 1907)
Ez ama Jézus. (Kolozsvár, 1910)
Böhm Károly értékelmélete, különös tekintettel esztétikai alapelveire. (Besztercebánya, 1913)
A gyülekezeti igehirdetés elmélete. (Pápa, 1915)
Isten táborában. Katonák számára. (Kolozsvár, 1915)
Látások könyve. (Bp., 1917)
Kicsoda az ember?. (Bp., 1918)
A socialismus evangéliuma és az evangélium socialismusa. (Bp., 1921)
A református presbyter. (Bp., 1921)
Gondolatok. (Bp., 1922)
Orgonazúgás. Beszédek, előadások. (Bp., 1923; 2. kiad. 1928)
Az emberélet útjának felén. (Kolozsvár, 1924)
Az egyetemes papság. (Bp., 1925)
A keresztyénség és az erkölcs. (Bp., 1925)
Hazafelé. (Bp., 1925)
A halál árnyékában. Temetői beszédek. (Bp., 1927)
Tudom, kinek hittem. Beszédek, cikkek, prédikációk. (Bp., 1927)
Ágenda. (Bp., 1927)
A Tábor hegy ormán. (Kolozsvár, 1928)
Pál apostol Athénban. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1928. máj. 20.; Bp., 1928)
Istentiszteleti rendtartás. (Bp., 1930)
Az eleveelrendelés. (Bp., 1932)
A nemzeti egység lelke. (Szeged, 1932)
Alfa és Ómega. I–II. köt. (Bp., 1933)
Mi a protestantizmus?. (Bp., 1933)
Élet-halál. (Bp., 1934)
Krisztus a gyárban. (Bp., 1934)
Apák és fiak. (Kunszentmiklós, 1935)
Útaid Uram, mutasd meg!. (Bp., 1935)
Vallás, egyház, társadalom. (Protestáns Szemle, 1936)
Hit és engedelmesség. (Kolozsvár, 1936)
Legyen világosság. Beszédek, írások. I–III. köt. (Bp., 1938)
Zsidókérdés az egyházban. (Bp., 1939)
Isten rostájában. Beszédek, írások. I–III. köt. (Bp., 1941)
Az igazi házasság. (Bp., 1941)
Kezdetben vala az Ige. (Bp., 1941)
Korbán. I–III. (Bp., 1942)
A világnézet. (Magyar művelődéstörténet. V. köt. Bp., 1942; hasonmás kiad. Szekszárd, 1991)
Ágoston. (Bp., 1943)
Jób mellett. (Bp., 1943)
Magamról. (Debrecen, 1944)
R. L. válogatott írásai. 1945–1968. Szerk. Bárczay Gyula. (Bern, 1988)
Kis dogmatika. Hitünk igazságai. (Bp., 1990)
Az Újszövetség magyarázata. 1–2. (Bp., 1991)
Hazafelé. Elmélkedések, imádságok. (Bp., 1992)
Emlékezéseim. Sajtó alá rend. Gyökössy Endre. Bp., 1992)
„Én vagyok a te Istened”. A Tízparancsolat magyarázata. (Bp., 1995)
Ószövetségi magyarázatok. (Bp., 1996)
Krisztussal a viharban. Igehirdetések. (Bp., 1997).
Irodalom
Irod.: R L. püspök életrajza. (Bp., 1921)
Vincze Géza: Igehirdető poéták. poéta igehirdetők. (Bp., 1926)
Máté Elek: R. L., az író és az igehirdető. (Bp., 1933)
„És lőn világosság…” Emlékkönyv R. L. hatvanadik életéve és dunamelléki püspökségének huszadik évfordulója alkalmából. Szerk. Vasady Béla. R. L. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1941)
Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. (Bp., 1947; új kiad.: 1984)
Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban. (Bp., 1967)
R. L. (Református Egyház, 1975)
R. L. (Reformátusok Lapja, 1975. 34.)
Tóth Károly: „Az Isten beszéde, a történelmi tanulságok és a hit”. Emlékbeszéd R. L. születésének 100. évfordulója alkalmából. (Confessio, 1982)
Ladányi Sándor: R. L. (Református Egyház, 1990. 5.)
Pápai Szabó György: Az ország globális érdekeiért. Száztíz éve született R. L. (Ring, 1992)
Bán István: A Magyar Református Egyház és 1956 eseményei. (Református Egyház, 1992)
Hegedűs Lóránt: R. L., mint teológus és igehirdető. (Protestáns Szemle, 1992)
E. Fehér Pál: R. L. életmérlege. (Népszabadság, 1992. ápr. 29.)
Kádár Péter: Adalékok a Kálvin Szövetség történetéhez. (Református Egyház, 1994)
Ladányi Sándor: Vázlatos történelmi áttekintés a magyarországi református egyház közelebbi múltjának alakulásáról. (Valóság, 1994)
Kelemen Attila: R. L. 1882–1975. (Akik jó bizonyságot nyertek. A Kolozsvári Református Theologia tanárai. 1895–1948. Szerk. Kozma Zsolt. Kolozsvár, 1996)
Boross Géza: R. L., a gyakorlati teológus. (Református Egyház, 1997)
Ladányi Sándor: R. L. püspök – az egyházkormányzó, egyházpolitikus és tudós. (Confessio, 1998)
Barcza József: A református egyház szerepe a forradalomban, különös tekintettel R. L. ny. püspök jelentőségére. (Sárospataki Füzetek, 1998)
R. L.-emlékszám. (Confessio, 1998)
Bölcskei Gusztáv–Molnár Miklós–Kozma Zsolt: Inkább okos volt, mint erős. R. L. református püspök nemcsak egyházban gondolkodott, hanem nemzetben is. (Napi Magyarország, 1998. 73.)
K. Farkas Claudia: R. L. és a magyarországi zsidótörvények. (Századok, 1999)
Tenke Sándor: R. L. és a lelkészképzés. (Református Egyház, 1999)
Szénási Sándor: R. L.-ra mi is emlékezünk. A protestáns értelmiség igehirdetője is volt. (Credo, 1999)
Literáty Zoltán: R. L. prédikációesztétikája. (Református Egyház, 2000)
Szabadi Sándor: Emlékezés R. L.-ra, halálának negyedszázados évfordulóján. (Keresztény Igazság, 2000)
Kádár Péter: „Nemzedékem prédikátora”. R. L. igehirdetésének szociális üzenete. (Confessio, 2000)
Ladányi Sándor: R. L. a Megújulási Mozgalom élén. (Reformáció, 2002)
Gergely Jenő: R. L. Főpapok, főpásztorok, főrabbik. Arcélek a huszadik századi magyar egyháztörténetből. (Bp., 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
