Schöpflin Aladár
irodalomtörténész, kritikus, író
Született: 1872. október 4. Maniga, Nyitra vármegye
Meghalt: 1950. augusztus 8. Budapest
Család
Fia Schöpflin Gyula író, műfordító, unokája Schöpflin György újságíró, politikus, politológus.
Iskola
Pozsonyban ev. teológiát hallgatott, majd a bp.-i tudományegyetem filozófia szakán végzett. Az MTA tagja (l.: 1948, r.: 1949).
Életút
A Vasárnapi Újság munkatársa, belső munkatársa (1898– 1921), a lap kiadója, a Franklin Társulat lektora, irodalmi titkára (1919). A ®Nyugat munkatársa, kritikusa, esszéistája (1908– 1941), a Magyar Csillag társszerkesztője (1941-től), a Tükör belső munkatársa, kritikusa (1932– 1941). Publikált a Huszadik Század, a Prágai Magyar Hírlap c. lapokban is. – Jelentős szerepe volt a kettészakadt m. irodalom, a konzervatív, a tud. intézmények köré csoportosult és a radikálisabb, főként az újabb folyóiratokban megjelenő irodalom közelítésében. A Vasárnapi Újság munkatársaként színi- és irodalmi kritikákkal, portrékkal jelentkezett, Vargha Gyula után a kritikai rovat vezetője. E lapban megjelent írásaiból válogatta első esszékötetét, a Magyar Írókat (1917), amelyben portrét rajzolt mintegy kilencven év fontosabb m. alkotóiról, így Vörösmarty Mihályról, Mikszáth Kálmánról, Gyulai Pálról és Kaffka Margitról. A Nyugatban rendszeresen publikált főként kritikákat és irodalomelméleti kérdéseket érintő tanulmányokat. Ady-monográfiájában (Ady Endre, 1934) foglalta össze a költő formai és tartalmi újításairól szóló nézeteit, akinek mindvégig tisztelője, barátja és műveinek kritikusa volt. Mikszáth-biográfiájában (Mikszáth Kálmán, 1941) az író prózapoétikai fejlődésének bemutatására tett kísérletet. Szintetizáló igénnyel írta meg, A magyar irodalom története a XX. században c. monográfiája a kortárs irodalomról szóló összefoglaló kísérlet. Révay Józseffel közösen írta meg a Franklin Társulat történetét feldolgozó Egy magyar könyvkiadó regénye (1940) c. kötetet. Az 1920-as évektől regényeket, színműveket és elbeszéléseket is írt (A piros ruhás nő, 1921; Mossóczy Pál szép nyara, 1922; Vihar az almáriumban, 1939), angolból, franciából, németből ford., többek között Th. Hardy, Mark Twain, F. Nietzsche, O. Wilde, G. Keller műveit. A Franklin Társulat lektoraként számos író pályáját egyengette. – Szerkesztette a Magyar Színművészeti Lexikont (I–IV., Bp., 1929– 1931). – A Vörösmarty Akad. főtitkára (1918), a M. PEN Club egyik szervezője (1926), Babits Mihály halála után a Baumgarten-díj kurátora (1941-től). – Baumgarten-díj (1929, 1936), Greguss-jutalom (1932), Kossuth-díj (1949).
Főbb művei
F. m.: Magyar írók. (Bp., 1917)
Mossóczy Pál szép nyara. Reg. (Bp., 1921)
A piros ruhás nő. Reg. (Bp., 1921)
Hatvani professzor feltámadása. Elb.-ek. (Bp., 1923)
Írók, könyvek, emlékek. (Bp., 1925)
Vége a szép nyárnak. Színmű. (Bp., 1925)
Ady Endre. (Bp., 1934)
őszi szivárvány. Színmű. (Bp., 1934)
A magyar irodalom története a XX. században. (Bp., 1939)
Mikszáth Kálmán. (Bp., 1941)
Válogatott tanulmányok. Vál., szerk. és bev. Komlós Aladár. (Bp., 1967)
Sch. A. Móricz Zsigmondról. Vál. és az előszót írta Réz Pál. (Bp., 1979)
Egy apolitikus elmélkedései. Vál. publicisztika. Szerk. Schöpflin Gyula. (Bp., 1994)
Összegyűjtött levelei. Sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta Balogh Tamás. (Pécs, 2004).
Irodalom
Irod.: Ignotus: Sch. A. (Nyugat, 1917)
Illyés Gyula: Sch. A. (Nyugat, 1937)
Dedinszky Izabella: Sch. A. irodalmi munkássága. (Bibliográfia, Bp., 1943)
A hetvenötéves Sch. A. Összeállította Gellért Oszkár és Vidor Miklós. (Bp., 1947)
Tolnai Gábor: Sch. A. (Irodalomtörténet, 1950)
Waldapfel József: Sch. A. (Akadémiai Értesítő, 1950)
Sós Endre: Sch. A. (Jelenkor, 1964)
Zádor Anna: Sch. A.-ról. (Holmi, 1992)
Fülöp László: Sch. pályaképe. (Debrecen, 1993).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
