Simai Kristóf

Született: 1742. november 8. Komárom
Meghalt: 1833. augusztus 12. Selmecbánya, Hont vármegye

Család

Sz: Sima István kertész, Szőcs Borbála. Keresztapja: Böhm Keresztély megyei táblabíró. Öten voltak testvérek: Sima László trinitárius, Sima Mihály dominikánus szerzetes és két világi: Sima István és Sima Móric. Édesapjának és testvérének, ifj. Sima Istvánnak 1796-ban épületfa-kereskedésük volt Komáromban. 1765-ben felvették a Simai nevet, a család valószínűleg az 1840-es években kihalt (egyedül ifj. Simai Istvánnak született gyermeke, de Simai József sem élt már az 1840-es években). 

Iskola

A komáromi gimnáziumban (1752–1760) és Szencen, a piaristáknál tanult (1763–1765); közben apja mellett kertészkedett. Privigyén belépett a piarista rendbe (Simai Kristóf néven, 1765. okt. 8.), újoncéveit Privigyén, a gr. Pálffy Pálné által alapított piarista klastromban töltötte (1765–1767), majd ünnepélyes fogadalmat tett (1767. máj. 17.). Próbatanító Nagykanizsán (1767–1769), a nyitrai bölcseleti tanfolyam hallgatója (1769–1772), Debrecenben pappá szentelték (1774. aug.). Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.). 

Életút

A piarista rend kecskeméti (1772–1773 és 1777–1778), kalocsai (1773–1774), debreceni (1775–1776), nagykanizsai rendházának, ill. gimnáziumának tanára (1776–1777). A kassai iparos rajziskola és a kassai orsolyiták tanára (1778–1791), a körmöcbányai iskola rajztanára (1791–1829), a selmecbányai rendház tanára és uo. rektorhelyettes is (1830–1833). 

A magyar színműirodalom úttörője és első jelentős személyisége, az első magyar nyelvű, nyilvánosan előadott színdarab szerzője (Igazházi, egy kegyes jó atya,1790. okt. 25. Buda, várszínház, karmelita kolostor és 1790. okt. 27. Pest, rondella). Már újoncévei idején, Privigyén, Kácsor Keresztély (1710–1792) adott elő, s valószínűleg maga is írt színműveket (főleg iskoladrámákat és farsangi vígjátékokat). Nyitrán, ahol bölcseleti és matematikai tanulmányokat is folytatott, tanára volt – többek között – Dugonics András (1740–1818) is, aki megbízta a konviktusban bemutatott színdarabok betanításával, sőt Simait is drámaírásra ösztönözte. Az első magyar színművek – kevés kivételtől eltekintve – kortárs népszerű és klasszikus drámák magyar kompilációi voltak. Az általában német színpadokon nagy sikerrel játszott drámákat magyar nyelvre tolmácsolták, magyar környezetbe helyezték vagy magyar vonatkozásokkal egészítették ki. Ezt az irányzatot képviselte Dugonics András is, akinek Tárházi c. komédiáját – amely a német August Detherling egyik művének „átigazítása” – nagy sikerrel adták elő a piarista rendházakban. Dugonics hatására Simai is német művek átírásába fogott, első kompilációi nem maradtak fenn. A Mesterséges ravaszság c. „vígságos játéka” viszont eredeti komédia volt (megjelent Pesten, 1775-ben; először előadta Kecskeméten, növendékeivel, 1777-ben). A darabot a piarista rendházak közül Gyöngyösön, Baján, Kalocsán és Nagykárolyban is játszották, ám Simai mégsem érezte sikeresnek. Visszatért a klasszikus latin és a kortárs német művek „magyarításához”, s miután Kassára helyezték át csatlakozott a Magyar Museum körül kialakuló irodalmi körhöz, jó barátságba került a szerkesztőkkel, mindenek előtt Batsányi Jánossal, Baróti Szabó Dáviddal és Kazinczy Ferenccel. A kassai irodalmi évkönyv közölte Váratlan vendég c. vígjátékát (Plautus Mostellaria [Kísértetek] c. műve után, Holberg német változatát „dolgozta tovább”, 1788–1789-ben). Kassán írta legismertebb művét, az Igazházit is, amiről sokáig azt hitték, hogy eredeti vígjáték. Valójában Brühl Frigyes Alajos (= Alois Friedrich von Brühl, 1739–1793) Der Bürgermeister c. komédiájának szabad átköltése.

 

Kelemen László (1762–1814) Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társasága a Hamletet kívánta előadni, amelyet Kazinczy német nyelvből kifejezetten az első társulat számára fordított le, sőt a meghirdetett olvasópróbákon toborzott teatrista-jelölteknek is a Hamletből kellett részleteket olvasniuk. Pontosan nem tudni, hogy miért, de Kelemen László színidirektor elállt a Hamlettől, viszont 1790 tavaszán, Kassán, Ignaz Anton Strohmayer pesti könyvkereskedő kassai könyves fióküzletében megjelent Simai Kristóf Igazházi c. komédiája. Kazinczy Kassáról ismerte Simait, s miután a Hamlet bemutatásától a társulatigazgató visszalépett, Kazinczy javasolta, hogy a Shakespeare-klasszikus helyett egy könnyed vígjátékkal nyisson a teátrum. A történet főhőse Igazházi, a jólelkű polgármester, akinek leánya, Ágota, szerelmes a derék Fegyverneki hadnagyba, ám ezt a házasságot Igazházi, a gonosz Halaburdi jegyző ármánykodása miatt megakadályozza. A történet másik főszereplője Lázár, a koldus. Lázár valaha szintén katona volt, ám esztelen pazarlásában tönkrement, a harcokban súlyosan megsebesült, fogságba esett, a háborúk végeztével szabadult, ám elvesztette családját. Szabadulása után a koldusbotra jutott katona országokon át vándorolt, hogy megtalálja testvérét, míg végre megérkezett a városba. Különböző fordulatok, cselvetések és bonyodalmak után a végén kiderül, hogy Igazházi, Lázár régen elveszettnek hitt testvére, a szerelmesek természetesen boldogok lesznek, s a gonosz Halaburdi is megbűnhődik. A komédia, azaz az első magyar nyelvű színmű a korban népszerű érzékenyjátékok divatját követi. Simai nem tartja szorosan az eredeti német változatot, a bonyolult cselekményt lerövidíti, több részt összevon, még több jelenetet elhagy. A darab színhelyének meghagyja a német kisvárost, a szereplők neveit azonban magyarra fordítja, nem ritkán beszélő névvel látja el hőseit (Igazházi névalakja Dugonics korábbi drámája főhősére, Tárházira is utal). Simai gördülékeny stílusában ugyanakkor fellelhető már a későbbi nyelvész is, pontosan tudta, hogyan kell az igényes nézőknek drámai konfliktusokat, megfelelő magyar szókinccsel, tömören, elegánsan tolmácsolni, hogyan lehet a cselekményt sűríteni, néhány találó megjegyzéssel hogyan lehet a történet szereplőit jellemezni. Az Igazházit igen nagy sikerrel adta elő az első magyar színi társulat a nyitó rendezvényén, sőt néhány évvel később újra bemutatták (1792-ben).

 

Az Igazházi után még három színművet írt: a Gyapai Márton (1792) és a Zsugori (1792) Molière utánérzések (az előbbi a Sganarelle, az utóbbi A fösvény nyomán). A Zsugori. Telhetetlen fösvény ember igen népszerű darab volt (1792–1793-ban, két idényben is műsorra került). Simai az eredeti történetet a 18. századi Komáromba tette, a címszereplőt Némedi Gyolcs Istvánnak nevezte át, és alföldi nemesemberré „léptette elő”. Érdekesség, hogy a klasszikus komédiát, jórészt Simai fordítása alapján Örkény István (1912–1979) is újraírta! A Házi orvosság c. vígjátéka a német Christian Felix Weisse (1726–1804) Die verwandelten Frauenzimmer c. vígjátéka alapján bemutatott vaskos komédia (Kelemen László társulata ezt is előadta, Sehy Ferenc főszereplésével, 1793-ban).

 

1794-től elsősorban nyelvészeti gyűjtéssel foglalkozott. Végtagokra szedetett szótár (1804–1805) c. magyar–latin szótárán kívül elsőként kezdte meg egymaga egy nagyszótár munkálatait. Befejezetlen Gazdag szótárán élete végéig munkálkodott (28 ívvel készült el!). 

Emlékezet

Komáromban született, tevékenysége Kassához, Körmöcbányához, ill. színművei révén Pest-Budához kötődik. Élete végén, Selmecbányán élt, ott is hunyt el. Az emlékbeszédet a Magyar Tudós Társaságban fölötte Toldy Ferenc és Pázmándi Horvát Endre tartotta (1836. szept. 16.). Munkásságával, mint az első magyar nyelvű színdarab szerzőjével, az első színháztörténeti munkák kutatói (pl.: Bayer József) foglalkoztak részletesebben. Bayer József vizsgálta az első Molière-fordítások magyarításának körülményeit, míg az Igazházit Erdélyi Károly adta ki (1888-ban). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2015