Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Danielik János
    Danielik József
    Ertl Róbert
    Peidl Gyula
    Tüdős Klára

    Stein Aurél

    orientalista, régész, geográfus

    Stein, Mark Aurel, 1912-től Sir


    Született: 1862. november 26. Pest
    Meghalt: 1943. október 26. Kabul, Afganisztán

    Család

    Sz: Stein Náthán, Hirschler Anna. Nagybátyja: Hirschler Ignác (1823–1891) orvos, szemész, sebész.

    Iskola

    A bécsi és a lipcsei egyetemen szanszkrit nyelvet, összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát (1879–1881), a tübingeni egyetemen indológiai és óperzsa előadásokat hallgatott (1881–1884), a tübingeni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (külső: 1895. máj. 10.). 1904-től brit állampolgár.

    Életút

    A British Museumban (London), valamint a cambridge-i és az oxfordi egyetemen klasszikus perzsa irodalmi és régészeti anyagokat tanulmányozott (1884–1885). Visszatért Magyarországra, önkéntes katonaéve alatt a bp.-i Ludovika Akadémia egyéves tanfolyamán a térképezés alapjait sajátította el (1885–1886). Brit-Indiában, Bombayben a párszi hagyományokat kutatta (1887), a lahori Pandzsáb Egyetem Szanszkrit Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára, uo. a Keleti Kollégium és az Egyetemi Hivatal vezetője (1888–1899). A kalkuttai Madrasah igazgatója (1899–1900), tanfelügyelő Pandzsábban (1901–1903). Angliában tudományos anyagát dolgozta fel (1902–1903), majd a brit-indiai Észak-nyugati Határtartomány és Beludzsisztán régészeti felügyelője (1904–1917), egyben tanfelügyelő (1904–1910); közben a British Museumban ismét tudományos leleteivel foglalkozott (1909–1911). A Pesavar Múzeum tb. kurátora (1910–1917), Brit-Indiában, ill. Európában (elsősorban Angliában, de hosszabb ideig Olaszországban is) élt és dolgozott (1917–1939).



    Tudományos tevékenysége belső- és dél-nyugat-ázsiai, valamint közel-keleti régészeti–földrajzi expedícióihoz, kutatóútjaihoz kapcsolódott: Kasmír (1889–1892), Kelet-Turkesztán, Takla-Makán sivatag (1. [1900. máj.–1901. máj.]: Észak-Kasmír felől, Gilgiten és Taskurgánon keresztül, vissza Európába Oroszországon át jutott; 2. [1906. ápr.–1908. okt.]: az afgán Váhán felől, vissza Kasmírba Ladahon keresztül ment; 3. [1913. júl.–1916. febr.]: a Hindukus hegység Darél- és Tangir-völgye felől [első európaiként], vissza Indiába Nyugat-Turkesztánon és Iránon keresztül ért), Afganisztán (1919– 1922), Közel-Kelet (1924–1925), a Szvát folyó vidéke (1926), Beludzsisztán, Indus-völgy (1927–1928), Közel-Kelet (1928), Pandzsáb, Jhelum folyó (1931), Irán (1932–1936; négy expedíció kisebb-nagyobb megszakításokkal), Közel-Kelet, Irak (1938–1939), Radzsasztán (1940–1941), Indus, Kohisztán (1941– 1942), Bahávalpur, Csilász (1942–1943).



    Az ó- és középkori nyugati, ill. keleti társadalmak kapcsolatát, a római, perzsa, indiai, kínai birodalmak határvidékét, kereskedelmi életük, gazdaságuk, kultúrájuk egymásra hatását vizsgálta. Elkészítette a kasmíri királyok történetét összefoglaló krónika (Kálháná Rádzsatarangini) új, szövegkritikai, szanszkrit nyelvű kiadását (Kalhana´s Rajatarangini, or Chronicle of the Kings of Kashmir. Bombay, 1892), angol fordítását, magyarázatát (Kalhana´s Rajatarangini, a Chronicle of the Kings of Kashmir. I–III. Westminster, 1900; új kiad. 1989–1999). Több tanulmányban, ill. térképen tisztázta Kasmír történeti földrajzát (1893–1900). Összeállította a Dzsammu és Kasmír maharadzsájának birtokában lévő szanszkrit kéziratok katalógusát (Catalogue of the Sanskrit Manuscripts int he Raghunatha Temple Library of the Maharaja of Jammu and Kashmir. Bombay–London, 1894). Egykori történeti és útleírások (pl. Marco Polo) alapján a mai Észak-nyugat-Kína (Hszincsiang-Ujgur autonóm terület, Kanszu), Észak- India, Észak-Pakisztán és Afganisztán területén elsőként azonosított és írt le természetföldrajzi objektumokat (folyókat, hegyeket, hegycsúcsokat, hágókat), több (pl. homokba temetett) romos, elpusztult település(rész)t (pl. Enderen, Etzina, Hadalik, Haróst, Hotan, Kara-dong, Kara-hoto, Lou-lan, Miran, Ravak, Tunhuang, Turfán, Uddijána stb.), buddhista szentélyt. Rekonstruálta Nagy Sándor (pártiai, baktriai; i. e. 4. sz.-i) és egy 8. sz.-i kínai hadoszlop hadiútját, Hszüan-cang buddhista szerzetes zarándokútját (7. sz.), ill. az egykori Selyemút egyes szakaszait (Délnyugat- és Belső-Ázsia). Leghíresebb leleteit a tunhuangi Ezer Buddha barlangjából szerezte: többek között (az 5–10. sz.-ból származó), kb. 3000 nagy, kínai nyelvű tekercset, 6000 db kisebb kínai dokumentumot, a görög–buddhisztikus művészet Tang-kori hatását tükröző szobrokat, valamint 400, selyemre, vászonra, papirosra vitt festményt. A Tarim-medence számos buddhista barlangjából (pl. Bezeklik, Kadalik, Mirán, Murtuk, Kara-kodzsa) fejtett le freskókat (Andrews, F. H.: Wall Paintings from Ancient Shrines in Central Asia. London, 1948). A Lop-nór vidékén megtalálta a kínai limes (Nagyfal) 240 km hosszan követhető, legnyugatibb maradványait. Kutatásai, ásatásai, régészeti leletei segítségével bebizonyította, hogy az eredetileg kereskedelmi célzatú Selyemút milyen fontos szerepet játszott a nyugati (görög, római) és a keleti (pl. szászánida, Gandhara-) kultúra, vallás, temetkezési szokások stb. belső-ázsiai megjelenésében. Expedíciói során elsőként térképezett fel több, addig ismeretlen vidéket (pl. a Hindukus, a Pamír, a Kun-lun, a Nan-san, a Tarim-medence egy részét, számos folyó mentét [pl. Amu-darja, Szvát, Indus, Tarim, Nija, Jurung-kás, Jarkand, Kerija]), amelyeket fényképfelvételeken is megörökített. A Turfáni-mélyedés feltérképezése mellett feltárta annak ősi kereskedelmi, közigazgatási központja (Turfán) rom- és sírhelyeit, buddhista barlangjait (Asztana, Bezeklik). A mai Irán területén Perzsia legrégebbi falfestményeit (Szisztán), a Hamund–Hilmend vidékén parthus őrállomások láncolatát lelte meg. Uo. Perzsia és a Római Birodalom történeti kapcsolatait kutatta. Szíria, Jordánia és Irak területén a római limest tárta fel. Itt használta (a régészet tudományában először) munkája segítségéül a légi fényképezést. Korát megelőzve foglalkozott Belső-Ázsia geopolitikájával (Innermost Asia. Geography as a Factor in History. 1925). Ásatásai során több ezer (fára, nyírfakéregre, bőrre, csontra, pálmalevélre, selyemre vagy), főként papírra írt szöveget talált, köztük a ma ismert legrégebbi nyomtatott kínai papírtekercset. Ezek a ma is élő vagy már kihalt ősi nyelveket (pl. szogd, bráhmi, szanszkrit, mongol, tibeti, kharósti, kínai, kotáni, török, tangut, ujgur) őrző dokumentumok az orientalisztika számára fontosak. Stein Aurél felfedezései ezenkívül hozzájárultak a Baktriában kialakult Gandhara-művészet elterjedésének, hatásának művészettörténeti tanulmányozásához is. A Takla-Makán sivatagban (többszörösen arrébb vándorolt) száraz folyómedrek nyomaira, ill. azok mentén egykori gyümölcsösök (gyümölcsfák, szőlőlugasok) és faligetek maradványaira bukkant. Ezek, valamint egyéb régészeti és történeti bizonyítékok alapján Belső-Ázsia lassú, kétezer év alatti kiszáradását feltételezte. Természeti eredetű magyarázatot adott a kelet-turkesztáni oázisok elnéptelenedésének okára. Vizsgálta a Lop-nór medencéje hidrográfiai és település-földrajzi viszonyait is. Homokmintáit Lóczy Lajos dolgozta fel.

    Emlékezet

    Kutatóútjai eredményeit angol nyelvű tudományos kiadványokban és tanulmányokban, ill. rövidített formában, népszerű ismeretterjesztő stílusban átírva jelentette meg. Rendkívül gazdag régészeti leletanyaga (írásos fatáblák, freskók, szobrok, szőnyegek, pénzérmék stb.) elsősorban a British Museum, majd a British Library (Stein-kollekciója 40 000 db kelet-turkesztáni relikviát tartalmaz) és az indiai múzeumok gyűjteményét gazdagítja. Könyvtárát és kéziratai, fotói egy részét végrendeletében az MTA Könyvtárára hagyta (kb. 2300 könyvet és különnyomatot, 180 kötetnyi folyóiratot, 6–7000 saját fotót [egy részük 31 fényképalbumba rendezve], 1400 levelet, egyes műveinek kéziratait, térképeit). Ma ezt az MTA Keleti Gyűjteménye, Stein eredeti felvételeinek negatívjait a Mikrofilmtár őrzi. Mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében látható (Domonkos Béla alkotása, 1990).

    Elismertség

    A Brit (1921), az Orosz Tudományos Akadémia tagja (1925).

    Elismerés

    A Royal Geographical Society arany Founder’s Medalja (1909), Drexel-aranyérem, Hardy-érem, Julien-díj, Lóczy-emlékérem, Petrie-érem, a Society of Antiquaries aranyérme (1910–1930).

    Főbb művei

    F. m.: Az óperzsa vallásos irodalomról. (Budapesti Szemle, 1885)
    A fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése. Akadémiai székfoglaló is. (Budapesti Szemle, 1897)
    Memoir on Maps Illustrating the Ancient Geography of Kasmir. (Journal of the Asiatic Society of Bengal, 1899; új kiad. New Delhi, 1977)
    Sand-buried Ruins of Khotan. Personal Narrative of a Journey of Archaeological and Topographical Exploration in Chinese Turkestan. (London, 1903; magyarul: Homokba temetett városok. Bp., 1908)
    Ancient Khotan. Detailed Report of a Journey of Archaeological and Geographical Explorations in Chinese Turkestan. I–II. (Oxford, 1907; új kiad. New Delhi, 1981)
    Ruins of Desert Cathay. Personal Narrative of Explorations in Central Asian and Westernmost China. 1–2. (London, 1912; magyarul: Romvárosok Ázsia sivatagjaiban. Ford. és átd. Halász Gyula. Bp., 1913)
    A Third Journey of Exploration in Central Asia. 1913– 1916. (Geographical Journal, 1918; magyarul: Indiából Kínába. Harmadik utam Belső-Ázsiába. 1913– 1916. Bp., 1923)
    Serindia. Detailed Report of Explorations in Central Asia and Westernmost China. 1–5. (Oxford, 1921)
    Innermost Asia. Detailed Report of Explorations in Central Asia, Kan-su and Eastern Iran. I–IV. (Oxford, 1928)
    Nagy Sándor nyomdokain Indiában. (Bp., 1931)
    On Ancient Central-Asian Tracks. Brief Narrative of Three Expeditions in Innermost Asia and North-Western China. (London, 1933; új kiad. New York, 1977; magyarul: ősi ösvényeken Ázsiában. Három kutató utam Ázsia szívében és Kína északnyugati tájain. Bp., 1934)
    Old Routes of Western Iran. Narrative of an Archaeological Journey Carried out and Recorded. (London, 1940; új kiad. New York, 1969; Bp., 1994)
    Ázsia halott szívében. Válogatott írások. Szerk. Szörényi László. (Bp., 1985; új kiad. 2004)
    Homokba temetett városok. Régészeti és földrajzi utazás Indiából Kelet- Turkesztánba, 1900–1901-ben. Ford. és átd. Halász Gyula. Szerk., a szöveget gondozta Felföldi Szabolcs. (Bp., 2007)
    Romvárosok Ázsia sivatagjaiban. Ford. és átd. Halász Gyula. Szerk., a szöveget gondozta Felföldi Szabolcs. (Bp., 2008).

    Irodalom

    Irod.: Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága. H. I. és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról. 1866–1891. (Az MTA Könyvtárának kiadványai. 61. Bp., 1970)
    Halász Zoltán: Romvárosok a sivatagban. S. A. belső-ázsiai utazásai. (Bp., 1966, 2. kiad. 1986)
    Rásonyi László: S. A. és hagyatéka. (Bp., 1966)
    Mirsky, J.: Sir Aurel Stein. Archaeological Explorer. (Chicago–London, 1977)
    Harmatta János: Emlékezés S. A.-ra. (Antik Tanulmányok, 1982. 2.)
    Walker, A.: Aurel Stein. Pioneer of the Silk Road. (London, 1995; 2. kiad. 1998)
    Catalogue of the Collections of Sir Aurel Stein in the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Szerk. Apor Éva, Wang, H. (Bp., 2002)
    Wojtilla Gyula: S. A. kasmíri szanszkrit kutatásai. (Magyar Tudomány, 2003)
    Harmatta János: S. A. expedíciói Közép-Ázsiában. (Antik Tanulmányok, 2004)
    Huszághné Kelecsényi Ágnes: Stein Aurél és a magyar tudomány. PhD-értek. (Bp., 2004)
    Pétervári László Béla: S. A. és Kurdisztán. (A földgömb, 2008).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (25), agrokémikus (11), állatorvos (74), állattenyésztő (17), antropológus (13), atléta (20), bakteriológus (16), bányamérnök (39), belgyógyász (84), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (41), biológus (198), bíró (17), bőrgyógyász (18), botanikus (62), ciszterci szerzetes (17), csillagász (17), diplomata (41), edző (89), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (11), endokrinológus (10), énekes (14), entomológus (27), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (34), erdőmérnök (48), esztéta (34), etnográfus (79), evangélikus lelkész (13), farmakológus (21), feltaláló (30), festő (124), festőművész (121), filmrendező (16), filológus (59), filozófus (79), fizikus (116), fiziológus (15), fogorvos (21), földbirtokos (12), földmérő mérnök (20), folklorista (36), forgatókönyvíró (10), fül-orr-gégész (26), gazdasági mérnök (109), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (39), genetikus (13), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (166), grafikus (73), gyermekgyógyász (38), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (43), hadtörténész (15), helytörténész (15), hematológus (10), hidrológus (13), honvéd ezredes (11), honvéd tábornok (72), honvédtiszt (25), ifjúsági író (12), immunológus (13), informatikus (12), iparművész (20), író (1007), irodalomtörténész (285), jezsuita szerzetes (11), jogász (333), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (185), kertész (34), kertészmérnök (22), klasszika-filológus (43), kohómérnök (24), költő (189), könyvtáros (72), közgazdász (190), kritikus (61), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (37), levéltáros (91), matematikus (99), mérnök (718), meteorológus (14), mezőgazda (130), mezőgazdasági mérnök (108), mikológus (12), mikrobiológus (26), miniszterelnök (24), műfordító (228),


    © Névpont, 2024. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu