Szalai Sándor
szociológus, filozófus
Született: 1912. október 22. Budapest
Meghalt: 1983. május 18. Budapest
Temetés: 1983. május 27. Budapest
Temetési hely: Mező Imre út
Család
Sz: Szalai Emil ügyvéd, a Jogállam c. folyóirat szerkesztője, a magyar szerzői jogi törvény egyik kodifikátora, Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, ill. G. B. Shaw és más írók jogi képviselője, Glasner Piroska. Apja az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét. F: 1. Lukács Katalin, az Akadémiai Kiadó Szótárszerkesztőségének munkatársa. Leánya: Vági Gáborné Szalai Júlia (1948–) szociológus és Garasi Péterné Szalai Annamária (1950–). 2. 1958-tól Schrank Magdolna (1910. szept. 30.), a Kútvölgyi út Kórház gyógytornásza.
Iskola
A lipcsei (1930–1931), a frankfurti (1931–1933), a zürichi egyetemen tanult (1933–1934), Zürichben bölcsészdoktori okl. szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; tagsága politikai okokból szünetelt: 1950. nov. 16.–1956. jún. 15.; r.: 1970. febr. 4.).
Életút
A frankfurti Institut für Sozialforschung (1932–1933), a zürichi idegklinika kutatógyakornoka (1934–1935), marxista szemináriumok vezetése miatt kitiltották Svájcból (1935 ősze). A bp.-i Pester Lloyd munkatársa (1935–1939), a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetője (1939–1944), a II. vh. végén Borban munkaszolgálatos Radnóti Miklóssal, aki rábízta verseit. (1944). A II. vh. után az MSZDP Központi Titkárságán a Külügyi (1945–1946), a Sajtó (1946–1947), majd az Értelmiségi Osztály vezetője (1947–1948), egyúttal a Magyar Külügyi Intézet elnöke (1945–1947). Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője (1946). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a társadalomelmélet ny. r. tanára és az általa alapított Szociológiai Intézet vezetője (1946–1950) egy. tanára (1956–1957). A bp.-i Egyetemi Könyvtár (1957–1966), egyúttal az MKKE Könyvtára tud. főmunkatársa is (1965–1966), az ENSZ központi társadalomtudományi kutató- és kiképző intézete (= United Nations Institute on Training and Research, UNITAR) kutatási igazgatóhelyettese (1966–1972), tud. tanácsadója (1972-től). Az MTA Tudományszervezési Csoportja (TSZCS) tud. tanácsadója (1972–1980), az ELTE BTK Szociológiai Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1980–1983). A Veszprémi Vegyipari Egyetemen a tudományszervezés előadója (1963–1965). A Massachusetts Institute of Technology (MIT; Cambridge, USA) vendégprofesszora (1964–1965).
Tudományos pályafutásának kezdetén a pszichoanalízis és a pszichológia társadalomtudományi összefüggéseivel foglalkozott, Svájcból történt kiutasítása után Budapesten kiadói szerkesztőként és műfordítóként tevékenykedett. Műfordítóként elsősorban kortárs német lektűrirodalmat és népszerű orvosi könyveket tolmácsolt. A II. vh. után ismét a társadalomtudomány marxista összefüggéseit vizsgálta, az általa alapított Szociológiai Intézetben a modern társadalomelméleti kutatások egyik magyarországi elindítója. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1950. jún. 15.), koholt vádakkal a Szakasits-per ötödrendű vádlottjaként életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték (az elsőrendű vádlott Szakasits Árpád, a másodrendű vádlott Marosán György, a harmadrendű vádlott Vajda Imre, a negyedrendű vádlott Horváth Zoltán volt; 1950. jún. 15-én; csak az utolsó elítéltek között szabadult: 1956. jún. 15-én). A forradalom és szabadságharc idején a budapesti egyetemi forradalmi bizottság és az MTA Ideiglenes Nemzeti Bizottsága tagja (1956. okt.–nov.). A forradalom bukása után fegyelmi eljárással egyetemi állásából eltávolították, Tanszékét megszüntették (munkásmozgalmi múltjára való tekintettel eljárást azonban nem indítottak ellene, 1957. jún. Teljes rehabilitálása, akadémiai tagságának visszaállítása csak 1970-ben történt meg!).
Életének utolsó két évtizedében tudományszociológiával, a jövőkutatás kérdéseivel, a matematikai módszerek és a logikai modellek társadalomtudományi alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott, vezetésével indultak meg az első magyarországi empirikus szociológiai kutatások. A budapesti Láng Gépgyárban végzett vizsgálataival elsők között nyújtott valós képet a kádári korszak magyar munkásosztályának helyzetéről, valamint 1956 után Magyarországon szintén az elsők között kezdeményezte az üzem- és munkaszociológiai kutatások megindítását. A bécsi Társadalomtudományi Kutatási Koordinációs és Dokumentációs Központ keretén belül irányította a 12 országot érintő nemzetközi időmérleg-vizsgálatokat (1965-től) Az MTA TSZCS-ben nevéhez fűződik – többek között – annak az MTA elnökségi ad hoc bizottságnak a vezetése, amelyik az elsők között vizsgálta tudományos alapon a Bős–Nagymarosi vízlépcső megépítésének lehetséges ökológiai következményeit. Ugyancsak ő vezette azt az elnökségi bizottságot, amelyik húsz évre szóló tudományfejlődési prognózist dolgozott ki a távlati népgazdasági terv kidolgozásához (1980–1982). További kutatási területei: az építőipar bér és munkaerő-vizsgálata; az öregedő és idős népesség magyarországi helyzete; a nők szerepe a magyarországi és a nemzetközi tudományos életben.
Emlékezet
Budapesten (I. kerület Attila út) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti Temetőben (= Mező Imre út) nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Halála után Tóth Pál Péter készített interjúkat közvetlen munkatársaival, ill. ő kezdte meg életművének összegyűjtését is. Az utóbbi években Litván Györgyné Gál Éva kutatásai vizsgálták a kádárkori állambiztonsági szervezet esetét Szalai Sándorral. Születésének 100. évfordulóján a Magyar Szociológiai Társaság emlékülést rendez (2012. okt. 25-én).
Elismertség
A Magyar Szociológiai Társaság elnöke (1978–1983). A Nemzetközi Szociológiai Társaság tagja és Magyarország képviselője (1965-től). A World Academy of Art and Science tagja.
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1970 és 1972), a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1982). Állami Díj (1980).
Főbb művei
F. m.: Philosophische Grundprobleme der psychoanalytischen Psychologie. Egy. doktori értek. is. (Zürich, 1935)
Dei „ansteckende Fahlhandlung.” (Almanach der Psychoanalyse. Wien, 1935)
Társadalmi valóság és társadalomtudomány. Monográfia. (Bp., 1946)
Ítél a magyar nép! A magyar háborús bűnperek tanulságai. (Bp., 1946)
Bevezetés a társadalomtudományba. (Nevelők könyvtára. 4. Bp., 1948)
Formális és dialektikus logika. (Bp., 1948)
A szociológia fő irányai a XIX. században. Sz. S. előadásai. Összeáll. Karsai Elek és Perjés Géza. (Bp., 1949)
Társadalomtudomány és imperializmus. (Az MDP Kulturpolitikai Akadémia tudományos előadásai. Bp., 1949; franciául: Paris, 1949; németül: Berlin, 1955)
Giordano Bruno mártírhalálának 350. évfordulójára. Megrendül az égboltozat. (Természet és Technika, 1950)
Social Tensions and Social Changes. A Marxist Analysis. (Tensions That Cause Wars. Szerk. Cantril, Hadley. Urbana [Illinois], 1950)
Soziologie und Imperialismus. (Gegen die Philosophie des Verfalls. Beiträge zur Kritik der gegenwärtigen bürgerlichen Philosophie. Berlin, 1956)
Nyelvészeti morzsák a logika asztaláról. – Kutatástervezés és kutatásszervezés a fejlett nyugati tőkésországokban. (Magyar Tudomány, 1960)
A többműszakos munkamenet kihatásai a dolgozók életkörülményeire és munkájukhoz való viszonyukra. (Bp., 1960)
Módszertani megfontolások a marxista szociológiai szakkutatás egyes időszerű kérdéseihez. (Magyar Filozófiai Szemle, 1962)
A TFT 1961. évi országos kutatási adatfelvétele és a hazai kutatási statisztika alapjai. – Tudományos kutatásunk fejlődési irányai a kutatási statisztika tükrében. (Magyar Tudomány, 1963)
Gépi kivonatkészítés. Elméleti és kísérleti adalékok a magyar nyelvű tudományos közlemények gépi kivonatolásának kérdéséhez. (Időszerű műszaki dokumentációs kérdések. 5. Bp., 1963)
Az ipari kutatás tervezése és szervezése. Válogatott fejezetek a kutatástervezés és kutatásszervezés elméletéből és módszertanából, különös tekintettel az ipari kutatásra és a hazai kutatóintézményi hálózat viszonyaira. (Veszprém, 1964)
Modern igazgatási technikák és alkalmazásuk. (Magyar Tudomány, 1965)
A korszerű gazdasági ügyviteltechnika szakember-szükséglete. (MTA IX. Osztályának Közleményei, 1966)
Adatkereslet és adatkínálat a statisztikában. (Demográfia, 1966)
Statistic, Sociology and Economics of Research in Hungary. (Social Sciences Information, 1966)
National Research Planning and Research Statistics. (Proceedings of the CIBA Foundation and Science of Science Foundation Symposium on Decision Making in National Science Policy, 1968)
Társadalmi szükséglet és szakirodalmi tájékoztatás. Rózsa Györggyel. (Magyar Tudomány, 1968)
Trends in Contemporary Time Budget Research. (The Social Sciences Problems and Orientations. The Hague–Paris, 1968)
Les institutions des Nations Unies et les sciences sociales. (Revue Internationale des Sciences Sociales, 1970)
The United Nations System and the Social Sciences. (Journal of the American Law és International Social Sciences Journal, 1970)
Communications, Computers and Automation for Development. Pool, Ithiel de Solával, Stone, Philip J.-vel. (UNITAR Research Reports. New York, 1971)
The Future of International Organizations. (Social Sciences Information, 1971)
Modell és megismerés. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1971. jún. 3.)
Concepts and Practices of Time-Budget Research. – The Organizational History of the Multinational Comparative Time-Budget Research Project. (The Use of Time. Daily Activities, of Urban and Suburban Populations in Twelve Countries. Szerk. is. The Hague–Paris, 1972)
Future Implications of Recent Advances in Communications Technology. (UNITAR Research Reports. New York, 1972)
The Organization and Execution of Cross-National Survey Research Projects. (UNITAR Research Reports. New York, 1972)
The United Nations and the News Media. A Survey of Public Information on the United Nations in the World Press, Radio and Television. Croke, Margaret-tel. (UNITAR Research Reports. New York, 1972)
Bérgazdálkodás és személyi érdekeltség. (Építő- és építőanyag-ipari vállalati kiskönyvtár. 10. Bp., 1973)
A tudományos bizottságok és szervezeti kérdései. – Új technikák komplex társadalmi hatásainak prognosztikai elemzése. (Magyar Tudomány, 1973)
The Quality of Family Life – Traditional and Modern. (Bp., 1973)
A távközlési technika társadalmi távlata. (Valóság, 1974)
A nők helyzete a mai nemzetközi időmérleg-kutatás tükrében. (Szociológia [folyóirat], 1975; angolul: Futures, 1975)
A társadalomtudományok és korunk fő feladatai. (Gazdaság és Jogtudomány, 1975 és Valóság, 1975)
Prognostic Analysis of Complex Social Effects of New Technologies. (Problems of the Science of Science, 1975/76)
Difficulties of International Research in the Social Sciences. – Forecasting in International Organizations – Needs and Possibilities. – Social Side-Effects of the Introduction of New Technologies. (Papers of the 8. World Congress of Sociology, 1974. Toronto, 1976)
Free-Time and Self-Fulfillment. Continental Report. (Papers of the Congress for a Charter of Leisure World Congress. Apr. 5–7. Brussels. Brussels, 1976)
Women in the Light of Time Budget Research. (The New Hungarian Quaterly, 1976)
Magyarország a nemzetközi kongresszusok és konferenciák világstatisztikájában. (Magyar Tudomány, 1976)
A szabadidő problémái a különböző társadalmi berendezkedésű országokban. (A szabadidő szociológiája. Tanulmányok. Bp., 1976)
K+F, avagy a tudományos kutatás haszna. (Magyar Tudomány, 1977)
Women on the Professional Staff and at Decision-Making Levels of the United Nations System. 1971–1976. Croke, Margaret-tel. (The United Nations and Decision-Making. The Role of Women. New York, 1977)
Changes in the Valuation of Human and Life Stages. (Proceedings of the Sixth International Conference on the Unity of the Sciences. New York, 1978)
A bér- és munkaerő-gazdálkodás következményei az építőiparban. (Magyar Építőipar, 1979)
The Meaning of Comparative Research on the Quality of Life. (The Quality of Life. Comparative Studies. Beverly Hills, 1980)
Hiedelmek, tudomások és társadalmi közlésrendszerek. (Hiedelemrendszer és társadalmi tudta. I–II. köt. Szerk. Frank Tibor, Hoppál Mihály. Bp., 1980)
Az öregedő és az idős népesség helyzete Magyarországon. Szántó Lajossal. (Magyar Tudomány, 1982)
The Meaning of Comparative Research on the Quality of Life. (The New Hungarian Quaterly, 1983)
Kritikai reflexiók a társadalmi egyenlőségről. (Társadalomtudományi Közlemények, 1986)
Egy módszertani parabola. (Szociológiai Szemle, 1992)
ford.: Kruif, Paul de: Legdrágább kincsünk. Ford. (Bp., 1938; 2. kiad. 1941)
Fisher, Vardis: A próféta. I–II. köt. Regény. Ford. (Bp., 1940)
Jerger, A. Joseph: Isten áldja doktor úr! Regény. Ford. (1–3. kiad. Bp., 1940; 5. kiad. 1942; 7. kiad. 1943)
Bromfield, Louis: Kilencvenes évek. Regény. Ford. (Bp., 1940)
Huchet Bishop, Claire: Öt kis kínai. Képes mesekönyv. Ford. (Bp., 1940)
Hertzler, Arthur E.: Orvos az országúton. Egy vidéki doktor naplója. Teddy Bell rajzaival. (Bp., 1941)
Bromfield, Louis: Éjszaka Bombayben. Regény. (Bp., 1941; 6. kiad. 1943; 7. kiad. 1944)
Kahn, Fritz: Az emberi test csodái. (Bp., 1942; 2. kiad. 1943; 4. bőv. kiad. 1947)
Meljuhin, Sz. T.: A véges és a végtelen problémája. Filozófiai tanulmány. Ford. (Stúdium Könyvek. 14. Bp., 1959)
Bohm, David: Okság és véletlenség a modern fizikában. Louis de Broglie előszavával. Ford. (Stúdium Könyvek. 20. Bp., 1960)
Popov, Alekszandr Ivanovics: A matematikai logika elemei. Ford. (Stúdium Könyvek. 27. Bp., 1961)
Szacskov, Jurij Vlagyimirovics: A kvantummechanika materialista értelmezéséről. A bevezetés Sós Vilmos írta. Ford. (Stúdium Könyvek. 29. Bp., 1961)
Bernall, John D.: Tudomány és történelem. Ford. Félix Pállal, Salgó Lászlóval. (Bp., 1963)
Neumann János: A számológép és az agy. A bevezetést Neumann Klára, az utószót Tarján Rezső írta. Ford. (Bp., 1964; 2. kiad. 1972)
Bonner, Albert: Beruházások értékelése. Ford. (A versenyképes vállalat. 5. Bp., 1969)
Gailbraith, John Kenneth: Közgazdaságtan és társadalmi cél. Ford. (Kossuth „zárt kiadványok.” Bp., 1974)
szerk.: A magyar irodalom pantheonja. 48 portré és életrajz. A bevezető tanulmányt Laczkó Géza írta, a kötetet szerk. és az életrajzokat írta Sz. S. (Bp., 1941)
A forradalmi Ady. Antológia. A verseket és cikkeket vál. Erdődy Jánossal, az előszót Szakasits Árpád írta. A borítót Berény Róbert tervezte. (Bp., 1945)
Freud, Sigmund: A mindennapi élet pszichopathológiája elfelejtésről, elszólásról, elvetésről, babonáról és tévedésről. Ford. Gergely Erzsébet, Lukács Katalin. Sajtó alá rend. (Bp., 1958)
Arisztotelész: Organon. Ford. Rónafalvi Ödön, Szabó Miklós. Szerk., a magyarázó jegyzeteket írta. (Görög és latin írók. 7. Bp., 1961)
Hollitscher, Walter: A természettudományos világkép. 16 táblával. Ford. (Bp., 1961)
Ember és világ. Tudomány és emberiség. Népszerűen és pontosan mindarról, ami a világ tudományában a legfontosabb. Tudományos antológia. Szerk. Keler, V. R. A magyar kiadást szerk. (Bp., 1963)
A kibernetika klasszikusai. Válogatott tanulmányok. Vál. Sz. S. Ford Tarján Rezsőné, a bevezetést írta Tarján Rezső. (Stúdium Könyvek. 50. Bp., 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia 150 éve adatokban. Főszerk. Szántó Lajossal. (Bp., 1975)
Idő a mérlegen. 12 ország városi és városkörnyéki népességének napi tevékenységei a Nemzetközi Összehasonlító Időmérleg Kutatómunkálat tükrében. Vál., szerk. Converse, Philip E.-vel. (Bp., 1978)
Tudományfejlődési prognózis a 2000. évig. I–II. köt. Szerk. Többekkel. (Bp., 1980)
Magyar nemzeti beszámoló az öregedésről. Felelős szerk. (Az MTA KSZI kiadványa. Bp., 1982).
Irodalom
Irod.: Lukács György: Sz. S.: Társadalmi valóság és társadalomtudomány. (Társadalmi Szemle, 1946)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
F. D.: Ne csak az új eredményeket, a módszert is. Sz. S. akadémikus az állami és a tudományos apparátusról. (Magyar Nemzet, 1972)
A Veszprémi Vegyipari Egyetem jubileumi évkönyve. 1949–1974. Szerk. Schultheisz Zoltán. (Veszprém–Bp., 1974)
Kardos István beszélget Sz. S. akadémikussal. (Világosság, 1975)
Neményi Mária: Beszélgetés Sz. S. akadémikussal. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1976)
Kovács Dénes: Tudomány és társadalom. Beszélgetés Sz. S. akadémikussal. (Népszabadság, 1977. jan. 22.)
Kovács Judit: Mi navigátorok vagyunk. Beszélgetés Sz. S. akadémikussal, a Magyar Szociológiai Társaság elnökével. (Magyar Nemzet, 1978. máj. 21.)
Kovács Dénes: Milyen úton haladnak a világ szociológusai? Beszélgetés Sz. S. akadémikussal. (Népszabadság, 1978. szept. 26.)
Kronstein Gábor: Idő a mérlegen. (Pedagógiai Szemle, 1979)
Fukász György: Idő a mérlegen. (Társadalmi Szemle, 1979)
Falussy Béla: Idő a mérlegen. (Magyar Tudomány, 1979)
Harcsa István: Idő a mérlegen. (Ethnographia, 1981)
Papp Gábor: Népességrobbanás az időkorúaknál. Beszélgetés Sz. S. akadémikussal. (Népszabadság, 1982. jan. 5.)
Hernádi Miklós: „Sem aforizmákat, sem köteteket.” Sz. S. akadémikus – a kreativitásról. (Magyar Tudomány, 1982)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1983. máj. 19.)
Szentágothai János: Sz. S. (Magyar Tudomány, 1983)
Huszár Tibor: Sz. S. (Világosság, 1983)
Widmar Lucia: „Nekem Szalai az eszményképem volt.” Riporter Tóth Pál Péter. – „A Szalai-intézet oázis volt.” Mihály Gáborral beszélget Tóth Pál Péter. (Mozgó Világ, 1987)
Kardos István: „Szociológusnak lenni veszélyes mesterség…” Sz. S. (Ezredvég, 2000)
Kardos István: Találkozások a világhírrel. (Bp., 2005)
Szántó István: Trialógus. A magyar szociológia három főszereplője: Erdei Ferenc, Sz. S. és Hegedűs András a hatvanas években. (Társadalomkutatás, 2007)
Litván Györgyné: Sz. S. lehallgatása. (Interpress Magazin, 2009. aug.)
Murányi Gábor: Sz. S. és az elhárítás: a gyanú árnyéka. (Heti VG, 2010. 33.)
Gál Éva: „Lejáratás” és „bomlasztás.” A kádárkori állambiztonság esete Sz. S akadémikussal. (Történelmi Szemle, 2010)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
