Szekfű Gyula
történész, történetíró, diplomata
Született: 1883. május 23. Székesfehérvár
Meghalt: 1955. június 28. Budapest
Temetés: 1955. július 3. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Nagyszülei: Szekfű István János (1797–1855) csizmadia mester, Nagy Katalin, Nagy József és Karbula Anna leánya. Szekfű István János első feleségéről nincs adat, 45 éves özvegyemberként vette el feleségül az akkor 25 éves Nagy Katalin velegi hajadont (1842-ben). A házasságból Szekfű Ignácon – Szekfű Gyula apján –kívül még egy gyermek, Szekfű Mária (1843–) született.
Szülei: Szekfű Ignác, id. (1844. ápr. 8. Mór, Fejér vm.–1905. ápr. 20. Székesfehérvár) ügyvéd, Vaigl Mária (1850. jan. 29. Perkáta, Fejér vm.–1890. febr. 19. Székesfehérvár). Apja Móron született, Székesfehérvárott telepedett le. A Függetlenségi és ’48-as Párt tagjaként kezdett el politikával foglalkozni, majd 1894-ben a Katolikus Néppárt egyik megalapítója. Anyja Perkátáról származott, Vaigl Károly helyi uradalmi tiszt és Dám Alojzia leánya. Anyai nagyszülei családi birtoka Perkátán, Mélyvölgypusztán volt: később ezt a területet a család egyik tagjáról, Vaigl Györgyről, Györgymajornak nevezték el. Felesége váratlan halála után Szekfű Ignác újra megnősült: 1894-ben Fehér Franciskát (= Fehér Fanni, 1847. márc. 19. Bakonyszombathely, Veszprém vm.), Fehér István és Kuncz Karolina leányát, Kuncz Aladár rokonát vette el.
Testvére: Szekfű Ignác, ifj. (1886. máj. 3. Székesfehérvár–1936) római katolikus pap. További testvérei: Szekfű Jenő Károly (1884. júl. 13. Székesfehérvár), Szekfű Katalin Mária Alojzia (1887. máj. 20. Székesfehérvár) és Szekfű István Károly (1888. szept. 1. Székesfehérvár).
Iskola
A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1900), a budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. (1904), bölcsészdoktori okl. (1905), a XVI–XVII. századi magyar történet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1916).
Az MTA tagja (l.: 1925. máj. 7.; r.: 1941. máj. 16.).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kézirattári és Levéltári Osztályának könyvtári gyakornoka (1905–1906). A Magyar Országos Levéltár (MOL) tisztviselője (1906–1907), mint levéltári fogalmazó Bécsben levéltári kiküldött (1907–1908), a bécsi Kamarai Levéltár levéltárosa (1908–1913).
A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1916–1924), c. ny. rk. (1924–1925), ny. r. tanára (1925–1946); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1942–1943), az egyetem rektorhelyettese (1945). A Tanácsköztársaság idején a budapesti tudományegyetemen kinevezték a Történelem Segédtudományai Tanszék élére, de a katedrát nem fogadta el (1919).
A Magyar Köztársaság moszkvai követe, ill. nagykövete (1945–1948; 1945. okt. 15-én nevezték ki, megbízólevelét 1946. márc. 21-én adta át Molotov szovjet külügyminiszternek. Épp aznap, amikor a Népbíróság tárgyalni kezdte Hóman Bálint ügyét, ahová Szekfű maga helyett Hóman mellett tanúskodó levelét küldte el!). Országgyűlési képviselő (1953–1955).
Az Elnöki Tanács tagja (1954. jan. 21.–1955. jún. 28.).
A 20. századi magyar történettudomány egyik legjelentősebb személyisége. Korai műveit elsősorban Habsburg-barát szemlélet jellemzi. Első könyve, a magas színvonalú forráskritikán, a történeti tények és adatok alapos ismeretén alapuló A száműzött Rákóczi (1913) elsők között fordult szembe a Thaly Kálmán (1839–1909) által képviselt romantikus-nacionalista történetfelfogással. A mű szokatlanul nagy vihart kavart, ellenfelei politikai szándékokat, a függetlenségi hagyományok érvénytelenítését és a Rákóczi-hagyományok tudatos lerombolását gyanították munkájában. Csupán a Huszadik Század köre (elsősorban Laczkó Géza) állt ki Szekfű mellett, aki azonban elhatárolódott tőlük, a támadásra adott több válaszában szakmai alapon, tudományos alapossággal védte igazát (1914–1915).
Későbbi művein Leopold Ranke (1795–1886) és a németországi szellemtörténeti irányzat, főleg Friedrich Meinecke (1862–1954) hatása érezhető. A forradalmak után, a szellemtörténeti módszert alkalmazva írta meg Három nemzedék (1920) c. művét, amely alapvetően befolyásolta több nemzedék történelemszemléletét. Művében három generáció lelki képét örökítette meg pontos árnyékolással, gr. Széchenyi Istvántól gr. Tisza Istvánig, rámutatva a reformnemzedék tárgyi és eszmei eltévelyedéseire és irrealitásának következményeire. Véleménye szerint a magyar reformpolitika és nevelési rendszer csúcspontjának a Széchenyi-féle gondolatrendszer számított, amelyet a francia radikalizmus és a német liberalizmus söpört félre. Hóman Bálinttal (1885–1951) közösen írt nyolckötetes Magyar Története (1928–1934) a magyar történettudomány kimagasló teljesítménye. Már 1935-ben rámutatott a Magyarországot fenyegető németországi fasizmus veszélyeire, konzervatív katolikus oldalról bírálva a hitlerizmust. Tanulmánykötetet szerkesztett Mi a magyar? (1939) címmel, amelybe – többek között – Babits Mihály, Kodály Zoltán, Eckhardt Sándor fejtették ki nézeteiket a magyarságról.
A II. világháború kitörése után széleskörű összefogást kezdeményezett a nácizmus ellen, a Népszava híres karácsonyi számának egyik szerzője. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában (1942-től), majd a Magyar Nemzetben folytatólagosan közölte figyelmeztetésül a reformkor haladó polgári demokratikus eszményeit felidéző Valahol utat vesztettünk c. tanulmányát (1943–1944). Élete utolsó éveiben írta meg a Forradalom után (1947) és Az öreg Kossuth (1952) c. műveit. A 20. század egyik legnagyobb hatású, legismertebb történésze volt, akinek legtöbb műve közéleti vihart kavart. Szinte valamennyi művét újra kiadták, megállapításait, történetszemléletét ma is vitatják, és újra értelmezik.
Emlékezet
Székesfehérvárott született, a család az 1880-as években költözött a Megye tér 3. sz. alatti épületbe (lakóhelyét emléktáblával jelölték meg). Budapesten (Törökvész, II. kerület Endrődi Sándor utca 32.) élt és alkotott, Budapesten hunyt el; a Farkasréti Temetőben nyugszik. Temetésén, az Elnöki Tanács nevében Mihályfi Ernő, az MTA nevében Révész Imre akadémikus, az Országos Béketanács (OBT) nevében Moravcsik Gyula akadémikus, az ELTE nevében I. Tóth Zoltán akadémikus, az ELTE Történettudományi Kara dékánja, volt tanítványai nevében Ember Győző akadémikus búcsúztatta. A síremlék Pátzay Pál szobrászművész alkotása, a sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Születésének 100. (1983-ban) és 125. évfordulóján (2008-ban) emlékülést rendeztek tiszteletére (mindkettőt Székesfehérvárott), ill. a budapesti Eötvös Kollégiumban is konferenciát tartottak (Szekfű Gyula és nemzedéke a magyar történetírásban címmel, 2005. okt. 23-án). Róla nevezték el – többek között – a Fejér megyei Szekfű Gyula Középiskolai Tanulmányi Versenyt és a Szekfű Gyula-alapítványt. Budapesten (Újpesten) nevét vette fel a Szekfű Gyula utca (1991-ben, korábban, 1949-től Lipták utca). Emléktábláját a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Információs Központban avatták fel (2011. márc. 23-án). Ez alkalomból megjelent a Forradalom után c. műve orosz nyelven, ill. kerekasztal-beszélgetést is rendeztek tiszteletére.
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (1930-tól). A Kisfaludy Társaság r. tagja (1938-tól).
Elismerés
Corvin-koszorú (1930), az MTA Nagyjutalma (1942), Demény Pál-emlékérem (posztumusz, 2003), Magyar Örökség Díj (Hóman Bálinttal, a Magyar történet c. művéért, 2008).
Szerkesztés
A Magyar Szemle c. folyóirat (1927–1938) és a Magyar Életrajzok c. könyvsorozat szerkesztője (1941–1943).
Főbb művei
F. m.: Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1904)
Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban. (Magyar Könyvszemle, 1906)
Szamosközy műve az 1594. év eseményeiről. (Századok, 1908)
Anatole France (Budapesti Szemle, 1910)
Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához. (Történelmi Tár, 1911)
Gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellár útinaplója. (Erdélyi Múzeum, 1911)
Az osztrák központi kormányszervek történetének irodalma. (Történeti Szemle, 1912)
Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatás-történet köréből. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 23. köt. 3. Bp., 1912)
A száműzött Rákóczi. 1715–1735. (Bp., 1913)
Török–magyar oklevéltár. 1533–1789. A konstantinápolyi levéltárakban gyűjtötte és magyarra fordította néhai Karácson Imre. A magyar kir. miniszterelnökség megbízásából szerk. Krcsmárik Jánossal és Thallóczy Lajos. (A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya kiadványa. Bp., 1914)
Két historiographus Castaldo erdélyi seregében. (Századok, 1914)
Felelet „A száműzött Rákóczi” dolgában. (Bp., 1914)
Újabb válasz bírálóimnak. (Történeti Szemle, 1914 és külön: Bp., 1914)
Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? (Bp., 1915)
A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1553–1589. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából sajtó alá rend. Eckhart Ferenccel és Takáts Sándorral. (Bp., 1915)
Török történetírók. III. köt. 1566–1659. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának megbízásából ford. és jegyzetekkel kísérte Karácson Imre. Sajtó alá rend. és a bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. (Bp., 1916)
A hódoltságkorabeli török történetírók. Kútfőkritikai tanulmány. 1–2. (Történeti Szemle, 1916)
A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. (Bp., 1917; 2. kiad. 1923; németül: Der Staat Ungarn, eine Geschichtsstudie. Stuttgart–Berlin, 1918)
Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. (Bp., 1920; 2. kiad. 1922)
Széchenyi igéi. Összeáll., az előszót írta. (Bp., 1921)
A magyar bortermelő lelki alkata. Történelmi tanulmány. (Bp., 1922)
A házi, udvari és állami levéltár Bécsben. (Levéltári Közlemények, 1924)
Történetpolitikai tanulmányok. (A Napkelet Könyvtára. 3. Bp., 1924)
Világtörténet és magyar történet. (Klebelsberg-emlékkönyv. Bp., 1925)
Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790–1848. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Bp., 1926)
Magyar történet. I–VIII. köt. Hóman Bálinttal. (Bp., 1928–1933; 2. bőv. kiad. I–V. köt. 1935–1937; új kiad. 1941–1943)
Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. (A Magyar Szemle Könyvei. 1. Bp., 1929)
Kritika és terror. (Magyar Kultúra, 1929)
A politikai történetírás. (A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp., 1931)
Az erdélyi tolerancia körül. (Katholikus Szemle, 1934)
Három nemzedék, és ami utána következik. (3. bőv. kiad. 1934; 5. kiad. 1938; 6. kiad. 1940)
A mai Széchenyi. Eredeti szövegek Széchenyi István munkáiból. Vál., a bevezető tanulmányt írta. (KESZ Könyvek. Bp., 1935; 2. kiad. 1948)
A vallási türelem és a hazai puritanizmus. (Theologia, 1935)
Egyetemes történet négy kötetben. A Magyar Szemle Társaság megbízásából szerk. Hóman Bálinttal és Kerényi Károllyal. (Bp., 1935–1937; 2. kiad. 1942; hasonmás kiad. 1988)
Válaszom a Magyar Történet dolgában. (Budapesti Szemle, 1936)
Szent István a magyar történet századaiban. (Szent István Emlékkönyv. Szerk. Serédi Jusztinián. III. köt. Bp., 1938)
A magyar jellem történetünkben. (Mi a magyar? Szerk. is. Bp., 1939)
Bercsényi és Károlyi a szatmári békekötés előtt. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1940. ápr. 22.)
Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. (A Magyar Szemle Könyvei. 17. Bp., 1942; franciául: État et nation. Paris, 1945)
A magyarság és a szlávok. Tanulmányok. Szerk. (Bp., 1942)
Az erdélyi szász történetírás. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1943. márc. 8.)
Lenin. (Bp., 1946)
Forradalom után. (Bp., 1947; oroszul: Moszkva, 2011)
Az öreg Kossuth. (Kossuth-emlékkönyv. Szerk. I. Tóth Zoltán. II. köt. Bp., 1952)
Az értelmiség átállása a felszabadulás után. (Csillag, 1955)
Forradalom után. Hasonmás kiad. Sz. Gy. műveinek bibliográfiájával. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Glatz Ferenc. (Történetírók Tára. Bp., 1983)
Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. A bevezető tanulmányt és a Bethlen-irodalom c. kiegészítő fejezetet Pamlényi Ervin írta. (2. kiad. Bp., 1983)
„Valahol utat vesztettünk.” Az előszót és a jegyzeteket Szigethy Gábor írta. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1987; 2. jav. kiad. 2000)
A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Hasonmás kiad. Az utószót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1988)
Három nemzedék, és ami utána következik. Hasonmás kiad. Az előszót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1989)
Magyar történet. Hóman Bálinttal. A 2. bőv. kiad. hasonmás kiadása. Közös tokban. A mellékletben, az előszót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1990; CD-Rom 2003)
A magyar jellem történetünkben. (Mi a magyar? Szerk. is. Hasonmás kiad. Bp., 1992)
A száműzött Rákóczi. 1715–1735. Hasonmás kiad. (Bp., 1993)
Népiség, nemzet és állam. (Magyar Szemle, 1997)
A magyarság és a szlávok. Tanulmányok. Szerk. Az utószót Niederhauser Emil írta. (Kisebbségkutatás Könyvek. 2. kiad. Bp., 2000)
Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. Az utószót Fónagy Zoltán írta. (Kisebbségkutatás Könyvek. 2. kiad. Bp., 2001)
Nép, nemzet, állam. Vál. tanulmányok. Szerk. Erős Vilmos. Sz. Gy. műveinek bibliográfiájával. (Millenniumi magyar történelem. Historikusok. Bp., 2002)
Rövid magyar történet. 1606–1939. Szerk., sajtó alá rend. Pótó János és Soós István. Az előszót Varsányi Erika, az utószót Soós István írta. (Millenniumi magyar történelem. Historikusok. Bp., 2002)
A magyar bortermelő lelki alkata. Történelmi tanulmány. Szerk., az utószót írta Kupa László. (Mundus. Bp., 2002)
Az új nagybirtok kifejlődése és nemzeti szerepe. (Rubicon, 2003)
Három nemzedék, és ami utána következik. Szerk., az előszót írta Czigány Lóránt. Hasonmás kiad. (Bp., 2007)
A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Szerk., az előszót írta Richly Gábor. Hasonmás kiad. (Bp., 2008)
A szabadság fogalma. (Magyar Szemle, 2008)
Török–magyar oklevéltár. 1533–1789. A konstantinápolyi levéltárakban gyűjtötte és magyarra fordította néhai Karácson Imre. A magyar kir. miniszterelnökség megbízásából szerk. Krcsmárik Jánossal és Thallóczy Lajos. Hasonmás kiad. (A Históriaantik Könyvkiadó reprintsorozata. 88. Bp., 2010)
A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1553–1589. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából sajtó alá rend. Eckhart Ferenccel és Takáts Sándorral. Hasonmás kiad. (A Históriaantik Könyvkiadó reprintsorozata. 114. Bp., 2011)
Mi a magyar? Szerk. Sz. Gy. (Nemzeti könyvtár – magyar ritkaságok. 75. Bp., 2017).
Irodalom
Irod.: műveiről: Hóman Bálint: Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatás-történet köréből. (Századok, 1913)
Erdélyi László: Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatás-történet köréből. (Történeti Szemle, 1913)
Török Pál: Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatás-történet köréből. (Erdélyi Múzeum, 1913)
Török Pál: Igazságot Sz. Gy.-nak! Széljegyzetek (Győr, 1914)
Ballagi Aladár: Az igaz Rákóczi. Monográfia. (Bp., 1916)
A száműzött Rákóczihoz. Munkácsi Kálmán: Sz. Gy.: A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. (Történeti Szemle, 1918)
Balanyi György: Sz. Gy.: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. (Századok, 1921)
Rugonfalvi Kiss István: Az átértékelt Bethlen. Válaszul Sz. Gy.-nak. (Debrecen, 1929)
Domanovszky Sándor: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. I. köt. (Századok, 1929)
Gárdonyi Albert: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. I. és IV. köt. (Történeti Szemle, 1929)
Domanovszky Sándor: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. IV. és V. köt. (Századok, 1930)
Török Pál: Hóman és Szekfű Magyar története. (Bp., 1931)
Székely Ottokár: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. VI. köt. (Katholikus Szemle, 1932)
Domanovszky Sándor: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. VI. köt. (Századok, 1933)
Székely Ottokár: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. VII. köt. (Katholikus Szemle, 1933)
Holub József: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. II. és III. köt. (Századok, 1935)
Balanyi György: Hóman Bálint–Sz. Gy.: Magyar történet. VII. köt. (Századok, 1937)
Szabó Dezső: Ede megevé ebédem. Milyen Szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján? (Szabó Dezső újabb művei. 31–32. Bp., 1937)
Zoványi Jenő: Szekfű és társa történetírása. (Bp., 1938)
Szabó György: A magyarság és a szlávok. Sz. Gy. és társai könyve. (Debreceni Szemle, 1943)
Mátrai László: Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. (Századok, 1943)
Veliky János: Sz. Gy.: Bethlen Gábor. – Hársfalvi Péter: Sz. Gy.: Forradalom után. (Alföld, 1984)
B. Bernát István: Sz. Gy.: Három nemzedék. (Történelmi Szemle, 1985)
Kőhegyi Mihály: Sz. Gy.: Valahol utat vesztettünk. (Jogtudományi Közlöny, 1988)
Róbert Péter: Sz. Gy.: Rövid magyar történet. (Magyar Tudomány, 2003)
Szelke László: Sz. Gy.: Nép, nemzet, állam. Vál. tanulmányok. – Baracsi Erzsébet: Sz. Gy.: Rövid magyar történet. (Szépirodalmi Figyelő, 2003)
Kiss István, R[ugonfalvi].: Az átértékelt Bethlen. Válaszul Sz. Gy.-nak. (Historia incognita. Máriabesnyő–Gödöllő, 2008).
Irod.: önálló művek: Dénes Iván Zoltán: Magyar tudós metamorfózisa. A historikus Sz. Gy. szemléletalakulásának iránya pályafordulóján. Egy. doktori értek. (Bp., ELTE, 1972)
Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója. A historikus Sz. Gy. pályafordulója. Kismonográfia és az egy. doktori értek. átd. kiadása. (Bp., 1976)
Történetíró és politika. Sz. Gy., Steier Lajos, Thim József és Miskolczy Gyula nemzetről és államról. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Glatz Ferenc. (Bp., 1980)
Hajdú Hedvig: Sz. Gy. és a Magyar Szemle. Egy. doktori értek. (Bp., ELTE, 1983)
Epstein-Raab, Irene: Gyula Szekfű. A Study in the Political Basis of Hungarian Historiography. Monográfia és PhD-értek. is. (Modern European History. New York–London, 1987)
Dénes Iván Zoltán: Az önrendelkezés érvényessége. Tanulmányok a magyar konzervatív történetírói hagyományról. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1988)
Lackó Miklós: Korszellem és tudomány. 1910–1945. Tanulmányok a huszadik századi Magyarország szellemi és tudományos életéről. (Bp., 1988)
Erős Vilmos: A Szekfű–Mályusz-vita. Egy. doktori értek. (Debrecen, KLTE, 1996)
Sz. Gy. követ és a moszkvai magyar követség jelentései. 1946–1948. Összeáll. Lázár György, szerk. Gecsényi Lajos. (A Magyar Országos Levéltár kiadványa. Bp., 1998)
Dénes Iván Zoltán: Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh Lászlóval és Sz. Gy.-val. Monográfia. (Bp., 1999)
R. Lőrincz Anita: Félreértett hagyomány. A Kemény Zsigmond-i örökség továbbélése Halász Gábor, Sz. Gy. és Szerb Antal munkásságában. Kismonográfia. (Dunakeszi, 1999)
Erős Zoltán: A Szekfű–Mályusz-vita. Az egy. doktori értek. átd. kiadása. (Csokonai új história. Debrecen, 2000)
Szőke Domonkos: A Magyar Szemle története Sz. Gy. szerkesztésében 1927–1938 között. PhD-értek. (Debrecen, 2001)
Sz. Gy. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Dénes Iván Zoltán. (Magyar panteon. 10. Bp., 2001)
Miskolczy Ambrus: Szellem és nemzet. Babits Mihály, Eckhardt Sándor, Sz. Gy. és Zolnai Béla világáról. Monográfia. (Mythologica. Bp., 2001)
Dénes Iván Zoltán: Európai mintakövetés – nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a 19–20. századi Magyarországon. Monográfia. (Bp., 2001)
Sz. Gy. és nemzedéke a magyar történetírásban. Az Eötvös József Kollégiumban 2005. okt. 23-án azonos címmel rendezett konferencia előadásai. Szerk. Paksa Rudolf. (Eötvös Műhely. Bp., 2007)
Ujváry Gábor: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk társadalomban”. Tanulmányok. (A Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének kiadványai. 1. Bp., 2010)
A negyedik nemzedék, és ami utána következik. Sz. Gy. és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváry Gábor. (A Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének kiadványai. 2. Bp., 2011)
Dénes Iván Zoltán: A történelmi Magyarország eszménye. Sz. Gy., a történetíró és az ideológus. Monográfia. (Pozsony, 2015)
Glatz Ferenc: Konzervatív reform. Klebelsberg, Domanovszky, Szekfű, Hóman, Hajnal. (Bp., 2016)
Monostori Imre: Sz. Gy. a változó időkben. Életmű, fogadtatás, utókor. 1913–2016. (Pannónia Könyvek. Pécsi Tudománytár. Pécs, 2017).
Irod.: fontosabb tanulmányok: Pethő Sándor: Sz. Gy. történetírása. (Bp., 1933)
Németh László: Sz. Gy. (Bolyai Könyvek. 1–2. köt. Bp., 1940)
Sz. Gy., a történetíró és nemzetnevelő 60. születésnapjára. (Magyar Szemle, 1943 és külön: A Magyar Szemle kiadványai. Bp., 1943)
Sz. Gy. 60 éves. (Századok, 1943)
Révai József: Sz. Gy. útja. (Szabad Nép, 1945. ápr. 19.)
A mosolygó Moszkva. Beszélgetés a Moszkvából hazaérkezett Sz. Gy.-val. (Új Magyarország, 1945. júl. 10.)
Mérei Gyula: Sz. Gy. történetszemléletének bírálatához. Kézirat. (Szeged, 1950?)
Borsody István: A hanyatló kor történetírója. Megjegyzés Sz. Gy. tanulmányához. (Látóhatár, 1953)
Halálhír. (Szabad Nép, 1955. jún. 30.)
Sz. Gy. temetése. (Szabad Nép, 1955. júl. 5.)
Révész Imre: Sz. Gy. Nekrológ. (Akadémiai Értesítő, 1955)
Sz. Gy. Nekrológ. (Levéltári Közlemények, 1955)
Sz. Gy. Nekrológ. (Századok, 1955)
Ortutay Gyula: Sz. Gy. Nekrológ. (Csillag, 1955)
Mérei Gyula: Sz. Gy. történetírásának kérdései. (Társadalmi Szemle, 1959 és Felsőoktatási Szemle, 1959)
Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre történetpolitikai vitája Sz. Gy.-val. (Valóság, 1959)
Mérei Gyula: Sz. Gy. történetszemléletének bírálatához. (Századok, 1960)
Pach Zsigmond Pál: Az ellenforradalmi történetszemlélet kialakulása Sz. Gy. Három nemzedékében. (Történelmi Szemle, 1962)
Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Bp., 1964)
Vértesy Miklós: Sz. Gy. kiadója Gábor Andor. (Magyar Könyvszemle, 1971)
Gábor Andor levelei Sz. Gy.-hoz. Sajtó alá rend. Vértesy Miklós. (A Budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai. 34. Bp., 1972)
Szőke Domonkos: Sz. Gy. politikai gondolkodásának kérdéséhez a „Történetpolitikai tanulmányok” alapján. (Magyar történeti tanulmányok, 1974)
Glatz Ferenc: Szaktudományos kérdésfeltevések és történetpolitikai koncepció. A fiatal Sz. Gy. bécsi éveinek történetéből. (Történelmi Szemle, 1974 és külön: Bp., 1975)
Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. magántanári képesítésének ügye. 1914–1916. (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből. 2. Bp., 1976)
Glatz Ferenc: Történetíró, jelenkor, interpretáció. Történetpolitikai koncepció és történetfilozófiai irányzat Sz. Gy.: Der Staat Ungarn c. művében. (Századok, 1976 és külön: Bp., 1976)
Glatz Ferenc: Történeti kultusz és történetírás. Reflexiók Szekfű Száműzött Rákóczijához. (Történelmi Szemle, 1976 és külön: Bp., 1976)
Szőke Domonkos: Középosztály-bírálat és középosztály-ideál a ’30-as évek első felében Sz. Gy. és Németh László munkásságában. (Magyar történeti tanulmányok, 1976)
Glatz Ferenc: Sz. Gy. a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában. (Fejér megyei történeti évkönyv, 1976)
Ember Győző: Sz. Gy. 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról. (Levéltári Közlemények, 1979)
Gáll Ernő: Németh László, Sz. Gy. és Bibó István. – Mátrai László: Műhelyeim története. A Magyar Szemle és Sz. Gy. (Korunk, 1979)
Somkúti Éva: Sz. Gy. genealógiája. (Levéltári Szemle, 1982)
Nemeskürty István: Et nos mutamur in illis. Sz. Gy. írói arcképéhez. (Kortárs, 1983)
Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. és a magyar konzervatív hagyomány. (Magyar Tudomány, 1983)
Mérei Gyula: Sz. Gy., a nemzetben gondolkodó történész. (Tiszatáj, 1984)
Ki volt hát Sz. Gy.? Major Ottó interjúja Keresztury Dezsővel. (Valóság, 1984)
Nagy J. Endre: Az azonosság alakváltozásai. Szekfű útja a népi demokráciáig. (Új Forrás, 1984)
Gergely András: Németh László vitája Sz. Gy.-val. (JAK Füzetek. 17. A mindentudás igézete. Tanulmányok Németh Lászlóról. Szerk. Szegedy-Maszák Mihály. Bp., 1985)
Lackó Miklós: Gyula Szekfű and the Encyclopaedia Britannica. (The New Hungarian Quaterly, 1985)
Varga István: Egykorú hírlapi tudósítások Sz. Gy. 1945. áprilisi előadásáról. (Történelmi Szemle, 1985)
Czettler Antal: Sz. Gy. és a magyar értelmiség. (Erővonalak a két világháború között magyar szellemi életben. Tanulmányok. Szerk. Saáry Éva. Zürich. 1987)
Glatz Ferenc: Sz. Gy. Nemzeti történetíró a forradalmak után. (Nemzeti kultúra – kulturált nemzet. Bp., 1988)
Szőke Domonkos: Sz. Gy. és a Magyar Szemle irányváltása a ’30-as évek elején. (Magyar történeti tanulmányok, 1988)
Sz. Gy. levelei Balogh Józsefhez. Közreadja Nagy Péter Tibor. (Történelmi Szemle, 1992)
Szőke Domonkos: Kossuth Lajos Sz. Gy. történetírásában. (Debreceni Szemle, 1994)
Lázár György: Sz. Gy. és a moszkvai magyar követség jelentései. (Regio, 1995)
Erős Vilmos: Adalékok Sz. Gy. és Mályusz Elemér vitáihoz. (Történeti tanulmányok. Debrecen, 1995)
Erős Vilmos: Historia regum – historia populorum. A Szekfű–Mályusz-vita kialakulása. (Századok, 1995)
Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a középkori magyar nemzetiségi politikáról. (Történeti tanulmányok, 1996)
Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről. (Századok, 1997)
Hermann Róbert: Sz. Gy. és Gyalókay Jenő a Görgei-kérdésről. (Folia Historica, 1999)
Murányi Gábor: Egy ismeretlen Sz. Gy.-levél. (Kritika, 1999. 9.)
Hegedűs Gyula: Sz. Gy. és a magyar történelem. (Ezredvég, 2000)
„…a fojtó állapotból kedves levele mentett meg.” Schöpflin Aladár és Sz. Gy. levelezése. A Budapesti Egyetemi Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár dokumentumai. Közreadta Balogh Tamás. (Irodalomtörténet, 2002)
Dénes Iván Zoltán: Megkettőzött „európai mintakövetés” és „nemzeti öncélúság”. Sz. Gy. Rákóczi-képe és magyar liberalizmus ábrázolása. (Világosság, 2002)
Mészáros István: Egy „haladó katolikus.” Sz. Gy. (Magyar egyháztörténeti vázlatok, 2003)
Miskolczy Ambrus: történeti Erdély és az Állam és nemzet öröksége. Historiográfiai kérdőjelek. (Századok, 2002)
Dénes Iván Zoltán: Egy igazságtalanság két értelmezése. Sz. Gy. és Bibó István a párizsi békeszerződésről. (Magyar Tudomány, 2003)
Tattay Szilárd: Az érzelmi-radikális politikus Kemény Zsigmond, Asbóth János és Sz. Gy. Kossuth-képe. (A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudományos diskurzusok Kossuth-képei. 1849–2002. Szerk.: Dénes Iván Zoltán. Bp., 2004)
Szelke László: A „fekete–sárga Szekfű”. Sz. Gy. és a Rákóczi-mozgalom. (Folia Historica, 2004)
Erős Vilmos: Látomás és indulat a „szekfűológiában”. Válasz Miskolczy Ambrusnak. (Aeteas, 2004)
Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. Rákóczi-képe. (Rubicon, 2004)
Dénes Iván Zoltán: A magyar politikai skizofrénia feloldási kísérletei. Ötven éve halt meg Sz. Gy. (Magyar Tudomány, 2005)
Bertényi Iván, ifj.: Tisza István alakja Sz. Gy. és Pethő Sándor történetírásában. (Kút. Az ELTE BTK Doktori Iskola kiadványai. 4. Bp., 2005)
Szilágyi Ágnes Judit: Sz. Gy. és A száműzött Rákóczi kapcsán kialakult vita. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. 27 történészportré. Bp., 2007)
Szablyár Péter: Jósvafő nevezetes, de mára már elfeledett vendége: Sz. Gy. (Jósvafői helytörténeti füzetek, 2007)
Dénes Iván Zoltán: Közösségi identitásprogramok a megkonstruált múlt tükrében a 19–21. századi Magyarországon. (A nemzeti tudományok historikuma. Tudományos tanácskozás. Bp., 2005. nov. 24–25. Előadások. Szerk. Kulin Ferenc és Sallai Éva. A Kölcsey Intézet kiadványa. Bp., 2008)
Romsics Ignác: Történelem, történetírás, hagyomány. Tanulmányok és cikkek. 2002–2008. (Bp., 2008)
R. Várkonyi Ágnes: Az Erdélyi Fejedelemségről Angyal Dávid és Sz. Gy. levelezése kapcsán. (Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Sipos Gábor. Az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadványa. Kolozsvár, 2008)
Standeisky Éva: „Morális nyugtalanság és féltő gond.” A demokrata Sz. Gy. – Szakolczai György: Sz. Gy. és Jánosi József 1945. áprilisi levelei a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. (Múltunk, 2008)
Erős Vilmos: Erkölcs és államreazon. Sz. Gy. és Jacques Maritain. (Világosság, 2008)
Erős Vilmos: Szekfű – árnyak és viták. – Hatos Pál: Vallás, szkepticizmus és esztétikum metszéspontján. A fiatal Sz. Gy. esszéje Anatole France-ról. (Kommentár, 2008)
Jeszenszky Géza: A nemzetnevelő történetíró. 125 éve született Sz. Gy. (Magyar Szemle, 2008)
Monostori Imre: A „szekfűológia” újabb (kis)állomása. Sz. Gy. és nemzedéke a magyar történetírásban. (Kortárs, 2009)
Hatos Pál: Sz. Gy. és a „történelem terhe”. (Helikon, 2009)
Ifjabb Révész Imre levelei Sz. Gy.-hoz. 1929–1937. A leveleket közzéteszi Erős Vilmos és Gyimesi Pálma. (Lymbus. Művelődéstörténeti tár, 2009)
Glatz Ferenc: Hóman Bálint és Sz. Gy. párhuzamos életrajzai. Történetírás, forradalom, rendszerváltások. (Történelmi Szemle, 2010)
Erős Vilmos: A Szent István-i államtól Kárpát-Európáig. Sz. Gy. történetpolitikai gondolkodása az 1940-es évek első felében. (Limes, 2010)
Hatos Pál: Szekfű katolicizmusa. (Múltunk, 2010)
Dénes Iván Zoltán: Az „illúzió” realitása. Kollektív identitásprogramok. (Eszmetörténeti könyvtár 16. Bp., 2011)
Dénes Iván Zoltán: Hóman Bálint és Sz. Gy. kapcsolata. (2000 [folyóirat], 2011)
Gyimesi Pálma: Sz. Gy. és ifjabb Révész Imre kapcsolata. (Történeti tanulmányok, 2011)
Hatos Pál: Az öreg Sz. Gy. (Kommentár, 2011)
Kupa László: Traditional vs. Rational Farming. A Less Known Study by Gyula Szekfű in the Light of Weber’s Sociology. (Acta Universitatis Sapientiae. Social analysis, 2011)
Sebestyén Gyula Sz. Gy. elleni becsületsértési pere. (Néprajzi Látóhatár, 2011)
Dénes Iván Zoltán: A haladás és a nemzet politikai nyelvei, kulcsfogalmai és fogalmi hálói. („Politica philosophiai okoskodás.” Történeti nyelvek és kontextusok a középkortól a 20. századig. Szerk. Fazakas Tamás Gergely, Miru György, Velkey Ferenc. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa. Debrecen, 2013)
Csunderlik Péter: A pojácától az ikonig. (Aetas, 2013)
Hatos Pál: Kultusz, kritika és nemzedéki lázadás. Sz. Gy. és A száműzött Rákóczi. (Kortárs, 2013)
Monostori Imre: Kovács Imre, Sz. Gy. és a Magyar Szemle. (Forrás, 2013)
Bánfai József: Sz. Gy. és az állam falusi tehetségmentő akciója. 1–2. (Tehetség, 2013)
Monostori Imre: A liberalizmus arcai Sz. Gy. gondolkodásában. (Magyar Szemle, 2014)
Monostori Imre: Széchenyi István eszméi Sz. Gy. munkásságában a Trianon utáni Magyarországon. (Hitel, 2014)
Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. Bethlen Gábor-képe. (Történelmi Szemle, 2015)
Erős Vilmos: Sz. Gy. – „A második száműzött Rákóczi-vita.” Sz. Gy. Bethlen Gábor c. művének fogadtatása az 1920-as–1930-as évek fordulóján. (Valóság, 2015)
Miskolczy Ambrus: A történetíró és az ideológus időszerűtlen időszerűsége. Széljegyzetek Dénes Iván Zoltán A történelmi Magyarország eszménye c. művéhez. (Valóság, 2015)
Dénes Iván Zoltán: „Egy óvatos reformszellem mentora?” Sz. Gy. második fordulata. 1934–1944. (History Könyvek. Konzervatív gondolkodók. Egy akadémiai ülésszak előadásai. A Budapesten, 2015. nov. 12-én, A konzervatív társadalomtudósok politikai válaszútja a 30-as–40-es években címmel rendezett tudományos ülésszak szerkesztett és bővített előadásai. Szerk. Papp Gábor. Bp., 2016)
Monostori Imre: Sz. Gy. sorsfordító évei. 1945–1948. 1–2. – Sz. Gy. utolsó évei. 1949–1955. 1–2. (Magyar Szemle, 2015–2016)
Erős Vilmos: „A második száműzött Rákóczi-vita.” Sz. Gy. Bethlen Gábor c. művének korabeli fogadtatása. (Századok, 2016)
Monostori Imre: A katolicizmus Sz. Gy. világképében. (Forrás, 2016)
Monostori Imre: Sz. Gy. alakja a kortársak visszaemlékezéseiben. (Új Forrás, 2016)
Monostori Imre: Sz. Gy. és az esztergomi Katolikus Nyári Egyetem. (Vigilia, 2016)
Monostori Imre: Pillantások Sz. Gy. szellemi kapcsolataira a harmincas évek közepén. (Hitel, 2017).
Irod.: általános művek, lexikonok: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közélet almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. I–III. köt. (Bp., 1963–1965)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. (Bp., 2001)
Szőke Domokos: Szellem és politika. Elemzések és elmélkedések a két világháború közötti Magyarország történelméről. (Debrecen, 2002)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. (Bp., 2007)
Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet. (Osiris tankönyvek. Bp., 2007)
Dénes Iván Zoltán: Szabadság – közösség. Programok és értelmezések. (Eszmetörténeti könyvtár 9. Bp., 2008)
Őze Sándor: Nemzettudat és historiográfia. (A Hamvas Intézet kiadványa. Bp., 2009)
Erős Vilmos: A szellemtörténettől a népiségtörténetig. Tanulmányok a két világháború közötti magyar történetírásról. (Bp., 2010; 2. átd. és bőv. kiad. 2012)
A magyar jobboldali hagyomány. 1900–1948. Szerk. Romsics Ignác. (Bp., 2012)
Tőkéczki László: Történelmi arcképek. II. Magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból. (A XX. Század Intézet kiadványa. Bp., 2013)
Hatos Pál: Választott népek és a vereség kultúrája. Esszék a modern eszmetörténet vallásos kontextusainak köréből. (Bp., 2013)
Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben. (Bp., 2015).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
