Trefort Ágoston

Született: 1817. február 7. Homonna, Zemplén vármegye
Meghalt: 1888. augusztus 22. Budapest
Temetés: 1888. augusztus 24. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Vallon eredetű katolikus családból származott. Dédapja: Trefort János, id. ügyvéd. Nagyapja: Trefort János, ifj. (†1773/1774) egy vallon ezrednél szolgált mint katonaorvos, Magyarországon, Eperjesen telepedett le. Sz: Trefort Ignác (1770. Eperjes–1831. júl. 28. Homonna) orvostudor, sebész, 1798-tól Zemplén vm. tisztiorvosa, Beldovics Tekla (1791–1831. júl. 29. Homonna), Beldovics Ádám homonnai sótárnok leánya. Szülei az 1831. évi kolerajárvány áldozatai. Gyámja: keresztszeghi és adorjáni gr. Csáky Petronella (1788–1861. jan. 9. Vorderbrühl, Alsó-Ausztria. Temetés: 1861. jan. 11. Hinterbrühl) csillagkeresztes hölgy, Csáky János (1784–1790) főispán, koronaőr, országbíró leánya és Csáky Antal (1784–1863. márc. 7. Bécs) főispán férje. Testvére: Trefort Antal (†1820) csecsemőkorában elhunyt és Trefort István (1825. szept. 1. Homonna). Trefort István katonának állt, egy sikertelen házasság után öngyilkos lett. F: 1847-től barkóczi Rosty Ilona Alojzia (1826. dec. 9. Pest–1870. febr. 21. Pest. Temetés: 1870. febr. 23. Kerepesi út), barkóczi Rosty Albert (†1847. nov. 4. Pest) táblabíró, Békés vármegyei földbirtokos leánya. Rosty Albert másik leánya, Rosty Ágnes Katalin (1825. szept. 20. Pest–1913. máj. 9. Iharosberény), br. Eötvös József felesége. Fiútestvérük: Rosty Pál (1830. nov. 29. Pest–1874. dec. 7. Dunapentele. Temetés: 1874. dec. 8. Dunapentele) író, fényképész, útirajz- és vadászíró, az MTA tagja (l.: 1861).

 

Leánya: Trefort Ágnes (1847. dec. 29. Buda–1899. ápr. 20. Bp. Temetés: 1899. ápr. 22. Kerepesi út); Trefort Edit (1849. jan. 16.–1939. jún. 22.), gr. németújvári Batthyány Ferenc (1845–1877) felesége, Trefort Ilona (1851–1884. júl. 26. Bp. Temetés: 1884. júl. 28. Kerepesi út), Trefort Mária (1860. aug. 8. Buda–1891. aug. 10. Bp. Temetés: 1891. aug. 12. Kerepesi út), br. kéméndi Szalay Imre (1846. nov. 8. Bécs–1917. júl. 24. Gainfarn, Vöslau mellett, Ausztria. Temetés: 1917. júl. 27. Kerepesi út), a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója felesége és Trefort Anna, Pott Constantin (†1908. nov. 1. Graz): cs. és kir. altengernagy felesége. Fia: Trefort Ervin (1854–1878. okt. 13. Zwornik. Temetés: 1878. okt. 15. Zwornik), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) c. fogalmazója, az Alföld–Fiumei Vasúttársulat igazgatótanácsának tagja. 

Iskola

A homonnai elemi népiskolában (1823–1825), az eperjesi ferences gimnáziumban (1825–1829), a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban (1829–1831), az egri cisztercita líceumban tanult (1831–1832). A pesti tudományegyetemen, a bölcsészeti tanfolyamon tanult, majd jogot hallgatott (1832–1836); jogtudományi okl. szerzett (1836) és ügyvédi vizsgát tett (1837).

Az MTA tagja (l.: 1841. szept. 3.; t.: 1867. jan. 30.; ig.: 1874. máj. 28.). 

Életút

A pozsonyi országgyűlésen gyakornok (1835), az eperjesi Tiszáninneni Kerületi Tábla jurátusa (1836–1837), majd nagyobb nyugat-európai utazást tett (Svájcban, Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában, 1836. ápr.–1837. febr.), a budai Magyar Kir. Kamara fogalmazó-gyakornoka (1837–1838); felhagyott az állami szolgálattal, csak történeti és közgazdasági munkásságának élt (1838–1843). Zólyom város országgyűlési követeként (1843–1844) a kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagja, egyúttal a Pesti Hírlap munkatársa is. Itáliában, Görög- és Törökországban tett nagyobb utazást (1846–1848), hazatérése után Pest város terézvárosi kerületének országgyűlési képviselője (1848), a Helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályának tagja (1848. márc. 16-ától). A forradalom idején a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára (1848. ápr. 27.–1848. szept. 28.), egyúttal a minisztérium ügykezelésének vezetője (1848. szept. 12.–1848. szept. 28.). A forradalmi események elől – br. Eötvös József családjával együtt – Münchenben telepedett le (1848–1850). Hazatérése után családja Békés vármegyei birtokán gazdálkodott, a Bach-korszak idején visszavonultan élt (1850–1860). 

Békés vármegye első alispánja (1860. dec. 11.–1861. márc. 18.), tb. táblabírója (1861-től). A gyomai kerület országgyűlési képviselője (1861). Az 1840-es években a reformellenzék centralista szárnyához tartozott, a forradalom idején br. Eötvös József mérsékelt nézeteihez állt közel, később a Deák-párt befolyásos tagjaként támogatta a kiegyezést. – A Lónyay-, a Szlávy-, a Bittó-kormány, majd Tisza Kálmán kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere (1872. szept. 4.–1888. aug. 22.), egyúttal földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is (1876. aug. 21.–1878. dec. 5.). Az MTA elnöke (1885. máj. 28.–1888. aug. 22.). Miniszterségének idején először rendezte törvény útján a népiskolai tanítók nyugdíját (1875), a népiskolai hatóságok ügykörét (1876), kötelezővé tette a magyar nyelv oktatását a népiskolai tanintézetekben (1879), elfogadtatta a középiskolákról és azok tanárairól szóló törvényt (1883); intézkedései jelentősen hozzájárultak a magyar oktatásügy fejlődéséhez. Minisztersége alatt nyílt meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (1872), az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum (1872), a budapesti zeneakadémia (1875) és a budapesti rabbiképző intézet (1876–1877). 

Emlékezet

Homonnán (ma: Humenné, Szlovákia, Eperjesi kerület, Homonnai járás) született, ahol édesapja Zemplén vármegye tisztiorvosa volt. Szülőházát emléktáblával jelölték meg. Elemi iskoláit Homonnán végezte, Eperjesen, Sátoraljaújhelyen és Egerben tanult tovább. Nevét vette fel a békéscsabai és a sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakgimnázium és Szakközépiskola (1998-ban). A forradalom bukása után hazatért (1850. szept.), és felesége birtokain gazdálkodott (Csabacsűdön és Szentetornyán; Békés vármegye). Jelentős szerepet játszott a megyei közéletben: a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület alelnökévé is megválasztották és Békés vármegye alispánja címet is betöltötte, majd az országgyűlés gyomai kerületi felirati párti képviselője lett (1861. ápr.–júl.), utóbb ismét visszavonult birtokaira gazdálkodni. Csabacsűdön írta önéletrajzi feljegyzéseit. A kulcsra záródó (!), kötetté rendezett iratcsomag felbecsülhetetlen értékű, német nyelvű családi feljegyzéseket rejtett Trefort Ágoston ifjúkori éveiről. Az iratból – az egészen személyes jellegű közléseket kihagyva – Trefort Edit két másolatot is készíttetett. Az egyik másolatot átadta unokaöccsének, báró kéméndi Szalay Imre fiának, Szalay Gábor államtitkárnak, a posta vezérigazgatójának. Szalay Gábor a visszaemlékezést megszerkesztette, magyarázatokkal és jegyzetekkel látta el. Trefort Ágoston önéletleírása végül is Barsi János fordításában és Csorba Csaba szerkesztésében jelent meg (Sátoraljaújhelyen, 1991-ben).

 

Pesten először a bölcsészeti tanfolyamot végezte el, majd jogi tanulmányokba kezdett. Tanulmányai befejezése után Budán, a Sándor-palotában, a későbbi miniszterelnöki palotában, gr. Serényi János bányatanácsosnál bérelt lakást. Serényi János a gr. Csáky és a br. Eötvös családdal is rokonságban volt (anyja Csáky Mária; felesége Eötvös Alojzia). Serényi révén megismerkedett br. vásárosnaményi Eötvös Józseffel, akivel közösen jártak a művészetkedvelő Rosty Albert vidám összejöveteleire is. Az idős Eckstein Ferenc professzor nagyra tartotta a fiatalon elhunyt orvostudor, Trefort Ignác sebészi működését. Trefort 1847. márc. 14-én feleségül vette a professzor unokáját, Rosty Ilkát; Rosty Albert másik leánya, Rosty Ágnes br. Eötvös József felesége lett. A két fiatal pár ekkor egy fedél alatt lakott, a Schreiber-házban (Krisztinaváros, ma: I. kerület Szent Gellért utca). Egy év múlva, a forradalom után, Trefort Ágostont kinevezték a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkárává, valójában az egész Klauzál-minisztérium ügyvitelét Trefort vezette. Trefort és fiatal felesége ekkor már a svábhegyi Libasinszky-házban lakott (ma: XII. kerület Mátyás király út 14/c). A Batthyány-kormány lemondása – 1848. szept. 11. – után az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A Batthyány által alapított új kormány elismerését V. Ferdinánd megtagadta, sőt a Jellasics sikerein fellelkesült uralkodó Lamberg Ferenc Fülöpöt – törvénytelenül – Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki. A Batthyány gróf hivatalának átvételére Pestre érkezett Lamberget azonban a feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon meggyilkolta (1848. szept. 28-án). A történtek után, szept. 30-án, a Trefort és az Eötvös család elhagyta Pest-Budát, okt. 2-án már Bécsben voltak, okt. 9-én megérkeztek Passauba, okt. 12-én Münchenbe. A forradalom 1848. márc. 15-én a pesti Urak utcájában (ma: V. kerület Petőfi Sándor utca–Városház utca) a Libasinszky-ház földszintjén lévő Pilvax-kávéházban kezdődött. Különös véletlen, hogy Trefort Ágoston számára a forradalom fél év múlva, 1848. szept. 30-án egy másik Libasinszky-házban ért véget. Visszatérése után egy rövid ideig az Eötvös és a Trefort család ismét együtt lakott Eötvös József svábhegyi villájában (1851–1858; ma: XII. kerület Eötvös út 12.). Élete végén a Lipótvárosban, a Széchenyi utcában lakott, ott is hunyt el, a Fiumei úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

 

Trefort Ágoston elsőként javasolta, hogy a felsőoktatási intézmények nagyobb intézetei egy helyen legyenek. Az első egyetemi campus (= kampusz), a legrégibb ilyen magyarországi intézmény a mai Belvárosban, a Múzeum körúton jött létre: az épületcsoportot, amely akkor a Műegyetemhez, később a budapesti tudományegyetemhez tartozott, tiszteletére Trefort-kertnek nevezték el. A Trefort-kertet, Trefort Ágoston születésének 200. évfordulóján, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) történelmi emlékhellyé avatta (2017. febr. 6-án). Trefort Ágoston első mellszobrát már életében elkészítették! A bánsági fürdővárosban, Buziásfürdőn, helyi lakosok kezdeményezésére közadakozás indult Trefort Ágoston mellszobrának felállítására. Buziásfürdő fürdővárossá emelkedését ugyanis elsősorban Trefortnak köszönhette, aki minisztersége alatt nagy fejlesztéseket hajtott végre a városban, kezdeményezte a Temesvár–Buziásfürdő vasútvonal megindítását, s a városban, többször, maga is megfordult (1875-ben, 1876-.ba és 1879-ben). A szobor Huszár Adolf alkotása (bronz, mészkő, 1883). Budapesten első szobrát Stróbl Alajos szobrászművész készítette el (1889-ben). A klasszikus márványszobor a BME szoborparkjának egyik legrégebbi alkotása, jelenleg a BME Könyvtára lépcsőjével szemben tekinthető meg. Egészalakos szobra a Trefort-kertben látható (Kiss József és Czigler Győző alkotása, felavatva: 1904. jún. 5.). Életnagyságú mellszobra van még Szegeden (bronz, Tringer Viktor, Dóm tér, Panteon, keleti árkádok, 1934) és Békéscsabán (bronz, mellszobor, Takács Győző, Trefort Ágoston Szakközépiskola, 2000). 

Szerkesztés

A Politikai Hetilap szerkesztője (1863–1865). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017