Vajda Imre
közgazdász, gazdaságpolitikus
Született: 1900. július 24. Budapest
Meghalt: 1969. augusztus 30. Bécs
Temetés: 1969. szeptember 6. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Vajda Lajos (†1912) bankbizományos, Weisz Szidónia. Háromszor nősült. F: 3. Weisz Júlia gyógytornász.
Iskola
A budapesti Kereskedelmi Akadémián éretts. (1917), emigrációja idején a bécsi egyetemen és az osztrák SZDP egyéves pártfőiskoláján tanult (1926–1927), a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) gazdasági doktori okl. szerzett (1946), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1959), doktora (1963).
Az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.).
Életút
Az I. világháború végén katonai szolgálatot teljesített (1918), Budapesten magánalkalmazott (1918–1919). Az MSZDP és a Galilei Kör tagja (1917–1919), a Tanácsköztársaság idején vállalati munkástanácstag, majd századparancsnoki beosztásban a Vörös Hadseregben harcolt (1919. márc.–1919. aug.). A bukás után a növényi olajokkal és zsiradékokkal kereskedő Hollandia Rt. tisztviselője (1919–1920), majd a vállalat bécsi, ill. amszterdami központjában dolgozott (1920–1921), majd a bécsi Koch and Co. nyersanyag-behozatali vállalat munkatársa (1921–1938). Hazatérése után Magyarországon Riedl Miklós budapesti vállalatának cégvezetője (1938–1944).
A II. világháború után az SZDP értelmiségi titkárságának vezetője (1945. ápr.–1945. dec.), a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium osztályfőnöke (1945. dec.–1946. jún. 16.), adminisztratív államtitkára (1946, jún. 16.–1947. júl. 18.). Az Országos Tervhivatal (OT) alelnöke (1947. júl. 18.–1947. aug. 1.), elnöke (1947. aug. 1.–1949. máj. 1.), egyúttal az Iparügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára (1948. febr. 26.–1948. nov. 13.). Belkereskedelmi államtitkár (1949. jún. 1.–1950. aug. 2.). Az SZDP országos vezetősége tagja (1948. márc. 8.–1948. jún. 12.). Az MDP KV tagja és az MDP PB tagja (1948. jún. 14.–1950. aug. 16.).
A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem ny. r. tanára (1948–1950). Az MKKE-n a Külkereskedelem Gazdaságtana Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1956. szept. 1.–1965. aug. 31.). A Magyar Tudományos Tanács elnökségi tagja, közgazdász alelnöke (1948. dec. 21.–1949. jún. 11.). Az Országos Szabványügyi Tanács elnöke (1948–1949). A Magyar Közgazdasági Társaság elnöke (1963–1969). A Szén- és Olajipari Rt. igazgatósági tagja (1946–1948).
Nemzetgyűlési képviselő (SZDP országos lista, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.).
Országgyűlési képviselő (SZDP országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront országos lista, 1949. máj. 15.–1950. aug. 2.).
A 20. századi magyar szociáldemokrácia egyik meghatározó személyisége. A Tanácsköztársaság bukása után az Osztrák Szociáldemokrata Párt és az emigráns magyar szociáldemokraták Világosság Csoportjának (1920-tól), a bécsi felkelés leverése után előbb az illegális Rote Front nevű szervezet, majd a szintén illegális Osztrák Kommunista Párt tagja (OKP, 1934–1938) és az OKP KB tagja. Illegális tevékenység miatt letartóztatták (1936. máj. 16.), fél év büntetésre és kiutasításra ítélték (de ideiglenes tartózkodási engedéllyel – mint a cége munkatársa – még Ausztriában maradhatott; az Anschluss után tért haza Magyarországra: 1938. márc.). Magyarországon az MSZDP tagja (1938-tól), az ország német megszállása után munkatáborba hurcolták (1944. máj.), megszökött, a szovjet csapatok bevonulásáig bujkált.
A II. világháború után a legismertebb szociáldemokrata gazdaságpolitikusok közé tartozott, a nyugat-európai szocialista konferenciák állandó résztvevője volt. Az SZDP vezető gazdasági elemzőjeként több ideológiai munkát is közzétett a tervgazdaság általános kérdéseiről, a tőkés és a szocialista gazdaságok különbözőségeiről. Mint baloldali szociáldemokrata 1945-ben az SZDP legfelső pártvezetésébe is bekerült Bán Antal emigrálása után államtitkári feladatokkal is megbízták, 1947–1948-ban a kommunista párttal való fúziót szorgalmazó csoport tagja, ugyanakkor gyakran képviselte az SZDP-t nyugat-európai szocialista konferenciákon is. Pártja nevében Marosán György (1908–1992) és Révész Ferenc (1912–1985) mellett ő írta alá az MKP megbízottaival az – akkor még titkos – egyesülési dokumentumot (1948. febr. 21.). Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. márc. 6–8.) a pártfúzió híveként bekerült a 21 fős vezetőségbe, 1948. márc. 10-én a két párt közös Politikai Bizottságába (PB). 1948 júniusában az MDP alakuló kongresszusán a KV és a PB tagjává választották. A volt szociáldemokraták ellen indított persorozat keretében az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1950. aug. 2.). A Budapesti Büntető Törvényszék a Szakasits Árpád és társai per harmadrendű vádlottjaként, koholt vádak alapján („háborús bűntett, kémkedés, a népi demokratikus államrend megdöntése és a devizagazdálkodás szabályainak megsértése”) életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte (1950. nov. 24.), amelyet dec. 11-én a Legfelsőbb Bíróság is megerősített. Büntetése félbeszakításával szabadult (1956. márc. 29.) a perújítási tárgyaláson, bűncselekmény hiányában felmentették a vádak alól (1956. jún. 27.).
A forradalom napjaiban igen nagy hatással volt az egyetemistákra, az események alakulásába azonban nem kapcsolódott be. A bukás után az ő lakásán írták meg Justus Pállal (1905–1965) és Horváth Zoltánnal (1900–1967) együtt azt a híres nyílt levelet Marosán Györgyhöz, amelyben közölték azokat a feltételeket, amelyekkel a volt baloldali szociáldemokraták szerepet vállaltak volna egy új Kádár-kormányban (1956. dec.). Erre ugyan nem került sor, de az ENSZ-be küldött magyar delegáció tagjaként – Horváth Imre és Sík Endre társaságában – több tárgyaláson is képviselte Magyarországot.
Kutatóként, 1956 után elsősorban a világgazdaság és a nemzetközi kereskedelem, a szocialista nemzetközi munkamegosztás és a magyar külkereskedelem, valamint a szocialista gazdaság irányításának módszertani problémáival foglalkozott. Vezető szerepet játszott a magyar gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítésében. Elsők között vizsgálta a nemzetközi munkamegosztás és a nemzeti államok kapcsolatát, rámutatva a különböző államok gazdaságszerkezeti különbségeiből adódó ellentmondásokra. Nyugdíjba vonulása után gazdasági publicisztikákat és elemzéseket írt a szakfolyóiratokon kívül elsősorban a Magyar Nemzetbe. Ausztriai előadókörútja során halt meg.
Emlékezet
Budapesten született, Budapesten, Bécsben, majd ismét a fővárosban élt (utolsó címe: II. kerület Pasaréti út 45.) és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el. A Kerepesi úti (később: Mező Imre úti) Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Friss István akadémikus, a KB tagja, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete igazgatója, az MTA és a Magyar Közgazdasági Társaság nevében Erdei Ferenc, a tanítványok nevében Csizmadia Ernő egyetemi tanár, az MKKE tudományos rektohelyettese búcsúztatta.
Elismerés
Magyar Köztársasági Érdemrend (tiszti keresztje, 1947; középkeresztje, 1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (arany, 1965 és 1969), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967).
Demény Pál-emlékérem (posztumusz, 2008).
Szerkesztés
Az Acta Oeconomica c. folyóirat szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: A kapitalizmus újabbkori fejlődése, az imperializmus. (Az SZDP Oktatási Igazgatósága kiadványa. Bp., 1945)
Van-e harmadik út? (Az SZDP Oktatási Igazgatósága kiadványa. Bp., 1947)
Magyarország hároméves terve. (Bp., 1947)
Nemzetgazdaságunk új feladatai. (Bp., 1948)
A Marshall-terv zsákutcája. (A Magyar Dolgozók Pártja Akadémiája. 2. Bp., 1949)
Az ötéves terv. (A Magyar Dolgozók Pártja Akadémiája. Bp., 1949)
Kereskedelempolitika. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Magyarország külkereskedelme. Egy. jegyz. (Bp., 1957)
Nemzetközi pénzügyi ismeretek. I–IV. köt. Összeáll. az MKKE Külkereskedelem Gazdaságtana Tanszéke. A munkaközösség vezetője: V. I. (Bp., 1957–1958)
Nemzetközi kereskedelem a második világháború után. Egy. jegyz. (Bp., 1958)
Gazdasági vezetőink és a prémium. (Belpolitikai Szemle, 1958)
A szocialista országok gazdasági együttműködésének kérdései. – A tőkés világpiac az elmúlt két évben. – A tőkés konjunktúra alakulása az elmúlt két évben. (Közgazdasági Szemle, 1958)
Anglia és a sterlingövezet a világkereskedelemben. (Az MKKE évkönyve, 1958. Bp., 1959)
Nemzetközi kereskedelem a második világháború után. Monográfia és kand. értek. is. 2 térképpel. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1959)
Szocialista külkereskedelem. – Külkereskedelem a szocializmusban. V. I. egyetemi tanár előadásai. Gépirat. (Bp., 1959)
A Magyar Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájának egyes vonásai. (Közgazdasági Szemle, 1959)
Kelet–nyugati kereskedelem. Jegyz. (Az OKISZ kiadványa. Bp., 1960)
Nyersanyagimport és munkaigényes export. (Közgazdasági Szemle, 1960)
A szabadkereskedelem és az állam szerepe. (Külkereskedelem, 1960)
Előadások és tanulmányok a szocialista külkereskedelem köréből. Egy. jegyz. (Bp., MKKE, 1961)
Külkereskedelmünk a második hároméves terv időszakában. 1958–1961. (Bp., Kossuth, 1961)
Kereslet a szocialista gazdaságban. (Közgazdasági Szemle, 1961)
A KGST – tőkés szemmel. (Közgazdasági Szemle, 1962)
Problems and Perspectives of Second Five Year Plan in Hungary. (Bp., 1962; francia, német, spanyol és orosz nyelven is)
Szocialista külkereskedelem. A KGST és a szocialista nemzetközi munkamegosztás. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1963)
Keresleti rugalmasság, cserarányok és a szocialista külkereskedelem. – A komparatív költségek elmélete és a szocialista világgazdaság. (Közgazdasági Szemle, 1963)
A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődése és problémái. (Társadalmi Szemle, 1963)
Szakosítás és árukoncentráció a világkereskedelemben és a magyar kereskedelemben. 2 táblával. (A Konjunktúra- és Piackutató Intézet kiadványa. Bp., 1964)
The Role of Foreign Trade in a Socialist Economy. New Essays in Persuasion. (Bp., Corvina, 1965)
Magyarország és a világ kereskedelme. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1965)
Magyarország helyzetének átalakulása a nemzetközi munkamegosztásban. (Közgazdasági Szemle, 1965)
A magyar gazdaság új útja. (Magyar Szemle, 1965)
Műszaki fejlődés és külkereskedelem. (Külkereskedelem, 1966)
A világkereskedelem fejlődésének legújabb jelenségei és hatásuk a magyar gazdaságszerkezeti modellre. (Közgazdasági Szemle, 1966)
Széles körű, tervezett kooperáció. (Gazdaság [folyóirat], 1967)
Külső egyensúly, neotechnika és gazdasági reform. (Közgazdasági Szemle, 1967)
Division de travail internationale et réforme économique. (Économie appliquée, 1967)
A kelet–nyugati kereskedelem problémái. (Gazdaság [folyóirat], 1968; angolul: The Problem of East–West Trade. Acta Oeconomica, 1968)
Integráció, gazdasági unió és nemzeti állam. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1968. márc. 20.; megjelent: MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Közleményei, 1968 és kivonatosan: Közgazdasági Szemle, 1968)
Internationale Arbeitsteilung und Wirtschaftsreform. (Bp., Akadémiai, 1969)
New Trends in World Economy and World Trade. (Acta Oeconomica, 1970)
Foreign Trade in a Planned Economy. Tanulmányok. Szerk. Simai Mihállyal. (London–Cambridge [etc.], 1971).
Irodalom
Irod.: Havas Jánosné: V. I.: Nemzetközi kereskedelem. (Közgazdasági Szemle, 1960)
Bognár József: V. I.: Nemzetközi kereskedelem. (Magyar Tudomány, 1961)
Rózsa György: V. I.: Külkereskedelmünk a második hároméves terv időszakában. (Közgazdasági Szemle, 1961)
Simai Mihály: V. I.: Szocialista külkereskedelem. (Társadalmi Szemle, 1964)
Rába András: V. I.: Magyarország és a világ kereskedelme. (Közgazdasági Szemle, 1966)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1969. aug. 31.)
Bognár József: V. I. (Magyar Tudomány, 1970)
V. I. (Közgazdasági Szemle, 1969)
Földi Tamás: Tudósi szenvedély, politikai elkötelezettség. Hetvenöt éve született V. I. (Népszabadság, 1975. júl. 24.)
Urbán Károly: V. I. (Pártélet, 1980)
Jemnitz János: V. I. (A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Bp., 1999)
Jemnitz János–Wiesel Iván: Egy magyar szocdem. (Népszava, 2002. máj. 18.).
Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
B. Kádár Zsuzsanna: Elrabolt remények. A magyar szociáldemokrácia a párt felszámolása után. (Bp., 2012).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
