Gárdonyi Zoltán
zeneszerző, zenetudós, zenetörténész
Született: 1906. április 25. Budapest
Meghalt: 1986. június 27. Bad Salzuflen, Észak-Rajna Vesztfália szövetségi állam, NSZK
Család
Sz: Gárdonyi Albert (1874–1946) történész levéltáros, Weigl Mária zongoratanár. Testvére: Csapodiné Gárdonyi Klára (1911–1993) irodalomtörténész. F: 1942-től Bujdosó Ilona ének- és zenetanár. Leánya: Gárdonyi Hajna (1945–); fia: Gárdonyi Zsolt (1946–) zeneszerző, orgonaművész. Feleségével és leányával az NSZK-ban telepedtek le (1972-ben).
Iskola
A bp.-i Széchenyi István Gimnáziumban éretts. (korengedménnyel!, 1923), a bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzés szakon végzett (1927), a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a berlini tudományegyetemen Paul Hindemith növendéke (1927–1931), uo. bölcsészdoktori okl. szerzett (1931; honosítva: Bp., 1932). A zenetudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A soproni evangélikus tanítóképző intézet r. tanára (1931–1941) és a soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület karnagya (1932–1938). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Teológiai Karán az egyházzene r. tanára (1936–1941). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a Zeneelmélet és Zenetudományi Szak r. tanára (1941–1947), főisk. tanára (1947–1972) és a Protestáns Egyházzenei Tanszék vezetője (1946–1948, a szak megszűnéséig), valamint a Középiskolai Énektanár- és Karvezetőképző Tanszak vezetője (1959–1960). a Budapesti Református Teológiai Akadémián az egyházi ének és zene r. tanára (1949–1953). Az NSZK-ban, Bad Sodenben rendszeres kántori szolgálatot végzett (1972–1974), majd Bad Salzuflenben élt (1974-től).
Zeneszerzői életműve felöleli a szimfonikus- és kamarazene, a zongora- és orgonakompozíciók, az egyházi és világi szövegű vokális művek, továbbá a pedagógiai célzatú darabok legkülönfélébb műfajait. Zenéjére elsősorban P. Hindemith és Kodály Zoltán hatott. Orgonaművei és bibliai szövegű kórusművei a huszadik századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek. A protestáns egyházi zene egyik legjelentősebb 20. sz.-i képviselője, számos egyházi zenei mű szerzője, a Református Korálkönyv (1959) szerkesztője; a bp.-i Zeneakadémián a feloszlatott protestáns egyházzenei tanszak utolsó vezetője. A Református Teológiai Akadémián az egyházzenei képzés megszervezője. Jelentős pedagógus egyéniségként tanítványok sorát nevelte a nagy művészek alkotásainak szeretetére, a zenei nyelv ismeretére. Karnagyként, a soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület kórusával és zenekarával nagyszabású oratóriumokat mutatott be – többek között – Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája c. művét, ill. közreműködött Fischer Annie zenekari zongoraestjein (1932—1938). Zenetörténészként elsősorban Liszt Ferenc, Johann Sebastian Bach és Joseph Haydn munkásságával foglalkozott, dolgozatait, monográfiáit pontos filológiai feltáró és nagyívű, rendszerző munka jellemezte, ezért művei a magyar zenetörténet alapvetően fontos értékei. Sopron zene- és művelődéstörténeti hagyományaival is foglalkozott.
Emlékezet
Nyolcvanadik születésnapján Európa és Amerika, összesen 50 városában hangoztak el zeneművei. Születésének 90. és halálának 10. évfordulójáról világszerte megemlékeztek. Családja, tiszteletére Gárdonyi Zoltán-emlékversenyeket szervez (fiatal orgonaművészeknek, 1989-től). Legutóbb, halálának 25. évfordulóján rendeztek emlékhangversenyt tiszteletére (a bp.-i Marczibányi téri Járdányi Pál Zeneiskolában, 2011. ápr. 7-én). Róla nevezték el a fóti és az encsi Gárdonyi Zoltán Református Énekkart, a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttest (1994), a veszprémi Gárdonyi Zoltán Kamarazenekart és a biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Művészeti- és Zenei Iskolát (1997). A biharkeresztesi iskolában domborműves emléktábláját is elhelyezték (Kutas László szobrászművész alkotása, 2001).
Elismertség
Az MTA Zenetudományi Bizottsága tagja. A Magyar Liszt Társaság tb. tagja.
Szerkesztés
Az Új Magyar Lexikonban a zenei cikkek szerzője (1959–1962). A Die Musik in Geschichte c. zenetörténeti vállalkozás munkatársa, a magyar zenetörténeti részek szerzője és szerkesztője (1958-tól).
Főbb művei
F. m.: zeneművei: Antik szvit (1926)
Vonóstrió, No. 1 (1927–1949)
Vonóstrió, No. 2 (1928)
I. szonáta hegedűre és zongorára (1929)
Szvit négy tételben, nagyzenekarra (1930)
Bevezetés és gyászinduló vonószenekarra (1932)
Kamaraszimfónia (1932)
Prelúdium és fúga (orgonára, 1932)
Vonós szextett (1932)
I. vonósnégyes (1933)
Két prelúdium (orgonára, 1933 és 1948)
Burleszk (1935)
Magyar nyitány (1935)
Magyar szvit vonószenekarra (1935)
II. vonósnégyes (1936; a II. vh. idején megsemmisült, emlékezetből rekonstruálva, 1946—1947)
Hortobágyi szvit (zongorára, 1937)
Karácsonyi bölcsődal (orgonára, 1937)
II. szonáta hegedűre és zongorára (1937)
Ünnepi nyitány (1937)
A Mátrából (ifjúsági vonószenekarra és zongorára, 1939)
Szonáta két zongorára (1939)
Zongoranégyes (1939)
Furulyaszó. Népdalok énekhangra, 1 és 2 furulyával (1940; 1948)
Szonáta két hegedűre (1941)
Zongorás kvintett – Magyar divertimento (1941)
Szerenád kis zenekarra (1941)
Jászói legenda (orgonára, 1942)
Szonáta két furulyára (1942)
Klarinétverseny (1942; revideálta: 1982)
Variazioni concertanti hegedűre és zenekarra (1943)
Három orgonaszonáta (1944, 1947, 1984)
Szonáták brácsára és zongorára (1944 és 1950)
Szonáta gordonkára és zongorára (1944)
Marcia pentatonica (fúvószenekarra, 1947)
II. fúvóshetes – Jubileumi képek (1948)
Suite nagybőgőre és zongorára (1952)
Divertimento zenekarra (1949)
Friss tánc zenekarra (1950)
Soproni táncok (1952)
III. vonósnégyes (1954)
Két könnyű szonatina (zongorára, 1952)
Két kis rapszódia gordonkára és zongorára (1954)
Kis rapszódia hegedűre és zongorára (1955)
Szonáta nagybőgőre és zongorára (1957)
Szerenád vonósokra. I–II. (1957)
Fúvósötös (fuvolára, oboára, klarinétra, fagottra és kürtre, 1958)
Körtánc hegedűre és zongorára (Hajna leányának 6. születésnapjára, 1959)
Partita sopra Veni creator spiritus (orgonára, 1958)
Sonatina klarinétra és zongorára (1959)
Szimfónia (1964)
Kodály-köszöntő (Kodály növendékeinek művei, a 4. variáció G. Z. munkája, 1964)
Három nagyheti kép orgonára és vonósokra (1964)
Fantázia hegedűre és orgonára (1968)
Zsoltár-rapszódia (orgonára, 1972)
Két zsoltár-partita (orgonára, 1976, 1981)
Cassazione hat blockflőtére (1980)
Szimfonikus szvit (zenekarra, 1980)
Triptychon (három orgonára, 1980)
Meditatio in memoriam Zoltán Kodály (orgonára, 1982)
Bipartita (két orgonára, 1983)
Variazionen über ein Theme von Bartók (1983). F. m.: írásai: Die ungarischen Stileigentümlichkeiten in den musikalischen Werken Franz Liszts. Egy. doktori értek. (Berlin, 1931)
Liszt kiadatlan magyar zongorakompozíciói. (A Zene, 1932)
Liszt Ferenc első magyar zenedarabjai. (Sopron, 1935)
Liszt Ferenc magyar stílusa. (Musicologica Hungarica III. Bp., 1936)
Megemlékezés Altdörfer Vilmosról. (Soproni Szemle, 1940)
A zenei formák világa. Gyakorlati elemzés. (Bp., 1949)
Zenei ismeretek. Tanítóképző-intézeti tankönyv. Bujdosó Ilonával, Vajda Cecíliával. (Bp., 1951; 3. kiad. 1954; 5. jav. kiad. 1957)
Népzenénk és a zenei forma elemei. (Zenetudományi Tanulmányok. I. Bp., 1953)
Néhány formatani kérdésről. (Új Zenei Szemle, 1955)
Distancia-elvű jelenségek Liszt zenéjében. (Zenetudományi Tanulmányok. III. Bp., 1955)
Liszt válogatott zongoraművei. Szelényi Istvánnal. (Bp., 1958; 2. kiad. 1960)
Énekeskönyv és szakmódszertan a tanítóképző intézetek számára. Kapi-Králik Jenővel. (Bp., 1959; 2. kiad. 1960)
Haydn oratórium-formálása. (Zenetudományi Tanulmányok. VIII. Bp., 1960)
Kárpáti Sándor zenei hagyatéka. (Soproni Szemle, 1960)
Nemzeti témák Liszt zenéjében. (Muzsika, 1961; oroszul: Szovjetszkaja Muzika, 1961)
Zur Fugentechnik J. S. Bachs. (Studia Musicologica, 1962)
Die Musik von 1830 bis 1914 in Ungarn. (Kassel, 1962)
Nationale Tematik in der Musik F. Liszts bis 1848. (Studia Musicologica, 1963)
Elemző formatan. Monográfia és benyújtott doktori értek. is. (Bp., 1963; 4. kiad. 1990)
Négy szemeszter Hindemith iskolájában. (Magyar Zene, 1964)
Bartók és magyar elődei. (Muzsika, 1965)
Kodály Zoltán, írásai tükrében. (Magyar Zene, 1966)
J. S. Bach ellenpont-művészetének alapjai. (Bp., 1967)
Furulyázzunk! Nyomtatott kotta. Népdalok énekre és két furulyára. (Bp., 1968)
Liszt Ferenc második Beethoven-kantátájához. Két képpel. (Magyar Könyvszemle, 1971)
J. S. Bach kánon- és fúgaszerkesztő művészete. (Bp., 1972)
A Rákóczi-induló Liszt Ferenc három kéziratában. (Magyar Könyvszemle, 1972)
Neue Tonleiter- und Sequenztypen in der Frühwerken Liszt. – Neue Ordnungsprinzipien der Tonhören in Liszts Frühwerken. (Franz Liszt. Beiträge ungarischer Autoren. Szerk. Hamburger Klára. 1978)
Liszt Ferenc orgonamuzsikája. (Magyar Zene, 1984)
Zu einigen Kanons von J. S. Bach. (Studia Musicologica, 1986)
A zenei formaérzék fejlesztésének módszertani kérdései. Vázlat, 1968. Nr. 7–8. (Parlando, 1999)
Kodály, a zenepedagógus, (Muzsika, 2006).
Irodalom
Irod.: Gárdonyi Zsolt: Édesapámról. (Református Zsoltár, 1977)
Gárdonyi Zoltán: Önvallomás. (Reformátusok Lapja, 1980)
Breuer János: A 80 éves G. Z. köszöntése. (Magyar Zene, 1986)
Hamburger Klára: G. Z. halálára. (Magyar Nemzet, 1986. júl. 7.)
Berkesi Sándor: G. Z. emlékezete. (Kóta, 1986)
Trajtler Gábor: In memoriam G. Z. (Diakónia, 1986)
Karasszon Dezső: G. Z. G. Z. zeneműveinek bibliográfiájával. Összeáll. Gárdonyi Zsolt, átdolgozta Gombos Ottó. (Magyar zeneszerzők 8. Bp., 1999)
Berkesi Sándor: G. Z. kantátája a gályarabok emlékére. (Református Tiszántúl, 2001)
Élesztős László: G. Z. (Révai Új Lexikona. VIII. köt. Szekszárd, 2001)
Berkesi Sándor: G. Z. emlékezete. (Confessio, 2006 és Zeneszó, 2006)
Rovátkay Lajos: G. Z. – emlékek és reflexiók. (Magyar Zene, 2006)
Berlász Melinda: G. Z. szellemi örökségéről. (Muzsika, 2006)
Fekete Károly, ifj.: Száz éve született G. Z. zeneszerző. (Református Tiszántúl, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
