Ajtay Miklós, vajasdi
újságíró, író
Randolph Robban
Született: 1899. január 26. Mezőszengyel, Torda-Aranyos vármegye
Meghalt: 1987. június 10. Párizs
Iskola
A kolozsvári református kollégiumban éretts. (1917), a kolozsvári, a pozsonyi menekült tudományegyetemen, majd a berlini és a párizsi egyetemeken bölcsészhallgató (1919–1923), a párizsi Sorbonne-on bölcsészdoktori okl. szerzett (1923), Bp.-en testnevelő tanári tanfolyamot is végzett (1924).
Életút
Az I. vh.-ban az olasz fronton harcolt (1917–1918), Erdély román megszállása után Bp.-re menekült (1919), Münchenben fél évig munkás (1922), Rómában (1924), majd Párizsban élt (1924-től). A Párizsi Magyar Akadémia megalapítója (1926), ügyvezető elnöke (1926–1944), az MTI párizsi tudósítója (1933–1944), a Szabad Európa Rádió belső munkatársa (Randolph Robban néven, 1955– 1957).
Irodalomtörténeti, esztétikai tanulmányokat kritikákat és verseket írt.
Elismertség
A Szabad Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke. A Magyar Szabadság Tanácsa (1958-tól) és a Vörösmarty Irodalmi Kör vezetőségi tagja (1961-től).
Szerkesztés
Írásai Mo.-on elsősorban az Uj Élet (1922-től) a Szózat (1924-től), a Világ c. lapokban (1925-től); Párizsban főként az Új Hungária (1953–1971) és a Magyar Könyvbarátok c. lapokban jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: A tragikum a modern drámában. Részben egy. doktori értek. is. (Uj Élet, 1923)
Esztétikai imperializmus. (Párizs, 1926)
Le chemin le plus court de la pensée juridique. (Paris, 1930)
Si l’’Allemagne avait vaincu. (Paris, 1950; németül: Stuttgart, 1951; spanyolul: Barcelona, 1951; japánul: Tokio, 1952)
A magyar démiurgosz ítélőszéke előtt. (Párizs, 1952)
Le robot germanophile télécommandé. Reg. Randolph Robban néven. (Köln–Paris–New York, 1956)
„A sír, hol nemzet süllyed el… „ (Köln–Detroit, 1960).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
