Andorka Rezső , vitéz

Született: 1891. november 8. Sopron
Meghalt: 1961. március 30. Budapest
Temetés: 1961. április 6. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Evangélikus családból származott.

Andorka Rezső nagyszülei: Fleischhacker Károly Frigyes (1820. júl. 22. Sopron–1893. júl. 16. Ágfalva, Sopron vm. Temetés: 1893. júl. 18. Ágfalva): evangélikus lelkész, a soproni evangélikus egyházmegye esperese, Roth Amália; Keill Rudolf (= Keill Rezső), Andorka Mária. Andorka Mária testvérei: Andorka Gyula csurgói kir. járásbíró (†1897. márc. 29. Csurgó. Temetés: 1897. márc. 31. Csurgó) és Andorka Elek (1850. okt. 31. Vése, Somogy vm.–1920. okt. 7. Kaposvár. Temetés: 1920. okt. 9. Kaposvár) jogász, Somogy vármegye tiszti főügyésze.

Andorka Rezső szülei: Fleischhacker Mór Fridolin (1856. febr. 27. Ágfalva–1900. jún. 6. Sopron): a soproni állami főreáliskola tanára, Keill Ilona (†1911. márc. 25. Sopron. Temetés: 1911. márc. 27. Sopron, evangélikus temető).

Felesége: 1929–1961: verebélyi Verebélÿ Judit (1908–), Verebélÿ Tibor (1875. jan. 28. Bp.–1941. márc. 28. Bp. Temetés: 1941. ápr. 1. Kerepesi út) orvos, sebészprofesszor, az MTA tagja és Bókay Nadine (†1957. okt. 8. Bp. Temetés: 1957. okt. 14. Farkasrét) leánya. Bókay Nadine Bókai (Bock) János (1822. máj. 18. Igló–1884. okt. 20. Bp. Temetés: 1884. okt. 22. Kerepesi út): orvos, gyermekgyógyász, unokája.

Gyermekei, fia: Andorka Rudolf (1931. ápr. 30. Bp.–1997. jún. 30. Bp. Temetés: 1997. júl. 10. Farkasrét) szociológus, az MTA tagja; leánya: Bezzegh Tiborné Andorka Nadine.

Andorka Rudolf anyai nagyanyja családnevét vette fel!

Iskola

Soproni hadapródiskolát, majd Ludovika Akadémiát végzett, hadnaggyá avatták a budapesti 1. honvéd gyalogezredhez (1911), laibachi vezérkari tanfolyamot (1917), budapesti Hadiakadémiát végzett (1921); a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1921). 

Életút

Csapatszolgálatot teljesített, majd alakulatával és a 306. honvéd gyalogezreddel az I. világháború különböző harcterein küzdött (1911–1917), vezérkari tisztként több beosztásban szolgált (1917–1918). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben Stromfeld Aurél segédtisztjeként részt vett a felvidéki hadjáratban (1919. máj.–jún.), a proletárdiktatúra bukása után belépett a Nemzeti Hadseregbe; a Fővezérség Nyilvántartó Osztályának munkatársa (1919. aug.).

Revalban (= Tallinn) a szovjet–magyar hadifogolycsere intézőbizottság tagja (1921. dec.–1922. aug.), a prágai magyar követségen ún. rejtett katonai attasé (1923–1925). Rövid budapesti szolgálat (1925–1927) után Varsóban katonai attasé (1927–1931), majd Rőder Vilmosnak, a Honvéd Vezérkar Főnökének szárnysegédje és a budapesti Hadiakadémián a nemzetközi jog r. tanára (1931. máj. 1.–1934. máj. 1.). A Honvédelmi Minisztérium (HM) VI-2 Osztályának helyettes vezetője (1934–1936), a HM Elnökség B. Csoportjának vezetője (1936–1937), a HM VI-2 Osztályának vezetője (1937. aug. 1.–1939. máj. 1.), szolgálaton kívül helyezték és tábornokká nevezték ki (1939. máj. 8.). I. osztályú tanácsosként Magyarország madridi követe (1939. jún. 12.–1941. ápr. 3.); gr. Teleki Pál öngyilkossága (1941. ápr. 3.) után lemondott tisztségéről, és nyugdíjaztatását kérte.

A II. világháború után a Vasútforgalmi Vállalat tisztviselője (1945–1949).

A két világháború közötti Magyarország egyik jelentős diplomatája, a magyar ellenállási mozgalom meghatározó, befolyásos személyisége, az angolszász orientáció híve. Nyugdíjaztatási kérelme után 1941-ben az angol követ felajánlotta neki, hogy Londonban kapcsolódjon be egy ellenkormány megalakításába. Ő ezt visszautasította, ugyanakkor magánkihallgatáson óva intette Horthy Miklós kormányzót egy Szovjetunió elleni hadba lépéstől. Meggyőződéses demokrataként élesen szembehelyezkedett a náci Németországgal, a fasizmussal szemben minden demokratikus erő összefogását hirdette (eljutott a szociáldemokratákkal és kommunistákkal való együttműködésig is: Schönherz Zoltán mellett tanúskodott tárgyalásán, 1942-ben.). Németellenes nézetei miatt az ország megszállása után a Gestapo az elsők között tartóztatta le (1944. márc. 22.), Mauthausenbe hurcolták, ahonnan súlyos betegen tért haza (1945. jún.).

A II. világháború után semmilyen közszereplést sem vállalt, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) azonban egy házkutatás során letartóztatta (1949), hosszú hónapokig az Andrássy út 60-ban raboskodott, ahol a kihallgatások során többször kegyetlenül bántalmazták, majd tárgyalás és ítélet nélkül a kistarcsai internáló táborba vitték, lakását elkobozták, családját kitelepítették Besenyszögre (Szolnok megye, 1951). Háborús és népellenes cselekedetekért utóbb börtönre ítélték (a váci börtönben raboskodott: 1953. szept.; betegsége miatt szabadon engedték: 1954; a Legfelsőbb Bíróság perújrafelvétel után rehabilitálta: 1956. dec. 17.).

 

Andorka Rezső röviddel Spanyolországba kerülése előtt kezdett el naplót írni (1938-tól 1944-ig, német fogságáig vezette feljegyzéseit). Füzeteit letartóztatása után az ÁVH elkobozta, nyomozati anyagához csatolta, és azt később sem kapta vissza. Lőrincz Zsuzsa levéltáros találta meg naplója egy részét, s adta ki (A madridi követségtől Mauthausenig címmel, 1978-ban).

Andorka Rezső Budapesten élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: VIII. kerület József körút 65), a Farkasréten – fiával közös sírban – nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).

Emlékezet

A nemzeti ellenzék összefogását sürgető írásai rendszeresen megjelentek a Magyar Nemzetben (1941–1944), a Magyarországban (1941–1944) és a Magyar Újságban (1942–1944).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020