Antal Sándor
újságíró, műfordító, szobrász
Adler
Született: 1882. november 28. Nagyvárad
Meghalt: 1944. Németország
Iskola
Nagyváradon reáliskolai érettségit tett (1901), a bp.-i tudományegyetemen filozófiát és jogot hallgatott (1901–1902), majd Telcs Edénél és Stockholmban Christian Erikssonnál szobrászatot tanult (1902–1904).
Életút
Svédországban, Norvégiában, Dániában és Németországban élt (megszakításokkal, 1904–1913). A Nagyváradi Napló munkatársa (1904–1908 és 1913–1916), Nagyváradon Ady Endre baráti köréhez tartozott, svédországi lapok magyar tudósítója, szakírója, ill. a XX. század, Az Ujság és a Szocializmus svédországi tudósítója (1909–1913), a Váradi Hét szerkesztője (1917–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság belmunkatársa (1919), a bukás után ismét Németországban és Svédországban élt (1919– 1921), majd Pozsonyban telepedett le (1921). A pozsonyi Nemzeti Kisebbségek c. lap szerkesztője (1921–1923), a pozsonyi Népújság főszerkesztője (1923–1942).
Szobrászként elsősorban plaketteket készített, műfordítóként kortárs svéd irodalmat, Strindberg és Lagerlöf regényeit tolmácsolta. A holokauszt áldozata lett, élete utolsó évei, halálozásának időpontja és körülményei ellentmondásosak: valószínűleg még 1942-ben SS-katonák családjával együtt elhurcolták: vagy a szlovák határ átlépése után megölték, vagy, s ez a valószínűbb németországi koncentrációs táborban halt meg.
Szerkesztés
A Nagyváradi Napló munkatársa (1904–1908 és 1913–1916), Nagyváradon Ady Endre baráti köréhez tartozott, svédországi lapok magyar tudósítója, szakírója, ill. a XX. század, Az Ujság és a Szocializmus svédországi tudósítója (1909–1913), a Váradi Hét szerkesztője (1917–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság belmunkatársa (1919), a bukás után ismét Németországban és Svédországban élt (1919–1921), majd Pozsonyban telepedett le (1921). A pozsonyi Nemzeti Kisebbségek c. lap szerkesztője (1921– 1923), a pozsonyi Népújság főszerkesztője (1923–1942). Elbeszélései, tárcái a fentieken kívül megjelentek még a Győri Hírlapban (1904–1905), a Nagyváradban (1904–1907), az Uj Időkben (1906-tól), az Alkoholizmus c. lapban (1909–1910), a Múlt és Jövőben (1912-től).
Főbb művei
F. m.: Mozaik. (Nagyvárad, 1904)
Akik nem élnek. (Nagyvárad, 1905)
A munkás fia. Felvilágosító beszédek az öntudatos szervezett munkásság gyermekei számára. (Nagyvárad, 1908)
A svéd osztályharc. (XX. század, 1909)
A forradalmár Strindberg. (Szocializmus, 1910)
Jörru története. (Gyoma, 1913)
A magyar zsidóság jövendője. Felelet Ágoston Péter jogtanárnak. (Nagyvárad, 1917)
Garabonciás ének. Versek. (Pozsony, 1924)
ford.: Strindberg: A boldogok szigete. – Temetés. – Akit nem láttak. Elb.-ek. (Bp., 1902)
szerk.: Ady Endre… Miklós Jutka versei. Sajtó alá rend. (Bp., 1908).
Irodalom
Irod.: Bihari Mihály: A. S.-nak a „Holnap” antológia szerkesztőjének pozsonyi élete és mártírhalála. (Irodalmi Szemle, 1969)
Csanda Sándor: A. S. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony, 1982)
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. (Pozsony, 1983)
Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalom. 1918–1945. (Bp., 1993).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
