Balassa Imre
író, újságíró, dramaturg
Schweiger Imre
Született: 1886. november 25. Szeged
Meghalt: 1974. február 4. Budapest
Család
Sz: Schweiger Gáspár. Fia: Balassa Péter (1947–2003) kritikus, esztéta.
Iskola
A Színművészeti Akadémián rendezői és színészi okl. szerzett (1907).
Életút
A bp.-i Nemzeti Színház segédrendezője és titkára (1907–1912), a Pesti Napló belmunkatársa (1912–1917); közben az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1917) ez idő alatt a Hadügyi Szemle és a Külügy-Hadügy c. lapok segédszerkesztője is. Az Ujság c. napilap haditudósítója (1917–1918), az összeomlás után a lap segédszerkesztője (1919–1922), a Nemzeti Ujság színházi rovatvezetője (1922–1923), a Pesti Hírlap kulturális rovatszerkesztője (1923–1939), egyúttal az Uj Nemzedék publicistája és főszerkesztő-helyettese (1923–1939). A II. vh. után A Reggel c. hetilap munkatársa (1946–1948), az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja (1949–1967).
A két vh. közötti korszak, ill. az 1945 utáni időszak egyik nagy hatású zenekritikusa és kulturális újságírója, az ismeretterjesztő széppróza egyik legjelesebb képviselője. ő indította meg az első magyar művészeti napilapot (1923: Esti Élet), ill. az 1920-as– 1940-es években több népszerű történelmi életrajzi regényt (Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról, Vörösmarty Mihályról, Dérynéről) és néhány nagy példányszámban kiadott lektűrt írt. A zenei ismeretterjesztésnek évtizedekig alapvető kézikönyve volt Gál György Sándorral közösen írt két munkája: az Operák könyve (1951) és az Operakalauz (1956). Mozart regénye (1935 és 1964) c. könyve kitűnő szintézise az ismeretterjesztésnek és a mélyre hatoló műelemzésnek. A nagy karriert befutó énekesnő, Sándor Erzsi életéről és művészetéről szóló összefoglalása (1968) után Offenbachról adott ki népszerű regényes életrajzot (1968). Nyolc évtized vándorútján (1974) címmel írta meg életének szabálytalan krónikáját. 1952 és 1972 között rendszeresen tartott hangverseny-ismertetéseket és mikrobarázdás hanglemez-bemutatókat.
Elismertség
A Magyar Írók Egyesülete és a Magyar Újságírók Egyesülete főtitkára. A La Fontaine Társaság alelnöke. A PEN Klub kritikusszekciójának alelnöke és vezetőségi tagja.
Szerkesztés
A Pesti Napló belmunkatársa (1912–1917); közben az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1917) ez idő alatt a Hadügyi Szemle és a Külügy-Hadügy c. lapok segédszerkesztője is. Az Ujság c. napilap haditudósítója (1917–1918), az összeomlás után a lap segédszerkesztője (1919–1922), a Nemzeti Ujság színházi rovatvezetője (1922–1923), a Pesti Hírlap kulturális rovatszerkesztője (1923–1939), egyúttal az Uj Nemzedék publicistája és főszerkesztő-helyettese (1923–1939). A II. vh. után A Reggel c. hetilap munkatársa (1946–1948), az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja (1949–1967). Az Opera füzetek c. operaismertető sorozat szerkesztője (1–45.; az Operák könyve alapján, Gál György Sándorral, 1952–1955).
Főbb művei
F. m.: Színpadi problémák. (Bp., 1912)
Elek Pál regénye. Közgazdász éposz a XIX. századból. (Bp., 1925)
A magyar királytragédia. IV. Károly. (Bp., 1925; 3. átd. kiad. 1930; angolul: New York, 1937)
Nagy idők. Regény Petőfi Sándorról. (Bp., 1926)
Kossuth. Egy nagy élet regénye. 1–2. (Bp., 1928)
Krisztus. Reg. (Bp., 1928)
Front. Reg. milliók életéből. (Pengős regények. Bp., 1930)
A titkos futár. Egy asszony regénye a szabadságharcból. 5 színes képpel. (Bp., 1931)
Ottó, az ifjú királyfi élete. Szerk. Csekonics Ivánnal. (Bp., 1931)
Virág az orkánban. Somogyváry Lajossal. (Pengős regények. Bp., 1932)
W. A. Mozart csodálatos élete. Reg. (Magyart a magyarnak. Magyar regények. Bp., 1935)
Molière. Reg. (Magyart a magyarnak. Magyar regények. Bp., 1938)
Világostól Josephstadtig. 1849–1856. Földy János naplótöredékeiből közreadta. A műmellékletek Berzsenyi Lénárd honvéd huszárezredesnek fogságban készült rajzai. (Bp., 1939)
Szacsvay Imre: Életem és emlékeim. Sajtó alá rend., a bevezető életrajzot írta. (Bp., 1940)
Déryné. Egy régi színésznő élete. Reg. (Bp., 1941)
Itt élned, halnod kell! Vörösmarty Mihály életének regénye. (Bp., 1942)
Operák könyve. Gál György Sándorral. (Bp., 1951; 4. bőv. kiad. 1955; 7. kiad. 1957; 8. kiad. 1959; 9. kiad. 1960; 10. kiad. 1962; átd. bőv. és új kiad. 1971; 2. átd. és bőv. kiad. 1975)
Operakalauz zenepéldákkal. Gál György Sándorral. Ill. Végh Gusztáv. (Bp., 1956; 3. kiad. 1958; 5. kiad. 1961)
Mozart regénye. Életrajzi regény. (Bp., 1964; Sikerkönyvek. 2. kiad. 1967)
Sándor Erzsi. (Nagy magyar előadóművészek. 4. Bp., 1968)
Offenbach regénye. Életrajzi regény. (Bp., 1968)
Nyolc évtized vándorútján. Visszaemlékezések. (Bp., 1974).
Irodalom
Irod.: Halmi Bódog: Fejek. (Bp., 1937)
Kunszery Gyula: B. I. 85 éves. (Magyar Hírlap, 1971. nov. 29.)
Várnai Péter: B. I. (Magyar Hírlap, 1974. febr. 6.)
Somogyi Vilmos: Meghalt B. I. (Muzsika, 1974)
Fodor Géza: Emléksorok B. I. századik születésnapjára. (Muzsika, 1986).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
