Balázs Éva, H.
történész
Hunyady Lajosné
Született: 1915. december 20. Székelyudvarhely
Meghalt: 2006. február 15. Budapest
Család
Sz: Balázs Sándor (1883–1982) író, Beczássy Judit (= Szobotka Katalin) (1888–1961) írónő. F: Hunyady Lajos gépészmérnök. Elvált. Fia Hunyady György (1942–) pszichológus, az MTA tagja.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen latin-történelem szakos tanári okl. szerzett (1938), doktorált (1939), a történelemtudományok kandidátusa (1966), doktora (1991).
Életút
Az Államtudományi Intézet gyakornoka (1939–1941), a Pázmány Péter Tudományegyetem mb. előadója (1945–1947), a Tájékoztatásügyi Minisztérium (1947–1948), a Miniszterelnökség Centenáris Osztálya történész előadója (1948–1949); egyúttal a bp.-i Pedagógiai Főiskola Történelem Tanszék tanszékvezető tanára (1947–1949). Az MTA Történettudományi Intézet Újkori Osztálya tud. munkatársa (1949–1961). Az ELTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszék mb. előadója (1950–1954), az Egyetemes Történeti Tanszék egy. adjunktusa (1961–1965), egy. docense (1965–1975), egy. tanára (1978. júl. 1.–1986. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1982–1987), emerita professzora (1995-től).
Középkori és kora újkori, elsősorban 17–18. sz.-i gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténettel fogl. Tudományos pályafutását gazdaságtörténészként kezdte, majd elsősorban a felvilágosult abszolutizmus ideológiáját vizsgálta. Alapvetően új eredményeket ért el a 18. századvégi magyar nemességet ért – elsősorban francia – szellemi hatások feltárása terén. Forráskiadói tevékenysége is jelentős.
Elismertség
Az MTA Történettudományi Bizottsága tagja (1980-tól), az MTA Osztrák–Magyar Történész Bizottság tagja (1980-tól), a Francia– Magyar Történész Bizottság alelnöke (1989-től). A Magyar Történelmi Társulat titkára (1949–1966) és az igazgatóválasztmány tagja (1949–1991). A Magyar Történészek Világszövetsége igazgatóválasztmányának tagja. A XVIII. Századi Társaság és a Hajnal István Társaság vezetőségi tagja. A Portugál Történeti Akadémia l. tagja (2001-től).
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1985). Az ELTE díszdoktora (2005). Akadémiai Díj (1970, 1975, 1990), Francia Akadémia Pálmarendje (Officier des Palmes Académiques, 1989), Eötvös József-koszorú (1993), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (1996), Francia Becsületrend Lovagja (Order National de la Légion d’Honneur, 1997), Szűcs Jenő-díj (1997), a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány Életműdíja (2004).
Szerkesztés
A Történelmi Szemle alapító szerkesztője (1958–1961). Az Életek és korok c. könyvsorozat szerkesztője (1967–1985).
Főbb művei
F. m.: Kolozs megye kialakulása. Egy. doktori értek. (Település- és népiségtörténeti értekezések. 3. Bp., 1939)
A váradi püspökség jobbágyainak megmozdulása a XVIII. század közepén. (Századok, 1950)
A parasztság helyzete és mozgalmai. 1780– 1787. A felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikájához. (Századok, 1954)
Magyarország története. 1711–1790. Egy. tankönyv. Többekkel. (Bp., 1954; 2. kiad. 1956)
Magyar történelem. 1711–1790. Ember Győzővel, Wellmann Imrével. Egy. jegyz. (Bp., 1955)
A parasztság helyzete és mozgalmai. (Bp., 1955)
A reformkori nacionalizmus XVIII. századi gyökerei. (Történelmi Szemle, 1960)
Magyarország története. II. A késői feudalizmus korszaka. 1526–1790. Egy. tankönyv. Többekkel. (Bp., 1962)
Az abszolutizmus történeti kérdései. (Századok, 1962)
A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz. (Századok, (1963)
Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1967)
Les Lumières et la paysannerie en Hongrie an cours du dernier tiers du XVIIIe siècle. (Paysannerie francaise, paysannerie hongroise, 1973)
Van Swieten Ideen und die ungarische Gesellschaft. (Wien–Köln–Graz–Böhlau, 1973)
Karl von Zinzendorf et ses relations avec la Hongrie à l’èpoque de l’absolutisme èclaire. (Études Historiques Hongroises, 1975)
A francia–magyar kapcsolatok egy rendhagyó fejezete. A fiziokrata tanok útja Magyarországon. (“Sorsotok előre nézzétek.” A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Szerk. Köpeczi Béla, Sziklay László. Bp., 1975)
A. L. Schlözer und seine ungarischen Anhänger. (Formen der europäischen Aufklärung. Wien, 1976)
A szabadkőművesség a 18. században. (Világosság, 1977)
Mentalité et politique en Hongrie au XVIIIe siècle. (Object et méthode de l’histoire de la culture. Szerk. J. Le Goff, Köpeczi Béla. Bp.–Paris, 1982)
Bécs és Pest-Buda a régi századvégen. 1765–1800. (Bp., 1987)
Kaunitz és Magyarország. Doktori értek. (Bp., 1990)
Európai gazdaságpolitika – magyar válasz. (História Könyvtár. Bp., 1996)
Hungary and the Habsburgs. An Experiment in Enlightened Absolutism. (Bp., 1997)
Életek és korok. Vál. írások. Vál. Krász Lilla. (História Könyvtár. Bp., 2005)
szerk.: Jobbágylevelek. Összeáll., előszó. (Bp., 1951)
Mátyás a kortársak között. Írások, levelek. A bevezetést írta Elekes Lajos. A szövegeket vál., ford. (Bp., 1957)
Duby, Georges–Mandrou, Robert: A francia civilizáció ezer éve. Szerk., előszó. (Bp., 1975)
Beförder der Aufklärung in Mittel- und Osteuropa: Freimaurer, Gesellschaften, Clubs. Szerk. Hammarmayer, L.-lel. (Berlin, 1979)
Mályusz Elemér-emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Fügedi Erikkel, Maksay Ferenccel. (Bp., 1985)
L’absolutisme éclaire. Szerk. Többekkel. (Bp.–Paris, 1985).
Irodalom
Irod.: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Szerk. Klaniczay Gábor, Poór János, Ring Éva. (Bp., 1985)
Józsa György Gábor: A történetírás mestersége. (Magyar Nemzet, 1985. 298.)
H. Balázs Éva irodalmi munkássága. (Történelmi Szemle, 1986)
„Nincs kész történész.” Beszélgetés H. Balázs Éva történésszel. (Sic itur ad astra, 1996)
Miscellanea fontium historiae Europae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk. Kalmár János. (Bp., 1997)
Kosáry Domokos: H. Balázs Éva köszöntése. (Századok, 2005)
Poór János: H. Balázs Éva. (Rubicon, 2006)
Krász Lilla: Elhunyt H. Balázs Éva. (Múlt-kor, 2006. febr. 20.)
Krász Lilla: H. Balázs Éva. (Századok, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
