Béla Henrik

Született: 1864. március 11. Tarnów, Galícia, ma: Lengyelország
Meghalt: 1939. január 24. Budapest
Temetés: 1939. január 26. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Sírhely: díszsírhely

Család

Római katolikus hitre áttért (1904) izraelita családból származott.

 

Szülei: Bernstein Menyhért (= Bernstein Nathan [Nute/Nuthem]), Schaltz Gizella (= Schaltz Cina).

 

Felesége:

1. 1894. dec. 23.– Lőwy Tekla/Löwy Olga (1872. Tab, Somogy vm.–1944. jún. 28. Auschwitz); Löwy Zsigmond földbérlő és Böhm Katalin leánya. Elvált.

 

Gyermekei, fiai:

 

Béla György (1896. okt. 5. Bp.) kereskedő, 1914-ben a világháború kitörése Angliában érte, Spanyolországban telepedett le, ott alapított családot (feleségül vette Maria Canalejas grófnőt, nyolc gyermekük született, 1936-ban a polgárháború idején visszatért Magyarországra);

 

ifj. Béla Henrik (1898. nov. 3. Bp.–1981. dec. 6. Bp. Temetés, hamvasztás: 1981. dec. 27. Rákoskeresztúr) zeneszerző, a székesfővárosi idegenforgalmi iroda titkára és

 

Béla Miklós (= Bela, Nicholas 1900. júl. 18. Bp.–1963. nov. 18. New York) színész, a Vígszínház tagja (1922–1928), 1928-tól az Egyesült Államokban élt. A Hollywood Athletic Club vízilabdázója, edzőjeként 1932-ben, a Los Angeles-i olimpiai játékok idején gyűjtést indított az amerikai magyarok körében a magyar sportolók, mindenekelőtt a vízipóló-válogatott olimpiai szereplése érdekében; 1948-ban, a londoni olimpián pedig Béla Miklós vízilabdázói képviselték az Egyesült Államokat (kétszer nősült, első felesége Catherine Davis, második felesége Amelia Corley amerikai színésznők).

 

2. 1920. szept. 4.–1939. jan. 24.: Bien Irén (1889. szept. 26. Bp.–1970. aug. 28. Bp. Temetés: 1970. szept. 12. Rákoskeresztúr); Bien Adolf (1849. febr. 6. Csabrendek–1894. júl. 31. Bal) és Grünwald Róza (1862. jan. 13. Som, Somogy vm.–1933. nov. 10. Bp.) leánya.

 

Grünwald Róza testvére: Iványi Grünwald Béla (1867. máj. 16. Som–1940. szept. 24. Bp. Temetés: 1940. szept. 27. Kerepesi út, díszsírhely) festőművész.

 

Bien Irén testvérei: Verzár Frigyesné Bien Olga (1888. jún. 28. Somogytúr–1974. Basel, Svájc) és dr. Bien Zoltán (1891. nov. 21. Balatonkeresztúr, Somogy vm.–1945. okt. 2. Odessza) orvos, szívsebész, egyetemi magántanár. dr. Bien Zoltán szovjet munkatáborban vesztette életét, ahová 1945-ben fiával együtt hurcolták el.

 

Bien Olga férje: dr. Verzár Frigyes (1886. szept. 16. Bp.–1979. márc. 13. Arlesheim, Basel kanton, Svájc) orvos, egyetemi tanár, a debreceni egyetem rektora (1927–1928).

 

Bien Zoltán és Mátrai Klára fia: Bien György Zoltán (1928. júl. 8. Bp.–2005. jún. 16. Bp.) vegyész, emlékiratíró. Műve a gulágról és a Bien családról: Elveszett évek (1998).

Iskola

Korán árvaságra jutott, gyermekként került Magyarországra, Kassán nevelkedett, tanulmányait magánúton végezte, Budapesten gimnáziumi érettségi vizsgát tett.

Életút

A Budapesti Hírlap külső (1884–1889), majd belső munkatársa (1889–1919). Baross Jusztin lemondása után a trencséni választókerület alkotmánypárti, ill. párton kívüli országgyűlési képviselője (1908–1918). A Tanácsköztársaság kitörése után Bécsbe menekült (1919. márc.), majd Csehszlovákiában élt (1920–1923), a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője (1922). Kiutasítása (1922. júl. 28.) után a Miniszterelnökség Sajtóirodájának munkatársa (1922–1939), kormányfőtanácsosi rangban (1933–1939). A Középeurópai Lloyd (1925–1930) és a Világpolitikai Szemle szerkesztője (1934-től).

 

Országgyűlési pótképviselő (Egységes Párt, országos lista, 1926).

A két világháború közötti korszak egyik ismert újságírójaként előbb színházi, irodalmi és tudományos cikkeket írt, később érdeklődése a belpolitikai témák felé fordult, s a közélet számos vezető alakjával került közelebbi kapcsolatba. Csehszlovákiában olyan erőteljesen képviselte a hivatalos magyar álláspontot a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, hogy kiutasították az országból.

 

Műfordítóként kortárs német és lengyel irodalmat tolmácsolt, néhány kisebb prózai művet és egy mesét írt.

Emlékezet

Béla Henrik galíciai zsidó családból származott (Bernstein Chaim/Bernstein Chájim néven született, 1904-ben tért át a római katolikus hitre). Újságírói tehetségét Rákosi Jenő fedezte fel, ő hívta meg a Budapesti Hírlaphoz, ahol kezdetben színikritikákat írt, majd a lap vezércikkírója és politikai elemzője lett. 1908-tól az összeomlásig képviselte Trencsént és környékét a parlamentben, ill. több mint harmincöt éven át volt a Budapesti Hírlap főmunkatársa, politikai rovatvezetője. A trianoni békediktátum után megalapította a Prágai Magyar Hírlapot (főszerkesztőként jegyezte a lapot, 1922. júl.-i cseh-szlovákiai kiutasításáig). Prágából hazatérve a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált mint szlovenszkói és ruszinszkói szakértő és szakreferens.

 

Béla Henrik Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben díszsírhelyen nyugszik. Temetésén a Miniszterelnökséget dr. Rákóczy Imre miniszteri osztályfőnök képviselte, a szertartást dr. Nagy Ernő római katolikus lelkész végezte, az újságíró-szervezetek nevében Pünkösti Andor búcsúztatta.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025