Benedikt Ottó
villamosmérnök
Született: 1897. május 18. Budapest
Meghalt: 1975. november 25. Budapest
Temetés: 1975. december 1. Budapest
Temetési hely: Mező Imre út, Munkásmozgalmi Panteon
Család
Sz: Benedikt Vilmos (1858–1939) orvos, Eckstein Ilona. F: Benediktné Lőwy Alice (1911–1993) orvos, gyermekgyógyász, neonatológus. Leánya: Benedikt Szvetlána (1936–) villamosmérnök.
Iskola
A bécsi műegyetemen villamosmérnöki és műszaki doktori okl. szerzett (1930), a műszaki tudományok doktora (Moszkva, 1937). Az MTA tagja (l.: 1956. máj. 30.; r.: 1958. nov. 28.).
Életút
Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1915–1918), az összeomlás után belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács megbízásából Bécsben folytatott agitációt; az osztrák rendőrség letartóztatta, két hónapig börtönben tartották, bírósági felmentése után kitoloncolták (1919. márc.–ápr.). Hazatérése után Budapesten Kun Béla személyi titkára (1919. ápr.–júl.), a Tanácsköztársaság bukása után többször letartóztatták, Hajmáskérre, Zalaegerszegre internálták (1919. aug.–1920). Bécsbe menekült (1920. szept.), ahol gyári munkásként dolgozott (1920–1922); az illegális KMP aktivistája (1920–1922), miután megkapta az osztrák állampolgárságot (1922), az Osztrák Kommunista Párt (OKP) tagja (1922-től), ill. a KMP összekötője az OKP-ben. A Rote Fahne c. osztrák pártlap szerkesztője, az OKP KB (1924–1932) és PB tagja (1927–1932). Bécs város XXII. kerületi pártszervezetének vezetője és az ún. bécsi Antifasiszta Munkaőrségi Alakulat vezetője.
Az OKP delegáltjaként részt vett a Komintern VI. moszkvai kongresszusán (1928), ill. a Komintern VB ülésén (1931). A szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba költözött (1932), a moszkvai Kirov Dinamó Villamosgépgyár műszaki tanácsadója (1932–1939). Ausztria német megszállása után megfosztották osztrák állampolgárságától, egyidejűleg szovjet állampolgárságot kapott (1938), a moszkvai Közlekedésmérnöki Egyetem tanszékvezető egy. tanára (1939–1955), a szovjet kormány engedélyével Magyarországra költözött (1955). A BME Villamosmérnöki Karán az általa alapított Különleges Villamosgépek (1955. nov. 1.–1959), ill. Különleges Villamosgépek és Automatika (1959–1961), majd a Villamosgépek Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1961–1966. jún. 30.); közben az egyetem rektora (1957–1958). Az MTA általa megszervezett Automatizálási Kutatólaboratóriumának vezetője (1960–1964), az Automatizálási Kutatóintézet igazgatója (1966–1971), tud. tanácsadója (1971–1975).
A magyarországi automatizálási kutatások megszervezőjeként és első irányítójaként elsősorban különleges villamosgépekkel, villamos hajtásokkal és az automatizált villamos hajtások problémáival foglalkozott. Bécsi tartózkodása idején alkotta meg az 50 periódusú, önműködően kompenzált, egyfázisú kommutátor motort (= Benedikt-motor), ennek továbbfejlesztésével a II. vh. után létrehozta az autodinnek nevezett erősítőgépet, amelyet a vasúti vontatásban, szerszámgépek és daruk meghajtására használtak. Kidolgozta a dízelmotorok újfajta villamos berendezését, amelyben az önműködően szabályozott frekvenciával gerjesztett kommutátoros generátor rövidre zárt aszinkron motorokat táplál, továbbá kidolgozta az erősen telítődött bonyolult mágneses körök nomografikus számítási módszereit is.
Emlékezet
Fiatalkorában szépirodalommal is próbálkozott. Egy úrifiú története (1921) c., önéletrajzi írása egy véletlenül börtönbe került fiatalemberről szól, akit a kommunistákkal zártak egy cellába, s fokozatosan maga is „hívő” kommunistává vált. (A mű álcázott kiadvány volt, Bécsben jelent meg, a címlapon megtévesztésül Charles Dickens neve szerepelt!) – Magyarországon, Budapesten (II. kerület Szépvölgyi út 4/b, ill. XI. kerület Kende utca 13–17.) élt és tevékenykedett, a Mező Imre úti Munkásmozgalmi Panteonba temették. Emlékére az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) Benedikt Ottó-díjat alapított (1976?-ban). Budapesten, Kelenföldön (XI. kerület) utcát neveztek el róla (1988-ban). Írásaiból, levelezéséből álló hagyatékát a Politikatörténeti Intézet őrzi.
Elismertség
Az MTA Automatikai Bizottsága elnöke, az Erősáramú Villamos Bizottság tagja. Az MTA–TMB Energetikai Szakbizottságának elnöke. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tb. elnöke (1961-től). Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnökségi tagja, az Űrkutatási Bizottság tagja. A Nemzetközi Automatizálási Szövetség (IFAC) alelnöke és az IFAC magyar nemzeti bizottságának elnöke, egyúttal az IFAC Tanácsadó Testületének tagja (1959-től). A BME (1967) és a moszkvai Energetikai Egyetem tb. doktora (1971).
Elismerés
Kossuth-díj (életművéért, 1958), Munka Érdemrend (arany, 1958, 1962 és 1968), Tanácsköztársaság Emlékérem (1959), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (arany, 1967), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Akadémiai Aranyérem (1968).
Főbb művei
F. m.: Egy úrifiú története. Elbeszélés. Benkő Ervin néven. (Wien, 1921; új kiad. Magyar pokol. Szerk. Markovits Györgyi. Bp., 1965)
Nomograficseszkij metod raszcseta szlozsnih szilno nasziscsennih magnyitnih cepej elektricseszkih masin. (Moszkva–Leningrád, 1953)
Elektricseszkaja masina avtodin. Zorovics, A. E.-vel. (Moszkva, 1955)
Die neue elektrische Maschine „Autodyne”. Monográfia. (Bp.–Berlin, 1957; részlet: Periodica Polytechnica. Electrical Engineering, 1959; 2. angol nyelvű jav. kiad. The Autodyne. A New Electrical Machine. New York, 1960)
Különleges villamosgépek. I–II. köt. Monográfia és egy. tankönyv. (Bp., 1957; 2. jav. kiad. 1959)
Eine neue Berechnungsmethode für komplizierte, stark gestättigte magnetische Kreise. (Acta Technica, 1957)
Nagytelítésű bonyolult mágneses körök új számítási módszerei. Monográfia, orosz nyelven. Ford. Rácz István. (Bp., 1958; németül: 1960; angolul: 1962)
Einige Bemerkungen zu einem Kapitel der Theorie der gittergesteuerten Gleichrichter. Vitályos Lászlóval. (Bp., 1958)
Aszinkron motorokkal felszerelt Diesel-mozdonyok problémái. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1959)
A Tanácsköztársaság évfordulójára. (Magyar Tudomány, 1959)
Az automatizálás társadalmi szerepéről. (Társadalmi Szemle, 1961)
Az autodin működési elve. (Elektrotechnika, 1961)
Novaja elektricseszkaja masina „avtodin”. (Moszkva–Leningrád, 1961)
Villamos hajtások. II/1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1961; új kiad. 1966)
Az automatizálás társadalmi szerepe. (Magyar Tudomány, 1962)
Az automatizálás néhány társadalmi kérdése. (Mérés és Automatika, 1962)
Az autodinkutatás néhány problémája. (Magyar Tudomány, 1964)
A hazai automatizálási kutatás főbb eredményei és irányai. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1965)
Villamosgépek. I/1–3. Egy. jegyz. (Bp., 1965–1968)
A tudományos eredmények szervezett megvitatásának jelentősége és néhány problémája. (Magyar Tudomány, 1968)
Nagytelítésű és bonyolult mágneses körök nomografikus számításának módszere elektronikus számítógépek alkalmazásával. (Elektrotechnika, 1972)
A „stacionárius strukturális séma” analízisének és szintézisének néhány problémája. (Elektrotechnika, 1975)
Beiträge zur Weiterentwicklung der Theorie der Gleichstrommaschine. 1–2. (Bp., 1975)
Hevesi Gyula: Tanulmányok. Szerk. Bognár Gézával. (Bp., 1976)
A külső gerjesztésű egyenáramú motor stacionárius strukturális sémáinak és mechanikus jelleggörbéinek összehasonlítása. (Elektrotechnika, 1977)
Megmentett oldalak. Az alpesi fronton. (Ezredvég, 2007)
Befejezetlen emlékiratok. Egy úrifiú története. Elbeszélés. Sajtó alá rend. Benedikt Szvetlana. (Bp., 2007).
Irodalom
Irod.: Markovits Györgyi: Egy érdekes kisregény 1919-ről. Beszélgetés B. O. akadémikussal. (Népszabadság, 1965. ápr. 8.)
B. O. 70 éves. (Elektrotechnika, 1967)
Szluka Emil: Töretlen munkakedvvel. B. O. hetvenötödik születésnapjára. (Népszabadság, 1972. máj. 18.)
B. O. (Kardos István: Sokszemközt tudósokkal. Bp., 1974)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1975. nov. 27.)
a. n.: B. O., az ipari elektronika tudósa. (Magyar Nemzet, 1975. dec. 5.)
Geszti P. Ottó: B. O. (Műszaki Tudomány, 1975)
Vámos Tibor: B. O. (Magyar Tudomány, 1976)
Németh József: B. O. (Pártélet, 1977)
Kardos István: A Keleti pályaudvarnál kezdődött… B. O. (Egyenlítő, 2005)
Szentgyörgyi Zsuzsa: Egy közép-európai mérnöksors. Életrajz. (Életutak. Bp., 2005)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
