Boldogfai Farkas Sándor
szobrász, éremművész
Farkas Sándor, boldogfai
Született: 1907. július 29. Törökudvarpuszta, Zala vármegye
Meghalt: 1970. november 20. Budapest
Család
Sz: boldogfai Farkas Lajos, Margitai Eugénia. Unokatestvére: boldogfai Farkas Endre (1908–1994) honvéd tábornok.
Iskola
Az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában ötvösséget tanult (1922–1926), a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, szobrászat szakon Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke (1926–1930).
Életút
Tanulmányai befejezése után Kisfaludi Stróbl Zsigmond tanársegéde (1931–1933), majd Rómában állami ösztöndíjas (az Accademia delle Belle Artin, 1933–1934). Budapesten élt, és alkotott; Gallé Tiborral együtt művészeti szabadiskolát is alapított (1942).
Kiállító művész (1930-tól). Munkássága a plasztika minden ágára kiterjedt, szobrokon kívül érmeket, érméket, síremlékeket és épületplasztikákat is készített. Munkáiban a római ösztöndíj nyomán – egy ideig – a novocento stílusjegyei fedezhetők fel, de az antik plasztika modern értelmezése egész munkásságára meghatározóvá vált, így egyéni hangvételét a szigorú kompozíciós rend, szerkezeti fegyelem, az összefogott formákra való törekvés, harmónia, nyugalom jellemezte. Későbbi munkásságára elsősorban Pásztor János, Pátzay Pál, ill. Constantin Meunier művészete hatott. Portrészobraiban gondos jellemábrázolásra törekedett, más műveiben a hangulatok megragadása, érmeiben egyfajta nemzeti stílus megteremtése, épületplasztikai alkotásaiban pedig a szobor és az architektúra egységének biztosítása az alapvető feladat. Művészbarátairól terrakotta plaketteket mintázott. Számos köztéri szobrot alkotott, amelyek többsége Zalaegerszegen és Keszthelyen, ill. portrészobrai közül néhány Zala megyei iskolákban látható. ő tervezte a régi 2 és 10 forintos érméket, valamint az első magyarországi tantuszokat (= telefonérméket) is.
Emlékezet
Az 1960-as években a bp.-i Százados úti művésztelepen alkotott. Műtermében és otthonában lévő alkotásait azonban végrendeletében Zalaegerszeg városának ajándékozta: 126 alkotása (kisplasztikák, érmék, domborművek) a Göcseji Múzeumba kerültek. Sírja a göcseji úti temetőben van (a művész portréja Szabolcs Péter alkotása, 1971). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban).
Elismerés
Rothermere-díj (1926). Ferenczy István-díj (1926), Budapest Székesfőváros Díja (1933), a Tengerészeti Pályázat I. Díja (1936).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni, retrospektív: Zalaegerszeg (1967)
Ernst Múzeum (Budapest, 1968)
csoportos: Magyar művészet Rómában. Nemzeti Szalon (Budapest, 1936)
XX., XXI., XXII. és XXIII. Velencei Biennále (1936; 1938; 1940; 1942)
1–9. Magyar Művészeti Kiállítás. Műcsarnok (Budapest, 1950–1962)
Százados úti Művésztelep (Budapest, 1965).
Főbb művei
F. m.: kisplasztikái, szobrai, érméi: Copfos leányfej (bronz, 1933)
Munka után (műkő, 1934)
Győr város érme, Tüköry-érem (bronz, 1938)
Győri Országos Dalosverseny érme (bronz, 1939)
Kolozsvári emlékérem (bronz, 1940)
Gitározó (fa, 1964)
Vak Bottyán (vörösmárvány, 1965)
2 forintos (réz, forgalomban: 1970. júl. 1.–1995. jún. 30.)
10 forintos (nikkel és réz, forgalomban: 1971. jún. 1.–1995. jún. 30.). F. köztéri művei: Kabay János síremléke (bronz, Budapest, Farkasréti Temető, 1937)
Mária-kút (kő–bronz, Budapest, Pasaréti tér, buszvégállomás, 1938)
Tüköry Lajos (bronz mellszobor, Palermo, 1938)
Ifjú akt (Zürich, 1939)
Kelemen László-emléktábla (kő és bronz dombormű, Budapest I. kerület Színház utca 1–3., 1940)
Apor Vilmos győri püspök síremléke (vörösmárvány, Győr, Székesegyház, 1948)
őzek (bronz, Mátraszentimre, Belkereskedelmi üdülő, 1953)
Anya gyermekével (kő, Budapest, Margitsziget, 1954)
Bikavezető (kő relief, Keszthely, 1955)
Vizafogó (bronz, kútfigura, Zalaegerszeg, 1955)
Erkel Ferenc (mészkő portré, Budapest, Városliget, 1955; áthelyezve: Budapest, Margitsziget, 1966)
őz (bronz díszkút, Budapest XX. kerület Teremszeg utcai díszpark, 1956)
Dog (bronz, Budapest XIX. kerület Lenin tér 13., 1957)
Pingvinek (bronz, Budapest X. kerület Szárnyas utca 2–4., 1958)
Terpszikhoré (kő, Debrecen, Csokonai Színház, 1960)
Kelemen László-emléktábla (kő és bronz, Budapest, Várszínház, 1960?)
Derkovits-emléktábla (kő és bronz, Budakeszi Szanatórium, 1960?)
Rózsa Ferenc (bronz, portré, Budapest, Zrínyi Akadémia, 1961)
Majmos díszkút (kő, Budapest III. kerület Gyenes utcai óvoda kertje, 1961)
Boci (alumínium, Budapest XI. kerület Irinyi J. u. 32/c., 1964)
Pablo Casals (műkő, portré, Zalaegerszeg, 1966)
Faun (bronz, Dunavecse, 1967)
Liszt Ferenc (bronz büszt, Zalaegerszeg, 1969)
Szent Imre (Budapest, Szent István-bazilika).
Irodalom
Irod.: Entz Géza: B. F. S. (Magyar Könyvszemle, 1942)
Perneczky Géza: B. F. S. (Művészet, 1961)
Pénzes Éva: B. F. S. (Művészet, 1967)
B. F. S. szobrászművész retrospektív kiállítása. Kat. A katalógust szerkesztette, a kiállítást rendezte Csengeryné Nagy Zsuzsa. (Bp., Ernst Múzeum, 1968)
M. Kiss Pál: B. F. S. művészete. (Látóhatár, 1969)
Csengeryné Nagy Zsuzsa: B. F. S. (A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
