Bozay Attila
zeneszerző, citeraművész, furulyaművész
Bozalyi
Született: 1939. augusztus 11. Balatonfűzfő, Veszprém vármegye
Meghalt: 1999. szeptember 14. Gönc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Család
Sz: Bozalyi Gyula, Moder Anna. F: 1. 1967–1982: Körmendi Klára zongoraművész. Fia: Bozay Gergely (1974–); leánya: Bozay Melinda (1979–). 2. 1989-től Varga Erzsébet.
Iskola
A békéstarhosi zeneiskolában tanult (1953–1954), a bp.-i Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában éretts. (1957), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolában zeneszerzői okl. szerzett (1962). Békéstarhoson Pongrácz Zoltán, a Bartók Béla Szakiskolában Szelényi István (1954–1957), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc növendéke (1957–1962).
Életút
A szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés és -elmélet tanára (1962–1963), a Magyar Rádió kamarazene-szerkesztője (1963–1966), majd UNESCO-ösztöndíjjal Párizsban járt (Jolivet, André óráit látogatta, 1967-ben). Szabadfoglalkozású zeneszerző (1967–1979), a Zeneművészeti Főiskolán a hangszerelés-, majd a zeneszerzés tanára (1979–1999).
Tízéves korától komponált, pályafutásának első művei a folklórizmus és a neoklasszicizmus stílusjegyeit hordozták magukon. Későbbi zeneszerzői stílusát a tizenkéthangú technika (saját meghatározása szerint az ún. dodekafon neoklasszicizmus), a konstruktivizmus, a magyar zenei hagyományok továbbfejlesztése, a sajátos hangzáseffektusok, a citerával és a furulyával való kísérletezés, a rögtönzés gyakori alkalmazása jellemezte: zenekari, verseny- és kamaraműveket, hangszeres szólóműveket, kórusműveket, dalokat írt. Műveit citerán, furulyán és zongorán gyakran maga adta elő. Több mint egy évtizedig foglalkozott Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. színművének megzenésítésével (korábban több operakísérlete kudarcot vallott). Kimerítve a konstruktivizmus és az aleatoria számára elfogadható lehetőségeit, új utat keresett, amely vissza- és előrelépés volt egyaránt. Fokozatosan jutott el egy kilenc- majd tízhangos modusrendszerig, mely a bartóki 1:2 modell nyolcfokúságának továbbfejlesztése, és lehetővé tette a legősibb (pentatónia), a klasszikus (harmóniák, melodikus moll, modulációk), a romantikus (korlátozott kromatika, harmóniavilág) az impresszionista (egészhangúság) és a 20. sz.-i (akusztikus skála, clusterek, aleatoria) stílusok ötvözését. Utolsó éveiben ezzel a technikával dolgozott, egyre következetesebben. Az opera után, amelyet Mihály András mutatott be (1985) 24 egyneműkart (Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda János költeményeire) 4 szonátát, két versenyművet (kürtre, ill. fuvolára) dalciklusokat (Fodor András, Kormos István verseire) komponált. Utolsó nagy vállalkozása, Az ember tragédiája utolsó öt színének operaváltozata (1999). Jelentős nemzetközi fesztiválok (Prága, London, Párizs, Holland Fesztivál, Varsói ősz, Zágrábi Biennále stb.) résztvevője, Európa-szerte és Kanadában előadóként is fellépett.
Emlékezet
Budapesten, a Vend utcában lakott (1025 Vend utca 4.; most a Bozay Attila-alapítvány működik ott). A bp.-i Farkasréti Temetőben nyugszik, síremléke Segesdi György szobrászművész alkotása (a sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2002-ben). A millenniumi év rendezvényei között játszották szimfonikus darabjait a Minifesztiválon és Szombathelyen; az Óbudai Társaskörben zongorára írott összes műveit adták elő. Emlékét őrzi a Bozay Attila-alapítvány, amely Bozay Attila-díjat alapított, ill. Bozay Attila-zeneszerzőversenyt, valamint évente Bozay Attila Zenei Napokat rendez. Az Alapítvány kezdeményezte, hogy szülőházán emléktáblát helyezzenek el. A Nemzeti Filharmónia 60. születésnapján emlékestet tartott (1999. okt.), a Magyar Rádió Márványtermében Bozay Attila-emlékkoncertet rendeztek (születésének 70. és halálának 10. évfordulóján, 2009. ápr. 6-án).
Elismertség
A Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke (1988–1991), a Nemzeti Filharmónia igazgatója (1990–1994). A Magyar Zeneművészeti Társaság elnökségi tagja (1988–1999), a Magyar Zenei Kamara alelnöke (1991–1992), elnöke (1992–1994). A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992).
Elismerés
Erkel Ferenc-díj (1968 és 1979), érdemes művész (1984), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1988), Szép Magyar Kotta Díj (1989), Kossuth-díj (1990), Magyar Művészetért Díj (1992), a Millenniumi Operapályázat Győztese (Az öt utolsó szín c. operájával, 1999), Artisjus Zenei Díj (posztumusz, 2001), Magyar Örökség Díj (zeneszerzői életműve, posztumusz, 2009).
Főbb művei
F. m.: operái: Csongor és Tünde (Vörösmarty Mihály színműve nyomán, 1979–1984; bem.: Magyar Állami Operaház, 1985; rendezte: Mihály András)
Az öt utolsó szín. (Madách Imre drámája nyomán, 1999; bem.: Magyar Állami Operaház, 2000. okt. 21.; rendezte: Kerényi Miklós Gábor)
kórusművei: Lux Perpetua (motetta vegyes karra, Károlyi Amy verseire, 1969)
24 gyermekkar (Arany János, Petőfi Sándor, Vajda János és Vörösmarty Mihály verseire, 1985)
4-4 vegyes kar (Kodály Zoltán emlékére, Balassi Bálint és Gyöngyösi István verseire, 1997)
zenekari művei: Pezzo concertato, No. 1. (brácsára, 1965), No. 2 (citerára, 1974–1975), No. 3. (1990)
Trapéz és korlát (kantáta, Pilinszky János versére, 1966)
Pezzo sinfonico, No. 1. (1967), No. 2. (1975–1976), No. 3. (“Fohászkodás”, oratórium Berzsenyi Dániel és Papp-Váry Elemérné verseire, 1991–1995)
Pezzo d’archi (1968; átd.: 1974)
Gyermekdalok (18 vonós hangszerre, 1976)
Variációk (zenekarra, 1977)
Improvizációk, No. 1. (preparált zongorára és vonósokra, 1987)
Concertino (kürtre és vonószenekarra, 1988–1989)
kamaraművei, egyéb művei: Epizódok (fagottra és zongorára, 1959)
Vonóstrió (1960; átd.: 1966)
Bagatellek (zongorára, 1961)
Papírszeletek (szoprán hangra, klarinétra és gordonkára, 1962)
Fúvósötös (1962)
Ritornelli (hegedűre, 1963)
Kiáltások (tenor hangra és kamaraegyüttesre, József Attila versére, 1963)
Vonósnégyes. No. 1–2. (1964–1971), No. 3. (1997)
Variazioni (zongorára, 1964)
Intervalli (zongorára, 1969)
Formazioni (gordonkára, 1969)
Két tájkép (bariton hangra, fuvolára és citerára, Fodor András versére, 1971)
Improvizációk. I. (citerára, 1971–1972), II. (furulyára és vonóstrióra, 1976)
Malom (sorozat kamaraegyüttesre, 1972–1973)
Tükör (citerára és cimbalomra, 1977)
Szóló (furulyára, 1978)
Szonáta. No. 1–2. (1986), III. (hegedűre és zongorára, 1987–1988)
Papírszeletek (dalciklus Radnóti Miklós verseire, 1990). F. lemezei: Hungaroton: B. A. művei. (1976)
II. vonósnégyes, op. 21. – Improvisations, no. 2., op. 27. – Malom, op. 23. (1979)
Mai magyar művek cimbalomra. Közreműködik. (1979)
Kortárs zongoraművek. Közreműködik. (1984)
Csongor és Tünde. Opera 3 felvonásban. (1986)
Zenekari művek. (1988)
Körmendi Klára zongorázik. Közreműködik. (1995)
Kortárs magyar zene fagottra és zongorára. (1997)
Zongoraszonáták, no. 1–2., op. 33/a-b. – Szonáta hegedűre és zongorára, op. 34. – Szonáta gordonkára és zongorára. (1998)
Kórusművek Debrecennek. Közreműködik. (1998)
Bozay Plays Bozay. (2000)
Az öt utolsó szín. – The Five Last Scenes. Opera 3 felvonásban. (2003)
Három vonósnégyes, op. 9., 21., 40. (2003). F. rádió: Improvizációk (1974)
B. A. szerzői estje (1977)
Bemutató előtt: Csongor és Tünde az Operaházban (1985)
Kedves zeneműveim (1985)
Zeneszerzők a mikrofon előtt: B. A. (1989)
A hét muzsikusa: B. A. (1993)
Kortárs zene: B. A. (1993)
A hét muzsikusa: B. A. (1996).
Irodalom
Irod.: Juhász Előd: B. A. és Durkó Zsolt szerzői estje. (Magyar Zene, 1965)
Fodor András: A New Hungarian Opera. Csongor és Tünde. (The New Hungarian Quaterly, 1985)
J. Győri László: Apropó 40 év… Interjú B. A.-val, a Nemzeti Filharmónia igazgatójával. – J. Győri László: „Én szeretem az embereket.” Beszélgetés B. A.-val. (Muzsika, 1990)
Hollós Máté: Művek bontakozóban. B. A. kórusciklusa. (Muzsika, 1997)
„Minden vargabetű ellenére az utam idáig egyenes volt.” Hollós Máté beszélgetése B. A.-val. (Muzsika, 1998)
Petrovits Emil: B. A. (Muzsika, 1999)
Tallián Tibor: Értem a dalt. B. A.: Az öt utolsó szín. ősbemutató a Magyar Állami Operaházban. 1–2. (Muzsika, 2001)
Koltai Tamás: Nézd legott komédiának. B. A.: Az öt utolsó szín. (Színház, 2001).
Megjegyzések
Wikipédia: téves halálozási hely: Budapest!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
