Falusné Szikra Katalin
közgazdász
Született: 1924. június 9. Moszkva, Szovjetunió
Meghalt: 2006. január 6. Budapest
Család
Nagyapja: Schweiger Miksa.
Szülei: Szikra Gyula (= 1908-ig Schweiger Gyula, 1884. júl. 28. Ráckeve, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) munkásbiztosító-pénztári tisztviselő, Nagy Júlia. Apja a Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség parancsnokhelyettese, a kommün bukása után tíz évi fegyházbüntetésre ítélték, 1921-ben a fogolycsere-akció keretében került a Szovjetunióba. Moszkvában a Szovjet Statisztikai Hivatal osztályvezetője (más adatok szerint elnökhelyettese) volt, 1930-ban száműzték, a sztálini tisztogatások áldozata lett (1939-ben). Szülei 1929-ben elváltak, ő édesanyjával hazatért. Anyja 1939-ig mint kistisztviselő dolgozott, 1939-től vasgyári munkás volt.
Édesanyja 2. férje: Hűvös Gyula.
Férje: 1946–1992: Falus György (= 1945-ig Frankl György, †1992. nov. Temetés: 1992. nov. 24. Farkasrét) újságíró, a Magyar Rádió külföldi adásainak főszerkesztő-helyettese, a Népszava Könyvkiadó helyettes vezetője.
Iskola
A budapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban éretts. (1942), Weil Hedvignél szabósegéd (1942. júl.–1943), a szabószakmunkás-bizonyítványt szerzett (1943). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen közgazdász okl. szerzett (1951), az MKKE-n doktorált (1958), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1961), doktora (1970).
Az MTA tagja (l.: 1976. máj. 7.; r.: 1985. máj. 9.).
Életút
A Pénzintézeti Központ tisztviselője (1945. máj.–1948. júl.), az Állami Ellenőrzési Központ (ÁEK) Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa, a főosztályvezető titkára, majd segédrevizor (1948. júl.–1951. jún.).
Az MKKE Általános Közgazdasági Kar Politikai Gazdaságtan Tanszéke, ill. a BKE Összehasonlító Gazdaságtan Tanszéke tanársegéde (1951–1959), egy. adjunktusa (1959–1961), egy. docense (1962. szept. 1.–1971. jún. 30.), egy. tanára (1971. júl. 1.–1996. febr. 28.).
Az MTA–TMB rövidített aspiránsa (önálló, 1955–1957).
Tudományos pályafutásának kezdetén a technikai fejlettségnek a dolgozók képzettségére és a munkamegosztásra, ill. a munkaszervezésre gyakorolt hatását vizsgálta. Elsők között tárta fel a gépesítés (a munkatárgy közvetlen megmunkálása gépekkel) és az automatizálás (a gépek kezelése gépekkel) folyamán a szakképzettség és a munkamegosztás területén jelentkező ellentmondásokat, azaz az emberi munkaerő gépi helyettesítésével keletkező új társadalmi feszültségeket, valamint az ezzel összefüggő gazdasági rendszabályok, a gazdasági terv- és ösztönzési rendszer létrehozásának és fejlődésének kérdéseit. Meggyőzően bizonyította, hogy a gépesítés bizonyos fokán – a szakadatlanul és tervszerűen növekvő felvevőpiac kielégítésére – az automatizálás gazdasági szükségességgé válik. Kandidátusi értekezése (A technikai fejlődés és az ipari munka, 1961) egy kialakuló új közgazdaság-tudományi ág, a munkaerő-gazdaságtan egyik első magyarországi monográfiája.
Későbbi kutatásainak középpontjába a termelékenységnek és a hatékonyságnak a gazdasági növekedésben betöltött szerepe került. Elsők között tárta fel a volt szocialista országok gazdasági növekedése lelassulásának okait, a kelet-európai gazdasági fejlődés szakaszosságát. Választ keresett arra, hogy az egyes KGST-országok 1950–1967 közötti gazdasági növekedésében és a gazdasági növekedés ütemének országok közötti különbségében milyen szerepet játszott a foglalkoztatottság és a termelékenység növekedése? Összefüggéseket fedezett fel továbbá a növekedési ütem lassulása és a technikai felszereltség változása és a növekedési ingadozások specifikussága között. Kutatásait különösen aktuálissá tette, hogy a kelet-európai (szocialista) országok fejlődési üteme és a termelékenység hatékonysága csökkent. Ezután a felismerés után összehasonlító elemzéseknek vette alá a kelet- és nyugat-európai gazdaságok ún. nem mérhető tényezőit (pl. ösztönzés, szervezés stb.). Kidolgozta a kvantifikáló növekedéselemzés finomított módszerét, amelyhez elsősorban a nemzeti jövedelem, a létszám és a termelő állóalapok növekedésének adatait használta. Ezek viszonyítása, ill. további tényezőkre bontása adta a népgazdasági és ágazati termelékenység, az állóalap-hatékonyság és a technikai felszereltség mutatószámait, majd ezekből vonta le a foglalkoztatottsági struktúra és a termelékenységnövekedés változásait. Vizsgálta továbbá az ún. első és második gazdaság közötti jövedelemkülönbségeket, a munkaerőigény és a munkanélküliség újabb, majd a rendszerváltozáskor jelentkező összefüggéseit. Már az 1970-es években kimutatta a gazdasági reform előrehaladásának korlátait, a megmerevedett sémák és az elavult szocialista tételek akadályait. Kimutatta a munka szerinti elosztás korszerű értelmezését, felfigyelt a kismagántulajdon, a kisvállalkozások helyzetére, ill. új gazdasági jelenségekre (magas személyi jövedelmek, a lakosság egyes rétegeinek kiemelkedő vagyonosodása stb.).
Különösen nagy figyelmet fordított a társadalom egyes rétegei és csoportjai között a szocialista rendszerben keletkezett vagyonegyenlőtlenségek vizsgálatára. A reáljövedelmek stagnálása vagy csak lassú emelkedése ellenére az 1980-as évek közepére nőttek a jövedelemkülönbségek, azaz a lakosság egyes csoportjainak vagyona gyorsabban növekedett, mint korábban. A vagyonnövekedés nem lassult le, hanem differenciáltabb lett, ami társadalmi konfliktusok veszélyét jelentette. Vizsgálta továbbá az ún. első és második gazdaság közötti jövedelemkülönbségeket, a munkaerőigény és a munkanélküliség újabb, majd a rendszerváltozáskor jelentkező összefüggéseit. Munkavállalók jelentős része arra kényszerült, hogy a főálláson kívül többletmunkát vállaljon, és így jusson pótlólagos jövedelemhez. A második gazdaság kereseti lehetőségei enyhítették az alacsony bérek okozta társadalmi feszültségeket, viszont más feszültségeket keltettek: azoknak a társadalmi csoportoknak az anyagi helyzete, amelyek nem voltak képesek ilyen jövedelemszerzésre jelentősen romlott, míg egyesek esetleg aránytalanul nagy jövedelemhez juthattak. A második gazdaságban megszerezhető magasabb keresetek leértékelték a főmunkaidőben elérhető béreket, fékezték azok ösztönző erejét, nemritkán ellenérdekeltséget, teljesítmény-visszatartást váltottak ki…
Elismertség
Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese (1979–1982), az Akadémiai Kutatóhelyek Bizottsága tagja (1990–1992).
Az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottsága, az MTA Ipargazdasági Bizottsága és az MTA Munkatudományi Bizottsága tagja.
Elismerés
Munka Érdemérem (1961), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1980), a szocialista országok tudományos akadémiái társadalomtudományi alelnökeinek nemzetközi díja (1980).
Szerkesztés
A Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: önálló művei, könyvfejezetei: A technikai fejlődés és az ipari munka. Kand. értek. is. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1961)
A tőkés termelési mód kialakulása és fejlődése. (Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964)
Létszám, termelékenység – gazdasági növekedés. Hét európai szocialista ország fejlődése. 1950–1965. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1968)
A foglalkoztatás, a termelékenység és a hatékonyság szerepe az európai szocialista országok fejlődésében. Doktori értek. (Bp., 1970)
A termelékenység és hajtóerői. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1975)
A gazdasági verseny és a szocialista vállalat. (A szocialista vállalat 1. A társadalmi tulajdon és a szocialista vállalat. A szerkesztőbizottság vezetője Szabó Kálmán. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975)
A munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdése. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1976. nov. 11.; megjelent: Gazdaság és Jogtudomány, 1977. 1-2 és Közgazdasági Szemle, 1977. 1.)
Munkabér, ösztönzés, elosztás. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1979)
Az első és a második gazdaság közötti bér-, illetve jövedelem-diszparitás Magyarországon. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1985. nov. 27.; megjelent: Közgazdasági Szemle, 1986. 3. és Magyar Tudomány, 1986. 3.; önállóan: Értekezések, emlékezések. Bp., 1986)
A kistulajdon helyzete és jövője. (Időszerű közgazdasági kérdések. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986; angolul: Small-Scale Property in a Socialist Economy. Bp., Akadémiai Kiadó, 1988)
A képzettség szerepe a jövedelmi és vagyoni differenciálódásban. A képzettség társadalmi struktúraképző hatása. (A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete kiadványa. Bp., 1989)
A tudás leértékelődése. (Bp., KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, 1990)
Az értelmiségi munkaerő újratermelésének feltételei – bérarányok nemzetközi összehasonlításban. (Műhelytanulmányok. A munkaerő társadalmi újratermelése Magyarországon. A Társadalomtudományi Intézet kiadványa. Bp., 1990)
The Position and Conditions of Intellectuals in Hungary. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1995)
Az életminőség, a megélhetés és az érdekvédelem összefüggései. Szerk. (A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete kiadványa. Bp., 1995)
Összehasonlító közgazdaságtan. Egyetemi tankönyv. Többekkel. (A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem kiadványa. Bp., 1995; 2. jav. kiad. Bp., Aula Kiadó, 1997).
F. m.: tanulmányai, megemlékezései: A szellemi és a fizikai munka viszonyáról hazánkban. (Közgazdasági Szemle, 1955. 3.)
A termelő és a nem termelő munkáról. (Munka, 1955. 8.)
A Szovjeutnió 6. ötéves terve. (Pénzügyi Szemle, 1956. 1.)
A technikai haladás és az üzemen belüli munkamegosztás. (Munkaügyi Szemle, 1961. 1.)
Die Entwicklunstendenzen und Grenzen der Arbeitsteilung innerhalb der Betriebe. (Technischer Fortschritt und Entwicklung der Arbeitskräfte. Berlin, 1961)
Automatizálás és szakmai képzettség. (Valóság, 1961. 3.)
A bérezés néhány aktuális problémája és a munka szerinti elosztás. (Társadalmi Szemle, 1966. 4.)
A vállalatonbelüli munkaerő-felesleg okairól. (Valóság, 1966. 6.)
A létszám és a termelékenység szerepe az európai szocialista országok gazdasági növekedésében. (Közgazdasági Szemle, 1967. 12.)
A szocialista országok közötti növekedési ütemkülönbségek néhány tényezője. (Közgazdasági Szemle, 1969. 6.)
Az európai szocialista országok gazdasági fejlődésének jelenlegi szakasza. (Társadalmi Szemle, 1969. 12.)
A gazdasági fejlődés szakaszossága a szocialista országokban. (Valóság, 1970. 4.)
A népgazdasági hatékonyság alakulása az európai szocialista országokban. 1950–1968. (Közgazdasági Szemle, 1970. 9.)
A termelékenységnövekedés és a műszaki fejlődés néhány problémája a szocialista országokban. (Gazdaság. A Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai folyóirata, 1970. 1.)
A munka szerinti elosztás mai érvényesülési módja és a termelékenység növelésére ösztönzés. (Gazdaság és Jogtudomány, 1971. 1-2.)
A termelékenység növelésére ösztönzés néhány problémája. (Társadalmi Szemle, 1971. 2.)
Az európai szocialista országok iparszerkezetének alakulása a 60-as években. (Társadalmi Szemle, 1972. 4.)
A gazdasági versenyről. (Közgazdasági Szemle, 1974. 3.)
Az anyagi ösztönzés néhány kérdéséről. (Társadalmi Szemle, 1974. 10.)
Képzettség és munkaszervezés. (Közgazdasági Szemle, 1974. 12.)
On Economic Competition. (Acta Oecomonica, 1974. 1.)
Some Aspects of Material Simulation. (Acta Oeconomica, 1975. 2-3.)
Női oktatók az egyetemen. (Felsőoktatási Szemle, 1976. 7-8.)
Some Question of the Interpretation of Distribution According to Work. (Acta Oeconomica, 1976. 3-4.)
A munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdése. (Közgazdasági Szemle, 1977. 1.)
A bér és a béren kívüli tényezők szerepe a munkaerő allokációjában. (Közgazdasági Szemle, 1978. 3.)
A munka szerinti elosztás és az áruviszonyok kapcsolatáról. (Közgazdasági Szemle, 1978. 7-8.)
On the Connection between Distribution According to Work and Commodity Relations. (Acta Oeconomica, 1978. 4.)
Védés vagy választás. A doktori fokozat odaítéléséről. (Magyar Tudomány, 1978. 5.)
A magas személyi jövedelmekről. (Közgazdasági Szemle, 1979. 10.)
Bérdifferenciálás és a termlékenységnövelés ösztönzése. Kopányi Mihállyal. (Gazdaság. A Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai folyóirata, 1979. 3.)
A bérkülönbségek néhány kérdése. (Társadalmi Szemle, 1980. 3.)
On High Personal Incomes in Hungary. (Acta Oeconomica, 1980. 1-2.)
100 év született Varga Jenő. (Magyar Tudomány, 1980. 1.)
A bányászati munka és a bányászat szelektív bérhelyzete. Kopányi Mihállyal és Vajda Lajossal. (Munkaügyi Szemle, 1981. 6.)
A találmányok és újítások problémái. (Szakszervezeti Szemle, 1981. 12.)
Az innováció néhány személyi tényezőjéről. (Közgazdasági Szemle, 1981. 12.)
Teljes foglalkoztatás és hatékonyság. (Népszabadság, 1981. szept. 15.)
A vagyonosodásról. (Közgazdasági Szemle, 1982. 11.)
On Enrichment in Hungary. – Some Human Factors of Innovation in Hungary. (Acta Oeconomica, 1982. 1-2.)
Az életszínvonal – reálisan. (Népszabadság, 1982. dec. 25.)
A nagyvállalati vezetők ösztönzése a fejlett tőkés országokban. 1–2. Kopányi Mihállyal. (Vezetőképzés, 1983. 8–9.)
Állami vállalatok a fejlett tőkésországokban. Bihari Péterrel. (Közgazdasági Szemle, 1983. 6.)
A kistulajdonról. (Egyetemi Szemle, 1984. 2.)
A kistulajdont képező kisvállalatokról. (Gazdaság. A Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai folyóirata, 1984. 3.)
A munka szerinti elosztás és a reform. (Közgazdasági Szemle, 1984. 10.)
A nyugatnémet bérpolitika. 1–2. (Szakszervezeti Szemle, 1984. 6–7.)
Az elosztási viszonyok és a reform. (Közgazdasági Szemle, 1984. 7-8. és Társadalomkutatás, 1984. 3-4.)
A munkára ösztönzés aktuális problémáiról. (Ergonómia, 1987. 1.)
A nyugdíjas kutatók munkakörülményeiről. Molnárné Venyige Júliával. (Magyar Tudomány, 1987. 10.)
Bérarányaink a nemzetközi összehasonlítás tükrében. (Gazdaság. A Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai folyóirata, 1987. 2. és Magyar Tudomány, 1987. 2.)
Jövedelem- és vagyonmegoszlás a nyolcvanas években. (Társadalmi Szemle, 1987. 7.)
Tulajdon és érdek. (Közgazdasági Szemle, 1988. 4.)
A lakossági tőkejövedelmekről. (Közgazdasági Szemle, 1989. 4.)
Az értelmiségellenességről. (Társadalmi Szemle, 1989. 11.)
A foglalkoztatáspolitika fő irányai. (Közgazdasági Szemle, 1991. 1.)
Expertise and Loyalty. The Top-Level Managers of Economics. (Aula, 1991. 2.)
A külföldi működő tőke hazánkban. Mosolygó Zsuzsával. (Közgazdasági Szemle, 1992. 1.)
Munkanélküliség és munkahelyteremtés. (Népszabadság, 1992. febr. 1.)
Az értelmiség anyagi helyzete a rendszerváltásban. (Magyar Tudomány, 1997. 12.)
Vadkapitalizmus? (Közgazdasági Szemle, 1993. 7-8.)
Hoch Róbert. (Magyar Tudomány, 1994. 3.)
Szociális piacgazdaság és munkanélküliség. Problémák és kezelésük Németországban. (Közgazdasági Szemle, 1994. 7-8.)
Meditáció a vagyonadóról. Érvek, ellenérvek, tények. (Magyar Tudomány, 1995. 3.)
Unemployment in Hungary and Germany. 1–2. (Társadalom és Gazdaság, 1995. 2.)
Műszaki fejlesztés és foglalkoztatás – tanulságok a fejlett gazdaságoknál. (Vezetéstudomány, 1996. 10.)
A munkanélküliség útvesztőjében. (Európa Fórum, 1997. 4.)
Egy sajátos átmenet – a volt NDK a felzárkózás útján. (Magyar Tudomány, 1997. 8.)
Munkanélküliség és képzettség. A magasan fejlett országok tapasztalatai nyomán. (Közgazdasági Szemle, 1997. 12.)
A keresletnövekedés és a szolgáltató szektor kompenzáló szerepe a munkanélküliséggel szemben. (Ipari Szemle, 1998. 2.)
Egy rendkívüli ember – Kovács János. (Közgazdasági Szemle, 1998. 3.)
A teljes fogllakoztatásról – mai szemmel. (Munkaügyi Szemle, 1999. 3.)
Globalizáció és munkapiac, különös tekintettel a magasan fejlett országokra. (Közgazdasági Szemle, 1999. 1.)
A felsőfokú oktatók bérezése Magyarországon. – Műszaki fejlődés és munkaerőigény. A fejlett országok tapasztalatai nyomán. (Magyar Tudomány, 2000. 9.)
Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban Maastrichtől Lisszabonig. (Ipari Szemle, 2000. 5.)
Külföldi beruházás – belföldi munkahely. A külföldi közvetlen beruházások hatása a foglalkoztatásra és a bérekre. (Közgazdasági Szemle, 2000. 6.)
A szociális Európa felé? (Munkaügyi Szemle, 2001. 4.)
Munkanélküliség és diplomás túltermelés. (Közgazdasági Szemle, 2001. 11.)
A humántőke állapota és beilleszkedésünk Európába. Kozma Ferenccel. (Társadalom és Gazdaság, 2002. 2.)
A tanulás átalakuló szerepe. (Munkaügyi Szemle, 2003. 12.)
Az EU szociálpolitikája és Magyarország. (Fejlesztés és Finanszírozás, 2004. 1.).
Irodalom
Irod. és források: Schweiger Miksa ráckevei illetőségű budapesti lakos családi nevének „Szikra”-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1908. dec. 10.)
Letartóztatták a Vörös Őrség parancsnokának helyettesét. (Friss Újság, 1919. okt. 4.)
A Vörös Őrség főkapitányai. Jancsik Ferenc és Szikra Gyula. (Az Újság, 1920. okt. 2.)
Jancsikot 15, Szikrát 10 évi fegyházra ítélték. (Az Újság, 1920. okt. 5.)
Székely Vladimir: Kun Béla rendőrsége. Emlékezések a proletárdiktatúra napjaiból. (Pesti Hírlap, 1929. márc. 22.)
Szikra Gyula volt magyar népbiztost tíz évre száműzték az oroszok. Oroszországból kiutasított felesége hazatért. (Az Újság, 1930. jún. 7.)
Frankl György „Falus” névre magyarosított. (Magyar Közlöny, 1945. nov. 28.)
Dr. Szikra Gyuláné Nagy Júlia és Hűvös Gyula házasságot kötöttek. (Népszava, 1947. szept. 10.)
Az Akadémia új levelező tagjai: Falusné Szikra Katalin. (Magyar Tudomány, 1976. 10.)
Kovács Dénes: Munka szerinti elosztás, bérarányok. Beszélgetés Falusné Szikra Katalin akadémikussal. (Népszabadság, 1977. ápr. 2.)
Kovács Dénes: Jövedelem és vagyon. Beszélgetés Falusné Szikra Katalin akadémikussal. (Népszabadság, 1983. febr. 15.)
Kovács Dénes: Jövedelemaránytalanság és a második gazdaság. Beszélgetés Falusné Szikra Katalin akadémikussal. (Népszabadság, 1986. márc. 8.)
Kovács Dénes: A falusi tanítótól a divatos nőgyógyászig. Beszélgetés Falusné Szikra Katalinnal. (Népszabadság, 1990. márc. 10.)
Elhunyt Falus György, a Magyar Rádió külföldi adásainak volt főszerkesztő-helyettese. (Népszabadság, 1992. nov. 19.)
Hámor Szilvia: Nem a munkahelynek, az életnek tanulunk. A diploma már nem útlevél a biztonsághoz. A felsőfokú oktatást ösztönző kapitalizmus értelmiségi-túltermeléshez vezetett. [Interjú Falusné Szikra Katalinnal.] (Népszabadság, 1998. jan. 20.)
Marton Tamás: Beszélgetés Falusné Szikra Katalin akadémikussal az új év küszöbén a foglalkoztatás, a bérek, az érdekegyeztetés kilátásairól. (Munkaügyi Szemle, 1999. 12.)
Szabó Katalin: Falusné Szikra Katalin születésnapjára. (Közgazdasági Szemle, 1999. 6.).
Irod.: műveiről: Fenyő Béla: F. Sz. K.: A technikai fejlődés és az ipari munka. (Élet és Tudomány, 1961. 47.)
Szakasits D. György: F. Sz. K.: A technikai fejlődés és az ipari munka. (Ipargazdaság, 1961. 11.)
Hegedűs András: F. Sz. K.: A technikai fejlődés és az ipari munka. (Közgazdasági Szemle, 1962. 5.)
Benedeczki János: F. Sz. K.: Létszám, termelékenység – gazdasági növekedés. Hét európai szocialista ország fejlődése. 1950–1965. (Társadalmi Szemle, 1969. 9.)
Ehrlich Éva: F. Sz. K.: Létszám, termelékenység – gazdasági növekedés. Hét európai szocialista ország fejlődése. 1950–1965. (Közgazdasági Szemle, 1969. 10.; angolul: Acta Oeconomica, 1970)
Forgács Katalin: F. Sz. K.: A termelékenység és hajtóerői. (Közgazdasági Szemle, 1975. 7-8.)
Lévai János: Az anyagi ösztönzés korlátai. F. Sz. K.: A termelékenység és hajtóerői. (Népszabadság, 1975. okt. 30.)
Szira Tamás: F. Sz. K.: A termelékenység és hajtóerői. (Ipargazdasági Szemle, 1975. 2.)
Tűű Lászlóné: F. Sz. K.: A termelékenység és hajtóerői. (Acta Oeconomica, 1975. 2-3.)
Kővári György: A valósággal szembesítve. Dr. F. Sz. K. akadémikus könyvének ismertetése. (Egyetemi Szemle, 1980. 4.)
Szeben Éva: F. Sz. K.: Munkabér, ösztönzés, elosztás. (Közgazdasági Szemle, 1980. 7-8.)
Kovács Dénes: F. Sz. K.: A kistulajdon helyzete és jövője. (Népszabadság, 1987. jan. 15.)
Révész Gábor: F. Sz. K.: A kistulajdon helyzete és jövője. (Közgazdasági Szemle, 1987. 5.)
Dr. R. I.: F. Sz. K.: A tudás leértékelődése. (Ergonómia, 1991. 1.)
Ékes Ildikó: F. Sz. K.: The Position and Conditions of Intellectuals in Hungary. (Magyar Tudomány, 1996. 12.).
Irod.: Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000–2006. (Bp., 1999–2005)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. (Bp., 2010).
neten:
https://resolver.pim.hu/auth/PIM53330
https://nntp.hu/person/person.php?personid=10423
https://nevpont.hu/palyakep/falusne-szikra-katalin-be748
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022
