Fonó Albert

Született: 1881. július 2. Budapest
Meghalt: 1972. november 21. Budapest

Család

Sz: Fischer Zsigmond, Herz Rózsa. F: Szilasi Nina.

Iskola

A bp.-i Fasori Evangélikus Gimnáziumban éretts. (1899); a József Műegyetemen gépészmérnöki okl. (1903), műszaki doktori okl. (1909), a hőértékesítő erőtelepek tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.).

Életút

A Ganz és Társa Községeket Villamosító Osztályának alkalmazott mérnöke (1903–1905), Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Angliában járt hosszabb tanulmányúton (1905–1908). Budapesten önálló tanácsadó és tervező mérnök (1909– 1950); közben a Tanácsköztársaság idején a Műszaki Üzemfelügyelőség vezetője (1919. márc. 21.–aug. 1.). A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái (KGMTI) szaktanácsadója (1950-től).

A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Energia és Erősáramú Szakosztályának elnöke (1946–1949). A Tanácsadó Mérnökök Testületének alapító tagja és ügyvezetője (1932–1945). Az Országos Hadifém Bíróság tagja (1918-tól).

Általános energetikával, ipartelepek, kohóművek, bányák energiagazdálkodásával, ipari erőművek létesítésével, hő- és közlekedéstechnikával foglalkozott. Kidolgozta a nagy magasságban, hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas sugárhajtóművet (találmányában Frank Whittle-t és Hans von Ohaimot megelőzve a sugárhajtómű négy változatát írta le). Kb. 50 szabadalma ismeretes: tervezett még – többek között – gőzkazánt (1923), elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót (Kármán Tódorral, 1926), szerkesztett új típusú bányászati légsűrítő berendezést (1928). A sugárhajtómű őse, a Fonó Albert által feltalált légi torpedó (1915) volt, amelynek lényege, hogy a lövegből indított lövedéket egy vele összekapcsolt hajtómű tovább gyorsítja, ily módon viszonylag kis kezdősebességgel is lehet nagy távolságra lőni, s a nehéz lövedékeket kis tömegű ágyúból indítani. Találmányát továbbfejlesztve, a nagy magasságban, hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas hajtóművet tervezett, amelyet légsugármotornak nevezett el. Találmányára német szabadalmat kért; ezt rövidesen kiegészítette egy pótszabadalmi bejelentéssel, amely a sugárhajtóművet egy külön erőforrásból hajtott kompresszor segítségével alkalmassá tette hangsebesség alatti működésre is (1928–1932). Sugárhajtóműve három fő részből állt: egy konfúzorból; egy égéstérből, ahol a levegőhöz adagolt tüzelőanyag-keverék elégetésével a hajtóművön áthaladó levegő felgyorsítása történik; ill. egy fúvócsőből (diffúzor) amelyen át a nagy sebességű levegő és az égéstermék eltávozik. Fonó egy ideig próbálkozott a Fokker és a Junkers repülőgépgyártó vállalatoknál szabadalmainak értékesítésével, sikertelenül. A szabadalmak fenntartását nem tudta fizetni, így kénytelen volt azokról lemondani.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-emlékérmet alapított (1980-ban; a díj átadására a Nemzetközi űrnapon kerül sor, általában okt. elején).

Elismertség

Az MTA Energetikai Főbizottsága alelnöke, Hőenergetikai Bizottsága tagja (1950-től). Az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának elnöke (1947–1970) és intézőbizottságának tagja (1949–1970). Az International Academy of Astronautics tagja (1969-től). A Fédération Internationale des Ingénieurs Conseil alapító tagja (1912-től), a londoni Institution of Mechanical Engineers választott tagja (1939-től).

Elismerés

Munka Érdemrend (1954), Munka Érdemrend (ezüst, 1965; arany, 1971). Az MTA Hollán-díja (1908), Kossuth-díj (nagy jelentőségű találmányaiért, acéliparunk hőenergia-gazdálkodásában elért jelentős eredményeiért, 1956).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013