Károlyi Mihály, nagykárolyi gr.
politikus, nagybirtokos, miniszterelnök
Született: 1875. március 4. Budapest
Meghalt: 1955. március 19. Vence, Franciaország
Család
Dédszülei, apai: gr. Károlyi József (1768. okt. 7. Bécs–1803. ápr. 4. Bécs. Temetés: 1803. máj. 23. Kaplony, családi sírbolt) nagybirtokos, gr. Waldstein-Wartenberg Mária Erzsébet (1769. okt. 28. Bécs–1813. jan. 3. Pest) csillagkeresztes hölgy; zichi és vásonkeöi gr. Zichy Károly (1785. okt. 11. Pozsony–1876. jún. 1. Ciffer) cs. és kir kamarás, németújvári gr. Batthyány Antónia (1789. jún. 8. Pozsony–1825. jún. 15. Hol?).
Dédszülei, anyai: gr. Károlyi István (1797. nov. 18. Bécs–1881. jún. 12. Fót) nagybirtokos, politikus, főispán, Dillon Georgina (1799. máj. 10. Párizs–1827. máj. 3. Drezda); gönczruszkai gr. Kornis Mihály (1796. ápr. 24. Dés–1835. nov. 27. Héderfája) író, a Magyar Tudós Társaság ig. tagja, iktári gr. Bethlen Kata (1815–1871).
Nagyszülei: gr. Károlyi György (1802. márc. 28. Bécs–1877. nov. 9. Bp. Temetés: 1877. nov. 12. Kaplony, családi sírbolt) politikus, nagybirtokos, az MTA ig. tagja, gr. Zichy Karolina (1818. nov. 8.–1903. jan. 30. Bp. Temetés: 1903. febr. 1. Kaplony, családi sírbolt); gr. Károlyi Ede (1821. jún. 18. Párizs–1879. szept. 27. Bp. Temetés: 1879. okt. 1. Fót), gr. Kornis Klarissza (= Kornis Clarisse, 1834. jan. 29. Nagyszeben–1906. dec. 10. Abbázia). Zichy Karolina testvére: Zichy Antónia (1816–1888), gr. Batthyány Lajosnak (1807–1849), az első magyar mártír miniszterelnöknek felesége.
Szülei: gr. Károlyi Gyula (1837. júl. 5. Pest–1890. nov. 23. Bp. Temetés: 1890. nov. 25. Kaplony, családi sírbolt) politikus, nagybirtokos, gr. Károlyi Georgina (1852. jan. 13. Fót–1878. febr. 12. Bp.). Károlyi Gyula második felesége: erdődi gr. Pálffy Geraldine (1859. szept. 5. Malacka–1928. márc. 20. Bern) cs. és kir. palotahölgy, gr. Pálffy Pál (1827–1866) Pozsony vármegye örökös főispánja és Károlyi Geraldine (1836–1915) leánya.
Testvérei: gr. Pappenheim Siegfriedné gr. Károlyi Erzsébet (1872. máj. 17. Bp.–1954. márc. 21. München); féltestvérei: gr. Batthyány Gyuláné gr. Károlyi Erzsébet (1882. máj. 24. Bp.–1930. jan. 17. Bp.), tolnai gr. Festetics Sándorné Károlyi Júlia (1883. jún. 1. Parád), Károlyi József (1884. nov. 8. Bp.–1934. szept. 10. Bp. Temetés: 1934. szept. 13. Fehérvárcsurgó) legitimista politikus, Fejér vm. főispánja, az Aranygyapjasrend lovagja. Károlyi Erzsébet férje: gr. Batthyány Gyula (1887. máj. 10. Ikervár–1959. jan. 4. Bp. Temetés: 1959. jan. 8. Farkasrét) festőművész. Károlyi Júlia férje: gr. Festetics Sándor (1882. máj. 31. Veszprém–1956. szept. 12. Balatonrendes) nagybirtokos, politikus, a Károlyi-kormány hadügyminisztere (1918. dec. 30.–1919. jan. 13.), majd a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője.
Felesége: 1914. nov. 7.–1955. márc. 19.: gr. Károlyi Mihályné csíkszentkirályi és krasznahorkai gr. Andrássy Katinka (= Andrássy Katalin, 1892. szept. 15. Tiszadob–1985. jún. 12. Antibes, Franciaország. Temetés: 1985. júl. 1. Kerepesi út), politikus, emlékiratíró gr. Andrássy Tivadar (1857. júl. 10. Párizs–1905. máj. 13.) politikus, festőművész és gr. Zichy Eleonóra (1867. márc. 28. Pest–1945. nov. 1. Bp.) leánya és gr. Andrássy Gyula (1823–1890) miniszterelnök unokája. Andrássy Katinka testvérei: galánthai gr. Esterházy Pálné, majd dénesfalvi és cziráki gr. Cziráky Józsefné Andrássy Ilona (1886. máj. 22. Tőketerebes–1967. aug. 21. Petersburg, Ontario, Kanada), őrgróf Pallavicini Györgyné Andrássy Borbála (1890. jan. 9. Bp.–1968. aug. 18. Montréal, Quebec, Kanada) és szerémi hg. Odescalchi Károlyné Andrássy Kája (= Andrássy Klára, 1898. jan. 18. Bp.–1941. ápr. 12. Dubrovnik, Jugoszlávia). Andrássy Borbála fia: Pallavicini Antal (= Pálinkás-Pallavicini Antal, 1922. júl. 30. Bp.–1957. dec. 10. Bp.) honvéd őrnagy, posztumusz honvéd ezredes, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja.
Gyermekei: Károlyi Éva (1915. szept. 16. Bp.), Károlyi Mihály Ádám (1917. nov. 16. Bp.–1939. aug. 22. Shanklin, Isle of Wight, Anglia) pilóta, repülőgép-oktató és Károlyi Judit (1919. ápr. 1. Bp.–2012. dec. Párizs). Károlyi Judit férje: Szabó Zoltán (1912. jún. 5. Bp.–1984. aug. 19. Vannes) író, szerkesztő, szociográfus.
Iskola
A budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult (1893–1894), megszakította tanulmányait: Brightonban, Karlsbadban, Párizsban és Dieppe-ben tartózkodott (1894–1896). Hazatérése után Budapesten folytatta tanulmányait (1896–1899: az 1. államtudományi szigorlatot 1897-ben, a 2.-at 1899-ben tette le), államtudományi végbizonyítványt szerzett (1899).
Életút
Családi hagyományok miatt lépett politikai pályára, a közéleti kérdések azonban hosszú ideig nem vonzották, az 1900-as évek végéig a legtöbb idejét külföldön töltötte. A Főrendiház tagja (1899-től). A Szabadelvű Párt tagjaként a Zilahi választókerület országgyűlési képviselőjelöltje (1901), később ellenezte gr. Tisza Istvánnak a parlamenti demokráciát veszélyeztető erőszakos politikáját; szakított a kormánypárttal. Pártonkívüliként, de az ún. szövetkezett ellenzék programjával országgyűlési képviselő (Pétervásári választókerület, 1905–1906; belépett a Függetlenségi és ’48-as Pártba, 1905; a Fejérváry-kormány lemondása után megtartott választásokon elvesztette mandátumát: 1906). Az agrárius nagybirtokosok érdekvédelmi szervezete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke (1909. febr. 15.–1912. nov. 18.). Pártonkívüli függetlenségi programmal országgyűlési képviselő (Kápolnai választókerület, 1910–1918). Kezdetben, Justh Gyulával ellentétben gr. Tisza Istvánnal értett egyet az általános választójog kérdésében. Részt vett az azt elutasító nemzeti irányú választójogi reformmozgalom megalapításában (1910. márc. 8.), de az ellenzéki obstrukció letörése, a véderőtörvény megszavaztatása (1912. jún. 4.) után végleg szembefordult a Nemzeti Munkapárt vezérével. Jelentős szerepet játszott a Függetlenségi és ’48-as (Justh) Párt és a Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt újbóli egymásra találásában. A két párt fúziójával létrejött Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt ügyvezető elnöke (1913. jún. 14.–1914. máj. 25.), Kossuth Ferenc halála és Justh Gyula lemondása után elnöke (1914. máj. 25.–1916. júl. 16.). A Balkán-háborúk után az Osztrák–Magyar Monarchia németbarát külpolitikai irányvonalának megváltoztatását javasolta, elsősorban a francia és az orosz orientációt szorgalmazta, fellépett a szomszéd népekkel való megbékélés és az általános választójog bevezetése mellett.
A szociáldemokrata Kende Gézával, az Amerikai Népszava szerkesztőjével előadókörútra Párizsba, onnan Liverpoolba utazott, majd a Mauritania gőzhajón az Egyesült Államokba ment. Első amerikai útjára 1914. márc. 22-én indult, ápr. 2-án érkezett meg New Yorkba, három napig maradt ott, onnan Clevelandbe és Chicagóba utazott. Összesen nyolc napot töltött el az Egyesült Államokban, elképzelései szerint a helyi magyarság képviselőit, egy egységes Amerikai Magyar Nemzeti Szövetségbe kívánta összefogni (1914. ápr. 23-án érkezett haza Budapestre). Második amerikai útjára 1914. jún. 22-én indult (júl. 4-én érkezett meg, első beszédét New Yorkban, a Washington-parkban mondta). Beszédeiben kiállt az általános választójog és egy amerikai típusú demokratikus intézményrendszer kialakítása mellett. Az időközben kirobbant I. világháború miatt, Európába való visszaérkezése után Franciaországban letartóztatták (már mint egy ellenséges ország állampolgárát, 1914. aug. 12-én). A társaság néhány tagjával – köztük Friedrich István későbbi miniszterelnökkel – Bordeauxba internálták, rövidesen azonban szabadon bocsátották (1914. szept. 15.). Hazatérése után önként jelentkezett katonai szolgálatra, a m. kir. budapesti 1. honvéd huszárezred 5. lovas hadosztályában szolgált (1915. márc. 19.–1916. jún. 4.: megszakításokkal; ebből néhány hónapot zászlósként, ill. a hadosztályparancsnok parancsőrtisztjeként).
Leszerelése után addigi pártjából kilépve életre hívta a radikális Függetlenségi és ’48-as Pártot (Károlyi-párt, 1916. júl. 16.), amelynek elnökeként fellépett a kiegyezés rendszerének megváltoztatásáért, perszonáluniót, önálló vámterületet, jegybankot, magyar nemzeti hadsereget, azonnali annexiómentes békét és szociális, ill. birtokpolitikai reformokat követelt. A Választójogi Blokk alapító elnöke (1917. jún. 6-ától). Gr. Tisza István bukása után pártja képviseltette magát az Esterházy-kormányban (1917. jún. 15.–1917. aug. 23.) és a harmadik Wekerle-kormányban is (1917. aug. 23.–1918. okt. 31.). A Károlyi-párt, valamint a parlamenten kívüli MSZDP és az Országos Radikális Párt részvételével, az őszirózsás forradalom előestéjén megalakított, magát ellenkormánynak nyilvánító Magyar Nemzeti Tanács elnöke (1918. okt. 23/24.–1918. okt. 31.). Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere (1918. okt. 31.–1919. jan. 11.), egyúttal pénzügyminiszter (1918. okt. 31.–1918. nov. 25.) és hadügyminiszter is (1918. dec. 12.–1918. dec. 29.). Az ország területi integritásának megőrzését Wilson amerikai elnök 1918 elején kibocsátott 14 pontjában meghirdetett nemzeti önrendelkezési jog alapján képzelte el, pacifista álláspontra helyezkedett, kormánya megkezdte a hadsereg felszámolását, megkötötte az antanthatalmakkal a belgrádi konvenciót (1918. nov. 3.). Kormányzata alatt fogadták el a minden 21. életévét betöltött férfi és 24. évét betöltött, írni és olvasni tudó nő választójogát (1918. évi I. néptörvény), született törvény a sajtószabadságról (1918. évi II. néptörvény), az egyesülési és gyülekezési szabadságról (1919. évi III. néptörvény). Az 1918. nov. 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, megbízva a külpolitika irányításával (1919. jan. 11.–1919. márc. 21.). A „földmívelő nép földhöz juttatásáról” szóló 1919. évi XVIII. néptörvény (1919. febr. 16.) alapján – kisajátításra került volna minden 500 kh feletti nagybirtok és 200 kh feletti egyházi birtok – Kápolnán, saját birtokán ünnepélyes keretek között megkezdte a földosztást (1919. febr. 23.). Kezdeti pacifizmusa az antant egyre nyilvánvalóbb területi követelései és a történelmi Magyarország nemzetiségeinek elszakadási törekvései miatt szertefoszlott, újra megindult a hadsereg fejlesztése, későbbi beszédében már az ország fegyveres felszabadításának lehetőségét is felvetette (1919. márc. 2.). Az újabb demarkációs vonal kijelölését követelő agresszív Vix-jegyzék benyújtása (1919. márc. 20.) másnapján, miután azt elfogadni nem kívánta, elutasítani nem merte, tudomásul vette a kommunista hatalomátvételt, elhagyta az országot (1919. júl. 5.).
Feleségével együtt Csehszlovákiában (Prágában, 1919. júl. 5.–1920. okt. 21.), Olaszországban (Firenzében, 1920 okt. 21.–1921. márc. 5., letartóztatták, majd kiutasították az országból), a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban (Raguzában, ill. Belgrádban 1921. ápr. eleje–1923. júl.), Londonban (1923. júl.–1925), majd Párizsban élt (1925–1938), Angliában telepedett le (1938). Távollétében Magyarországon hazaárulási pert indítottak ellene, elsőfokon (1923. febr. 21.), másodfokon (1924. jún. 28.), majd harmadfokon is bűnösnek találták, és teljes vagyonelkobzásra ítélték (1924. dec. 16.). Az emigrációban kíméletlen agitációt folytatott a Horthy-rendszer ellen, bírálatában egészen a kommunizmus vállalásáig eljutott. Ellátogatott a Szovjetunióba (1931), itt szerzett tapasztalatairól lelkes cikkei jelentek meg a francia sajtóban. A II. világháború alatt a Demokratikus Magyarországért Mozgalom, az Angliai Magyar Nemzeti Tanács elnöke (1944. ápr.-tól). de egyik szervezetet sem ismerték el a szövetségesek Magyarország képviselőjének.
A II. világháború után párton kívüli, kiemelkedő közéleti személyiségként az Ideiglenes Nemzetgyűlés (1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.), majd a Nemzetgyűlés tagja (1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta történelmi érdemeit (1946. évi II. törvénycikk, 1946. febr. 14.), de reményei a köztársasági elnöki poszt esetleges elnyerésére, illúziónak bizonyultak. Hazatérését követően (1946. ápr. 25.), egykori politikai súlyát nem nyerte vissza, a szerveződő baloldali erők igyekeztek távol tartani a közélettől. Rk. követ és meghatalmazott miniszter (1946. aug. 7.–1947. aug. 21.), Magyarország párizsi (1947. aug. 21.–1949. jún. 2.), akkreditálva Belgiumban (1948. aug. 14.–1949. jún. 2.), és Luxemburgban (1949. jan. 13.–1949. jún. 2.). Mindszenty József (1892–1975) esztergomi érsek letartóztatása után (1948. dec.) sikertelenül próbált meg közbenjárni a hercegprímás kiszabadítása érdekében, felajánlotta közvetítését a magyar kormány és a Vatikán között. Rajk László (1909–1949) perbefogása után lemondott követi posztjáról, és végleg emigrációba vonult. Távollétében a magyar kormány a „népi demokrácia árulójává” nyilvánította (1949. okt.).
Emigrációjában megírta élettörténetét (Egy egész világ ellen, München, 1923), amely igen jelentős kordokumentum. Kevéssé ismert, hogy írt egy drámát is (Ravelszkicímmel, 1927-ben; a drámát Hubay Miklós fedezte fel és átdolgozva adta ki 1970-ben; bemutatta a kecskeméti József Attila Színház, 1971-ben). A dráma egy forradalmárról szól, aki a hatalom átvétele előtt eltűnik, majd inkognitóban visszatér, hogy megtapasztalja, hogyan lesz a nevéből kultusz. Ravelszki azért tért vissza, hogy leleplezze a nevében folyó csalást, a dráma a személyi kultusz abszurd konfliktusa.
Emlékezet
Károlyi Mihály Franciaországban hunyt el, hamvait Angliába szállították, mert végakarata szerint fiával egy sírban akart nyugodni. A hamvak újratemetését megelőzte Károlyi Mihályné magyarországi látogatása (1961. dec. 22.–1962. jan. 20.). Károlyiné valójában férje kéziratainak kiadása miatt érkezett Magyarországra, de több párt és állami vezetővel (köztük Kádár Jánossal is) találkozott. A hamvak hazahozatala a Kádár-rendszer egyik jelentős közéleti eseménye volt. Részben megmutatta egy új nemzeti egység lehetőségét (a népfrontpolitika változásait, annak tágabb kereteit), de üzenet is volt. Üzenet az ún. haladó nyugati emigrációnak és üzenet a megerősödő dogmatikus-szektás ellenzéknek. Újratemetése (és bizonyos keretek között engedélyezett kultusza) beleillett abba a vonalba, amely társadalmi pozíciókat kínált a fasizálódó Magyarország elől Nyugatra menekülő demokratáknak, az üldözött szociáldemokratáknak és a meghurcolt kommunista veteránoknak. Károlyi Mihály temetése megrendezésére a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa bizottságot alapított. A bizottság elnöke Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke. A bizottság tagjai: Darvas József országgyűlési képviselő, a Magyar Írószövetség elnöke; Harrer Ferenc országgyűlési képviselő, a HNF budapesti elnöke; Hunya István, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke; Komócsin Zoltán, az MSZMP PB póttagja; Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője; Mihályfi Ernő országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja; Rónai Mihály András író; Sik Endre, az MSZMP KB tagja; Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke; Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Veres József a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának (VB) tagja. A bizottság titkára Kellner György. A hamvakat Londonból hazaszállító különrepülőgép 1962. márc. 7-én érkezett meg Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre. A különrepülőgép Budapestre hozta az első köztársasági elnök fiának, Károlyi Ádámnak a hamvait is. A koporsókat rendőrmotoros díszkísérettel vitték a Kerepesi úti halottasházba. Károlyi Mihály koporsóját a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) díszcsarnokában ravatalozták fel (1962. márc. 18-án). A ravatalnál megjelent Károlyi Mihály özvegye, Andrássy Katinka, leánya és unokája, valamint a család közvetlen baráti köre közül A. J. P. Taylor, az Oxfordi Egyetem történelemprofesszora, Francesca Wilson angol írónő, Yvette Guyot francia írónő. A gyászszertartáson az emlékbeszédet Kállai Gyula mondta, a beszéd után a Vasas-énekkar a munkásgyászindulót énekelte, majd a koporsót a Himnusz hangjai mellett helyezték el a kriptában, fia, Károlyi Ádám hamvai mellé. A gyászünnepségen megjelent még és koszorút helyezett el – többek között – Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács tagja; Biszku Béla, az MSZMP PB tagja; Kiss Dezső, az MSZMP KB tagja; Péter János külügyminiszter és Ortutay Gyula, HNF OT főtitkára.
Károlyi Mihályné halála után – végakaratának megfelelően – Franciaországból hazahozták özvegye hamvait is, és urnáját férje mellé temették. Gr. Károlyi Mihály és felesége, gr. Andrássy Katinka közös síremléke (= Károlyi-mauzóleum) Skoda Lajos építész munkája. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Károlyi Mihály személyisége, tettei megosztják a közvéleményt. A két világháború között a negatív tulajdonságait erősen hangsúlyozó kép terjedt el róla, elsősorban Tormay Cécile írónő művei révén. Sokan hazaárulónak bélyegezték, és igyekeztek Tisza István meggyilkolásától az egész trianoni tragédiáig a kommunisták mellett Károlyit felelőssé tenni, jóllehet Károlyi inkább lemondott államfői posztjáról (Kun Béláék pedig harcba szálltak, hogy elkerüljék az országcsonkítást; a trianoni szerződést pedig a Horthy-rezsim írta alá). A Horthy-korszak Nem nem soha! jelszavát amúgy a Károlyi-kormány Országos Propaganda Bizottsága adta ki (1919. jan.-ban, a szlogent népszerűsítő verset pedig József Attila írta 1922-ben). A Tisza-perben született ítélet pedig kimondta Károlyi és köre ártatlanságát a merényletben. A kortársak mégis vörös grófnak hívták, s mivel farkastorokkal és nyúlszájjal született, csak műtétje után későn tanult meg beszélni, bolond grófnak is nevezték. További állandó jelzői: magyar Mirabeau; Magyarország Kerenszkije. Hazaárulónak (= a „népi demokrácia árulójának”) viszont a kommunista hatalomátvétel után bélyegezték meg. Politikai életrajzot, monográfiát Hajdú Tibor írt róla, szintén ő adta ki Litván Györggyel levelezését is hat kötetben (1978–2015 között).
Születésének 100. évfordulóján, a budapesti Kossuth téren felállították egészalakos szobrát (bronz, Varga Imre alkotása, 1975; az egykori Tisza István szobor helyén állt; 2012. márc. 29-én, a Kossuth tér átrendezése miatt lebontották, 2012. szept. 5-én, Siófokon újra felállították). Domborműves relief-emléktábláját szülőházán, az egykori Károlyi-palota (ma: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest V. kerület Ferenczy István utca 1.) falán helyezték el (Id. Kalló Viktor alkotása, 1965). Külön érdekesség, hogy azt a karót, amellyel elkezdte az első magyarországi földosztást Kápolnán, a helyi Alkotmány Tsz őrizte. Róla nevezték el – többek között – a budapesti Károlyi Mihály Közgazdasági Szakközépiskolát (1963-ban), a budapesti Károlyi Mihály Magyar–Spanyol Kéttannyelvű Gimnáziumot (1987-ben), ill. a Szegedi Tudományegyetem Károlyi Mihály Kollégiumát. A Magyar Történelmi Társulat tiszteletére Károlyi Mihály-díjat alapított (1982-ben, első díjazott Romsics Ignác volt). Róla nevezték el a budapesti belvárosi (= V. kerület) Károlyi Mihály utcát (1964-ben, 2013-tól Károlyi utca). Érdekesség, hogy a szintén belvárosi Vörösmarty teret az őszirózsás forradalom idején Károlyi Mihály térnek hívták (1918-ban).
Elismerés
Kossuth-érdemrend (1949).
Sopron díszpolgára (1976).
Főbb művei
F. m.: források: Egy egész világ ellen. I. köt. Harcom a békéért. [Unicus.] (München, Verlag für Kulturpolitik, 1923 és Wien, Bécsi Magyar Kiadó, 1923; németül: Gegen eine ganze Welt. I. Mein Kampf um den Frieden. München, 1924; angolul: Fighting the World. The Struggle for Piece. New York, 1925)
Tiétek a Föld! Üzenet a magyar földmívesszegénységnek. (Paris, 1931)
Pálóczi-Horváth György: In Darkest Hungary. A bevezetőt írta K. M. (London, 1944; 2. kiad. 1945; hollandul: Amsterdam, 1947)
K. M. válogatott írásai. 1920–1946. Károlyihoz írott levelekkel. I–II. köt. Vál., sajtó alá rend. Kiss Szilvia, ford. Terényi István. A bevezető tanulmányt Molnár Erik, a bevezetést Károlyi Mihályné írta. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1964)
Egy egész világ ellen. Emlékirat. Az utószót Kiss György írta. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1965)
Az új Magyarországért. Válogatott írások és beszédek. 1908–1919. – Egy egész világ ellen. II. K. M. emlékiratainak második része. Az írásokat vál., az emlékiratot szerk. Litván György. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1968)
Ravelszki. Átd. és a bevezetőt írta Hubay Miklós. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1970; bemutató: A nagy hazugság. Dráma 2 részben címmel. József Attila Színház, 1971. febr. 6.)
Hit, illúziók nélkül. Visszaemlékezések. A fordítás angol nyelvű kéziratból készült. Ford. Litván György. (Tények és tanúk. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1977; 30 év. 2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó–Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978)
Hit, illúziók nélkül. Visszaemlékezések. Ford. Litván György, a névmutatót készítette Varga István. (Emlékezések. 3. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 1982; horvátul: Zagreb, 1982; szlovénül: Ljubljana, 1985)
Hit, illúziók nélkül. Visszaemlékezések. [Teljes, csonkítatlan szöveg.] Ford. Litván György. (Emlékezések. 4. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 2013)
angolul: Memoirs of Michael Károlyi. Faith without Illusion. 1 térképpel. Az eredetileg magyar nyelven írt visszaemlékezéseit Károlyi Mihályné fordította. A bevezető tanulmányt Taylor, A. J. P. írta. (London, 1956 és New York, 1957; olaszul: Milano, 1958)
Károlyi Mihály levelezése. Szerk. Hajdú Tibor és Litván György. I–VI. köt. (1978–2015): I. köt. 1905–1920. (Bp., Akadémiai Kiadó–MTA Történettudományi Intézete, 1978)
II. köt. 1921–1925. (Bp., Akadémiai Kiadó–MTA Történettudományi Intézete, 1990)
III. köt. 1925–1930. (Bp., Akadémiai Kiadó–MTA Történettudományi Intézete, 1991)
IV. köt. 1930–1944. A–B köt. (Bp., Napvilág Kiadó, 2015)
V. köt. 1945–1949. (Bp., Napvilág Kiadó, 2003)
VI. köt. 1949–1955. (Bp., Napvilág Kiadó, 2008).
Irodalom
Irod.: források: Gr. Károlyi György. (Ellenőr, 1877. nov. 9.)
Elhunyt gr. Károlyi György. (A Hon, 1877. nov. 9.)
Gr. Károlyi Gyuláné Károlyi Georgina meghalt. (Pesti Napló, 1878. febr. 13. és febr. 14.)
Elhunyt gr. Károlyi Ede. (A Hon, 1879. szept. 28.)
Gr. Károlyi Gyula. (Pesti Napló, 1890. nov. 23. és nov. 24.)
Károlyi Gyula gróf halála. (Budapesti Napló, 1890. nov. 24.)
Gr. Károlyi Gyula temetése. (Pesti Napló, 1890. nov. 28.)
Gr. Károlyi Györgyné Zichy Karolina meghalt. (Budapesti Hírlap, 1903. jan. 31.)
Gr. Károlyi Györgyné halála. (Budapesti Napló, 1903. febr. 1.)
Gr. Károlyi Györgyné temetése. (Budapesti Napló, 1903. febr. 3.)
A pétervásári kerületben a szövetkezett ellenzék hivatalos jelöltje gr. Károlyi Mihály. (Budapesti Hírlap, 1905. jan. 20.)
Károlyi Mihály gr. nyílt levele a pétervásári kerület választóihoz. (Budapesti Hírlap, 1905. jan. 25.)
Elhunyt gr. Károlyi Sándorné Kornis Klarissza. [Kornis Klarissza első férje gr. Károlyi Ede volt.] (Pesti Hírlap, 1906. dec. 12.)
Az OMGE elnökválasztása. Károlyi Mihály grófot megválasztották. (Budapesti Hírlap, 1909. febr. 15.)
Gr. Károlyi Mihály, az OMGE új elnöke életrajza. (Köztelek, 1909. 33.)
Agráriusok szervezkedése. A különböző pártállású férfiakból alakult agrárius csoport tíz pontból álló programmja. (Pesti Napló, 1910. márc. 27.)
Károlyi Mihály gr. kápolnai programmbeszéde. (Köztelek, 1910. 40.)
Jászi Oszkár: Gróf Károlyi Amerikában. (Világ, 1914. márc. 22.)
Károlyi Mihály Amerikában. (Magyarország, 1914. márc. 22. és Budapesti Hírlap, 1914. ápr. 10.)
Károlyi Mihály Budapesten. (Népszava, 1914. ápr. 24.)
Gr. Károlyi Mihály amerikai útja. Képriport. (Az Érdekes Újság, 1914. 19.)
Károlyi Amerikában. (Budapesti Hírlap, 1914. júl. 8. és 1914. júl. 10.)
Károlyiék diadalútja Amerikában. (Magyarország, 1914. júl. 24.)
Gr. Károlyi Mihály eljegyezte Andrássy Katinka grófkisasszonyt. (Magyarország–Pesti Napló, 1914. okt. 5.)
Károlyi Mihály gróf esküvője. A budavári Mátyás-templomban. (Magyarország–Pesti Hírlap, 1914. nov. 8.)
Megszületett Károlyi Éva Viktória. (Magyarország, 1915. szept. 18.)
A Károlyi-csoport alakuló ülése, 1916. júl. 16. (Világ, 1916. júl. 17.)
A Károlyi-párt szervezkedése. Értekezlet a programm kérdésében. (Világ, 1916. júl. 19.)
Megalakult a választójogi blokk. (Pesti Napló–Az Újság, 1917. jún. 7.)
Magyarország népéhez! Megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. (Világ, 1918. okt. 26.)
Bíró Lajos: Károlyi? (Világ, 1918. okt. 27.)
A nemzethez. Győzelmes forradalom. (Világ, 1918. nov. 1.)
Győzött a Nemzeti Tanács forradalma. Károlyi a népkormány elnöke. (Pesti Hírlap, 1918. nov. 1.)
Az ország újjáteremtése. A kormány elrendelte a fegyverletételt. (Világ, 1918. nov. 2.)
Károlyi nyilatkozata a fegyverletételről. (Pesti Hírlap, 1918. nov. 5.)
A köztársaságért! Károlyi Mihály miniszterelnök a köztársaságról. – Fegyverrel védjük az ország határát. (Világ, 1918. nov. 12.)
Kikiáltották a magyar népköztársaságot. (Pesti Hírlap, 1918. nov. 17.)
A propaganda bizottság skarlátpiros színű plakátot ragasztott ki a főváros egész területén. A plakáton a szétdarabolt Magyarország térképe van ezzel a felirattal: „Nem, nem soha!” (8 Órai Újság, 1919. jan. 11.)
Bíró Lajos: A kápolnai nap. (Világ, 1919. febr. 25.)
Földosztás Kápolnán. (Pesti Hírlap, 1919. febr. 25.)
Magyarországot, ha szétdarabolják, fegyverrel szabadítjuk fel. Károlyi Mihály és Böhm Vilmos hadügyminiszter beszéde Szatmáron. (Pesti Hírlap, 1919. márc. 4.)
Károlyi Mihály és a kormány lemondott. (Pesti Hírlap, 1919. márc. 22.)
Károlyi Mihály elhagyta Prágát. (8 Órai Újság, 1920. okt. 23.)
Károlyiék Olaszországban. (Pesti Hírlap, 1921. márc. 11.)
A bíróság ítélete elkobozta Károlyi Mihály egész vagyonát. (8 Órai Újság, 1923. febr. 22.)
Elkobozták Károlyi Mihály gróf vagyonát. (Budapesti Hírlap, 1923. febr. 22.)
Az „áruló”. [Károlyi Mihályról és peréről.] (Népszava, 1923. febr. 22.)
Károlyi Mihály vagyonelkobzása. (Világ, 1923. febr. 22.)
Garami Ernő: Hazafiság és hazaárulás. (Jövő [Bécs], 1923. febr. 25.)
Károlyi Mihály Angliába költözködik. (Reggeli Hírlap, 1923. jún. 17.)
Várady Aurél: Gróf Károlyi Edétől Károlyi Mihályig. (8 Órai Újság, 1924. júl. 1.)
A Károlyi-pör. (Népszava, 1924. dec. 17.)
A Kúria helybenhagyta a törvényszék elkobzó ítéletét Károlyi Mihály hűtlenségi perében. (8 Órai Újság, 1924. dec. 17.)
Jogerős a Károlyi-vagyon elkobzása. (Magyarország, 1924. dec. 17.)
Pályi Ede: Károlyi Mihály vagyonelkobzási pere. (Reggeli Hírlap, 1924. dec. 17.)
A m. kir. budapesti 1. honvéd huszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszár hadosztály története. 1869–1918. 678 képpel és 68 színes vázlattal. (Bp., 1927)
Özvegy gr. Károlyi Gyuláné Pálffy Geraldine Bernben, a Kocher-féle magánklinikán meghalt. (Magyarság, 1928. márc. 22.)
Meghalt gr. Károlyi Ádám, Károlyi Mihály fia. [Repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.] (Pesti Napló, 1939. aug. 23.)
Magyar S. O. S. Teherán után. A létünkről van szó! Írta Károlyi Mihály. (Kanadai Magyar Munkás, 1944. márc. 2.)
A nemzetgyűlés határtalan lelkesedéssel üdvözölte Károlyi Mihályt. (Szabad Nép, 1946. máj. 11.)
Lobogódíszben a pesti utcák. Hazaérkezett a második magyar köztársaság elnöke. (Kossuth Népe, 1946. máj. 11.)
„Minél erősebb lesz demokráciánk, annál inkább könnyít terheinken a külföld” – mondta Károlyi a kápolnai földosztás helyszínén. (Kossuth Népe, 1946. jún. 11.)
„Demokráciánk túlvan a gyermekbetegségeken és már serdülő korát éli.” Az októberi köztársaság elnöke első földosztása színhelyén. (Világ, 1946. jún. 12.)
Lestyán Sándor: Károlyi Mihállyal Kál-Kápolnán. (Szabadság, 1946. jún. 12.)
1848 nőalakjai: Batthyányné és Károlyiné. (Színház, 1948. 13.)
Meghalt Károlyi Mihály. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1955. márc. 22.)
Károlyi Mihály: Keresztény kurzus és hazafiság. (Népszabadság, 1962. febr. 22.)
Hazaszállítják Károlyi Mihály hamvait. – Károlyi Mihály: Osztályharc és egységfront. (Népszabadság, 1962. márc. 2.)
Hazahozták Károlyi Mihály hamvait. (Népszabadság, 1962. márc. 8.)
Károlyi Mihály: Vallomás 1922-ből. (Népszabadság, 1962. márc. 9.)
Egész életével a haza és a nép igaz ügyét szolgálta. Ünnepélyes gyászpompával helyezték hazai földbe Károlyi Mihály hamvait. (Népszabadság, 1962. márc. 20.)
Haas György: Egy repülősír a nemzeti Pantheonban. (Repülés, 1965. 6.)
Litván György: Történelmi palackposta. Bírói különvélemény Károlyi Mihály hűtlenségi perében. (Magyar Nemzet, 1968. júl. 14.)
A. G.: „A XX. század pátosza.” Károlyi Mihályné halálára. (Magyar Nemzet, 1985. jún. 14.)
Károlyi Mihályné halálára. (Népszabadság, 1985. jún. 14.)
Major Ottó: Red Catherine és a Nagyvilág. Károlyi Mihálynéra emlékezve. (Nagyvilág, 1985. 9.)
Eltemették Károlyi Mihálynét. (Népszabadság, 1985. júl. 2.).
Irod.: dokumentumok: K. M. hitbizományi debrő-parádi birtokának ismertetése. (Gyöngyös, 1896)
Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. (Bp., 1897)
Gr. K. M. programmbeszéde a kápolnai kerület választóihoz. (H. n., 1910)
Tisza és a külföld. Külföldi államférfiak nyilatkozatai Tiszáról, a munkapárti rendszerről ás K. M.-ról. Összegyűjtötte: Orbók Attila. (1–2. kiad. Bp., 1917)
The Foreign Policy of President Károlyi and of the Hungarian Republic. [A Politika c. lap különszáma.] (Bp., 1918)
A függetlenségi Károlyi-párt szózata az országhoz. (Bp., 1919)
Erdély Jenő: Mit akarnak? Károlyi pártja, a szociáldemokraták, radikálisok, keresztényszocialisták, földművelők, bolsevikok? Az összes magyar politikai pártok programmja és szervezete. (Miről van szó? Aktuális lexikon. 1. füz. Bp., 1919)
Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás. (Károlyi Könyvtár 4. Bp., 1919)
Nánássy György: K. M. bűnei. (Pozsony, 1919)
Orbók Attila: Ki árulta el a hazát? Egy politikai riporter vallomásai. (Bp., 1919)
Die fünf ersten Tage einer Revolution: Augenzeuglicher. Beurcht und Notizen von Henry Charles Schmitt, mit einer Beifügung v. Michael Graf Karolyi, Präsident der Volksrepublik. (Bern, 1919)
Gömbös Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései a forradalomról és az ellenforradalomról. (Bp., 1920)
Herczeg Ferenc: Két arckép. Tisza István és K. M. (Bp., Singer és Wolfner, 1920)
Andronicus [Kozma Andor]: K. M. helytartói. (Bp., 1922)
Öt év múltán. A Károlyi-korszak előzményei és céljai. Írta Búza Barna [et al.]. A címlap Márffy Ödön műve. (Bp., 1923)
Nyíry Gyula: Az októberi forradalom demokráciája. (Bp., 1926)
Nyíry Gyula [Julius]: Die Regierung Károlyi in Ungarn. 1918–1919. (Bp., 1926)
Sangiorgi, Giorgio Maria: L’Ungheria dalla republica di Károlyi alla reggenza di Horthy. 4 táblával és 2 térképpel. (Bologna, 1927)
Clair Vilmos: Magyar párbajok Attila hun király idejétől 1923. év végéig. I–II. köt. (Bp., Singer és Wolfner, 1930)
Nyíry Gyula: Hogyan készítette elő a Károlyi-kormány a proletárdiktatúrát? (Európa és a bolsevizmus 5. Bp., 1942)
Az Angliai Magyar Tanács programja. [Négyoldalas dokumentum K. M. aláírásával.] (London, 1944)
Ady Endre ismeretlen cikke K. M.-ról. (Világ, 1946. máj. 26.)
Hámori László: K. M., a földosztó. Az előszót Böhm Vilmos írta. (Bp., Népszava Kiadó, 1946)
Erki Edit: K. M. (Élet és Irodalom, 1965. 10.)
Gellért Gábor: Az igazságtevő Károlyi. (Új Írás, 1965. 3.)
Novobáczky Sándor: Évforduló. K. M. (Magyarország, 1965. 12.)
Rónai Mihály András: A Károlyi-palota. (Tükör, 1966. 11.)
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Emlékezések, naplójegyzetek. Részben angolból ford. Balabán Péter és Justus Pál. 12 táblával. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1967; 2. kiad. 1973; 3. kiad. 1978; 4. kiad. 1985; angolul: A Life Together. The Memoirs of Catherine Károlyi. London, 1966; németül: Aufbruch ohne Wiederkehr. Die Lebenserinnerungen einer ungewöhnlichen Frau, Gräfin Katharina Károlyi. Hamburg, 1967; szlovákul: Bratislava, 1970; franciául: On m’appelait la comtesse rouge. 10 táblával. Bp.–Paris, 1978 és 1980)
Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben. Emlékezések, naplójegyzetek, levelek. Az angol nyelvű kéziratot ford. Balabán Péter. 12 táblával. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1969; 2. kiad. 1973; 3. kiad. 1978; 4. kiad. 1985; 5. kiad. 2011)
Bölöni György: Károlyi Mihály súlyos balesete. – Károlyi Mihály vagyonelkobzási ügye a Legfelsőbb Tanács előtt. – Károlyi Mihály hetvenéves. – Károlyi Mihály. (B. Gy.: Friss szemmel. Vál., szerk. Erki Edit. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968)
Két dokumentum: Károlyi Mihály levele Bakos Mihályhoz. – Károlyi Mihály Jászi Oszkár könyvéről. (Budapest [folyóirat], 1968. 10.)
Roger Mária: Beszélgetés Károlyi Mihálynéval Budapesten. Interjú az „Europe” c. folyóirat 1969-es évfolyamában. (Világosság, 1975. 5.)
Ketten a száműzetésben: Párizsban. Beszélgetések Károlyi Mihálynéval. Fodor Ilona interjúja. (Valóság, 1976. 5.)
Köves Rózsa: Emlékezés K. M.-ra. (Magyar Nemzet, 1976. aug. 8.)
E. Fehér Pál: Együtt Károlyi Mihállyal. Beszélgetés Károlyi Mihálynéval. (Kritika, 1978. 10.)
Varga József: Károlyi Mihály levelezése I. (Magyar Könyvszemle, 1979. 2.)
Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás. Az előszót írta Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1982)
Hajdu Tibor–Litván György: Egy elmaradt államfői találkozó dokumentumai. Iratok Károlyi Mihály és Renner oszták kancellár 1919. márc. 23-ára tervezett találkozójához. – M. Kondor Viktória: Egy ismeretlen levél Károlyi Mihályhoz. Maléter István Károlyi Mihálynak. (Századok, 1983. 1.)
Jászi Oszkár: Áloktobrizmus és bolsevizmus. Megjegyzések Károlyi Mihály új programjához és más írások. 1922–1955. (Bp., AB Független Kiadó, 1983)
Károlyi Mihály levelei Jászi Oszkárhoz. Podebrady, 1920. máj. 14. 1–2. és New York, 1930. máj. 20. (Medvetánc, 1982/4-1983/1.)
Lukácsy Sándor: Történelmi szemtanúk. A kápolnai földosztás. (Rakéta Regényújság, 1985. 19.)
Károlyi Mihály és az őszirózsás forradalom. Dokumentumok. Szerk. Szántó Tibor, a dokumentumokat vál. Győrffy Sándor, Jemnitz János, Major Ottó. (A Károlyi Mihály Társaság kiadványa. Debrecen, 1988)
Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért. Három dokumentum arról, hogyan mondott le diplomáciai állásáról Szabó Zoltán. Közli Kenedi János. (Beszélő, 1989. 1.)
Jászi Oszkár: Károlyi Mihály történelmi szerepe. (Világosság, 1995. 11.)
Károlyi Mihályné: Mihály gróf rokonsága. Közreadja: Hajdú Tibor. (Holmi, 2001. 10.)
Hajdú Tibor: A moralista és a hatalom. Károlyi Mihály párizsi követi jelentéseiből, 1947–1949. (2000 [folyóirat], 2002. 10.)
Herczeg Ferenc: Két arckép. Tisza István és K. M. Az utószót Salamon Konrád írta. (Új kiad. Bp., Auktor Kiadó, 2005)
Herczeg Ferenc: K. M. (Kapu Könyvek. A vörös háború. H. F., Mályusz Elemér és Breit József írásai. Bp., Filmkapu Kft., 2011).
Irod.: műveiről: Wertheimer, Oskar von: Die Memoiren des Grafen Michael Karolyi. (Preussische Jahrbücher, 1924 és külön: Berlin, 1924)
Szabó Ágnes: K. M. memoárjai. (Párttörténeti Közlemények, 1958. 3.)
Károlyi Mihály. Bibliográfiai kísérlet: Károlyi Mihály munkái. – A Károlyi Mihály-irodalom. Összeáll. Galambos Ferenc. (Bp., 1961)
Szinai Miklós: K. M. válogatott írásai. (Társadalmi Szemle, 1964. 6.)
Horváth Zoltán: K. M. válogatott írásai. (Kritika, 1965. 5.)
Dolmányos István: K. M.: Egy egész világ ellen. (Társadalmi Szemle, 1966. 1.)
Horváth Zoltán: K. M.: Egy egész világ ellen. (Századok, 1966. 4-5.)
Hovanyecz László: Ravelszki avagy Károlyi Mihály. (Alföld, 1966. 8.)
Varga József: K. M.: Egy egész világ ellen. (Kortárs, 1966)
Hubay Miklós: K. M., a drámaíró. (Népszabadság, 1968. júl. 21. és H. M.: Aranykor. Tanulmányok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972)
Fogarassy László: K. M.: Az új Magyarországért. (Irodalmi Szemle, 1969. 5.)
Hársfalvi Péter: K. M.: Az új Magyarországért. (Alföld, 1969. 3.)
Horváth István: K. M.: Az új Magyarországért. (Palócföld, 1969. 2.)
Ónody Miklós: K. M.: Az új Magyarországért. (Könyvtáros, 1969. 2.)
Koltai Tamás: A politikus drámája. K. M.: Ravelszki. (Népszabadság, 1970. okt. 15.)
Koroknai Zsuzsa: Ravelszki tragikus vétsége. K. M.: Ravelszki. (Élet és Irodalom, 1970. 25.)
Antal Gábor: A nagy hazugság. K. M. drámája a József Attila Színházban. (Magyar Nemzet, 1971. febr. 9.)
Létay Vera: Több a mazur valóságnál. K. M.: A nagy hazugság. (Élet és Irodalom, 1971. 9.)
Molnár G. Péter: A nagy hazugság. K. M. drámája a József Attila Színházban. (Népszabadság, 1971. febr. 12.)
Sükösd Mihály: Két emlékirat. (S. M.: Küzdelem az epikával. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1972)
Ránki György: A hit, az illúzió és a politika. K. M. önéletrajzáról. (Valóság, 1977. 9.)
Erényi Tibor: K. M.: Hit, illúziók nélkül. (Társadalmi Szemle, 1978. 1.)
Fogarassy László: K. M.: Hit, illúziók nélkül. (Irodalmi Szemle, 1978. 5.)
Cselényi László: Hit illúziókkal és illúziók nélkül. Kun Béláné és K. M. emlékiratai kapcsán. (Irodalmi Szemle, 1979. 3.)
Földes Anna: Ravelszki perújrafelvétele. K. M. drámája Kecskeméten. (Színház, 1979. 12.)
Czine Mihály: K. M.: Hit, illúziók nélkül. (Cz. M.: Nép és irodalom. I–II. köt. Bp., 1981)
Németh G. Béla: Hit, illúziók nélkül. K. M. könyve. (N. G. B.: Küllő és kerék. Tanulmányok. Bp., 1981)
Csató Tamás: K. M. levelezése. V. köt. 1945–1949. (Magyar Tudomány, 2003. 8.)
L. Nagy Zsuzsa: K. M. levelezése. V. köt. 1945–1949. (Századok, 2003. 6.)
Buda Attila: Hit – illúziókkal és előítéletekkel. K. M. levelezése. V. köt. 1945–1949. (Kortárs, 2004. 10.).
Irod.: tanulmányok: Dolmányos István: K. M. és a „szentpétervári út”. Az orosz–magyar szövetség gondolata 1914-ben. (Történelmi Szemle, 1963. 2.)
Hajdú Tibor: K. M. és az 1918–1919-es forradalmak. (Századok, 1963. 5.; angolul: Michael Károlyi and the Revolutions of 1918–1919. Acta Historica, 1964)
Schönwald Pál: K. M. hűtlenségi és vagyonátszállási pere a Horthy-bíróságok előtt. (Jogtudományi Szemle, 1963. 3.)
Varga József: K. M. útja. (Kortárs, 1964. 12.)
Mód Aladár: K. M. ideológiai örökségéről. (Párttörténeti Közlemények, 1964. 4. és M. A.: Sors és felelősség. Bp., 1967)
Sükösd Mihály: K. M. harca. (Kortárs, 1966. 1.)
Litván György: Egy kivételes jellem próbatétele. K. M. (Budapest [folyóirat], 1968. 10.)
Molnár Mátyás: K. M. a Heves megyei nép emlékezetében. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1968. 4.)
Kemény István: A Károlyi-per. A rehabilitáció napja. (Magyar Nemzet, 1969. dec. 31.)
Varga József: K. M. dilemmája. (Kortárs, 1970. 5.)
Károlyi Mihály-emlékszám: Hajdú Tibor: K. M. politikai pályafutásának kezdete. 1901–1909. – H. Haraszti Éva: Adalékok K. M. antifasiszta elméleti és gyakorlati tevékenységéhez. –Jemnitz János: K. M. politikai elképzelései és nemzetközi kapcsolatai a II. világháború éveiben. – Litván György: Egy barátság dokumentumai. K. M. és Jászi Oszkár levelezéséből. – Varga F. János: K. M. és az antifasiszta emigráció egységfrontja, 1941–1944. (Történelmi Szemle, 1975. 2-3.)
Für Lajos: K. M. Születésének századik évfordulójára. (Népszava, 1975. márc. 2.)
Hajdú Tibor: K. M. és a KMP kapcsolatáról a húszas években. (Párttörténeti Közlemények, 1975. 2.)
Hajdú Tibor: K. M. hazatérése Budapestre. (Budapest [folyóirat], 1975. 3.)
Litván György: K. M. egyénisége. (Világosság, 1975. 5.)
Merényi László: „Legyen vége már!” K. M. békepolitikája 1915–1916-ban. (Élet és Irodalom, 1975. 51.)
Pók Attila: Beszámoló a Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakról. (Századok, 1975. 2.)
Stier Miklós: Emlékülés K. M. születésének 100. évfordulójára. (Magyar Tudomány, 1975. 8-9.)
Tudományos emlékülés K. M. születésének 100. évfordulója alkalmából. Budapest, 1975. márc. 4. Kállai Gyula [et al.] előadásai. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1975)
Varga F. János: Károlyi és az antifasiszta emigráció egységfrontja. 1941–1944. (Történelmi Szemle, 1975)
Wesselényi Miklós: K. M. Száz esztendő tanulságai. (Magyarország, 1975. 8.)
Emlékezés K. M.-ra. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya és a Magyar Történelmi Társulat 1975. márc. 4-én, K. M. születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülésének anyaga. Előadások. Szerk. Stier Miklós (Bp., Akadémiai Kiadó, 1976)
Nagy János: K. M., Sopron díszpolgára. (Soproni Szemle, 1976. 4.)
Vértesy Miklós: A Károlyi Mihály utca. (Budapest [folyóirat], 1976. 11.)
Vigh Károly: Vezető a K. M. emlékszobákhoz. (Bp., 1976; 2. kiad. 1979)
Merényi László: K. M. békeakciója 1917-ben. (Élet és Tudomány, 1977. 47.)
Tamás István: Mihály Károlyi’s Home. (New Hungarian Quaterly, 1977)
Fischer, Holger: Oszkár Jászi und Mihály Károlyi. Ein Beiträg zur Nationalitätenpolitik der bürgerlich-demokratischen Opposition in Ungarn von 1900 bis 1918 und ihre Verwirklichung in der bürgerlich-demokratischen Regierung von 1918 bis 1919. – Jászi Oszkár és K. M. A magyarországi polgári demokratikus ellenzék 1900–1918 közti nemzetiségi politikájához és megvalósulásához az 1918–1919. évi polgári demokratikus kormányzat idején. (Studia Hungarica. 17. München, 1978)
Láczay Magdolna: 1918. okt. 31. és 1919. márc. 21. K. M. memoárjaiban. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1978. 4.)
Erényi Tibor: K. M. sorsfordulói. (Párttörténeti Közlemények, 1979. 1.)
Major Ottó: Értelem és szenvedély. Tanulmányok. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980)
Szecskó Károly: K. M. és Heves megye. Adalékok K. M. életrajzához. (Archívum. A Heves Megyei Levéltár közleményei, 1981. 10.)
Vassady Béla: The „Homeland Cause” as Stimulant to Ethnic Unity. The Hungarian–American Response to Károlyi’s 1914 American Tour. (Journal of American Ethnic History, 1982)
Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor könyvéhez. (Századok, 1983. 1.)
Litván György: Új adalék K. M. és a KMP kapcsolatához. (Történelmi Szemle, 1983. 2.)
Károlyi Mihályné: A Rajk-per és K. M. (História, 1983. 2.; angolul: New Hungarian Quaterly, 1985)
Bibó István: Az egykori Károlyi-palota – Bp. V. ker. Károlyi Mihály u. 16. – építésének története. (Építés–Építészettudomány, 1984. 1-2.)
Merényi László: A „vörös gróf” és a „vörös grófnő”. (Élet és Tudomány, 1985. 27.)
Merényi László: K. M. és a NOBUD. (Budapest [folyóirat], 1985. 11.)
Ettre László: K. M. szobra. (Új Látóhatár, 1987. 2.)
Papp Gábor: Egy emigráns hazatér. K. M. és az 1946-os Magyarország. – K. M. levele Jászi Oszkárhoz, 1946. aug. 6. (Mozgó Világ, 1987. 11.)
Major Ottó: K. M. emlékezete. „Akiben az eszme testet öltött…” Jegyzetek K. M.-ról és az őszirózsás forradalomról. (Nagyvilág, 1988. 10.)
Major Ottó: K. M. igazsága. (Budapest [folyóirat], 1988. 10.)
Mocsári Sándor: K. M. politikai gondolkodásmódjának fejlődése 1919-ig. (Belügyi Szemle, 1989. 10.)
Major Ottó: Találkozások K. M.-lyal. (Pesti Hírlap, 1991. aug. 6.)
Kajetán Endre: A második Mohács. Három év, 1918, 1919, 1920 krónikája. Jászi Oszkár, K. M. és Kun Béla. (Új Kincsestár 1. A Szenci Molnár Társaság kiadványa. Bp., 1992)
Varga Balázs: K. M. újratemetése. (Sic itur ad astra, 1993. 2-4.)
Vigh Károly: Hit – csupa illúzióval. (Magyar Nemzet, 1993. ápr. 17.)
Hegedűs Sándor: Az antifasiszta K. M. (Ezredvég, 1994. 12.)
Sipos József: Földosztás Kál-Kápolnán hetvenöt éve. (Népszabadság, 1994. febr. 23.)
Litván György: Károlyi és Jászi. Két párhuzamos életmű. (Világosság, 1995. 11.)
Litván György: Hányatott élet és utóélet. (Világosság, 1996. 8-9.)
Hajdú Tibor: K. M. újratemetése. (Beszélő, 1997. 4.)
Litván György: Az illúziótlan hit receptje. A Károlyi-centenárium. (Beszélő, 1998. 6.)
Csiffáry Gergely: K. M. és Heves megye kapcsolata. (Új Hevesi Napló, 1999. 4.)
Érszegi Márk Aurél: K. M. és a Szentszék. – Mihály Károlyi and the Holy See. (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1999. 3-4.)
Hajdú Tibor: K. M. (Rubicon, 1999. 8.)
Argejó Éva: Károlyi és a politikai rendőrség. Hajdú Tibor történésszel beszélget A. É. (Élet és Irodalom, 2000. 10.)
Hajdú Tibor: Hazatérhet-e az emigráns? 125 éve született K. M. (Népszabadság, 2000. márc. 4.)
Vörös Boldizsár: Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló. Budapest szimbolikus elfoglalásai 1918–1919-ben. (Budapesti Negyed, 2000. 3-4.)
Hegedűs Sándor: Történelmi miniatúrák. Hét esszé. (Z-füzetek 89. Bp., 2001)
Varga Lajos: Az MSZDP és a polgári pártok politikai együttműködésének történetéhez. A szociáldemokraták és K. M. 1910–1917. (Múltunk, 2001. 4.)
Litván György: K. M. és a forradalmak kora. (A magyar történelem vitatott személyiségei. I. Bp., 2002)
Hajdú Tibor: K. M. párizsi követsége. 1947–1949. (Múltunk, 2003. 2.)
Rónai Mihály András: Hódolat K. M.-nak. (Bp., Glória Kiadó, 2004)
Janek István: K. M. a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–1948 között. (Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2004. 2. és Századok, 2004. 1.)
Hajdú Tibor: K. M. emlékezete. (Népszabadság, 2005. márc. 19.)
Mészáros István: K. M. „legnagyobb dilemmája”. (Valóság, 2006. 2.)
Litván György: K. M. és a forradalmak kora. (A magyar történelem vitatott személyiségei. A Magyar Tudományos Akadémián 2001–2004-ben rendezett előadás-sorozat előadásai. Bp., Kossuth Kiadó, 2008)
Ormos Mária: K. M., a bűnbak. Illúzió és tehetetlenség. (História, 2008. 9.)
Balogh Gábor: Makacs mítosz hős nélkül: a Károlyi-legendárium. (Magyar Hírlap, 2010. jún. 25.)
Csernok Attila: K. M. igazsága. 1–2. (Le Monde Diplomatique – magyar kiadás, 2010. 10.)
Hajdú Tibor: K. M. és akiknek nem kell. (Mozgó Világ, 2010. 7.)
Hajdú Tibor: K. M., a fordulatok embere. – Szabó István: K. M. és a legitimitás kérdése. – Tőkéczki László: Gr. K. M. személyisége. (Rubicon, 2010. 10.)
Murányi Gábor: A Kádár-éra K. M. szobra: tereprendezés. – Murányi Gábor: A Kádár-éra K. M. szobra: vigyázat, mázolva! (Heti VG, 2010. 24.)
Wágner Tibor: Gr. K. M., a parádi erdők ura. (Erdészeti Lapok, 2010. 4.)
Kozák Erna: Az igazi Károlyi. (Remény, 2011)
Gali Máté: K. M. „bűnei”. Vádak és valóság. (Mítoszaink nyomában. Szerk. Kovács Kiss György. Kolozsvár, 2013)
Csunderlik Péter: A „diadalmas forradalom”-tól a „patkánylázadás”-ig. Az őszirózsás forradalom emlékezete és öröksége. (Hévíz [folyóirat], 2018. 4-5.)
Gali Máté: K. M. hazaárulási pere. (Rubicon, 2019. 9-10.)
Pritz Pál: Gr. K. M. és Jászi Oszkár emigrációja. (Korunk, 2021. 3.).
Irod.: feldolgozások, lexikonok: A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. (Bp., 1905)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története. 1918. okt. 31.–1919. márc. 21. (Bp., Cserépfalvy, 1945)
Hajdú Tibor: Az őszirózsás forradalom. (Bp., Kossuth Kiadó, 1963)
Hegedűs Géza: Akit vörös grófnak neveztek. K. M. élete. Életrajzi regény. 8 táblával. (Nagy emberek élete. Bp., Móra, 1967)
Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. (Bp., Kossuth Kiadó, 1968)
Hajdú Tibor: K. M. Kismonográfia. (Életek és korok 3. Bp., Akadémiai Kiadó, 1970)
Völgyes Iván: Hungary in Revolution, 1918–1919. Nine Essays. (Lincoln, 1971)
Jemnitz János–Litván György: Szerette az igazságot. K. M. élete. 24 táblával. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1977)
Hajdú Tibor. K. M. Politikai életrajz. Monográfia. (Bp., Kossuth Kiadó, 1978)
Kende János: Forradalomról forradalomra. Az 1918–1919-es forradalmak Magyarországon. (Magyar História. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1979)
Schönwald Pál: A Károlyi-per. 8 táblával. (Népszerű történelem. Bp., Kossuth Kiadó, 1985)
Borsányi György: Októbertől márciusig. Polgári demokrácia Magyarországon, 1918. 16 táblával. (Népszerű történelem. Bp., Kossuth, 1988)
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1999)
Mezey László Miklós: 20 történelmi arckép a 20. század magyar történelméből. (Bp., Trezor Kiadó, 1991)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000; 2. bőv. és jav. kiad. 2006)
Magyar miniszterelnökök, 1848–2002. Szerk. Stemler Gyula. (Bp., 2002)
Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. (Praha, 2002)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Litván György: Magyar gondolat – szabad gondolat. Válogatott történeti tanulmányok. Vál., szerk. Gyurgyák János. A bibliográfiát összeáll. Pótó János. (Bp., Osiris Kiadó, 2008)
Cartledge, Bryan: Trianon egy angol szemével. K. M. és Bethlen István. Az előszót Lukacs, John írta, ford. Bánki Vera. (Makers of the Modern World. Bp., Officina Kiadó, 2009; 2. kiad. 2010; 3. kiad. 2011)
Hajdú Tibor: Ki volt K. M.? Politikai életrajz. 8 táblával. (Bp., Napvilág Kiadó, 2012)
Salamon Konrád: Az őszirózsás forradalomról és az első köztársaságról – harag és elfogultság nélkül. (Bp., Éghajlat Könyvkiadó, 2012; 2. kiad. 2013; 3. jav. kiad. 2014)
Tőkéczki László: Történelmi arcképek II. Magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból. (A XX. Század Intézet kiadványa. Bp., 2013)
Ludányi Rózsa István: Hazárdnak rendületlenül. K. M. tétre szóló játékai. (Bp., Retro Trade Comp Kft., 2014)
Főkonzulok, követek és nagykövetek. 1945–1990. Szerk. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos. (Bp., 2015)
Hajdú Tibor: Károlyi, a vörös gróf. (A magyar történelem rejtélyei 14. Bp., Kossuth Kiadó, 2016)
Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom története. (Modern magyar tröténelem. Bp., Jaffa Kiadó, 2018 és e-könyv: 2020)
Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–1919-ben. (Köröstárkány–Kápolnásnyék, Kárpátia Stúdió, 2019)
Magyar miniszterelnökök, az első felelős kormánytól napjainkig. 1848–2020. Szerk. Stemler Gyula és Nádori Attila. (Bp., 2020).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-Y33W-WTK (gr. Károlyi Mihály születési anyakönyve, 1875)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163942 (gr. Károlyi György gyászjelentése, 1877)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163959 (gr. Károlyi Gyula gyászjelentése, 1890)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRQ1-7B2?i=259&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKH84-C3H (gr. Andrássy Katalin születési anyakönyve, 1892)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163950 (gr. Károlyi Györgyné gr. Zichy Karolina gyászjelentése, 1903)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1Z3-MHG?i=144 (gr. Károlyi Mihály és gr. Andrássy Katinka házassági anyakönyve, az egyik tanú: gr. Batthyány Lajos. Andrássy Katinka születési adata: 1892. szept. 15.!, 1914)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163963 (gr. Károlyi Gyuláné Pálffy Geraldine gyászjelentése, 1928)
https://hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/11-salamon.pdf (Salamon Konrád: Károlyi Mihály drámája)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM60314
https://nntp.hu/person/person.php?personid=13908
https://nevpont.hu/palyakep/karolyi-mihaly-7e6b2
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/8443
http://www.nevpont.hu/view/8443
https://nevpont.hu/tanulmany/karolyi-mihaly-tragediaja-e33d9
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
