Abod László
politikus
Született: 1924. január 20. Budapest
Meghalt: 2001. Budapest
Család
Régi erdélyi református családból származott. Szülei Trianon után Magyarországra menekült munkások voltak.
Iskola
Középiskoláit a Budapesti Református Főgimnáziumban (1934–1940) és a Kecskeméti Református Gimnáziumban végezte (1940–1942), Kecskeméten éretts. (1942). A Református Teológiai Akadémián (1942–1944) és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán tanult (1945–1948), később a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt (1953–1956). Egyetemi tanulmányait nem fejezte be.
Életút
Az 1940-es évektől részt vett a baloldali népi értelmiségi mozgalmakban. A II. világháború után az FKgP tagja, a Független Ifjúsági Szövetség (FISZ) országos titkára (1945. nov. 30.–1946). A Magyar Kollégiumi Egyesület főtitkára (1946–1947), a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) alelnöke (1947–1948), a József Attila Népi Kollégium igazgatója (1947–1948), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) munkatársa, előadója (1948–1950).
Elbocsátása után a szentendrei Cementipari Vállalat könyvelője (1950), uo. az Üzemgazdasági Osztály vezetője (1950–1953), a budapesti III. kerületi II. sz. Épületelemgyár osztályvezetője (1953–1956).
A forradalom és szabadságharc idején az Országos Nemzeti Bizottságot próbálta megszervezni (1956. okt.), majd munkahelyén a munkástanács elnöke, ill. a III. kerület (= Óbuda) képviseletében a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagja, egyúttal a Külügyi és Sajtóbizottság egyik vezetője (1956. nov.–1956. dec.). A munkástanácsok feloszlatása után az Épületelemgyár igazgatója (1956. dec.–1957. ápr.). A szovjet csapatok bevonulása után a budapesti Péterfy Kórház alagsorában illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport tagja. Gáli Józseffel (1930–1981) és Obersovszky Gyulával (1927–2001) közösen határozták el, hogy a szovjet megszállás egyhónapos évfordulóján az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek (asszonyok menete, néma tüntetés, 1956. dec. 4.).
Letartóztatták (1957. ápr.), a Központi Munkástanács perének, azaz Rácz Sándor (1933–2013) és társai pere negyedrendű vádlottjaként nyolc év börtönre ítélték (egyéni kegyelemmel szabadult: 1961. ápr.). A Kőbányai Porcelángyár fordítója és tolmácsa (segédmunkási besorolásban, 1961–1985).
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a forradalommal kapcsolatos visszaemlékezéseit az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, kéziratos hagyatékát a Pécsi Református Kollégium Könyvtára őrzi.
Elismertség
A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alapító tagjaként részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében (1989).
Elismerés
Kossuth Érdemrend (III. fokozat, 1948), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszt keresztje (katonai tagozat, 1997).
Főbb művei
F. m.: Az első magyar ifjúsági parlament elé. (Március Tizenötödike, 1947. 2.)
Tégla- és cserépégető szakma tanfolyami jegyzete. (Bp., 1972)
Kerámiaégető szakma tanfolyami jegyzete. (Bp., 1972)
Porcelánkorongos szakma. Tananyag. (Bp., 1977)
Ady és Babits. (Kortárs, 1977)
„Tudtuk, hogy miért ültünk, vállalnunk kellett.” (Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni. Válogatás 1956-os munkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből. Szerk. Kozák Gyula és Molnár Adrienne. Bp., 1993).
F. m.: ford.: Churchman, Charles West: Rendszerszemlélet. (A korszerű informatika könyvtára. 3. Bp., 1974; 2. kiad. 1977)
Goldscheider, Peter–Zemanek, Heinz: A számítógép az információfeldolgozás eszköze. Ford. Horváth Antallal. (Bp., 1975).
Irodalom
Irod.: A budapesti református teológiára 1855–1955 között beiratkozott hallgatók névsora. (A Budapesti Református Theologiai Akadémia története. 1855–1955. Szerk. Bucsay Mihály és Pap László. Bp., 1955)
Földesi József: Igazságot nem nekünk kell tenni… (Hitel, 1989. 5.)
Beszélgetések A. L.-val. (Kardos László börtönírásai. 1957–1963. Sajtó alá rend. Pogány Mária. (Bp., 1992).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2013
